Diasztéma

a régi görögöknél azt jelentette, amit manapság általános értelemben a Hangköz (l. o.) jelent, tehát egyes hangoknak a távolságát egymástól minden határozott megjelölés nélkül.

Diasztilon

(gör.) a. m. a klasszikus görög építészet széles oszlopközü csarnokai közül annak a megjelölése, melyben az oszlopoknak egymás közötti távolsága három alsó oszlop-átmérővel volt egyenlő.

Diasztolé

görög metrikai műszó, melyen a rövid magánhangzónak a vers kedveért való megnyujtását értették (hangsulyos helyen, az ugynevezett arsisban). Magyar példa: «Tomori, büszke vezér, mért hagytad el érseki széked?» (Kisfaludy K. Mohács.) D. az orvostanban, l. Szív.

Diasztolika

(gör.) alatt a régi zeneteoretikusok a zenének periodusokra való felosztásának és viszont zenei periodusok összekötésének tanát értették: ezen kifejezést először Zarlino használta Sopplimenti musicali (Velence 1589) c. művében; azonkivül Mozart Lipót hegedüiskolájában (1756) is előfordul. A XVIII. sz. végén Sulzernál (Die Theorie der schönen Künste c. művében) D. helyett Frazirozás áll.

Diatéké

(gör.) a. m. szövetség, görögül igy nevezik az ó- és uj-szövetséget (biblia).

Diatermán

(gör.) a. m. hőátbocsátó. Igy nevezik az olyan testeket, melyek a reájuk eső hősugarakat magukon keresztül bocsátják. D. test tehát ugy viselkedik a hősugarakkal, mint átlátszó test a fénysugarakkal szemben. De nem minden átlátszó test egyuttal egyenlő mértékben diaterman. Ha p. hőforrásul világító lámpát, izzó platinahuzalt, hevített vizet tartalmazó fémkockát, feketére festett és hevített rézlemezt használunk s a hősugarak utjába egyenlő vastagságu de különböző anyagu lemezeket állítunk, akkor érzékeny hőmérővel vagy a Melloni-féle termooszloppal könnyen kimutatható, hogy a különböző lemezek a hősugarakat nem bocsátották át egyenlő mértékben. Mig a kősólemez majdnem teljesen átbocsátja a különböző hőforrásokból eredő hősugarakat, addig a folypát, mészpát, szintelen üveg, csillámlemez, timsó, jég, a világító lámpa és izzó drót hősugarait átbocsátják ugyan, de csak részben és különböző mértékben, a sötét melegtestektől jövő hősugarakat azonban visszatartják. Csakis a fekete üveg bocsát keresztül ilyen hősugarakat is. Ebből látható már, hogy különbséget kell tenni világító és sötét hősugarak között. A kősó mindenféle hősugarakra nézve D. Egyéb szintelen átlátszó testek csak a világító hősugarakra nézve viselkednek mind D. testek, mig a sötét hősugarakra nézve többé-kevésbbé hő át nem bocsátók (atermán). Erről kisérletileg ugy győződtek meg, hogy a napsugarak utjába kősóprizmát állítottak, mely a különböző törékenységü sugarakat szétválasztván, spektrumot hozott létre. A spektrum különböző szinü részeibe keskeny termooszlopot állítottak s megfigyelték, hogy a melegnek mily része jut el hozzá, midőn különböző anyagból való, szintelen átlátszó és egyenlő vastagságu lemezeket tartottak eléje (kősóból, timsóból, üvegből). Kitünt, hogy a spektrum látható részén, a világító sugaraknak megfelelő helyeken a hőátbocsátás egyforma, mig a spektrum vörös végén s azon tul, a sötét hősugaraknak megfelelő helyeken már csak a kősó tartotta meg egyforma hőátbocsátó képességét, mig a többiek a különböző törékenységü sugarakat nem bocsátják át egyformán. Az ilyen testek tehát ugy viselkednek a hősugarakkal szemben, mint a szines átlátszó testek a fénysugarakkal szemben, s el is nevezték őket termokroikus (hőszines) testeknek. Érdekes példák e tekintetben a timsó, fekete üveg és a jódnak oldata szénkénegben. Timsóoldat majdnem teljesen elnyeli a sötét hősugarakat, fekete üveg és jód oldata nagy mértékben átbocsátják a sötét hősugarakat, mig a világítókat elnyelik. Viz és jég visszatartják a sötét hősugarakat. A gázak közül a levegő, oxigén, hidrogén, nitrogén nagy mértékben D.-testek. Fémek majdnem teljesen aterman testek, kiváltképen a fényes felületüek. Az itt felsorolt tüneményeket főleg Melloni, Knoblauch, Masson, Jamin, Tyndall vizsgálták. L. még Adiatermán.

Diateszaron

a görögöknél és a középkor zenészeinél a tiszta negyedet jelentette. - D. teol. értelemben, l. Evangélium.

Diatézis

(gör.), az orvosi műnyelvben általában a szervezet bizonyos kóros összetételének kifejezésére szolgál, amely összetétel folytán aztán bizonyos testrészeken időnkint jelentkezik a D.-nak megfelelő kóralak. Mig az alkat (constitutio) inkább a külső alakra s az egyes szervek fejlettségére vonatkozik, addig a D. főleg a kémiai állapotra utal. Ilyen p. a vérzési D., amely gyakori orr- vagy más vérzésben nyilvánul, ilyen továbbá a hugysavas D., amely időnkint a köszvényes rohamokat vagy kőképződéseket okozza. Ilyenekül tekintették még régebben a görvélyes, bujakóros, maláriás, genyedéses D.-ket. A D. jelentősége a tudomány haladásával csökkent, mert a D. szónak valódi okok jutnak helyébe. Ma fontosabb a kórhajlandóság (dispositio), amely fogalom főleg abban különbözik a D.-től, hogy magában véve még nem kóros állapot. A hajlandóság az egyes embereknél igen különböző; igy látjuk, hogy hasonló viszonyok közt az egyik ember megbetegszik, a másik ép marad. Változik a hajlandóság az életkor szerint (p. gyermekbetegségek), a táplálkozás és életmód szerint stb., nagy befolyással van rá természetesen a D. és alkat is, nemkülönben a már kiállott betegségek. Igy, aki egyszer himlős volt, e betegséget többé nem kapja meg: imunná, mentessé lett vele szemben. E mentességet elérni a véddőojtások célja.

Diatit

gummilakból és kovasavból készült ragasztó szer.

Diatoma

DC. (növ.), l. Oszlóka. - Diatomaceae (Bacillariaceae), l. Kovamoszatok.


Kezdőlap

˙