Égetett timsó

l. Timsó.

Égetni

pörkölni (koh.) szokták az érceket, midőn csak olyan hőség mellett hevítik, mely nem elegendő arra, hogy az érc megolvadjon, de elegendő arra, hogy gázak (a levegő oxigénje, vagy vizgőz oxigénje), vagy szilárd adalékok (konyhasó a foncsorításnál v. az Augustin-féle lugzásnál) a hevített anyagokra kémiai hatást gyakoroljanak. Az égetés rendesen előmunkálat a további kohászati eljáráshoz. Az égetés halmokban, pörkölő szinekben vagy lángkemencékben történik.

Égető

Régi magyar személynév, mely 1211. Egueto alakban a tihanyi monostor halászai közt fordul elő, 1228. pedig egy kónyi szabadost találunk Eguthew néven.

Égető csésze

(koh.), a kémlő műhelyben a próba pörkölésére használt lapos agyagedény.

Égető fű

(növ.) a. m. Ranunculus Flamula L., l. Boglárka.

Égető gazdaság

(Brandwirtscharft), nem éppen szerencsés, de irodalmunkban elfogadott kifejezője azon gazdálkodási rendszernek, melynél a talajt időközönkint bizonyos égető eljárásnak, magyarán mondva pörkölésnek vetik alá. Előfordul irtásföldeknél, lápoknál, de közönséges szántóföldnél is; rendszerint három alakja különböztetendő meg az É.-nak. Az erdei É.-ot az jellemzi, hogy a sarjerdőnek használt terület 16-20 éven keresztül mint erdő kezeltetik, rendszerint cserkéreg nyerése céljából. Aztán az erdő letarolása és a kevésbbé értékes fahulladék elégetése s a hamu elszórása után 3-4 éven keresztül, vagyis mindaddig, mig a visszamaradt fatörzsekből fakadó sarjak azt lehetővé teszik, rozs, zab, hajdina és burgonya termelésére használtatik. Az É. másik neme a lápégető gazdaság, mely Németország észak-nyugoti részeiben honos s abból áll, hogy a tőzeges táptalajt lecsapolása után vagy közvetetlenül meggyujtják, vagy előlegesen ekével lehántják és a lehántott és máglyákba rakott gyepet elégetik, a keletkező hamut pedig egyenletesen eltérítik. Ezen művelet előnyös hatása több irányban nyilvánul; ugyanis az égetés folytán a tulságos sok televényt tartalmazó talaj kedvezőbb fizikai állapotba megy át, egyuttal közvetetlen felvételre alkalmas ásványi tápanyagokban gazdagíttatik és végül tömérdek sok gyom és gyommag elpusztul; a lápégetés ennélfogva telkesítés céljából egyszer alkalmazva helyén van, azonban rendszeresen alkalmazva, a rablógazdaságnak egyik legveszélyesebb neme, mivel a talajt idővel televénytartalmától teljesen megfosztja és utoljára terméketlenné teszi. Az É. harmadik neme a közönséges talajégetés, mellyel szintén Németországban találkozunk és mely abból áll, hogy a szántásnál keletkező hantok rőzsenyalábokra fektetve, kiszáradásuk után a rőzsével együtt elégettetnek; igaz, hogy ezen műveletnél a talaj fizikailag javíttatik s hamuban gazdagíttatik, tehát egy időre termőképesebbé tétetik, de minthogy az ily talaj idővel televényétől szintén megfosztatik, nemcsak a rablógazdaságnak egy veszélyes neme, hanem költséges volta miatt egyáltalában nem ajánlható, annál is inkább, minthogy a talaj termőképesebbé tételére a rendszeres művelésben s trágyázásban sokkal biztosabban ható eszközökkel rendelkezünk.

Égett bor

(vinum ustum, Branntwein), borból párolt szesz. Előbb a szeszt csak a bornak lepárolása, kiégetése által nyerték, csak később kezdtek előbb gyümölcsökből: szilva, cseresznye, meggy, barack stb., a mult század végén pedig más lisztes anyagokból, burgonya, rozs, tengeri stb. szeszt főzni. Az E. elnevezést csak a borból párolt szesz (cognac) érdemli meg, átvitt értelemben minden szesz É.-nak is mondható, amint azt a német is Branntweinnak nevezi, hogy ha az burgonyából készült is.

Egga

város Sudán Ny-i részében, a Niger jobb partján az é. sz. 8° 42' alatt, mintegy 20 000 lak., kék pamutkelme- és halászháló-készítéssel. A 3 km. hosszuságban a folyó mentén elnyuló város azonkivül jelentékeny kereskedelmi középpont. Névleg az angol Niger-Company fenhatósága alá tartozik.

Egge

domblánc Veszfáliában, a Diemeltől Lippeig terjed; nagyobbára erdők takarják. Legmagasabb csucsa a Hausheide (445 m.).

Eggeling

Gyula, német szanszkritista, szül. Hecklingenben (Anhalt) 1842 jul. 12. Tanult Boroszlóban és Berlinben, 1867. Angliába ment, ahol 1869. a Royal Asiytic Society titkárává és könyvtárosává nevezték ki, s mint ilyen, 1872 óta az Univesity Collegeben a szanszkrit tanárságát is elvállalta. 1875 óta a szanszkrit és az összehasonlító nyelvészet tanára a edinburghi egyetemen. Nevezetesebb művei: A Rigveda Paticakhya kommentárja (Lipcse 1869); a Katantra kiadása (kalkutta 1874-78); a Vardhamanas Ganaratnama-hodadhi kiadása (Lond. 1879-80); The Catapatha-Brahmana, translated according to the test of the Madhyandina School (Oxf. 1882-85); Catologue of Buddhist Sanscrit manuscropts in the possession of the Royal Asiatic Society (Covellel együtt, Cambridge 1875); Sanskrit language and literature (az Encyclopaedia Briatanica-ban 1887); Catalogue of sanskrit manuscripts in the library of the India Office (Lond. 1887-89).


Kezdőlap

˙