Dona superaddita

(lat.) a. m. fölös adományok, a kat. dogmatika szerint az emberi természetben nem foglalt adományok, melyekkel Isten az első embert a paradicsomban felruházta. Ezek a következők: a megszentelő malaszt (donum supernaturale); az érzékiségtől való mentség; nagymérvü tudás; a test halhatatlansága (dona praeternaturalia). Azért mondjuk ezeket fölös adományoknak, mert az emberi természet lényegében nem foglaltatnak s az Isten ezen adományok nélkül is teremthette volna az embert. Ez lett volna az u. n. status naturae purae. Ezen fölös adományokat, melyek az utódokra is átszállottak volna, az első emberpár az eredendő bűn által elvesztette (Status naturae lapsae). Krisztus a megváltás által e megszentelő malasztot visszaszerezte ugyan, a többi adományokat azonban nem. (Status naturae reparatae). V. ö. Hurter, Theol. dogm. compendium. II. nr. 354-378.

Donát

János, erdélyi születésü arcképfestő, a mult század végén s a jelen elején dolgozott. Megh. Pesten. 1830 máj. 11. 80 éves korában. Műveit az élethűségen kivül elegáns felfogás és nem közönséges jellemzési erő tette keresettekké. Ezek közül a nemzeti arcképcsarnokban Esterházy József gr. főispán, Kazinczy Ferenc, Virág Benedek, Mitterpacher Lajos, Percz György, Bihari cigányprimás és a saját arcképe látható. Festette ezeken kivül még Kelemen Imre jogtanárt, Majláth György kir. személynököt, Rumy György Károly tanárt, Ürményi József országbirót és Teleki László grófot.

Donatarius

(lat.) a. m. a megajándékozott.

Donatello

(tkp. Donato di Niccolograve di Betto Bardi), olasz szobrász, szül. Firenzében 1386., megh. u. o. 1466., fiatal korában főleg Brunelleschi hatása alatt állott; vele ment el Rómába is, tanulmányutra. 1408. két kis szobrot faragott a firenzei dóm északi kapuzata számára, melyet utóbb még magas domborművű prófétafejekkel is diszített. A dóm homlokzata számára készített ev. szt. János szobor (1408-1415) már a későbbi nagy mesterre vall; nem kevésbbé az ugyanazon időtájt a firenzei Orsanmichele templom diszítésére készült pompás márványszobrai: szt. Péter, a hatalmas, rendkivül egyéni szt. Márkus és a viruló ifju képében ábrázolt szt. György. 1416. fejezte be a fiatal Dávid nagy márványszobrát (most a Museo nationale-ban), mely a test kitünő formálása mellett még kissé merev; talán még valamivel előbb az angyali üdvözletet ábrázoló igazán bájos domborművet a S. Croce templomban. Teljesen kifejlett egyéniségét mutatják a dóm homlokzata és campaniléje számára készített szobrai, melyek rendkivül egyéni, képmásszerü jellegüek; kimunkálásukban a festői elem a fénynek, és az árnyéknak hatása is érvényesül. Ezek: Józsua, Ker. János, Jeremiás (vagy Salamon), Habakuk szobrai; hatalmasabb azonban mindnél a campanile nyugati oldalán álló Dávid király (Zuccone, kopasz néven ismeretes (tulajdonképen az öreg Giov. di Barduccio Gerichino képmása.

A következő években sokat dolgozott együtt Michelozzoval; ketten készítették Baldassare Cossa (XXIII. János pápa) nagyszerü siremlékét (1420-1427) a firenzei dóm keresztelő kápolnájában, melyen különösen szép a halott bronzalakja, a Barancacci - siremléket a nápolyi S. Angelo a Niló templomban (1427 körül); Bartolommeo Aragazzi siremlékét a montepulciano-i dómban (1427-1429), a szószéket a prato-i dóm homlokzatán, táncoló géniuszokkal (1428) stb. Ellenben maga készítette az éneklő és táncoló gyermekeket ábrázoló rendkivül eleven domboruműveket a firenzei dóm egyik szószéke számára, melyek most az ottani Museo Nazionalében vannak (1433-40 körül). Ezen időtájt sokat dolgozott Cosimo de'Medici számára is: medailon domboru műveket régi kaméák nyomán a mostani Riccardi-palota udvarában, több kitünő mellszobrot, melyek közt legszebb Niccoló Uzzano (?) befestett agyag-mellszobra a Museo Nazionale-ben stb. Mindezen műveinél azonban hiresebb az ifju Dávid bronzszobra (u. o.), melyben a mezitelen test tökéletes alakításának az ókor óta elfelejtett művészetét föleleveníti. Dávidon kivül Ker. Jánost is többször ábrázolta. 1440 körül készítette Judith és a halott Holofernes broncsoportját (Loggia de Lanzi), mely kevésbbé sikerült művei közé tartozik. 1444. Páduába hivták, hogy ott emlékszobrot emeljen Gattemelatának (tkp. Erasmo de'Narni), a vitéz velencei zsoldos vezérnek. Tiz évig dolgozott a nagy munkán, végre 1453. elkészült a hatalmas bronz lovas-szobor, az ókor óta az első és az egész, ugy a nagyszerü felfogásra mint egyéniségre, a benne nyilatkozó erőre meg a részletek pompás kimunkálására nézve méltó párja Verocchio hires Colleoni-jának. Ezen munkája közben időt talált arra, hogy tanítványai közreműködésével a páduai S. Antonio templom főoltárának gazdag bronz szobor-diszét elkészítse. Különösen sikerültek a szt. Antal négy családját ábrázoló rendkivül drámai domboru művek. Visszatérve Firenzébe, a S. Lorenzo templom sekrestyéjének szobordiszét készítette el, végre ugyanazon templom két, négy-négy oszlopon emelkedő szószéke számára a bronzdomboru műveket, melyeket az agg mester halála után tanítványa, Bertoldo fejezett be.

Donáth

1. Gyula, szobrász, szül. Budapesten 1850 márc. 13. Első oktatását a szobrászatban Bécsben kapta, majd két évig tanult Münchenben, az ottani műv. akadémia legjobb tanárainak vezetése alatt. Innen ujra Bécsbe ment, hol öt évig dolgozott, majd Drezdában, Berlinben tanulmányozta a modern szobrászatot s Olaszországban az antikokat. Főbb művei: a király és királyné nagy medaillonja a bécsi világkiállítási épület főhomlokzatán; négy szobor-alak a bécsi császári muzeumon; a budapesti operaházon nyolc, a vigadó épületén két, a honvédelmi miniszteriumén egy alak. D. főleg a dekorativ szobrászat terén szerzett érdemeket s az Andrássy-utnak is nem egy palotája hirdeti vésőjének nem mindennapi ügyességét. Ugyancsak az Andrássy-uton a Krausz-féle palotában látható egyik legszebb alkotása, az a bronz-kutszobor, mely vizet merítő fiatal leányt s vele enyelgő Page-t ábrázol. A redout nagyterme számára a Magyar Népdal-t mintázta, a magyar népdalok hires énekesét: Füredi Mihályt örökítve meg népies öltözékben. D. ezeken a műveken kivül több sikerült arcképet is készített, s a Huszár Adolf siremlékére kitüzött pályázaton is ő nyerte el a jutalmat geniális felfogásról tanuskodó pályaművével, mely feszület alján álló s az élet fonalát elmetsző Párkát ábrázol. Művei eredeti felfogásról és sok találékonyságról tanuskodnak.

2. D. Gyula, orvosdoktor, született Baján 1849 december 23. Középiskoláit szülővárosában végezte; természettudományi és orvostani előadásokat Bécsben és Innsbruckban hallgatott. 1873. orvosdoktor lett, 1874-76. a bécsi egyetem vegytani tanszékénél asszisztens volt, 1877. Grácban magántanárrá habilitáltatta magát. Az 1877-78. orosz-török háboruban mint műtőorvos működött. A háboru befejeztével szülővárosában folytatott orvosi gyakorlatot, aztán 1883. Berlinbe ment ideggyógyítástani tanulmányutra; működött Westphal klinikáján, Helmholtz, Dubois-Reymond és Wirhcov laboratoriumaiban; Párisban Charcot alatt is dolgozott. 1885 óta Budaepsten tartózkodik. Nagy munkásságot fejtett ki a természettudományok és orvostan irodalma terén, (magyar és német nyelven). Irt filozofiai, társadalomtudományi cikkeket is; mindezek a különböző lapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg. 1890 óta a Klinikai Füzetek szerkesztője. V. ö. Szinnyei: Magyar Irók.

Donati

1. Cézar, olasz novellairó, szül. Lugoban 1826 szept. 27., élénk részt vett az 1848-iki felkelésben (irt akkor egy röpiratot is; Una parola agl' Italiani), azután ujságiró volt Firenzében, 1859. pedig hivatalnok a közoktatásügyi miniszteriumban. Szerkesztette volt a következő lapokat; L'Eco d'Europa, Lo spettatore, L'Indicatore letterario, L'Independenza italiana; legjelentékenyebb munkája: Dizionario delia giurisprudenza toscana dal 1800 al 1850 (1851-53); kedvelt elbeszélései: Per un gomitolo; Arte e natura; Diritto e rovescio (Fir. 1858); Povera vita (Milano 1874); Foglie secche (u. o. 1874); Buon anno! novelle e fantasie (u. o. 1875); Flora Marzia, Storia di mezzo secolo (1876); Rivoluzione in miniatura, 1847-49 (u. o. 1876) La Signora Manfredi (Verona 1884).

2.D. Giambattista, olasz csillagász, született Pisában 1826 dec. 16., megh. 1873 szept. 30. Tanulmányait szülővárosában kezdte meg, de később Firenzében folytatta, ahol Amici, az ottani csillagvizsgáló igazgatója, a tehetséges fiatal embert a csillagászatnak nyerte meg. Már 1852-ben asszisztens lett a firenzei csillagvizsgáló toronyban és itt legtöbb idejét üstökösök felkeresésére szentelte és nem is eredmény nélkül, mert 1855. a II. sz. üstököst fedezte fel, 1857. a VI. és végre 1858. az V., mely az 1811-ben felfedezett után a XIX. sz. legfényesebb üstököseinek volt egyike, és amelyet D.-ról Donáti-féle üstökösnek neveznek. 1858. a csillagda segéd csillagvizsgálójává nevezték ki és ezután legtöbbnyire az állócsillagok spektrumát vizsgálta. Két évvel ezután Spanyolországban a teljes napfogyatkozást észlelte. 1864. a csillagvizsgáló igazgatója lett és a Firenze mellett levő Arcetri dombon egy uj csillagvizsgálót rendezett be oly tökéletesen, hogy még ma is a legszebb és legcélszerübb csillagászati intézetek közé tartozik. Egy spektroszkopot szerkesztett 25 prizmával, melyet 1873. a bécsi világkiállításon kiállítottak, mely ott a szakértőkben a legnagyobb elismerést keltette. D. nemcsak a csillagászat terén működött, hanem a meteorologia terén is nagy érdemeket szerzett magának, annyira, hogy az olasz meteorologiai bizottság főnökévé nevezték ki, s mint ilyen Bécsbe utazott, hogy ott a meteorologiai kongresszuson Olaszországot képviselje. Rövid ottléte után kolerába esett, haza sietett, ahol mghalt.

Donatia

Forsk (növ.), a Saxifragafélék génusza két fajjal a déli földtekén. Az antarcticus erdős vidék karakter-növénye.

Donatio

(lat.( a. m. adomány, D. regia a. m. kir. adomány, D. palatinalis a. m. nádori adomány, D. de manibus regiis a. m. királyi kézből történt és D. litigiosa a. m. peres adomány; D. pura a. m. tiszta, D. mixta a. m. vegyes adomány. D. mortis causa, halál esetére ajándékozás. L. még Adományrendszer.

Donatio Coustantini

(lat.) a. m. Konstántin császár adományozása; koholt oklevél, melyben Nagy Konstantin római császár I. Szilveszter pápának, ki őt a keresztség által testi bajaiból kigyógyította, császári hatalmat és kiváltságokat, továbbá elismerve a legfőbb egyházi hatalmat, Róma, egész Olaszország és a szigetek feletti uralmat adományozta. Ezt a hamis okiratot az egész középkor igaznak tartotta és a pápák többször hivatkoztak rá a világi fejedelmekkel folytatott küzdelmeikben. Nehány legista ugyan már előbb is kételkedett az adományozás hiteles voltán, de csak a középkor végén mutatta ki Valla Lőrinc: De falso credita et ementita Constantini donatione declaratio c. iratában, hogy ez a fontos oklevél koholt mű. Ujabb időben már meg sem kisérlették a donatio Constantini hitelességét védelmezni. Mostanában már csak a következő kérdések fölött vitatkoznak: Ki követte el a csalást? Mikor és hol készült a koholmány? Miféle célból csinálták? Ezekkel a kérdésekkel rengeteg irodalom foglalkozik. Azt a nézetet, hogy maga I. Hadrián vagy I. Pál, avagy közvetlen környezetök készítette az oklevelet, most teljesen elejtették. Annyi azonban fölötte valószinü, hogy egy, a pápai kancellária köréhez közel álló egyéniségben kell a szerzőt keresni. Az a lehetőség, hogy a D. nem egy, hanem több kéz műve és nem egyszerre készült, hanem részletenkint, korán sincsen kizárva. Az időre nézve a legtöbben azt hiszik, hogy a D. a VIII. században készült. Valjon azonban már III. István pápa, Pippin kortársának korában (752-57), avagy I. Pál (757-67) és I. Hadrián (772-95) korában, az kétes. Sőt vannak, kik a IX. század kezdetére helyezik; igy Brunner H., (Das Constitutum Constantini. Festgabe für Gneist. Berlin 1888), ki IV. István idejéből (813-816) és Weiland (Zeitschirft für Kirch. Recht. 1888. 22 köt.), ki azt III. Leó pápa, Nagy Károly kortársának korából (795-816) vagy még későbbi időből (840-ig) származtatja. Ami a helyet illeti, ujabban csak az egy Grauert vitatta, hogy a D. nem Rómában készült, hanem másutt (szerinte St. Denysben), a többi tudós ellenben egyhangulag Rómából keltezi az oklevelet. - Vajjon mi volt a koholmány célja? Némely kritikusok szerint nagyobbnak akarták a pápáknak különösen világi hatalmát feltüntetni, mint amilyen az első századokban volt és egyenrangunak iparkodtak azt tenni a császári hatalommal; mások szerint a nyugati császárság legitimitását akarták kimutatni a görögökkel szemben. Továbbá Szilveszter bölcseségét és Konstantin bőkezüségét akarták dicsőíteni és utóbbit mint mintaképet odaállítani fejedelmi utódainak. Az a tan, hogy a császárokat csakis a pápák és csakis Rómában koronázhatják meg érvényesen, szintén hivatkozhatott az oklevélre.

Donatio propter nuptias

(lat.). A római jogban az ajándékot, melyet a vőlegény mátkájának a szándékolt házasság végett adott, Donatio ante nuptias-nak a. m. házasság előtti ajándéknak nevezték (antenuptialis donatio is). Erre az ajándékra a római jog több, más ajándékokra nem alkalmazható oly szabályokat állított fel, melyek által az bizonyos hasonlóságot nyert a hozománnyal. Midőn pedig a törvény megengedte azt, hogy ily ajándékot nemcsak a házasság előtt, hanem hasonló joghatállyal a házasság megkötése után is adhatni, az ajándék D. «házasság miatti ajándék» nevet nyert. Jövedelmei szintén a házasélet költségeire voltak fordítandók. A férjnek s a nőnek arra vonatkozó jogait a törvény szabályozta. A modern jogokban a D. római lényegében már nem létezik, s helyébe a német jogokban az u. n. contrados (Widerlage) lépett.


Kezdőlap

˙