Csajnica

város Boszniában, járási székhely. Lakosainak sázma 1327, kik közül a felénél több mohammedán vallásu. A járás a sarajevói kerülethez tartozik.

Csajthay

Ferenc, hirlapiró, a Budapesti Hirlap felelős szerkesztője, szül. Zircen 1862 márc. 13. A hirlapirói pályára 1881. Lépett; dolgozótrása volt a Függetlenségnek s a Budapestnek. 1891 óta a Budapesti Hirlap felelős szerkesztője.

Csák-név

Ősmagyar személynév, melyet különösen az ilyen nevü nemzetség tagjai viseltek s tekintve, hogy a 108 nemzetségnél jobbára kozár, bolgár, kun és más keleteurópai török eredetü személynevek voltak használatban: a C. is török-tatár névnek tekinthető s mint ilyen, megfelel a «csak» vagyis üt, vág, metsz tőből képzett «csaki», «csaku» szónak (jelentése az oszmanli és középázsiai törökségnél a. m. kész, vagyis vágó, metsző eszköz) és a hasonló eredetü «csákán»-nak.

Csák-nemzetség

Ősmagyar nemzetség, melyet hagyományaink mindkét változata a hét vezér egyikétől, Szabolcstól származtat. Szabolcs a Névtelen szerint Előd és Elend vezérnek volt fia s Árpád vezértársa. Valószínü azonban, hogy valamivel később élt. Akiről a nemzetséget elnevezték, az Szabolcsnak az unokája vagy unokaöccse (nepos) Csák volt, ki Fehérmegye északi részében tötte fel székelyét, hol a Vértes-hegység tövében a Fertő nevü mocsár mellett a Csák-várat építette, melyet, bár a Szt. István halála utáni zavarok alatt az ország tanácsának végzéséből leromboltak, később is a nemzetségi birtok központjának tekintettek. A C.-nemzetség oklevelesen ismert első tajga Pál volt, ki II. Gejzától (1141-61) a Temes-földet kapta, de fiörökösök nélkül halván el, a birtok az okuri zárda birtokába ment át. A nemzetség már a XIII. században több ágra volt oszolva (Adorján, Bagrun, Bács, Gurke ága, kázméri és miháyi ág, szalók ága, trencséni vagy Máté ág három alágazattal, ugodi és ujlaki ág), melyekből a kihalt mihályi Csáky-családon kívűl a kisfaludyak s talán az Adorján-nemzetségbelinekmondott, tényleg azonban valószínüleg az említett Adorján-ágból való adorjáni és keresszeghi gr. Csákynak és Becskynek származtak. A nemzetség cimere, mint Péter nádor, Ugrin országbiró és Demeter mester pecsétjei mutatják, oroszlán volt. A nemzetség történetileg ismert tagjai:

1. C. András ispán, Adorján fia; a XIII. sz. utolsó tizedében.

2. C. Bagon mester, 1451. Banai ispán.

3. C. Demeter (I.) mester, Lukács fia, az ugodi ágból. Birta Veszprém vmegyében Ugod várát és a hozzátartozó nagyterjedelmü javakat; Ferhérmegyében Boglár volt az övé, a nemzetség törzsfészke Csákvár mellett, melyet 1221. Dobokától szerzett meg, ki nyilván közelebbi vérrokona volt.

4. C. Demeter (II.), Ugod ispán fia, 1281. Bakonyi főispán, 1285. Bán.

5. C. Domokos, Péter fia, az ujlaki ágból. Testvéreivel, Pós mesterrel, Simon ispánnal és Mihállyal együtt V. István leghivebb emberei közé tartozott. Kiváló érdemeket szerzett a feketehegyi, isaszegi, rábcai és szerbiai hadjáratokban, ő védelmezte meg V. István halála után Erzsébet királynét, midőn Székesfehérvárott az Aba-nembeliek a palotát még a gyermek László megkoronázása előtt megrohanták, mely alkalommal Domokos sulyos sebet kapott. Domokos bácsi, baranyai és szebeni ispán, a királyné udvarbírája, majd 1266. Nádor volt. Ő szerezte a Dráván túli birtokát testvérével, Póssal együtt. Megh. 1280 előtt.

6. C. Gurke (Jurk vagy Gug) ispán, élt 1235-78 körül.

7. C. István, Csák fia, valószínüleg Gurke ágából, 1343. Szörényi bán, 1247. Nádor és soproni főispán; Wertner 1242-44. Főlovászmester és verbászi főispánnak is mondja, de ez az István Gutkelednembeli Dragun ispánnak volt fia.

8. C. István, II. Máté fia a trencséni ágból; IV. Bélától megszerzi a hontmegyei Palicsot, melyet halála előtt unokaöccsei kaptak meg Kun Lászlótól, mivel ő neki nem voltak gyermekei.

9.C. István, Márk mester fia, az elébbi unokaöccse, 1280. A bakonyi főispán; egyike azon főuraknak, kik a XIII. sz. végén s a XIV. sz. elején levő anarkikus viszonyok közt erőszakoskodásukkal tették hírhedtté nevüket; «fortissimus tirannus regni nostri» - mondja róla III. Endre 1295-iki oklevelében.

10. C. Izsák, pozsonyi főispán, szerepelt a XIII. sz. második harmadában, megh. 1247-55. Közt. Apja Miklós ispán, Ugrin esztergomi érseknek a testvére volt, kinek egy görög nővel kötött első házasságából származott.

11. C. János (l. Mihályi Csáky).

12. C. János. A Csák-nemzetségből származó előkelő főur és Pest, Nógrád és Hont vmegyékben a XVI. század elején gazdag földbirtokos. Eleintén Vencel király pártján állott, de ennek kivonulása után I. Károlyhoz csatlakozott. Ez, hogy lekötelezze, 1311-14. Az országbirói méltóságra emelte. Résztvett a rozgonyi csatában. A következő évben titkon a királyélete ellen tört, de sázndékát szerencséere fölfedezték. Erre rokonához, Csák Mátéhoz menekült. Birtokait elkobozták s ő maga mint földönfutó 1324 előtt Csák Máté területén végzé be életét. Ezen János apját Csáknak nevezték s tekintve, hogy Csák Máté öccsének is ez volt neve, föltehető, hogy János úrank Máté nagybátyja volt.

13. C. Lőrinc (1231-78), Miklós ispán fia, a Kisfaludy család őse (l. o.).

14. C. Márk, Máté fia, István és Péter apja; élt a XIII. sz. derekán s valószínüleg egy személy az 1268. Szolgagyőri ispánnal. Nem zavarandó össze a vele egy időben élt C,. Márkkal, ki 1278 előtt mag nélkül halt el s Miklós ispánnak volt fia. V. ö. Fejér Cod. Dip., Anjoukori okmánytár l. II.

15. C. Máté. A XIII. sz. derekától kezdve száz éven át hat ilynevü urat ismerünk, kiket azonban nem mindig lehet egymástól megkülönböztetni. I. vagy zsámboki M., ki a XIII. sz. első felének vége felé szerepelt, (III.) Máté és Péter nádoroknak volt az apja s a híres trancséni (V.) Máténak nagyapja; vele egy időtájban élt II. Máté, Márk és István apja; melyik volt közülük az 1239-41. Étekfogó s az 1242-45. Tárnokmester és pozsonyi főispán: nem tudjuk. 1263. és 1275-76. Ismét volt egy C. Máté tárnokmester s egyuttal 1276. Baranyai főispán; ezt Miklós fiával, IV. Mátéval lehet egy személynek venni, ki Boncidát benépesítette. Ennek unokája volt VI. Máté (1336), fehérmegyei birtokos s az ő ivadékai közé számíthatni azon nemes Chák Mátét is, ki 1638-ban Tatán lakott s női ágon a fehérmegyei alapi nemesekkel volt rokonságban. - 16. (III.) Máté, Zsámboki Máté fia, testvérével, Péterrrel együtt a IV. Béla és V. István közti viszálykodások alatt teljes lélekkel az ifjab királyhoz csatlakozott s a két testvér tántoríthatatlan hűséggel és vitézséggel tüntette ki magát, miről úgy maga István, mint Kun László, több ízben magasztaló szavakkal emlékezik meg. Résztvettek V. István minden hadjáratában; az isaszegi diadalt is főkép Máté és Péter vitézsége nyerte el s Máté volt az 1278-iki marcheggi ütközet vezére, hol a üzdelemben két lovat öltek meg alatta. István és Kun László nm is voltak iránta hálátlanok; Máté előbb Kun László nevelője volt, majd 1270-76. erdélyi vajda, 1278-83. pedig nádor. Meghalt 1283 végén vagy 1284 elején. Gyermekie nem lévén, javait testvére, Péter örökölte.

16. C. Máté (Trencséni). Az Anjou-kor egyik rakoncátlan dinasztiája, rabló lovagja; egy más felfogás szrint pedig, melynek botka T. volt a legbuzgóbb védelmezője, a nemzti eszme tántoríthatatlan bajnoka. 1260 körül született s megh. 1321 március 18-án. Atyja volt Péter nádor, nagyatyja és angybátyja szintén Máté nevet viseltek. Független, csaknem királyi hatalmát kiterjeszztette a nevéről maig is Mátyus-földnek nevezett nagy vidékre; két évitzeden át hatorozólag befolyt Magyarország sorsára. 1293. Királyi főlovászmenster és Pozsony vármegye ispánja. 1294 augusztus 1-től 1297 első feléig nádor volt, de ekkeor a király elbocsátotta. III:Endre halála után Vencel pártjára állott mint pártvezér, s ezért Vencel őt a -bár törvénytelenül és interregnum alla tt elfoglalt - vág- és nyitravidéki kir. Javak birotkában megerősíté. Vencel visszavonulása után nem cserélt mindjárt urat, hanem csak közvetve nyujtott segítséget volt ura ellen, Rudolf osztrák hercegnek. 1307. Ottó és Károly Róbert közt semleges álláspontot foglalt el az ország főnemeseivel egyetértve, személyes ellenfelei - a Kőszegiek - ellen Tamás esztergomi érseket segíté. 1308 nov. 10. A kékesi pálos-kolostorba Gentile biboros fölszólítására hűséget igért Károly-Róbertnek, viszont a biboros megigérte, hogy nagy méltóságot fog neki szerezni s csakugyan tárnokmesterré nevezte ki a király. Máténak nem volt komoly szándéka igéretét bevltani; az 1308 nov. 17-én tartott országos gyüléstől, s az 1310 aug. 27. Történet végérvényes koronázástól is távolmaradt s ezek tán is fosztogatta a királyi javakat. A figyelmeztető szóra nem hajtó Mátét 1311 ápr. előtt a király végre megfosztá tárnokmesteri hivatalától s helyébe gyülölt ellenfelét, Kőszegi miklóst nevezte ki. Erre Máté nyiltan föllázadt és rablóhadjárattal felelt. 1311 jun. 25. Budát is ostrom alá vette és pusztíttatta; de a király sreget küldött ellene, s Máté fölött győzedelmeskedt. A pápai követ többszöri figyelmeztetés után 1311 jul. 6. Pozsonyban kiközösítette s vele együtt azokat, kik segítségére lesznek; egyszrsmind, ha meg nem javul, az egyházi tilalmat is kilátásba helyezné számára. Az egyháztól kapott büntetésért Máté az egyház szolgáin állott boszut. Nyitra várán kegyetlen pusztítást követett el. Az esztergomi éresek és káptalan hasonlóképen járt. Néhai Amnadé nádor fiainak, midőn a király 1312-ben a hatalmas család megtörésére indult, segítséget nyujtott, de a rozgonyi csatatéren I. Károly diadalmaskodott az egyesült Amadé-Csák seregen. Máté a fegyverein ejtet -bár csekély - csorbát meg akarta boszulni; a hadakozás évekig tartott és nem mindig Máté sikerével. E hadakozs, de különösen a rozgonyi mérkőzés tartózkodásra figyelmeztette a két ellenfélt. A nemzet zöme királya felé kezdet huzni, de azért Máté hivei megmaradtak urok mellett, mert féltek bosszujától. Ivadéka nem maradt, egy lányáról tesznek említést, ki Dezső úr felesége. Halála után Károly király egyenkiknt elfoglalá birtokait s ezek egy réczéval híveit jutalmazta meg. V. ö. Botka: Trensséni Csák Máté és kortársai.

17. C. Mihály, Péter fia az újlaki ágból Már ifjú korában résztvett V. István hadjárataiban, Feketehalomnál és Isaszegnél veszélyesen megsebesült, majd Béla hercegnek Uros szerb kiárly ellen Macsó elpusztítása miatt viselt hadjáratában tüntette ki magát, midőn Uros két emberét, nevezetesen vejét és tárnokmesterének fiát is elfogta, bár ő maga ujra sulyos sebet kapott. A hadi zsákmányból egy drága arany kerreszt is birotkába jutott, melybe Krisztus keresztfájából volt egy darab befoglalva. Ez a kereszt nagyon megtetszett IV. Bélának s hogy megkaphassa, a fiatal Mihályt 1269. Több somogy- és fehérmegyei jószággal ajándékozta meg. (Cod. Dipl. IV. 3. 491.) 1271. Veszprém- és tolnamegyei főispán volt. Élt még 1292. Is. - 19. C. Miklós ispán (megh. 1239.), Ugrin (megh. 1204), győri püspök és esztergomi érsek öccse. Miklős ispán II. Endre kedvelt emberei közé tartozott s több ízben viselt udvari főméltóságokat; mivel kortársai közt több Miklós nevü is volt, ezektől men indig lehet megkülönböztetni.- 20. C. Miklós, Ugrin fia (l. Ujlaki). - 21. C. Móric, Ottó és károly királyok idejében élt. Mivel mást szeretett és mégis Omode nádor leányával házasították össze, a domokos-redni szerzetbe lépett, neje pedig apácafáltyolt öltött. Omede mebizta vernher László budai birót, hogy a kolostorból hozza ki s mindaddig, míg le nem teszi a szerzetesi ruhát, fogva tartsa. De igy sem sikerült őt semmiképen rábirni, hogy nejével együtt éljen, míg végre sok sanyargatás után visszatért a kolostorba. Megh. 1337. (Turul 1885. III. 56.)

18. C. Péter, zsámboki Máté fia s III. Máté testvére (l. ezt), kivel együtt legodaadóbb híve volt István királynak. Azokban a nehéz napokban, midőn istván elen apja, IV. Béla három sereget is küldött, ott találjuk a zsámboki Mát fiait istván zászlói alatt; a második hadjáratban Erney bán volt az öreg király vezére, de Ernei nemcsak hogy elvesztette a csatát, hanem őt magát is elfogta C. Péter, ki ez alkalommal veszélyes sebet kapott. Résztvett István irálynak a bolgárok elleni hadjáratába s «úgy harcolt -mondja Kún László 1274-ben - mint erős orsozln, melynek jelvényét zászlaján viselte». Később a csehek ellen tüntette ki magát pozsonynál, Mosonynál s a Rábaközben, Béla herceget is ő szabadította ki a csehek kezéből. A Kún László elenfellázadt Németujvári Henriket Péter ölte meg a Föveny melletti ütközetben 1274. S ugyancak ő verte mega kunokat is Dévánál. V. István zalai és gechkei főispánná s étekfogőjává tette, halála után egy idrőe kiesett az udvar kegyéből, de csakhamar visszanyerte s azt előbb Németujvári Iván helyett soproni főispán, 1275. Pedig nádor lett, mely méltóságot 1291-ig több ízben viselte, közpen pedig tárnokmester volt. Kiváló szolgálataiért sok birtokot kapott úgy V. Istánvól, mint Kún Lászlótól s midőn testvére Máté halála után ennek a javait is örökölte, a leggazdagabb főurak közé tartozott, úgy hogy fia, a híres trencséni Csák Máté, valóságos kis király volt. Meghalt a XIII. sz. vége felé. Mátén kívül még az 1300 előtt lehalt Csák nevü fia maradt. (Botka Tivadar: Trentsini Chák Máté és kortársai. Budapest 1873.)

19. C. Pós (Pows) mester, Péter fia s a híres Ujlaki Ugrin apja. Nevezték Beersnek és Poroznak is. Domokos testvéreivel és rokonaival, Csák Mátéval és Péterel V. István hívei közé tartozott. Midőn IV. Béla Kemény fia, Lőrinc ellen s Feketehegy várában Istvánt ostromoltatta, a várat Pós mester védelmezte meg. Résztvett s vitézül küzdött az isaszegi csatában, hol Németujvári Henrik fiát, Ivánt ő fogta el. Érdemeiért V. Istvántól 1267. Az Albaujvárhoz tartozó Encs földet kapta, a következő évben pedit testvéreivel együtt a drávamelléki Ujlakot szerezte meg. Csakhamar ezután elhalt.

20. C. Ugrin, győri püspök s esztergomi érek, 25. Ugrin kalocsi érsek és 26. Ugrin spalatói érsek (l. Ugrin). - 27. Ugrin, Paraszt fia, III. Endre idejében a Nyulak-szigetebeli Domokosrend priorja. Midőn az itteni apácáknak Fennene, Endre első neje birtokokat adományozott, Ugrin ennek megerősítését kérte a királytól, mit meg is kapot 1291. A megerősítő adománylevélben így nevezi a király: vir regliosus frater Ugrinus, filius magistri Paraszt, de genere Chak. - 28. Ugrin, Pós vagy Poroz mester fia (l. Ujlaki Ugrin.).

Csák

Alajos Cirjék, a szilágy-somlyói gimnázium igazgatója s a minorita rendház főnökde, szül. Kun-Félegyházán 1855 dec. 28. Irodalmilag is működött főleg vidéki lapokban; társszerkesztője a szilgáy-Somlyó hetilapnak, a sz. solmlyói ipariskolai bizottság elnöke s a dalkör alelnöke. Megirta a sz.-somlyói gimnázium történetét (Algimn. Értesítő 1888-90).

Csáka

Károly, gimn igazgató, szül. Esztergomban 1844 okt. 22. A bölcseletet Nagyszombatban, a teologiát Eszteromban végezte, 1866 jul. 25. Pappá szentelték, 1868. Tanárrá lett, 1887 óta zsolnai igazgató-tanár. Irt hittani, történeti, pedagogiai munkákat.

Csákán

Régi magyar személynév, miként Bicsak és Bolta. Ugy látszik, nemcsak a «csákány» szót vettük a törökfajta elemektől, hanem már a nevet is készen kaptuk tőlük.

Csákáni

Miurk, Vencel és Jakab tesvérek. Kézai szerint Magyarország uj lakosai, a morva hercegtől származtak és rokonságban voltak IV. Béla királlyal. E rokonsági viszony ma még ismeretlen; nem lehetetlen, hogy a három orva úr Premiszl morva grófnak (Szül. 1209., megh. 1239.) volt a fia, kinek anyja Konstancia, III. Béla királyunknak volt a leánya. De tekintve, hogy Kézai egyenesen IV. Bélát nevezi meg, akivel rokonságban voltak: még valószinübbnek látszik, hogy a bizanci komnenos Péter ivadékai; IV. Béla felesége ugyanis, Mária niceai hercegnő, női ágon a Komnenos-családból származott, míg Komnenos Péter Ilonát, Fridrik cseh herceg lányát és II. Gejza királyunk unokáját vette nőül, ivadékariról tehát mondhatta Kézai, hogy a morva hercegtől származtak s IV. Bélával sógorságban voltak.

Csákany

l. C. (Csakanovce), kisközség Abauj-Torna v. m füzéri j.-ban, (1891) 376 tót lakossal, a gróf Forgách-család levéltárával. - 2. C. (Zachersdorf), kisközség Vas vmegye körmendi járásában, (1891) 1310 magyar lakossal, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral, jelentékeny fakereskedéssel.

Csákány

Régi magyar fegyver, mely - nevét tekintve - a törökfajta elemektől került hozzánk. A csákány szó ugyanis a török-tatár csak azaz üt, vág, metsz tőbül képzett igenév, mely a magyarnak teljesen megfelelő «csakan» alakban megvan a kirgizeknél, akik hosszunyelü baltaát értenek alatta. A C. szó (cekan, csokan, csjukan) el van terjede egész délkeleti és keleti Európában; megvolt már az ó-szlovénban, megvan az orosz, lengyel, vend, szerb bolgár, oláh és albán nyelvekben, ami arra mutat, hogy ama török elem hatásának nagyon réginek kell lennie. S valóban, a régészeti leletek szerint a C. elterjedése a kelet-európai népeknél a szarmaták feltünésével hozható kapcsolatba. Talán már a bronzkori C.-ok is a magyarországi leletekbena jazigoktul és más szarmata-törzsektől származnak; de ha ezt nem lehetne is igazolni, a kora népvándorláskori leletekben, mint Keszthelyen, Nemesvölgyön Ordason stb. előforduló C.-ok mindenesetre e népségnek tulajdoníthatók. Ez a típus hosszu, keskeny pengéjü mely éle felé csak kevéssé szélesedeik ki s tompa, négyszögü fokkal van ellátva; egészben véve megfelel annak a - egész napjainkig fenmaradt fokos - tipusnak, melyet máskép baltának is hivnak és nagyban különbözik a régi germánok hosszan lenyuló, éllel ellátott csatabárdjától. A régi magyar C.-bólé tehát épp az a rész hiányzott, ami később megkülönböztető jegyévé vált: a madárorrhoz hasonló hegyes vég. A középkori magyar C. tipikus alakját Szt. László régi képein látjuk; ez már közeledik a bárdhoz v. szekercéhez, éle felé kiszélesedik a penge s az él félkörívalakuvá válik. Ez a tipus megvan a középázsiai törököknél is, akik ajbaltának vagyis holdbaltának, holdalaku baltának nevezik. A XIV. század vége felé a C. foka tüske alakuvá kezd átváltozni, mely később mindinkább megnőtt s annál fontosabb szerepe lett, minél inkább elterjedt a lemezes páncél a régebbi pikkelyes vagy sodronygyűrüs vasing helyett. A XVI. század kezdetén már nemcsak nálunk, de nyugaton is feltüntek azok a madárorru C.-ok, melyeknél a vágásra alkalmas éles pengét a páncél átlyukasztására solgáló hegyes vég váltja fel; ez a tipus az után meg is marad, ugy hogy ma C. alatt csakis ilyen hegyes végü fegyvert értünk. (Arch. Ért. 1890. Évf. X. k. 406-408. I.)

C. a mai használatban 15-20 cm. hosszu s egy kevset meggörbített hegyes ék, melynek vastagabb vége, mint egy kapalyukkal van ellátva a nyél számára; a lágyab vagy laza kőzet ledolgozására szolgáló szerszám; különösen a kőszénbányászatnál nélkülözhetetlen; evvel a szerrszámmal kell a kőszéntelepbe bevágni a rést és vágatékot, hogy azután a kőszenet nagyobb darabokban lehessen lefejteni. Van kettős C. is, melynek egyik vége hegyes, a másik pedig a nyéllel kesesztbenálló éles ékalaku. Malmokban a malomkövek élesítésére szintén csákányokat használnak, melyek a legkeményebb acélból készítvék és rövid nyélre vannak erősítve.


Kezdőlap

˙