Dsolof

l. Yolof.

Dsonka

(khinai nyelven dsuen, kantoni tájszó szerint dsonk) a. m. hajó, egy khinai vizi jármű, mely a hajóépítészetnek még első korából ered és akkori jellegét évszázadokon át egész mostanáig változatlanul megtartotta. A D. idomtalan, nehézes alaku, lapos fenekü hajó, melynek nagysága 100-500 tonna között váltakozik. A hajó közepe alacsony, hajókamrákkal ellátott elő és tatrésze azonban elől és hátul magasra emelkedik és nagyon kinyulván nem közvetlen a hajó fenekén, hanem a megfelelő hajlított, hosszu orr- és fartőkén nyugszik. Miután a gerendázat a bókonyoknak és a palánkoknak egymással való összekötései aránylag gyöngék, egész szervezetük általában könnyü, a dsonka hajók erős viharban és magasan hullámzó tengeren hasznavehetetlenek, mert sem a szél erejének, sem pedig a hullámok lökésének, ütésének nem képesek ellentállni. A D. rendesen három árbocot hord, szárak nélkül, melyek inkább csak egy ágaitól megfosztott fához hasonlítanak és oldalankint egy-egy indiai nádból font csarnakkötéllel támogatvák. Az ormányárbócot egy, nem a hajó közepéről, hanem a jobb felén kinyuló, ki- és behuzható rud helyettesíti. Minden árbócnak csak egy vitorlája van, mely több darab, bambusnádhoz varrott gyékényből készül. A nádaknak mindegyike egy faabroncs által akként lesz az árbóchoz erősítve, hogy a vitorla az árboc fán fel- és lehuzható legyen. Némely D. a keresztárbócon, kivételesen vászonból készült vitorlát visel. A horgonyok igen gyakran és csupán nehéz és kemény fából vannak faragva, s lánc helyett nádból font kötéllel fölszerelve. A Dsonkák a lavirozásra alkalmatlanok s csupán hátsó széllel a szél előtt futhatnak. Ez okból a Khina, Szingapore és Java sziget partjain uralkodó és állandó monszun-szeleket képesek csak felhasználni arra, hogy utjokat a megfelelő évszakokban ez irányban megtegyék. A hadi D. az ilyennevü kereskedelmi járművektől csak némileg erősebb szerkezete, nyulánkabb alakja és jobb vitorla felszerelése által különbözik, melynek következtében a vitorlázásra alkalmasabb is és a folyamokon, valamint a tengerpartokon a felügyeleti szolgálatot több v. kevesebb sikerrel végezni. Minden D. homlokoldalára egy nagy szem van festve, mert a khinaiak véleménye szerint anélkül a hajó utját tévesztené.

Dsoszán-Forró

kisközség Bihar vmegye belényesi j.-ban, (1891) 1078 oláh lak.

Dsu

Khinában rizsből készített alkoholtartalmu ital.

Dsub

folyó K.-Afrikában, l. Jub.

Dsubbe

(arab), a keletieknek a kaftán fölött viselt, elől rendesen nyitott, a legkülönfélébb szinü szövetekből készülő felsőruhája. Ujabb időben a módosabb körökben az európai szabasáu öltöny elől kiszorul és leginkább csak a régi divathoz ragaszkodó ulémáknál, ugymint az alsóbb rangu néposztályoknál használatos. A D. szóból származik a spanyol juba (chupa), olasz giuppa, francia jupe, német Joppe, a török közvetítésével a magyar suba és még sok nyelv hasonló értelmü ruhaneve. V. ö. Dozy, Dictionnaire détaillé des noms des vętements chez les Arabes (Amsterdam 1845).

Dsudi

(Dsebel), hóval takart hegylánc Kurdisztán ÉNy-i részében, a Tigris és Van-tó közt. A mohammedánus hagyomány szerint ennek legmagasabb csucsán akadt meg Noé bárkája.

Dsudsu

szent városa az Uj-Kaledoniai négereknek, a Guineai-parton, a Borvni folyó mellett, 11 km.-nyire ennek torkolatától.

Dsuf

(El-), a Ny-i Szahara egyik vidéke Timbuktu és Marokko D-i határa közt fele uton. Mackenzie angol mérnök azt hirdette, hogy az Atlanti-oceán felszinénél mélyebben fekszik; Lenz azonban kimutatta, hogy egyik része sincs 120 m.-nél alacsonyabb. Az egész D.-nek csak az É-i szélén vannak legelők; sóban azonban nagyon gazdag, különösen főhelye, Taodeni közelében.

Dsufut

(török), zsidók gunyneve. Valószinüleg a jahudi (zsidó) névnek elrontásából keletkezett.


Kezdőlap

˙