Duellum

(lat.) a.m. harc; különösen párbaj. Perduellis a. m. ellenség és Perduellio a. m. hazaárulás v. felségsértés.

Duenna

(spany. duena, ejtsd:: duennya) a. m. donna, különösen egy leány felügyelője.

Duernák

(ujlatin), az ivrétben nyomtatott, de egymásba folyó szövegü ivek, melyekből két ivet mindig az ábéce egy verzalbetüjével jelölnek és bekötéskor egymásba dugnak. Ha azonban az egymásba dugás 3, 4, 5 vagy 6 ivből áll, ugy nevök Triterna, Quaterna, Quinterna és Sexterna. Ez eljárást a nyomdászat feltalálása előtt a másolók, de a nyomdászat feltalálásának első századaiban a nyomdászok is használták, most már azonban csak rendkivüli esetekben alkalmazzák. A nyomtatott ivek sorrendjét manapság számokkal jelelök.

Duero

(portugalul: Douro), a legnagyobb vizterületü folyó a Piereneusi-félszigeten, Soria spanyol tartományban, a 2246 m. magas Urbion-hegy lábánál ered; eleinte Dk-nek folyik, Soriánál D-nek fordul, későbben pedig Ny-nak. A Valladolid melléki sikságon felveszi a Pisuergat, Cegat és Adajat, odébb pedig a Valderadueyt és Eslat. Ez utóbbinak, egyik vizben legbővebb mellékfolyójának felvétele után magas, meredek sziklák rendkivül szük, de mély mederbe szorítják és folyását rohamossá teszik. Az Agueda felvétele után portugall területre lép: a bempostai v. peredoi szakadékban lesz legkeskenyebbé, itt egyik partjáról a medre közepén álló sziklára és erről másik partjára ugorhatni, Săő Joăő da Pesquerianál egy sellőt alkot, ezután elfolyik a pompás douroi borokat termelő halmok mellett, elválasztja Porto utcáit Villa Nova de Gaia nyaralóitól és kertjeitől és Foz do Douronál az Atlanti-oceánba torkollik. Portugáliában felveszi a Sabort, Tuat, Tamegat, Coat, Tavorát és Paivát. Torkolatába a hajók, csekély mélységénél fogva (2,5 m. tengerapadás idején), csak nehezen evezhetnek be. Egész hossza Gerardo Pery szerint 640 km., amiből közel 200 hajózható.

Duetto

(ol.), a duo szó kicsinyítése a zenében, két énekhangra egy vagy több hangszer kiséretével irt darab. A D. a dalműben nagy szerepet játszik, de ebben nincs határozott formája, mert a helyzethez képest különböző módon alakul. Az egyházi D.-nak már határozottabb formája van, mert ez többnyire az ária mintája szerint van szerkesztve. Az egyházi D.-k kiváló mintája: Pergolese hires Stabat materje. Kétszólamu zenedarabokat, melyek két obligat hangszer számára vannak irva, nem D.-knak, hanem Duo-knak neveznek, p. Duo hegedü és zongora számára, stb. Kivételt képeznek azon zenedarabok, melyek két egyenlő hangszer számára vannak irva, p. két hegedüre. Ezeket D.-knek hivják. Két zongora számára irt darab neve azonban ismét csak Duo, nem pedig D.

Duez

(ejtsd: düé), Ernő, francia festő, szül. Párisban 1843., Pils tanítványa, első sikerét 1873. Mézes hetek c. egészen modern, elegáns, rendkivül gyöngéd szinezésü festményével aratta. 1874. Fény és nyomoruság c. kétszárnyu képével érmet nyert. Legkitünőbb műve a szt. Cuthbert legendáját ábrázoló nagy háromszárnyu festmény (1879j., a Luxembourg-muzeumban), melynek modern naturalisztikus kivitele különösen ellentétet képez a tárgyát képező csudás eseményekkel. Ugyanez uton járt későbbi műveiben is: Assisii szt. Ferenc rózsái (1884); Vergilius az erdőben (1889), stb. D. kitünő, sokszor bizarr szinezésü arcképei közül legsikerültebb Butin Ulysse-é (1880) és Neuville-é (1881).

Duf.

az állatok latin neve után a Dufour J. francia zoologus nevének megrövidítése. L. Dufour.

Dufau

(ejtsd: düfó) Péter Armand, francia tanár, szül. 1795 febr. 15. Bordeauxban, megh. Párisban 1877 okt. 25. 1815. nevezték ki a párisi vakok intézetének tanárává, melynek 1840-1855. igazgatója volt. Ebben a minőségben nagy érdemeket szerzett magának a vakok ügye körül. Nemcsak gyakorlati működése nagyfontosságu, de figyelemre méltók a tudománynak tett szolgálatai is, midőn e viszonyoknak gazdasági oldalát világitotta meg és jelentős statisztikai adatokat is tett közzé. Művei közül a következőket említjük: Plan de l'organisation de l'institution des jeunes aveugles (1863); Des aveugles; considérations sur leur état physique, moral et intellectuel (1836); Traité de statistique (1840); Lettres sur la charité (1847); Notice historique etc. sur l'institution des jeunes aveugles (1852); Essai sur la science de la misére sociale (1853). Ezeken kivül: De l'abolition de l'esclavage coloniale (1830); La république et la monarchie dans les temps modernes (1851).

Dufaure

(ejtsd: düfór) Gyula Armand Szainszló), francia államférfiu, szül. 1798 dec. 4. Saujonban (Alsó-Charente), megh. Párisban 1881 jun. 28. 1824 óta mint ügyvéd működött Bordeauxban, 1834. a kamarába lépett és az alkotmányos szabadelvü párthoz csatlakozott. 1836-ban a Thiers-minisztérium államtanácsossá nevezte ki, de Thiers bukása után lemondott állásáról és az ellenzékhez csatlakozott. 1839-ben rövid ideig birta a közmunkaminiszteri tárcát, de azután ismét ellenzéki állást foglalt el s 1844. egy középpártot teremtet, melynek feje lett. 1848. mint a nemzetgyülés tagja, őszintén csatlakozott a köztársasághoz s mint belügyminiszter 1848 szept. végétől dec. 20-ig Cavaignac jelöltségét támogatta Napoleon Lajossal szemben. 1849 junius 2-án ismét átvette a belügyminiszteri tárcát, de már okt. 31. lemondott és a tengerészeti bizottság elnöke lett. Az 1851 dec. 2-iki államcsiny után visszavonult a politikai élettől s csakis mint ügyvéd működött III. Napoleon bukásáig. 1871 febr. 16. ő tette a bordeuxi nemzetgyülésbe azt az indítványt, hogy a francia köztársaság végrehajtó hatalma Thiers kezébe tétessék le. Thiers alatt, mint igazságügyminiszter, közreműködött barátjának kedvelt eszméjének létesítésén, hogy a mérsékelt köztársaság két törvényzozó kamarával megállapíttassék. Thiers lemondása után D. is visszalépett s mint mérsékelt köztársasági, azon volt, hogy az 1875-ki alkotmány éeltbelépjen. 1875 márc. 10. a Buffet-kabinetben átvette az igazságügyi tárcát, 1876 márc. 9. pedig ő maga alakított uj, mérsékelt l iberális minisztériumot. A kamara többsége mindazonáltal radikális politikát sürgetett, amiért ő ugyanazon év dec. 12. beadta lemondását. A Broglie-Fourton-féle reakcionárius minisztérium alatt szilárdsága és a köztársaság iránt tanusított hüsége által ismét oly népszerüségre emelkedett, hogy Mac Mahon elnök Broglie bukása után 1877 december 13. D.-ra bizta az uj miniszterium alakítását. Mac Mahon lemondása után D. az antiklerikáls kamaratöbbséggel nem értvén egyet, Grévy elnöknek beadta lemondását. Ezóta a szenátusban vezérelte a konzervativ köztársaság hiveit. Mint magánember is köztiszteletnek örvendett. V. ö. Picot, M. D. sa vie et ses discours (Páris, 1883).

Dufay

(ejtsd: düféi), 1. Károly Ferenc de Cisternay, francia fizikus, szül. Párisban 1698 szept. 14., megh. u.o. 1739 jun. 16. Eleintén a francia hadseregnek kapitánya, később 1723-tól fogva a párisi tud. akadémia tagja és 1732-től fogva a párisi botanikus kert igazgatója volt. Mém. sur les barométres lumineux (Mém. Par. 1723) cimü munkájáért, mely a barométer világításáról szól, választották az akadémia tagjává. Ezentul főképen az elektromossággal és mágnességgel foglalkozott. Először is a testek vezetőképességét kutatta és azt találta, hogy surlódás által csak a rossz vezetők lesznek elektromosak. D. nyert először élő testből elektromos szikrát. Ezeken kivül a következő két szabályt állította fel: 1. Minden elektromos test minden nem elektromos testet vonz, vele elektromosságot közöl, mire azt taszítja. 2. Kétféle elektromosság létezik: az üvegelektromosság és a gyantaelektromosság. Az egynemüek egymást taszitják, a különnemüek pedig vonzzák egymást. D. elektromos kisérleteinek körülményes leirása a párisi tudományos akadémia 1733-34-i Mémoires-ában jelentek meg.

2. D. Vilmos, németalföldi zenész, szül. Cambraiban, némelyek szerint Chimayben (Hennegau) 1400 táján, megh. u. o. 1474 nov. 27. Az első németalföldi zeneiskola feje s az első zeneszerző, kinek műveiben teljesen kiképzett művészet mutatkozik. V. ö. Haberl: Bausteine für Musikgeschichte (Lipcse 1886).


Kezdőlap

˙