Dunant

(ejtsd: dünán) Henrik János, svájci filantrop és utazó, szül. Genfben 1828. Ő létesítette a genfi konvenciót a sebesült harcosok ápolására s e cél szolgálatában irta: Un souvenir de Solferino (5 kiad. 1871), Fraternité et charité internationales en temps de guerre (1-7. kiadás 1864) c. munkáit. Egyéb művei: La régence de Tunis (1858); L'empire romain reconstitué (1859). L'esclavage chez les musulmans et aux États-Unis de l'Amérique (1863); La rénovation de l'Orient (1865).

Dunántúli Alpok

v. Duna-Dráva közti Alpok a Magyar Alpoknak azon csoportja, melyek hazánk dunántuli részében, Sopron, Vas és Zala vármegyékben elterülnek, (Hunfalvy szerint Osztrák-stájer határhegységek) s melyeket a Rába, Marcal és Zala völgyei s lapályai választanak el a Magyar Középhegység Ny.-i tagjától, a Bakonytól. Geologiailag e hegycsoportok kristályos palákból, mészből és más primér-formációkból állanak csoportos, illetve láncolatos kifejlődéssel s a közép- és előhegyek általános jellemével. A Dunántuli Alpokhoz számítjuk a következő hegységeket: Lajta hegység (Naphegy 480 m.), a Fertőmelléki hegylánccal, Rozáliahegység (Rozáliapolna 746 m.), Soproni hegység (605 m.), Lánzséri hegycsoport (Pálhegy 755 m.), Borostyánkői hegység (Kőhalom 829 m.), Kőszegi hegység (Irottkő 883 m.), Német-Ujvárii dombok, Dobrai dombvidék (355 m., leirásukat lásd az egyes cimek alatt).

Dunántúli ev. egyházkerület

A magyarajku ev. egyházak, melyek Pozsony, Nyitra, Bars, Nagyhont, Nógrád, Esztergom, Komárom, Győr és Mosonmegyékben keletkeztek már 1576., sőt némelyek szerint már 1568. külön szuperintendenciává alakultak és külön szuperintendensek vezetése alatt állottak; az u. n. vasi egyházkerület pedig, a Duna jobb partján lévő többi egyházakból, már 1574. megalakult, külön szuperintendens vezetése alatt állott. Ezen szuperintendensek azonban egészen az 1606-ki bécsi béke becikkelyezéseig (1608) papot nem szenteltek, egyházakat nem látogattak, hanem csak a mostani főesperesek teendőit látták el. A papok egészen ezen időig a külföldön képeztettek és szenteltettek fel. A protestantizmus virágzott a Dunántul egészen I. Leopold király uralkodásáig, midőn is 1672-1682-ig a Szelepcsényi-féle tiz éves nagy üldözés idejében a dunántul virágzó 300 evang. anyaegyházból a legtöbb elnyomatott, azonban a Tököli és Rákóczy-féle szabadságharc idején közülök sok ujra feléledt, de egy testületté csak az 1734 okt. 20. Károly-féle rendelet (Carolina resolutió) után szervezkedtek, amikor is megalakult a mai D., mely az egész dunántult magában foglalja. A fentemlített két szuperintendentia szuperintendensei a következők voltak: A magyarajku egyházak kerületében: Huszár Gál 1568 körül, Bornemissza Péter, szeredi lelkész 1576 körül; Sybolti Demeter 1576-tól nagyszombati lelkész. Halála után 1610-ig a zsolnai zsinatig nem volt ezen kerületnek külön szuperintendense. Midőn azonban a dunáninneni megyék magyar egyházai, nevezetesen a Pozsony, Nyitra és Bars vármegyékben levő ev. magyarok számára a szolnai zsinaton a szeredi lelkész, Kürthi István választatott inspektorul (másod szuperintendensül), a dunántuli ev. magyar egyházak arra hivatkoztak, hogy nekik még a bécsi békekötés előtt külön szuperintendenseik voltak és erre az ország nádora Thurzó György megengedte nekik, Bécsben 1613 junius 6. kelt diplomájával, hogy külön szuperintendenst válasszanak magoknak és 1613 febr. 6. Szempcen, Thurzó Szaniszló delegált elnök vezetése alatt Pálházi Miklós hegyfalvi, később lévai és barsi esperes, utoljára szeredi lelkész lett szuperintendenssé választva, ki is e hivatalát nagy buzgalommal az 1629. évben bekövetkezett haláláig viselte. A vasi egyházkerület szuperintendensei: Szigethy Mátyás 1574-1585. Muraközi György, Sárvári lelkész 1590 körül. 1590-től ezen kerületben nem voltak szuperintendensek 1612-ig. Klászekovits István 1612-20. Zvonarits Mihály 1620-1625. Kiss Bertalan sárvári lelkész 1625-1646. Musay Gergely, nemeskéri lelkész 1651-1665. Tisztrovits György 1667-1669. Fekete István 1669-1679. kőszegi lelkész. Az egységes ev. dunántuli kerület: Tóth Sipkovics János, téthi lelkész 1734-1745. Perlaky József, nemeskéri lelkész 1745-1749. Fábry Gergely vadosfai lelkész 1750-1753, Németh Sám. téthi lelkész 1754-1756. Szeniczei Bárány János felpéci lelkész 1756-1758. Balogh Ádám, nemeskéri lelkész 1758-1771. Perlaky Gábor, nemesdömölki lelkész 1771-1786. Hrabovszky Sámuel téthi, később nemes-dömölki lelkész 1786-1796. Nagy István, szent-lőrinci lelkész 1796-1812. Kis János soproni lelkész 1812-1846. Haubner Máté, győri lelkész 1846-1849 és 1850-1866. és 1866 óta téthi Karsai Sándor, győri lelkész, kir. tan. Kerületi felügyelők 1735 óta: Ostffy Mihály 1735-38. Vitnyédi János 1758. Barcza István 1760. ifj. Vitnyédi János 1768. Vidos Sándor 1777. Artner János 1784. Matkovich Pál 1786-1823. Káldy János 1824-1825. Podmaniczky Károly báró 1825-1833. Matkovich István 1835-1847. Vidos József 1848-1849. Radó Lajos 1860-1866. Radó Ignác 1866-1868. Berzsenyi Miklós 1870-1873. Prónay Dezső báró 1874-1882. Káldy Gyula 1883-1888. 1889 óta szentmártoni Radó Kálmán vasmegyei főispán.

Dunántúli ev. ref. egyházkerület

az ev. és ref. felekezeteknek a csepregi colloquium (l. o.) folytán a felső dunamelléki és dunántuli részeken is megtörtént különválása után mindjárt megalakult, de akkor a mainak csak egy részét foglalta magában, amennyiben a Sopron-, Vas-, Zala-, Somogy-, Veszprém-, Fejér- és Győrmegyékben levő nagyszámu ref. egyházak tartoztak hozzá. Ezek hat egyházmegyébe voltak beosztva, u. m. 1. az őrségi vagy soproni és vasvári, 2. zalai v. muraközi, 3. somogyi, 4. veszprémi vagy balatoni, melyből később kivált a mezőföldi vagy peremartoni, 5. a pápai és 6. csókakői egyházmegyékbe. Az egyházkerület, mely veszpréminek is neveztetett, 1629. a Tolnamegye szomszédságában levő 18 somogyi egyházat a dunamelléki kerületnek engedte át, 1710. pedig a nagyon elnéptelenedett csókakői megye egyházközségeit a veszprémihez csatolta. Ugyanez évben történt, hogy püspöke, Hodosi Sámuel más kerületbe költözvén, helye a háborus idők miatt üresen maradt egészen 1834-ig, amidőn a második Carolina resolutio intézkedéseinek alapján a kerület eggyé olvadt a felső dunamelléki vagy samorjai kerülettel. Az egyesült kerület, mely szintén dunántuli vagy tul a dunai nevet vette föl, jó ideig nyolc egyházmegyéből állott, melyek ezek voltak: drégelypalánki, barsi, komáromi, tatai, pápai, veszprémi, peremartoni és belsősomogyi. Közülök a peremartoni már ma e néven nem létezik, hanem helyette a mezőföldi van, és kilencedikül a jelen század elején ujra szervezett őrségi. Anyaegyházainak száma 1780 köröl 250 volt, most 288, amelyekben és a hozzájok tartozó leány stb. egyházakban mintegy 250 000 a reformátusok száma. Püspökeinek névsor a következő: Beythe István (1591-1612.), Pathai István (1612-1619.), Kanizsai Pálfi János (1629-1839.), Czeglédi Pál (1640-1649.), Gál Imre (1649-1655)., Szeli György (1655-1662.), Gál István (1663-68.), Séllyei M. István (1669-1692.), Csuzi Cseh Jakab (1693-1695.), Losonczi Farkas János (1695-1702.), Hódosi Sám. (1708-1710.), az egyesülés után pedig Kocsi Major Istv. (1736-1744.), ki a felső dunamelléki kerületnek már előbb is püpsöke volt, Torkos Jakab idősbb (1745-1785.), Halász József (1786-1793.), Kármán József (1794-1795.), Torkos Jakab ifjabb (1795-1813.), Tóthpápai József (1814-1827.), Tóth Ferenc (1827-1844.), Nagy Mih. (1844-1874.), Pap Gábor (1874-től). Főgondnokok voltak: Kenessey István (1735-1760.), Chernel László (1760-1770.), Soós István (1770-1775.), id. Ráday Gedeon gr. (1775-1791.), ifj. Ráday Gedeon gr. (1793-98.), Pázmándy Józs. (1798-1810.), Szilassy József (1810-1836.), Pázmándy Dénes (1837-1848.), Teleki Gyula gr. (1860-1864.), Sárközy József (1865-1866.), Tisza Kálmán (1867-től).

Dunántúli helyiérdekü vasutak

1891 folyamán a csáktornya-ukki, a pozsony-szombathelyi, boba sümeghi és sümegh-tapolcai h. é. vasutak, a «Dunántuli vasutak» cimen egy társasággá szervezkedtek. A vonalak összhossza 288,5 km. A társaság tőkéje 2 998 000, törzs-, és 9 328 000 elsőbbségi részvény, összesen 12 326 400. A vonalak jellege: sikpálya. Legszebb építési objektuma a pozsonyi Dunahid. Az üzlet kezelését az egész engedély időtartamára, a m. k. államvasutak vették át. A társaság székhelye Budapest.

Dunántúli kerület

régebben Magyarország egyik kerülete, mely a Duna jobbpartján a Duna s Dráva, továbbá Alsó-Ausztria és Stájerország közt terült el s csupán Komárom vármegyével nyult át a Duna balpartjára. 11 megyét foglalt magában, ezek: Moson, Sopron, Győr, Komárom, Fejér, Veszprém, Vas, Zala, Somogy, Tolna és Baranya. Jelenleg a D. csak történelmi fogalom, melynek politikai vagy közigazgatási jelentősége nincs; a közéletben azonban gyakran használják s a Dunántul mintegy földrajzi fogalommá vált a Duna jobbparti részeinek kifejezésére. Terjedelmére nézve a D. azonos a régi Pannoniával.

Dunántuli Közművelődési Egyesület

Közművelődési célu apróbb egyesületek már korábban keletkeztek a Dunántul; maga a D. Beksics Gusztáv felhivására 1892 nov. 20. alakult meg. Célja: A magy. közművelődésnek és hazafias szellemnek terjesztése; a Dunántulról történő kivándorlás korlátozása; amennyiben ez nem lehetséges, a kivándorlás irányzása. E céloknak elérésére: felállít és segélyez kisdedóvodákat (gyermekmenedékházakat); felállít és seglyez elemi és felső népiskolákat és egyéb tanintézeteket; népkönyvtárakat létesít, vagy a már létezőket gyámolítja; hazafias iratokat szerkesztet és terjeszt, esetleg néplapot ád ki, ugy magyar nyelven mint a dunántul nem magyar ajkuak nyelvén; a hazafias szellemben működő és a magyar nyelv terjesztésében érdemeket szerzett tanitókat, kisdedóvókat (óvónőket), valamint a magyar nyelv elsajátításában kiváló előmenetelt tanusított tanulókat jutalmazza, a szegény tanulókat tankönyvekkel, ruházattal ellátja; majd iparfejlesztés és egyéb közgazdasági intézkedések által a hazában való megmaradást biztosítani törekszik; szóval ugy szellemi, mint anyagi feladatának betöltésére minden törvényes eszközt felhasznál. Elnök Széll Kálmán, alelnöke: Beksics Gusztáv, ennek lemondása után Fenyvessy Ferenc és Pallavicini Ede őrgróf, ellenőr Hieronymi Károly. 1892 május végéig az egyesületnek 67 pártoló és 593 rendes tagja volt. Az 1892. mérlege szerint a kiadások levonása után 31 352 frt 12 kr. tiszta vagyona van.

Dunántúli nyelvjárások

A Dunántul nyelv tekintetében három részre oszlik. Egyik a Baranyában s déli Somogyban elterülő drávavidéki v. dunadrávaközi nyelvjárás, mely fővonásaira nézve az alföldi nyelvjárásterület a Rába és Zala vizétől nyugatra; a többit, mivel a Dunántulnak legnagyobb területe, nevezzük tulajdonkép dunántuli nyelvjárásterületnek. Ennek jellemző vonásai: a közép ë hangot többnyire megőrizte, de l előtt és sok egyes szöban ö-t ejt helyete: föl, lölköm, szentölés, köröszt, vörös, csöpp, mögött; az o, ö hangokból az l képző előtt u, ü válik; gondulok, pörülök, a főnévi igenév képzője -nyi: irnyi, huznyi; a j mássalhangzó után gy ty-re változik: dobgya, aptyuk; az í ű ú megrövidülnek: viz, tüz, kut. A zárt é helyett az északi részeken í-t ejtenek: szíp, vínsíg (l. É); á után a helyett o-t ejtenek az északnyugati részen: káso, lábo; ly helyet nyugaton l-et, keleten j--t ejtenek: illen, ollan és ijen, ojan. V. ö. Balassa J., A magyar nyelvjárások (Bpest 1891). L. Nyelvjárások.

Duna-Odera csatorna

Ezen régóta sürgetett és tervezett csatorna megközelíti immár a megvalósulás stádiumát. Az osztrák birodalmi gyülés már számtalanszor, utóljára 1892. sürgette ezen uj viziut létesítését, melynek főcélja az leend hogy Bécs városa olcsó sziléziai kőszénhez jusson. (Ez okból szavazott meg Bécs város 4 milliót a csatorna építésére). De a Keleti- és Adriai-tenger közötti átmeneti kereskedésen is fog lendíteni. A csatorna főirányát a következőképen tervezik: Bécs, Angern (és innen a Morva medrében), Göding, Magyar-Hradisch, Napage, Perauig, az északi végpont: Weisskirchen (az Oderánál); azonfelül másod-kiágazásokat is terveznek, az egyiket Ny.-ra Csehországba (ha lehetséges), egészen az Elbáig; a másikat ÉK-re Krakkóig. A főcsatorna hosszát 270 km.-re teszik; a csatorna mélységét 2 méterre, a fenék szélességét pedig 18 méterre tervezik. 5000 mmázsa sulyu hajó járhat rajta. A vállalkozó társulat élén ifj. Wilczek János gr. áll, az igazgató-tanács tagjai: Hallier, Adrien és Dietz-Monin Gyula franc. vállalkozók. A társulat 1893 okt. 17. nyujtotta be Bacquehem osztr. közl. miniszternek a végleges tervrajzot.

Duna-Pataj

nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye solti felső j.-ban, (1891) 1441 házzal és 5892 magyar lak., (közte 4142 reform.) takarékpénztárral, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral.


Kezdőlap

˙