Ebruta

v. ebcövek (növ., Cynomorium L.), a Balanophoraceák élősködő füve, egyetlen egy faja a C. cooccineum L. a mediterrán flórában, a Kanári szegetektől Sziriáig, Ázsia közép- és Afrika északi részén, különféle cserje (Pisticia Lentiscus, Myrtus communis stb.) gyökerén terem. Szára 0,15-0,30 m. magas, lefelé pikkelyek, felfelé virágok borítják, s mint piros buzogány bujik ki a földből. Az egész növény inkább gombához hasonló, régen Fungus Melitensisnek v. Herba Cynomonni-nak nevezték.

Ebstein

Vilmos, ném. orvostanár, sz. Jauerben (Szilézia) 1836 nov. 27. Boroszlóban és Berlinben végezve tanulmányait, a boroszlói kórházakban működött. 1874. a göttingai egyetemre hivatott meg, hol mint az orvostan tanára és a poliklinika igazgatója tette nevét ismeretessé. Ebstein főleg az anyagcsere és a táplálkozás zavarait tette behatóbb buvárlat tárgyává és ez irányu munkáiban (Die Fettleibigkeit und ihre Behandlung, Wiesbaden 1882) az elhizás ellen több uj dietétikus gyógymódot jelölt meg. Figyelemreméltók ezen művei is: Recidive des Typhus (Boroszló 1869); Die Natur und Behandlung der Harnsteine (Wiesbaden 1884); Nieren-Krankheiten (Ziemssen-féle Handbuch der speciellen Pathologie und The rapie, 9. köt. stb.).

Ebszőllő

(növ.), vizi v. veres E. a. m. Solanum Dulcamara; l. Csucsorka.

Ebszőrök

a juh gyapjában kivételesen előforduló s pamacsokat képező durva szőrök, melyek azonban csak oly testrészeken nőnek, ahol a bőr nyirás alkalmával a juhászkutya marása v. légycsipés miatt megsérül. A gyapju értékét csak akkor csökkentik, ha nagy mennyiségben vannak jelen.

Ebtej

(növ.) a. m. kutyatej (l. o.).

Ebtejfák

(növ., Euphorbiae Diacanthium Boiss.); nagyon sajátságos termetü, kaktuszalaku kutyatej-fajok. Tropikus vagy szubtropikus kopasz cserjék vagy fák, ritkán füek, husos, többnyire szögletes ágakkal. Az Euphorbia (v. Diacanthium) resinifera Berg. cserjés, 0,25-1 m. magas v. magasabb; termete olyan mint a Cereus-kaktuszé. Levele apró pikkely, de hamar lehull; ága 3-4 szögletü, gallérmirigye aranyszinü. Marokkó belsejének alacsonyabb hegyein nő. Az E. Canariensis L., 4-6 m. magas, ága 4 (néha 5-6) szögletü, de csaknem háromakkora vastag mint az előbbié; virágzata csaknem nyeletlen vagy igen kurta nyelü; gallérmirigye piros. Ezt tartották régen az Euphorbium törzsnövényének.

[ÁBRA] Kaktusztermetü ebtejfa (Euphorbia officinarum).

Ez azonban e két fajon kivül még az E. officinarum L. (l. az ábrát), meg az E. antiquorum L. (euforbion dendron Diosc.) fajból is származik. Afrikának közép- és északnyugati részén nőnek. Törzsüket szept. hónapban meghasogatván, a kiszivárgó tej a levegőn megkeményedik. Ez az orvosi kutyatej mézgagyantája (Euphorbium, gummi v. resina euphorbii); ize égető marócsipős s nagyon mérges.

Ebtövisk

(növ.), a Rhamnus cathartica L. népies neve Dunántul, l. Varjutövis.

Ebullioszkóp

(gör.-lat.). A bor vagy más szeszes folyadék szesztartalmának pontos és gyors meghatározására szolgáló készülék. Legpontosabban működnek a Vidal-Malligand és a Kapeller-féle E.-k. A meghatározás alapját az képezi, hogy minél több szeszt tartalmaz valamely folyadék, forrási pontja annál közelebb esik a tiszta szesz forrási pontjához, mely pedig mintegy 20° C.-sal alacsonyabb a viz forrpontjánál. A készülékbe bizonyos mennyiségü bort teszünk s azt melegítjük mig forrni kezd, a folyadék gőzében elhelyezett hőmérőnek kiálló szárán azután a hőfok helyett közvetlenül a folyadék szesztartalmát olvashatjuk le. A készüléknek mozgékony skálája van, melyet előbb a viz felforralása alapján a 0°-ra állítjuk. Ezen szeszmeghatározási mód igen gyors, s ha a készülék jó, 0,1-0,2%-ig pontos, de csak olyan folyadékok szesztartalmának meghatározására használható, melyek 18-20 térfogat % szesznél többet nem tartalmaznak, s szeszen kivül sok vonadék anyag nincsen bennök.

Ebullitio

(lat.) a. m. bugyogás, pezsgés.

Ebur

(lat.) a. m. elefántcsont; E. fossile, ásatag elefántcsont, mammuut-agyar; E. ustum, égetett elefántcsont vagy pótléka, csontszén, csontkorom.


Kezdőlap

˙