Élő leltár

v. állat-tőke alatt a gazdaság felszereléséhez tartozó igás- és haszon-állat-állomány értendő, melynek helyes gazdálkodás szempontjából megfelelő arányban kell állani a gazdaság, ill. a szántóföld kiterjedésével. Az igás-állat-állomány megfelelő, ha vele az előforduló összes igás munkák a rendes időben elvégezhetők; nagysága a gazdasági üzemmód belterjessége, a birtok alakja és tagozata s a talaj- és éghajlati viszonyok szerint eltérő ugyan, mindazonáltal hazai viszonyaink között megfelelőnek bizonyult, ha a gazdaság szántóföldjéből egy pár igás állatra

belterjesebb üzemmódnál

20-30 kat.hold (11-17 ha)

középterjes "

30-40 " " (17-22 " )

külterjes "

40-50 " " (22-28) ")

jut.

A haszon-állat-állomány sorába az igavonásra rendszeresen nem használt lovakon, szarvasmarhán és bivalyokon kivül a juhok, kecskék és sertések tartoznak; rendeltetése egyrészt, hogy a gazdaságban termelt takarmányt, a takarmányul szolgáló hulladékokat és mellékterményeket (szalma, pelyva, répatörköly stb.), valamint a legelőket értékesítse, másrészt hogy a szántóföld termő erejének fentartására szükséges trágyát szolgáltassa; helyenként azonkivül közvetlen jövedelem szerzése is lehet a haszonállattartás célja. A haszonállat-állomány nagysága rendszerint a rendelkezésre álló takarmány szerint állapíttatik meg, helyesebb azonban a trágyaszükségletet mértékadónak tekinteni s az álattartást és takarmánytermelést eszerint szervezni.

Az állat-állomány és a szántóföld kiterjedése között fenforgó arány szerint mondatik az állattartás

erősnek ha

2-3 kat. hold ( 1 - 2 ha.)

közepesnek "

3-4 " " ( 2 - 2,5 " )

gyengének "

4-6 " " (2,5 -3,5 " )

szántóföldre egy számos marha esik.

Azonkivül léteznek az állattartást nélkülöző v. sokkal csekélyebb állattartást felmutató gazdaságok: az elsők sorába tartoznak ama törpe gazdaságok, melyek földje emberi erővel miveltetik s melyeken haszon-állatot nem tartanak, mely rendszer Khinában van elterjedve, a másik kategóriába pedig a zöldtrágyázási rendszert folytató nagy gazdaságok.

Az élő leltár által képviselt tőke - az állattőke - a tartott állatok száma, neme és értéke szerint nagyon különöbző ugyan, de normális gazdaságokban a felszerelésnek nagyon tekintélyes részét alkotja. Viszonyaink között az állattőkéből a szántóföldnek egy kat. holdjára esik:

erős állattartásnál

80-160 korona (140-180 korona pro ha. )

közepes "

60- 80 " (l00- 140 " " " )

külterjes "

40- 60 " ( 70- 100 " " " )

vagyis egy 1000 hold szántófölddel rendelkező s középterjes állattartást üző gazdaságban az É.-ban rejlő tőke 60-80000 koronát kitehet, de belterjes állattartás mellett 200000 koronára is emelkedhetik.

Előléptetés

(avancement). Alsóbb hivatali fokból magasabb fokozatba való jutás. Közhivataloknál az E.-nek két főrendszere van, az egyik a korrang (anciennitás), a másik a képzettség alapján való E. Amott az E.-re igénye van annak, aki hivatali szolgálati évei szerint soron van. Hogy a korrang különös fontosabb állásoknál irányadó, s annál inkább egyedül irányadó nem lehet, azt ma általánosan elismerik. A korrang csak egyenlő képesség esetében adhat feltétlen igényt elsőbbségre. Ettől az esettől eltekintve csak bizonyos fokig, feltétlenül továbbá az alsóbb fizetési fokozatból a magasabb fizetési fokozatba előléptetésnél veendő tekintetbe.

Előlevél

(növ., prophyllum, bracteolae), szélesebb értelemben a hónaljbeli hajlás alapján keletkező s a levelek képződését megindító első levelek, tehát az allevél meg a hegyelevél fajtái. De az E. gyakrabban a virágzatot v. a virágot jellemző apró levélke. Ily értelemben az E. hegyelevél, mely a virágot v. virágzatot megelőzi, de a tövében se virág, se inflorescentia-ág nincs. Az E. nem általános szerv, mert mig a hegyelevelek (bracteae) csak kivételesen hiányzanak. E. igen gyakran nincs. Ha levéltőbeli virághoz tartozik, akkor a hegyelevélhez többnyire meghatározott helyzete van. Az egysziküek E.-e t. i. rendszerint a virágnyélnek a hátsó, azaz anyatengely felé forduló oldalán áll. A pázsitok kalászkáin ez a gyengébb, hátsó v. felső toklász vagyis virágpelyva, a másik erősebb az alsó v. első toklász. A kétsziküek levéltövi virágán ha van, az E. kettő, s a hegyelevéltől jobbra balra esik. Gyakran a virág kocsánján, p. az ibolyáén magasan van. A szártetőző virág és virágzat E.-e 1 v. több is lehet. Máskülönben az E. a nagyság, alak és kiképződés szerint is más-másféle, ezért külön neve is van. Ilyen a gallér, virágburok, makkcsésze (l. o.). Az E. a virágzat régióiban a helyes morfológiai felfogásra vezet. Az égerfa, gyertyánfa, mogyorófa, az ambrosiaceák stb. E.-ei egymással összenőnek.

Előfekvő erőd

l. Előretolt erőd.

Előljáró

az, akinek parancsait mások a szerves tagozás, a szolgálati utasítások vagy különös rendeletek értelmében, utasítás szerint teljesítik. - E. nyelvtani értelemben, l. Prepozició. - E. a vasutaknál a kisebb állomásokon a főnöki teendőket altisztek végzik. Ezek cime a hivatalnoki rangban levőktől megkülönböztetőleg nem főnök, hanem elöljáró. Rangjelzőjük három ezüst rózsa. Évi fizetésük 420-1000 forint között váltakozik.

Előljáró vas

kézi gyaluknál és csapvágószerszámoknál egy olyan rendesen kétszántu kés, mely a farostok harántos elmetszésére, tehát a megmunkált rész pontos határolására szolgál.

Előlkopoltyúsok

l. Fésükopoltyusok.

Elől (hátul) körben át

(ném. Vorne (Achter) rund; ol. cambia a prora (puppa); ang. of. all (mainsail) haul. Vezényszó, midőn a vitorlázó hajó a szélnek fordul, melyre az elő (hátsó) vitorlákat, ill. vitorlafákat az egyik hajóoldalról a másikra átfordítják, átfékezik, hogy azok ismét előre működjenek.

Előlnézet

az építészek előlnézetnek hivják valamely épület főhomlokzatának vertikális vetületét, hasonlóképpen bármely részletnek (p. oszlopfő, gyámkő stb.) vertikális vetületét is. Az E.-ben a perspektivikus nézettel ellenkezőleg, az egyes kiugró részek vastagságai nem látszanak.

Előltöltő

a régi rendszerü puska, melybe a töltést előlről juttatták a csőbe.


Kezdőlap

˙