(lat.), csipőizületgyuladás. Gyermekkorbanés fiataloknál igen gyakori és nagyon hosszas lefolyásu betegség, mely többnyire a csipőizület pusztulásával vagy elgenyedésével, nem ritkán a csontok szúvasodásával végződik s így súlyos és hosszas tartama miatt veszélyes baj. Gyógyítása sok türelmet és időt kiván. Kezdetben nyugalom és rögzítő kötések, azután a tályogok kinyitása és gondozása, későb az elroncsolt combcsontfejnek eltávolítása fognak sikerhez vezetni s e mellett a beteg jó táplálása és tiszta üde levegőn tartózkodása lesz szükséges. (Coxathrocace, Claudicatio spontanea, Caries coxae, Tuberculosis coxae.)
Henrik Tracey, angol léghajós, szül. Wouldhamben 1819. Katonának készült, később pedig fogorvos lett. 1844. Nagy buzgalommal adta magát a léghajózásra s 1845. Egy szak-folyóiratot is kezdett: The Balloon or Aerostatic magazine cimmel, de amely 1859. Megszünt. C. 1848-51. Nagy utakat és léghajózásokat tett a kontinensen. A krimi háboru alatt, különösen Szebasztool ostrománál sürgette a léghajónak hadi célokra való felhasználását. Nagyobb hirre 1862. És 1863. Tett szert, mikor Glaisheer Jakab meteorologussal tudományos célu léghajózásokat tett. Nagy veszélyek között elért 11,000 m. magasságot. 1870. A porosz hadügyi kormány a Kölnben alapított léghajózási intézet instruktorává szerződtette. Mostanában visszavonultan él London mellett Tottenhamben. Munkája: Life and Balloon experiences (2 köt., London 1887-89).
ürmérték Németalföld kelet-indiai birtokain = 800 kulah = 3,303 hl.
(ejtsd: koapl), 1. Noël, francia festő, szül. Párisban 1628., megh. u. o. 1707. Miután középszerü festőknél tanult, teljesen Poussinés Le Sueur tanulmányozására adta magát és csakhamar elhalmozták a megrendelésekkel és kitüntetésekkel. 1663. Az akadémia tagja lett, majd három évet töltött Rómában; 1695. Pedig, Mignard halála után, az akadémia igazgatójává neveztetett ki. Falfestményei a Lourvreban, a Tuileriák szinháztermében, Páris több középületében és Fontainebleauban meg Versaillesben láthatók. Függő képei közül néhányat a külföldi gyüjteményekben őriznek.
2. C. Antal, az előbbinek fia és tanítványa, szül. Párisban 1661., megh. u. o. 1722. Rómában a nagy olasz festők, különösen a velencei mesterke műveit tanulmányozta, de csakhamar visszatérvén hazájába, teljesen modorosságba és túlzásba esett. Mindazonáltal, vayg éppen ezért, kortársai annyira bámulták, hogy már húsz éves korában az akadémia tagja, 1714. Annak igazgatója, 1716. A király első festője lett. A Louvreban 5 vallásos tárgyu festménye, a budapesti országos képtárban egy mennyezet-vázlata van. (710.)
3. C. Noël Miklós, C. Noël fia és tanítványa (1692-1734). 1720. Az akadémia tagja lett. Művei a párisi St.-Sauveur tamplom oltárképe és mennyezetének festményei voltak, de nem maradtak fönn. Mitoszi tárgyu képei ama korban ritka érzékre vallanak a természet iránt.
4. C. Károly Antal, C. Antal fia és tanítványa, szül. Párisban 1694., megh. 1752. 1748. Az akadémia igazgatója és első festője lett. Kortársai végelenül nagyra tartották festményeit, pedig a leggyöngébb a C. család összes tagjai közt. A compiégne-i muzeumban van a donQuuixote életét ábrázoló festménysorozat, melyet gobelinek sázmára festett mintául. Rézmetszeteket is készített.
(ejtsd: koázvóx) Károly Antal, francia szobrász, sül. Lyonban 1640., megh. Párisban 1720. Párisban Lerambert szobrásznál tanult, 1667. Zabernbe ment, hol Fürstenberg bibornok palotáját festményekkel diszítette, 1677. A versaillesi kastély számára készített dekoratív munkkat. Igen jellemzetesek és szellemesek mellszobrai a Louvreban: Richelieu, XIV. Lajos, Bossuet, Lebrun, Mignar stb. Legkitünőbb munkája Mazarin siremléke a Lourvreban, a miniszter térdelő márványszobrával és az Oksoság, a Béke és a Hűség ércalakjaival. V. ö. Jouin, Atnoine C. (Páris 1883).
néhol a. m. birság, bánatpénz. (10 frt a cöki vagyis büntetése, Tisza-Vid.) C. azonkivül sok vidéken az élesztő neve (német Zeug).
bei Meissen, város Dresden szász kerületben, az Elbe jobb partján, (1890) 5925 lakossal, kályha-, pocellán- és téglagyártással és kémiai iparral.
Dániel György Konrád, német teologus. Szül. Örlinghauseenben 1788 dec. 21., megh. 1833 febr. 17. 1811. Annak rendes tanára Boroszlóban, 1829. Konzisztóriumi tanácsos. Főművét, a Biblische Theologiet (Lipcse 1836, 2 köt.) halála után Schltz Dávid adta ki. Egy másik munkája: Über theol. Lehrfreiheit auf den evang. Universitäten (Boroszló 1830).
Vízszint uszó szálfadarab, mely a vizbe vezetett horgonyra, valamely elsüllyedt tárgyra, elhagyott hajómalom-kaóra stb. kötve, annak hollétét jelöli és a hjósokat óvatosságra, vagy a megjelölt hely elkerülésére figyelmezteti.
egyenes növésü, 20-50 cm. vastag, kerek vagy szögletesre kiácsolt fatörzs, mely a vékonyabb végén meghegyezve és a földbe verve különösen a híd- és vizépítkezések egyik legfontosabb segédeszköze. Nálunk C.-nek használják a lombos fák közül a tölgyfát, a tűlevelüek sorából pedig a közönséges (jegenye) fenyőt, a luc (fehér) fenyőt, az erdei fenyőt és a vörös fenyőt. Hogy a C. hegye köves talajban a leverésnél meg ne sérüljön, saruval szokták megvasalni (1. ábra); a C. felső végére (fejére) pedig szorosan ráillő vaskarikát húznak, hogy a verőkos ütéseitől szét ne forgácsolódjék.
[ÁBRA] 1. ábra.
A C. leverését a sulyokkal (ném. Ramme, frc. Sonnette) végzik, melyeknek sokféle szerkezete van használatban. Vékony és rövidebb C.-ök leveréséhez elegendő az u. n. kézi v. gyalog-sulyok (2. Ábra). Ez mintegy 50 kg. súlyu tölgyfa (ritkábban öntötvas) tuskó, melyet az oldalihoz erősített markolóknál fogva 3-4 munkás felemel és a cölöp fejér elever. Fontosabb cölöpözésekre valók: a vonó sulyok, a motollás sulyok, a gőzsulyok, puskaporos sulyok stb.
[ÁBRA] 2. ábra.
A vonó sulyoknál (3. Ábra) a kos vastag kötelen lóg, mely magas faláb tetején forgó csigában jár; felemelése kézi erővel történik az által. Hogy a munkások a vastag kötélhez kötött istrángokat (I) meghúzzák. A kos súlya 250-500 kg., az istrángok (illetőleg munkások) száma pedig annyi, hogy a kos súlyából egy-egy munkásra átlag 15 kg. jusson. A munkát 20-30 útésből álló szakaszokban, u. n. fogásokban végzik, amelyek után 2-3 percig pihenőt tartanak. A fogás ütéseit rendesen valamely egyhangu énekes versenszámlálják, amelynek ütembeosztása egyszersmind az istrángoknak egyszerre való meghuzását szabályozza.
[ÁBRA] 3. ábra.
A motollás sulyoknál (4. Ábra) a kos szintén csigában járó kötelen v. láncon lóg; a felemelése azonban már géppel (motollával) történik akként, hogy a lánc (kötl) a motolla dobjára feltekerődik. A motollát magát v. kézi erővel, v. pedig ujabban gyakran gőzerővel hajtják. Igy a 4. Ábrán látható célszerü elrendezés szerint a hajtóerőt lokomobil szolgáltatja. Amint a kos a kívánt magasságra felért, ott kikapcsolódika vonóláncból és lezuhan a C.-re. Kézi erővel (4-6 munkástól) hajtott motollánál a kos súlya 300-800 kg., míg a gőzgéppel hajtottaknál 1600 kg.-ig is felmentek a ks súlyával. A szerkezet berendezése olyan lévén, mely lakosnak nagy magasságra való felemelését (8-10 méterig) lehetővé teszi, ezen sulykot éclszerüen ott alkalmazzák, ahol hosszu, nehéz cölöpöket nagy ütésekkel kell leverni, s az ütéseknek nem kell gyorsan követniök egymást.
[ÁBRA] 4. ábra.
A gőzsulyok működés módja hasonló mint a gőzkalapácsé, és lényegileg egy függőleges gőzhengerből áll, mely a cölöp fölött olyanformán van az állvánnyal összekötve, hogy a C. sülyedésével a henger követhesse a C.-t. A régibb Nasmyh-féle szerkezetnél a kos a dugattyúrúddal van összekötve; a gőz tehát a dugattyúrúddal együtt a kost is felemeli. Amint azután a gőz a dugattyúnak legmagasabb állásában h aengerből kifutott, a kos dugattyúval együtt leesik a C.-re. Az újabb szerkezeteknél, melyek közül legelterjedtebb a Lewicki-féle, nem a dugattyú, hanem a vastagfalu, nehéz öntött vas gőzhenger szolgál kos gyanánt; itt tehát a gőz a henger t emeli fel, s ez esik le a gőz kifutása után a C.-re. A gőzsulyoknál - szerkezeténél fogva - a kos felemelése nem történhetik nagy magasságra (legfeljebb 1 méterre), ezért a kos súlyát veszik nagyobbbra, mint a motollás sulyoknál (a Nasmyth-félénél rendszerint 2500 kg. a kos súlya). Fő előnye a gőzsulyoknak, hogy az ütések gyorsan követhetik egymást (percenkint rendesen 60-80 ütés), aminek némely talajnemnél, mint p. finom homoknál nagy fontossága van, minthogy az ily talajban egymást lassan követő ütéseknél, ha azok még oly angyok is, gyakran megállapodik a C., míg ellenben gyors ütésekkel újból verhető.
A puskaporos sulyoknál a kost a puskapor robbanó ereje emeli fel. A C. fejére ugyanis mozsárszerü öntvényt erősítenek s ebbe patrónt tesznek; amint a kos, melyet előzőleg felhuztak, leesik a C.-re ill. mozsárra, a puskapor felrobban, felvti a kost és egyuttal a robbanó gázok visszalökő ereje a C.-t is lejebb hajtja. Főkép Amerikában alkalmazták, úgy látszika zonban, nem nagy sikerrel, mert az eredményekről szóló tudósítások, különösen a költésgek szempontjából nem kedvezők.
Valamely C. teherbirását azon behatolásból (sülyedésből) itélhetjük meg, amellyel bizonyos számu és nagyságu ütések következtében lejebb halab. Az állami építkezéseknél ezen behatolásnak megengedett legnagyobb értéke részletes szabályok által van előirva. Hogy később is bármikor a végrehajtott C.-örésről hiteles adatok álljanak rendelkezésre, minden cölöpözésről C.-lajstromot kell vezetni, amelybe mindenegyes C.-nek az eredeti hosszát, a bevert hosszát, az utolsó ütéssorozatok (fogások) alatti behatolását stb. feljegyzik. Tekintve, hogy a hanyagul vagy éppen csalárd módon végrehajtott C.-özés minő veszélyes következésü lehet az építmény biztonságára, fontosabb C.-özéseket megbizható és folytonos felügyelet mellett kell végeztetni.