Dal-evező

elavult kifejezés, melynek első tagja török eredetü. De némely vidék halászainál még ma is dali v. dalladzó az a nagy evező, melyet a gúzsba v. szögbe lehet akasztani. L. M. nyelvőr XVII. 27, 81. Herman: M. Halászat Könyve.

Dalhousie

(ejtsd: delhúzi), város és szanatorium Pendsabban, Gurdaspur diviziónak Csamba hűbérállam területén fekvő exklavéjában, 2343 m. magasban, az évszakok szerint váltakozó lakosszámmal, több nagy hôtellel. 1852. D. marquis főkormányzó szerezte meg Csamba radséjától azon területet, amelyen a szanatorium fekszik.

Dalhousie

1. Jakab András Broun Ramsay gróf, marquis, angol államférfiu, Keleti-India katonai kormányzója, szül. 1812 ápr. 22., megh. ősi birtokán Dalhousie-Castleben 1860 dec. 19. Jogi tanulmányait Oxfordban végezte. 1837. az alsó-, 1838. pedig atyja halála után, a felsőháznak tagja lett hol a tory-párthoz csatlakozott. A Peel-minisztérium falatt 1843. a kereskedelmi hivatal alelnöke, 1845. elnöke s egyuttal a titkos tanács tagja lőn. Ez állásában sokat tett a gabonavámok felemelése és a vasúthálózat kiépítése érdekében. 1846. Peellel együtt ő is visszavonult hivatalától, melyet a Russel-minisztériumban tovább viselni nem volt hajlandó. Azonban már 1847. Kelet-India katonai kormányzójává neveztetvén ki, üdvös munkálkodásával új korszakot alkotott brit Indiában. Szerencsés háboruival nagy területeket hódított meg és kebelezett be Anglia birtokába. A civilizációnak erélyes és hatalmas bajnoka volt keleten; rendszeres állami szervezetet létesített, részvénytársaságokat alapított, vasutakkal, távirdákkal és országutakkal hálózta be a gyarmat-országot, s egészségügyi állomásokat állított föl. Nagy érdemeiért a parlament köszönetét fejezte ki neki és marquis címmel tisztelte meg. 1856 márciusában makacs betegeskedése miatt a kormányzóságról lemondott és visszavonult Angliába. L. Trotter, Life of marquis of D. (London 1889); Arnold, History of the Marquis of Dalhousie's adminisztration of British-India (Lond. 1863-64, 2 köt.).

2. D. Fax Maule-Ramsay, Panmure lord, gróf, az előbbinek unokabátyja, szül. 1801 ápr. 22., megh. Skóciában Brechin-Castle nevü falusi jószágán 1874 ju. 6. A hadseregben szolgált 1831-ig. 1835. a parlament tagja lett, s a wigh párthoz szegődött. Nemsokára belügyi államtitkárrá, aztán a kereskedelmi hivatal alelnökévé, végül 1846. hadügyminiszterré lett. 1852. a Russel-minisztriummal visszalépett, de 1855. a Palmerston-kabinetben újra elvállalta a hadügyi tárcát, s azt 1858 februárig megtartotta. 1859. az új Palmerston-kabinetben tárcát nem vállalt. Unokaöccse halála után örökölte a skót grófi címet.

Dalias

város Almeira (Andaluzia) spanyol tartományban, a Sierra de Gador hegyen (2323 m.), 10 km.-nyire a tengertől, (1887) 6254 lak.

Dalibor

(ronojedi), cseh lovag; mint egy lázadás vezetőjét 1498. a prágai vártoronyba zárták, (innen hijják ezt máig is Daliborka-nak) s itt saját szorgalma által a hegedülésben nagy tökélyre vitte, innen a közmondás: Etiam Daliborem fames musicam docet (Dalibort is a nyomor tanította a zenére). D.-t hosszú per után kivégezték.

Dalidó

dálidó (a Vág mellékén dálibó is): a dáridó szó mellékalakja, tehát «énekkel, zenével, tánccal, eszemiszommal járó lakoma», de az ötvenes években a bálra akarták alkalmazni.

Dalimil

cseh költő a XV. sz.-ból; szül. Meseritzben s ó-bunclaui apát volt. Irt egy rimes krónikát a cseheknek a mai Csehországba történt bejöveteléről, melyet különösen germán ellenes tendencia jellemez; ez a krónika megjelent 1620. Prágában Kronika stará klastera Boleslavszkého c. alatt (ujabb kiad. 1849. u. o.).

Dalin

Olof, svéd költő és történész, szül. Vinbergában (Hollandia) 1708 aug. 20., megh. Stockholmban 1763 jul. 12. Különféle állami hivatalokon át egész udvari kancellárságig emelkedett. Leginkább Den Svenska Argus (1733-34) időszaki iratával tette magát ismertté; munkái: Sagan om hästen (1740); Den Afundsjuke (vigjáték, 1738); Svenska Friheten (éposz 1741); Brynhilda (szomorujáték); történelmi munkái: Svea rikes historia (1747); Anmärkningar. - Apróbb művei: Vitterhets arbeten (Stockh. 1761-67); és Poetiska arbeten (u. o. 1756). Válogatott művei 1873. jelentek meg Stockholmban.

Dalip Singh

(ang. Dhulip Singh), Maharadsa Randsit Singh fia, Sikh királya, aki Pandsab, Kasmir és Afganisztán egy része felett uralkodott s testvére Kharak Singh halála után még kiskoruságában jutott trónra. 1849 márc. 9-én a lahauri békekötéssel az angolok ellenében kénytelen volt a trónról 50000 frt évi járadék fejében lemondani. D.-t Angolországba hozták, angol nevelést adtak neki, anyanyelvét egészen elfelejtette s angol nagybirtokos lett belőle. 1886-ban Indiába akart utazni, miután egy proklamációval alattvalóit felhivta, hogy az ő uralkodását ismerjék el, de az indiai király parancsára utjában megakadályozták s visszatért, de évi járadékát elvesztette. Azóta hol az oroszoknál, hol Párisban tünt fel, mint az angolok ellensége. Utóbbi időkben azonban beleunván a kalandos életbe s testileg is elgyengülvén, bocsánatért folyamodott az angol királynéhoz s az a miniszterek tanácsára neki meg is adatott.

Dalj

Ivanovics Vladjimir (álnéven Kazak Luganszkij), orosz tudós és népies iró, szül. 1801., megh. Moszkvában 1872 okt. 22. Tanult a dorpáti (jelenleg dvinszki) egyetemen. Orvosi pályára készült s mint orvos résztvett az 1828-29-ki orosz-török háboruban, majd Szt.-Pétervárott telepedett meg, mint gyakorló orvos, de mihamar az irodalmi térre lépett. Első irodalmi próbáival mindjárt a népies felé fordult, kiváló elbeszéléseket és jellemző rajzokat irt az orosz népéletből, nagy szorgalommal tanulmányozta az orosz népies nyelvet, temérdek közmondást gyüjtve össze. Munkái: Raszkázy Kazaká Luganszkavo (Luganszkij kozák elbeszélései); Raszkázy iz moradnavo byta (elbeszélések a népéletből); Hmel (Ittasság); Szon i jav (Álom és való); Dvornjik (Házmester); Djenscsik (a tiszti szolga); Pszlovicy russzkavo naroda (az orosz nép közmondásai, Moszkva 1862); Tolkovyj szlovarj veljiko-russzkavo jazyka (a nagy-orosz nyelv magyarázó szótára négy óriási kötetben, Moszkva, 1861-67 s azóta többször) stb.


Kezdőlap

˙