Eliezer

(héb.). Ez volt a neve Ábrahám ősatya damaszkusi származásu szolgájának, aki a bibliai elbeszélés szerint Izsák számára Rebekát kiszemelte (Móz. I, 24). E.-ben Hyrkanos, zsidó irástudó a Kr. u. I. században, ismereteinek széles köre és a hagyományhoz való rendkivüli ragaszkodása által volt nevezetes. A «Pirké di R. Eliezer» alaptalanul tulajdoníttatik neki.

Eligazítás

Minden csapatparancsnokság segédtisztségénél naponta, előre meghatározott időben, minden alosztálytól egy altiszt jelenik meg parancsok, rendeletek stb. átvétele végett; ezt nevezik E.-nak.

Eligibilis

(lat.) a. m. választható.

Eligius

(franc. Éloy), szent, a flandriaiak megtérítője, eredetileg ötvös volt (azért lett az ötvösök védőszentje), szül. Cadilacban (Aquitania) 588., megh. Noyonban 659 dec. l. Chlotar és Dagobert frank királyoknál nagy befolyásra tett szert, melyet az egyház javára használt fel. 640. Noyon püspöke lett; mint apostol működött Zélandban és Brabantban. Halála után szentté avatták. Emléknapja dec. 1. van. Védőszentje a francia ötvösöknek.

Elihu Burrit

l. Burrit.

Elikrásodás

l. Elrögesedés.

Elimináció

l. Kiküszöbölés.

Eliot

(ejtsd: eliöt), 1. Eduard Granville, lord, St.-Germans grófja, angol államférfiu, szül. 1798 aug. 29., megh. Port Clintben, Portsmouth mellett 1877 okt. 7. 1824. képviselőnek választották, azután a madridi követségnél működött 1824-33., időközben pedig a kincstár lordja is volt 1828-1830-ig, 1835. mint a külügyi minisztérium államtitkárát Spanyolországba küldték, ahol a karlistákat és Krisztina királynő hiveit kibékítette és mindkét pártot a foglyokkal való emberségesebb bánásmódra kötelezte. Peel alatt (1841) Irország államtitkára lett, mely hivatalt 1845., midőn atyja halála után a főrendi házba jutott, a főpostamesteri állással cserélt föl. Peel bukása után a puseyták töredékéhez csatlakozott. Aberdeen alatt Irország helytartója lett, ez állásáról azonban Palmerstonnak kormányra jutásával (1855) ujra lemondott. 1857 és 1860-66-ig főudvarmester volt.

2. E. György (tkp. Evans Mária-Anna), angol irónő, született Arbury Farm nevü majorban, Warwickshireben 1818 nov. 22., meghalt 1880 dec. 23. Atyja építész volt, aki leányát kitünő nevelésben részesítette. Legelső irodalmi kisérlete Strausz Jézus életének fordítása volt (1846). Hosszabb európai utazás után 1851. Londonban telepedett le, hol a szabadelvü Westminster Review szerkesztőségebe lépett s Stuart Mill-, Spencer Herbert- és más jelesekkel megismerkedett. Legelső, E. György álnév alatt megjelent műve a: Scenes of clerical life, a Black wood's Magazineben látott napvilágot (Edinbg. 1854. uj kiad. 1868). Irodalmi hirnevét Adam Bede (1859) regényével alapítá meg. Ezt a remekművet élethüség és finom jellemzés, helyes fölfogás és az angol népéletnek alapos ismerete jellemzik. Ugyanilyen előnyökkel dicsekszenek a The mill on the floss (1860) és a Silas Marner, the weaver of Raveloc (1861) c. regények is. Nagyszerü történeti háttere van a «Romola» c. regénynek (1863), mely a Savonarola korabeli olasz életnek fényes rajzát tünteti fel. Későbbi regényei közül megemlítendők: Felix Holt, the radical (1866) és Middlemarch (1871), mely utóbbiban az angol vidéki életet rajzolja és melyet Romola mellett a költőnő legjobb művének tartanak. Megemlítendő még: Daniel Derouda (1876), melyben a zsidókat dicsőiti. Verses művei: The spanisch gipsy (1868. 5 kiad. 1876), melynek szinhelye Spanyolország, a zsidó-mór korban; továbbá: Agatha (1869) és The legend of Jubal (1874), vm. Armgart (1871) c. drámai kisérlete, regényeinél csekélyebb sikert arattak. Legutolsó műve, különféle tanulmányok gyüjteménye: The impressions of Theophrastus Such. c. alatt jelent meg (1879). E. sok éven át Lewes G. H. hirneves irónak benső élettársa vala, anélkül azonban, hogy vele törvényesen egybekelt volna, amennyiben Lewes neje az őrültek házában élt. Lewes halála után, agg korában egész Anglia csodálkozására (1878) Crosz Valter J. kereskedőhöz, Lewes régi jó barátjához ment nőül. Angolországban E.-t az ujabb kor legelső regényirójának tartják. Regényeit majdnem minden európai nyelvre lefordították. Main kivonatokat közlött E. műveiből: Wise, witty and tender sayings from the works of George E. c. alatt (5 kiad. 1881). Életrajzát, leveleit és naplóit férje, Crosz adta ki (George Eliot's life as related in her letters and journals, London 1885. 3 köt.). V. ö. Schmidt Julian: Bilder aus dem geistigen Leben unserer Zeit (Lipcse 1879); Katscher, Charakterbilder aus d. 19. Jahrhdt (1884); Bender H., E. G. (Hamburg 1893); Blind Mathilde: George E. (Lond. 1883); Wolzogen E. G. E. (Lipcse 1885); Morley, Life of G. E. (a Macmillan's Magazine-ben, 1885 febr.); Hutton a Contemporay Review-ben 1885 márc.; Acton lord: G. Eliot's life a Nineteenth Century-ben 1885 márc. Magyaru megjelentek: A raveloei tanács. Ford. Kaciány Géza (Bpest 1885), Bede Ádám. Ford. Salamon Ferenc. Kiadta a Kisfaludy-társaság (Pest 1862, Emich G.). Holt Felix a radikális. Ford. Dominkovics Mária (Bpest 1874). Middlemarch. Ford. Csukássy József (Bpest 1874).

3. E. János, sir, angol tengernagy és államférfiu, tekintélyes család sarja, szül. 1590 ápr. 20., megh. a Towerben 1632 nov. 27. Tanulmányait oxfordban végezte, azután nagy utazásokat tett a kontinensen, mely alkalommal megismerkedett Buckingham herceggel, I. Jakab és I. Károly kegyeltjével, ki őt 1614. a parlamentbe választotta s 1618. altengernaggyá kineveztette. E. uj hivatalában egyébiránt bevált, megverte a kalózokat s elfogta Nulls Jánost, a hirhedt kalózkapitányt. 1626. átpártolt a parlamentáris ellenzékhez, s mint ilyen fegyelmi vizsgálat indítását sürgette Buckingham ellen a La Rochelle ellen intézett expedició siralmas vége miatt. E miatt I. Károly király a Towerbe záratta. Alig szabadult azonban ki, megint az ellenzék élére állt (1628) s másokkal egyetemben kidolgozta a «Petition of rights» név alatt ismert kérvényt. Midőn Károly a parlamentet 1629 márc. 2. elnapolta, E. elleneszegült a parancsnak s kivitte, hogy a parlament, mielőtt feloszlott, három oly határozatot hozott, mely a kormány eljárását törvénytelennek bélyegezte és az adók behajtását már előzetesen is eltiltotta. Ezért ismét elfogták s a Towerbe zárták, a hol meg is halt V. ö. Forster: Sir John E. (2. kiad. Lond. 1872).

4. E. János, angol hittérítő, szül. 1603., megh. 1680. Tanulmányait Cambridgeben végezte, azután (1631) Uj-Angliába költözött s Roxburyben lelkész lett. 1646 óta sikerrel térítgette az indusokat s a bibliát mohikán nyelvre forditotta. V. ö. Brauer Johann E. (2. kiad. Altona 1847); Caverly Life and labours of J. E. (Lovell 1881).

5. E. Samu amerikai történetiró, szül. Bostonban 1821 dec. 22. Tanulmányait a Harvard kollegiumon végezte, s miután több éven át Bostonban üzletben dolgozott, hosszabb utazásokat tett Európában. Rómában (1845) elhatározta, hogy megirja a szabadság történetét (History of liberty). E művéből mutatvány gyanánt kiadta (1847) a Passages from the history of liberty c. részletet, mely mű bresciai Arnoldról, Savonaroláról és más olasz reformátorról szól. Követte ezt 1849. a: The Liberty of Rome c. mű (2 köt.), melynek uj kiadása 1852. History of liberty c. alatt jelent meg (az első rész: The ancient Romans, a második rész: History of the early Christians cimmel). 1856. a Trinity College tanára, 1860. pedig igazgatója lett (Hartfordban). 1864. szülővárosába költözött, ahol 1871-73-ig a Harvard kollegiumon előadásokat is tartott. Művei közül még megemlítendők: Manuel of the United States history between the years 1492 and 1850 (1856, uj kiad. 1877) és Early relations with the Indians (1869). Stephen, Diet. of Nat. Biogr. XVII.

Elipandus

toledói érsek a VIII. században, l. Adoptianusok.

Elisá ben-Ábujá

zsidó törvénytudós Palesztinában a Kr. u. II. sz.-ban. Az akkori hellenista zsidóknál divó görög tudományokkal való foglalkozás megingatta hithűségét, s a jámbor rabbi kétkedővé, hittagadóvá, sőt hitsorsosainak ellenségévé vált, bár, ugy látszik, formaszerüen nem tért ki hitéből. Ezentul mint Acher (héb. a másik) szerepel a talmudban. Előbbi zsidó barátai és tisztelői szakítottak vele és intő példaképen utaltak rá, csuppán rabbi Meir, a talmud egyik legkiválóbb tudora, ki egykori tanítóját tisztelte benne, továbbra is érintkezett vele és fáradozott megtérítésén. E. személyéhez és viselt dolgaihoz egész mondakör füződik.


Kezdőlap

˙