Dombhát

fürdő, l. Antónia.

Dombi

(gálfalvi) Sámuel, orvostudor s Borsodmegye tiszti főorvosa a mult században; szül. Bényén Zemplénmegyében. Orvostudorrá 1758. az utrechti egyetemen avattatott. Művei: Orvosi tanitás a gyermekek nyavalyáinak megismeréséről (fordítás, Pest 1794); A bába mesterségről (Pozsony 1772); Dissertatio inaug. physica- chemico- medica de vino Tokajensi (Utrecht 1758).

Dombiratos

nagyközség Csanád vmegye kovácsházi j.-ban, (1891) 1331 magyar lak., gőzmalommal.

Dombó

1. (Dubova) kisközség Máramaros vmegye taracvizi j.-ban, (1891) 2630 rutén és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Vásáros-D., kisközség Baranya vmegye hegyháti j.-ban, (1891) 867 magyar lak., gőzmalommal.

Dombói apátság

a Szerémségben állt. Kiváltságlevelét a bencések részére, IV. Béla adta ki 1237. Apátja 1253. Rómában tartózkodott.

Domborítás

v. trébelés, a fémlemezek kalapáccsal és üllővel való alakítása. A bádogosok erre a célre rendszerint a szarvas üllőt vagy a marok üllőt és a munka nemének megfelelő kalapácsot használnak. Az üllőre tett lemez a kalapálás következtében a kivánt alakot ölti fel. A finomabb vastárgyak D.-hoz, üllő gyanánt rendszerint ólmot használnak, mellyel a durván előkészített tárgyakat gyanta, téglapor és faggyu keverékével öntik ki. A finomabb tárgyak domborításához nemcsak kalapácsot, hanem a munkaneme szerint különféle alaku domborító acélokat is használnak.

Dombornyomás

oly művelete a nyomdászatnak, mely a papir stb. egyik oldalán reliefszerüen látható; a nyomdai sajtón vagy e célra készült sajtoló gépeken készül mint díszmű vagy védjegy (értékpapirokon, szelvényeken mint szárazbélyeg). A D.-t többnyire fehéren, vagy alkalmi dolgokon szinekben nyomják ércbélyegző segélyével, melybe a nyomandó szöveg, cimer vagy védjegy mélyítve van; ellenbélyege betüércből való öntvény, guttaperchából, bőrből, vagy kéregpapirból sajtoltatik le a mélyített bélyegzőből, mely a nyomóhengerre ragasztva, a két bélyegző közé rakott papiron a D.-t előidézi.

Domboru

(Alsó), nagyközség Zala vmegye perlaki j.-ban, (1891) 3341 horvát lak.; van vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára.

Domboru

A görbe vonal valamely P. pontjában az érintő oldaláról nézve D. v. konvex, az ellenkező oldalról nézve vájt, homoru v. konkav. P. az 1. ábra vonalai a P pontban alulról nézve konvexek, felülről nézve konkavok; a 2. ábra vonalai ellenben P-ben felülről nézve konvexek és alulról nézve konkavok. Oly pontban, hol az érintő egyszersmind átmetszi a görbe vonalat, a görbe egyik oldalról sem mondható D.-nak. Az ily pont inflexiós pont, a benne vont érintő pedig inflexiós érintő.

[ÁBRA] 1. ábra. 2. ábra.

[ÁBRA] 3. ábra.

A 3. ábrában látható inflexiós érintő az inflexiós ponttól balra a görbe vonal alatt van, onnan jobbra pedig a vonal felett, a görbe ennélfogva az inflexiós pont előtt alulról, azontul pedig felülről D. Egy görbe felület valamely P. pontjában az érintő sik oldaláról nézve D., az ellenkezőről vájt. Ha a felület a pont környezetében nyereg alaku, vagyis az érintő sik által átmetszetik, akkor a felület ott egyik oldalról sem mondható D.-nak. - D. szög a 180°-nál nagyobb szög.

Domboru mű

fából, kőből, elefántcsontból faragott, agyagból, viaszból mintázott, bronzból v. egyéb fémből trébolt vagy öntött olyan diszítmény, egyes alak vagy több alakból álló ábrázolás, melyen a testi formák a hátulsó lapból többé vagy kevésbbé, de mindig részben emelkednek ki. E szerint a D.-nek mintegy ellentéte a szobormű. Mind a kettő a valóságot testi kiterjedése szerint utánozza, azzal a különbséggel, hogy a szobormű az alaknak előlről hátra való kiterjedését is egészen, a D. ellenben ezt csak részben adja vissza. Aszerint, hogy a D. ez utóbbi kiterjedésből többet v. kevesebbet ad vissza, megkülönböztetünk: lapos, közép és kiemelkedő D.-t bas relief, basso rilievo, - demi relief, mezzo rilievo, - haut relief, alto rilievo. Hellyel-közzel már a görögök is készítettek, p. az athéni Parthenon gerendaközein (metoposz) olyan kiemelkedő D.-ket, melyeken az emberi alak egyes részei: a fej, az egyik kar vagy lábszár egészen elválik a hátulsó laptól. Az ilyen D.-k még gyakoriabbak a rómaiaknál a középkorban, és a renaissance korban. Ugyanez időkben fordulnak elő olyan D.-k is, melyeknek nem egy hátulsó lapjuk, hanem elülről hátrafelé több sikjuk az az elő, közép és hátulsó körük van. A művészet szabálya azt tartja, hogy a D.-n az alakoknak egy sikban kell lenniök.


Kezdőlap

˙