Ducasse

(franc. ejtsd: dükassz, vallon nyelven a latin dedicatióból), Belgiumban a búcsuk neve vallon városokban és falvakban. A legnevezetesebbek Mons D.-ai szentháromság vasárnapján és Namur-é julius 2.

Du Casse

Albert báró, francia hadtörténelmi iró. Szül. Bourgesban 1813.; Sz.-Cyrben képeztetett ki tisztté. Afrikában harcolt Abd el Kader ellen; vezérkari őrnagy és Napoléon Jéromos császári herceg segédtisztje volt; azután a hadseregből kilépett és pénzügyi tisztviselő lett. Műveiben szakismerettel, alaposan és érdekes irja le az első császárság háboruit s ezenkivül a krimi hadjáratot s az 1870-71-iki háborut. Diplomaták dicsérik a Histoire des négociations diplomatiques relatives aux traités de Morfontaine, de Lunéville et d'Amiens (4 kötet, Páris 1856) c. művét. Fontosabb hadtörténeti müvei: Précis historique des operations militaires de l'Orient (1854-55); Le général Arrighi de Casanova; Le général Vandamme et sa correspondence; La guerre au jour de le jour (1870-71); Les rois fréres de Napoléon I. Legnagyobb érdeme azonban, hogy Beauharnais Jenő olasz alkirály és József spanyol király levelezését kiadta (10-10 köt.). 1887. I. Napoleon levelezéséhez is adott ki pótkötetet. A Revue Historiqueben pedig (36. köt.) megkezdte Katalin vesztfáliai királynő levelezésének közzétételét.

Ducatello

azelőtt Alexandriában 1/4 piaszter = 10 para.

Ducato

(D. di regno), a két sziciliai királyság pénzegysége volt, mint ezüstpénz 1 D. = 4,04 korona.

Ducato-fok

l. Leukadia.

Ducaton

az osztrák Németalföldön volt ezüstpénz, = 6,11 korona; ezenfelül még egy, a keletindiai kereskedelem számára vert ezüstpénz, mely az azon levő lovas után ruiter v. rijder nevet is viselt, 6,46 korona értékben.

Ducatone

volt milanói és mantovai ezüstpénz 6,34 korona értékben; ezenfelü még egy velencei ezüstpénz (Giustina) 5,60 korona értékben.

Ducatus

(dukat), középkori aranyérem, mely körülbelül a magyar aranyforint értékének felelt meg. A D. név a velencei aranyak (zecchinó) feliratából magyarázandó, ezeken ugyanis Krisztus alakja körül mindig e felirat olvasható: Sittibi Xte (Christe) datus quem tu regis iste ducatus.

Duccio di Buoninsegna

(ejtsd: duccsó di buoninszenya), olasz festő, szül. Sienában a XIII. sz. második, megh. a XIV. sz. első felében, a sienai festőiskola feje, mint firenzei művészek, ő is a bizánci festészetből indult ki, de mig amazoknak fő érdemét a naturalizmusra való törekvés képezte, a sienai festőknek, D.-tól kezdve két századon keresztül, az idealizmus, a női báj ábrázolása, harmonikus szinezés, gyöngéd kifejezés képezi fő jellemvonását. 1308. kezdte el, 1311. fejezte be hires oltárképét, melyet ünnepélyes körmenettel helyeztek el a sienai dómban. A budapesti orsz. képtárban van D.-tól a sienai községi számadások egyik kötetének - állítólag az 1282-ikinek - táblája, a kamarásnak Shiffolino Nacsi-nak képével diszítve. (2.) Művészetének jelentékenyebb emléke u. o. a Krisztus Judea pusztájában hallgatja keresztelő szt. Jánost (6).

Duc d'Albe

l. Alba.


Kezdőlap

˙