Előraj

Ha a rajzás (l. o.) előfeltételei bekövetkeztek, a kas népének egy része (5000-15000 munkás és 50-300 here) az anyaméhvel kivonul, hogy uj otthont létesítsen. Az E. az ifju anyának a sejtből való kibuvását 6-8 nappal megelőzőleg megy végbe, rendesen csak meleg, csendes időben s a raj az elnehezedett öreg anyára tekintettel, a méhes közelében száll meg. Ha azonban a rajzás idején az anyaméh bármely okból elpusztult, az E. is fiatal, még terméketlen anyával vonul ki, mely a rajzást megelőzőleg hangját hallatván, éneklő, magyarán sípoló rajnak mondatik. Kedvező körülmények közt még ugyanazon évben rajt ereszt, melynek neve szüzraj.

Előrangu vonat

l. Vonat.

Előrefutó

és hátrafutó (direkt és retrograd) mozgásunak mondunk egy bolygót vagy üstököst, ha az állatöv jegyeinek irányában, illetőleg azokkal ellentételesen halad; ha tehát növekedő idővel nő, illetőleg fogy az égi test hosszusága. A napról nézve valamennyi bolygó előrefutó, csak némely üstökös hátrafutó, mit az üstökös pályaelemei mellé irt R. (retrograd) betüvel vagy a pályahajlásnak 90° -on tuli értékével szokás jelölni. Földi álláspontunkból tekintve, a Napot és Holdat kivéve, valamennyi bolygó E. és hátrafutó mozgásban lehet; a két mozgás egymásba való átmenetét a bolygó egy rövid ideig való megállapodása (stacionálás) jelezi. Mivel ezen látszólagos mozgás a Föld és bolygó tényleges Nap körüli keringésnek összetevője, szabályt is állíthatunk fel az előrefutó és hátrafutó mozgás tartamára vonatkozólag. A bolygó előrefutó mozgással bir, ha a Föld és a bolygó két-két megfelelő helyén áthuzott vonalak egymást a Föld és a bolygó között metszik; megállapodik, ha e két vonal egymással párhuzamos, és hátrafutó, ha a külső bolygók esetén a bolygó pályán kivül, vagy a Merkur és Venus belső bolygók esetében a Földpályán kivül metszik egymást.

Előre megfontolás

(praemeditatio), habár számos büncselekménynél fordulhat elő, sőt némely büncselekmény már természeténél fogva csak előre megfontolva követhető el, kiváló büntetőjogi jelentősége csak az emberélet elleni büncselekményeknél van, mert az előre megfontolva elkövetett szándékos emberölés a közönséges szándékos emberölésnél sokkal sulyosabb beszámítás alá esik. A magyar btkv. szerint az E. teszi az emberölést «gyilkossággá», mely egyike annak a pusztán két esetnek, melyekben hazai törvényünk a halálbüntetést fenntartotta (a másik eset a felségsértésnek legsulyosabb esete, a királynak meggyilkolása, szándékos megölése, s a király ellen elkövetett gyilkossági vagy szándékos ölési kisérlet). A német btkv. szerint az E. folytán lesz a «Todtschlag»-ból «Mord», melynek büntetése hasonlag halál. A magyar btkv. által használt kifejezés «előre megfontolt szándék» (278. §., aki embert előre megfontolt szándékkal megöl; és 279. §., aki embert szándékosan megöl, ha szándékát nem előre fontolta meg) megfelel ugyan a szokásos kifejezési módnak s a szándék körüli némely elméletnek, amint hogy latin műkifejezéssel is az E.-t «dolus praemeditatus»-nak nevezik, de a szándék (l. o.) a mindinkább tért hódító «tudatelméletnek» (Vorstellungs-Teorie, ellentétben az akaratelmélettel, Willens-Theorie) éppen nem felel meg, mert a tudatelmélet szerint legalább a szándék az eredménynek előrelátásában, a magatartás okságának (causalitas) s a magatartás és az eredmény közötti oki összefüggésnek (nexus causalis) felismerésében, képzetében állván, az előrelátást, a felismerést, a képzetet előre megfontolni nem lehet. E.-nak tárgyát csakis az előre látott eredménynek előidézésére vonatkozó elhatározás képezheti. Tegyem, ne tegyem ? Ebből a szempontból kifogásolás tárgyát képezi a német btkv. is, mely azzal a kifejezéssel: «mit Ueberlegung ausführen» élvén, az E.-t csakis a végrehajtásba látszik helyezni, sőt csak megfontolást, s nem «előre megfontolást», meditációt, nem premeditációt látszik követelni, amely fogalomnak némelyek szerint helyesebben a «Vorbedacht» szó felelne meg, amelyben benne lévén a «vor» (a. m. prae, előre) jobban fejezi ki azt, hogy ennek a büntetőjogi beszámítás szempontjából annyira fontos morális elemnek és mozzanatnak már a végrehajtás megkezdése előtt fenn kell forognia.

Törvényi fogalommeghatározása az E.-nak különben annyira nehéz, sőt mindeddig annyira nem sikerült, hogy az olasz büntetőtörvénykönyv is minden fogalommeghatározástól eltekintett, s csak azt mondja «aki a büncselekményt (t. i. a szándékos emberölést) előre megfontolva (con premeditazione) követte el». Épp ugy, mint a magyar btkv., melynek kifejezése «előre megfontolt szándékból», nem fogalommeghatározás. S valóban a fogalommeghatározásokkal, melyeket csak az olasz elméleti s gyakorlati jogtudósok megkisérlettek, egy egész kötetet lehetne megtölteni. Az összeg megkisérlett fogalommeghatározásoknak ki nem elégítő volta arra vezethető vissza, hogy mindegyik az E.-nak egyik ismérvét veszi kizáróan tekintetbe, mely mellett a többi ismérvek v. egészen figyelmen kivül maradnak s egyáltalán nem, v. nem eléggé domborodnak ki. Pedig az E. nem egyszerü, hanem nagyon is összetett fogalom. Az a kiváló jelentőség pedig, mellyel az emberélet elleni büncselekményeknél bir, ahol az E. dönt élet és halál fölött s ott is, ahol mint Olaszországban, a halálbüntetést eltörölték, dönt a közönséges fegyházbüntetés és egészen sajátszerü, talán még a halálbüntetésnél is sulyosabb szabadságvesztés-büntetés (ergastolo) alkalmazása fölött, maga után vonja azt, hogy az E.-ban mindazoknak az ismérveknek s mozzanatoknak egyesülniök kell, amelyeknek együttes fenforgása feljogosíthat a lesujtó itéletre, hogy az az ember, aki ily büntettet elkövetett, megérdemli, hogy az emberi társadalomból akár életének is elvételével, akár anélkül, mindenkorra s feltétlenül kizárassék s hogy kizáratása a jogbiztonság érdekében feltétlenül szükséges. A legsulyosabb törvényes büntetés, legyen az halál v. más valami, csak a bünösségnek ily magas fokára alkalmazható; az E.-nak tehát, melyre a törvény a legsulyosabb büntetését alkalmazza, csak a bünösség legmagasabb fokán kell állania. S kétszeres jelentőséggel bir az E. jellemző vonásának tiszta s kellő felismerése ott, hol mint hazánkban, a büntető törvény a halálbüntetést, habár bölcs mérséklettel fentartotta, mert bármennyire nem is tartjuk a halálbüntetést elvileg feltétlenül jogtalannak, a humanizmus, a kultura, a felvilágosultság századának civilizációja feltétlenül azt követelik, hogy a büntető hatalomnak kezelése által is a halálbüntetésnek eltörlése előkészíttessék s lehetőleg siettessék.

Az E-nak négy ismérve van, melyeknek együttes fenforgása szükséges ahhoz, hogy az lényének, amelynél fogva a bünösség legmagasabb fokának kifejezője, megfeleljen. Az egyik ismérv pszichologiai, a második kronologiai, a harmadik ideologiai, a negyedik erkölcsi. A három első régibb keletü, a negyedik ujabb, s a büntetőjog társadalmi céljainak helyesebb felismerésével függ össze. A három elsőt már a régi praktikusok a gyakorlati élet igényeinek méltatásával helyesen felismerték s kieglégítő határozottsággal ki is fejezték. Igy Caballus (Tractatus de omni genere homicidiorum): « Tune dicitur deliberatum (t. i. propositum), guando sedato calore post acceptam injuriam, ut dicitur a sangue fredolo, quis destinavit interficere inimicum, et postea quod ex intervallo cogitaverat exequutus fuit». De még inkább s különösen Carmignani (Elemente § 903): «praemeditatio definitur occidendi propositum, frigido pacatoque animo susceptum moram habens, atque occasionem quaeerens, est crimen veluti exoptatum finem perficiat» fogalommeghatározásával ma is az E.-nak három első ismérve magyarázható. A pszichologiai ismérvet fejezi ki a formula: frigido, pacatoque animo (hideg, lelki nyugodtság). A szenvedély uralma alatt nyögő kedélyhangulat, midőn a valóban szenvedett vagy vélt sérelem kinjainak érzete elhomályosítja az értelmet, s az ember szivében tenger háborog, fontolni, méglegelni képtelen. Meg kell jegyzni azt is, hogy a szenvedély nem mindig hat pillanatnyilag, mint az égből csapott villám. A szenvedélynek is, hogy hatalmába ejtse az embert, gyakran időre van szüksége. Sőt a tapasztalat azt tanítja, hogy épp a nemesebb jellemek az erkölcsi törvénynek szivökbe mélyen vésett követelményeivel erős s hosszas harcot folytatnak a szenvedélynek hullámzó árjai ellen s egy ideig sikerrel, mig végre elébb-utóbb erejöket vesztve, megtört jellemeréllyel alámerülnek a bün örvényében. Legyőzte őket a körülményeknek araterejöket meghaladó hatalma. Ezek nem gyilkosok, itt E.-ról, bár meddig tartottak is az előkészületek, szó nem lehet. Sőt ellenkezőleg, minél tovább tartott a harc, minél hosszabb időköz választja el a bünös gondolatban megfogamzását annak kivitelétől, amint erősebb volt a jellem, annál nagyobb volt az erkölcsi erő, amely az egyenlőtlen küzdelemben végre elbukott. Ily jellemek a tragédiának kedvenc tárgyát képezik. S ime, miként siet a költészet segítségére a kriminalistáknak. A valódi tragikum az E.-nak kizárását jelenti. De csak a valódi tragikum. Nem az áltragikum, melynek bármily ügyesen elfedett sikamlós erkölcsi hátterét éles szemmel felfedezni a kriminalistának feladata. Az utmutató szabály: a tett alapját képező szenvedély minőségének, emberi méltánylást érdemlő voltának felismerése.

A kronologiai ismérv (a moram habens) az elhatározás és a véghezvitel közötti bizonyos időközre vonatkozik. A régi elmélet ezt számszerüleg vélte meghatározhatónak. Némelyek 24 órát követeltek, mások kevesebbet. XII. Kelemen pápának: in supremo justitiae solio, hirneves bullája 6 órát; a régi velencei gyakorlat egy éjnek közbejöttét; a nápolyi 1808-ki törvény 12 órát; a portugalli s braziliai btkvek ma is legalább 24 órát. Fantasztikus törekvések. Az időt nem számítani, hanem mérlegelni kell. A mérlegelés a tettes individualitásának, a tett rugóinak s az összes körülményeinek gondos kutatását s tanulmányozását tételezi fel. Vannak rugók, melyek önmagukon viselik a hideg számításnak bélyegét, annyira, hogy az elhatározásnak s a véghezvitelnek közvetlen egymásutánja az E.-t nem zárja ki. Az ideologiai ismérv formulázását találja a Carmigani-féle fogalommeghatározás ama szavaiban: «ut crimen (t. i. az ölést) veluti exoptatum finem perficiat». A dolus indeterminatus, mely elegendő az egyszerü ölési szándékhoz, nem elegendő, az E.-hoz dolus directus determinatus szükséges. Aki előre látja, hogy magatartásából a megtámadottnak halála könnyen bekövetkezhetik, az eredmény tényleges bekövetkezése esetében szándékos emberölésért jogosan vonható felelősségre; az E.-hoz ez nem elegendő. Aki bántalmaz valakit, «akár meghal akár nem», az ölhet, de nem gyilkolhat. Ez azért fontos, mert ebből következik, hogy előre megfontolt lehet a testi sértés anélkül, hogy ezért előre megfontoltnak kellene lennie az ölésnek.

A negyedik ismérv, az erkölcsi, vonatkozik a tett rugóinak erkölcsi minőségére s az E.-hoz a rugóknak erkölcsi aljasságát követeli. Ebben nyilvánul a tettes társadalmi veszélyességének az a foka, mely a legsulyosabb repressziót igazolja. A társadalomnak jogosult érdekei követelik itt azt, hogy a büntetés minden egyéb jogosult céljainak, minők nevezetesen: a javítás, a megtorlás és az elrettentés félretételével az alkalmazandó társadalmi reakciót egy cél, egy szempont vezérelje csupán s ez a társadalomnak abszolut megvédése a bünösnek feltétlenül ártalmatlanná tételével. A negyedik ismérvnek fenforgásával a többi ismérvek a tapasztalat adatai szerint rendszerint fenforognak s igy ez most a különben egyaránt lényeges ismérvek között a döntő és irányadó. A társadalmi felfogás, mely a mai társadalomnak, ahol mellékes érdektekintetek el nem homályosítják, vagy el nem ölik, erősen s egészséges irányban kifejtett jogérzületében van a gyökere, erre az ismérvre helyezi a fő és döntő sulyt, ami abban is nyilvánul, hogy a gyakorlati élet igényei iránt értéketlenek teoretikusoknak szidják a jogászokat, ha rablásnál s általában nyereségvágyból elkövetett emberölés esetében gyilkosságot nem állapítanak meg s bizonyos is, hogy ilyenkor rendesen legalább a társadalomnak van igaza; tény mindenesetre az, hogy ily esetekben a legfényesebb jogászi dialektika a társadalomban visszhangot nem talál.

Vajjon a feltételes szándék kizárja-e az E.-t ? ez iránt a nézetek eltérők. A m. kir. Kuria a kérdést igenlőleg oldotta meg, kizárván természetesen azt az esetet, midőn a feltétel csak látszólagos, mert a tettesnek előre tudnia kellett, hogy a feltétel, melytől függővé tette azt, hogy nem fog ölni, be nem következik. Ez a kérdés döntő szerepet játszott Majláth György országbiró gyilkosainak perében. Mások ellenkező nézetben vannak. Kivéve azt az esetet, midőn a felfüggesztő feltétel olyan, melynek bekövetkezése erős felindulás előidézésére alkalmas. Igy nem itélhető el gyilkosság miatt a férj, ki hütlenségen ért nejét megöli, habár ezt előre elhatározta, s leselkedett, hogy nejét tetten érje. Vitás továbbá, vajon elvétés, vagy személyben történt tévedés (l. Elvétés) kizárja-e a sulyosabb büncimnek megállapítását. Kiváló szakemberek igenlőleg nyilatkoznak. Igy Pessina, aki szerint ily esetben az E. csak a tettes nejében létezett, de a konkrét cselekményben meg nem valósult. Nem vitás ellenben az, hogy az E. tisztán személyes körülmény, mely a bünrészesekre nem terjed ki, tehát u. n. oszthatlan körülmény. A miért nincs kizárva annak lehetősége, hogy a büntársak egyike gyilkosság, a másik közönséges szándékos emberölés, a harmadik talán éppen a még enyhébb beszámítás alá eső erős felindulásban elkövetett emberölés cimén vonassanak felelősségre.

Élő rész

(ném. Lebendes Werk, ol. opera viva, ang. quick works), a vizen uszó hajónak azon része, mely a viz alatt van, mig a vizből kiemelkedő részét holt résznek hivják.

Előretolt erőd

helyesebben előlfekvő erőd, oly erőd, amelyet ugyan a vár főművein kivül építettek, mindamellett a várral közvetlenül össze van kötve. Főleg ott építettek E.-ket, ahol valamely tereppontot nem akartak az ellenségnek átengedni, de ennek a vár körvonalába való befoglalása által a vár tulságos terjedelmes lett volna.

Előretolt lovasság

a hadsereg arca előtt a felderítő szolgálatot végrehajtó lovasságot E.-nak is nevezték.

Előrím

a sorok elején álló rím.

Élősdi

(lat. parasita), aki mást kihasznál, annak költségére eszik, iszik. - É-állatok l. Élősködő.

Élősködő

Az élő lények közt azokat, melyek más élő lény testéből, kész nedveiből egyenesen az illető állat vagy növény rovására táplálkoznak, általában élősdinek (parasita) mondják (l. Életközösség). Az állatot vagy a növényt, melynek testén vagy testében az élősdi él, általában gazdának mondják. Az É.-állatokat feloszthatjuk tartózkodási helyük, életmódjuk, élősdiségük tartalma és módja szerint. A tartózkodási helynél tekintetbe jön, hogy minő szerven élnek, hogy minő szervet pusztítanak. És eszerint vannak: bőrélősdiek, mint a bolha, szunyog, tetü, poloska, rühatka, kullancs stb.; a bélcsőben tartózkodók, mint a Trichomonas intestinalis Leuck, Balantidium coli Stein, Megastoma intestinalis stb. protozoák s számos féreg. Vérben lakók, mint a váltóláz amoebája, a vérfilária, a Bilharzia métely (Distomum haematobium) stb. A légző szervekben, az orrban, torokban pusztítók, mint a Linguatula, Strongylus paradoxus Mehl. nevü és más fonalféreg, továbbá egyes légyálcák stb. Az izmokban találhatók, mint a hólyagféreg (Cysticercus cellulosae Küch), betokozott Trichina, egyes sporatömlők stb.; a hugyivarszervekben élők, mint a Trichomonas vaginalis nevü ázalékállatka, egyes Filaria és Strongylus nemhez tartozó fonalférgek; továbbá a szemben, a központi idegrendszerben stb.-ben élősködők. Ami az élősködés időtartamát illeti, erre nézve lehetséges, hogy az illető állat egész életét, fejlődése minden szakát egy vagy több gazdában tölti, vagy csak bizonyos ideig, bizonyos korban tartózkodik rajta, vagy végül csak táplálékát szerzi meg ott, azután tovább megy. Az előbbieket állandó, az utóbbiakat ideiglenes élősdinek nevezzük. P. a szunyog, a balha, a poloska átfurja ugyan szuró sertéjével az ember bőrét, szipókájával szija a vérét, de amint jóllakott, azonnal otthagyja és tovább megy. Hasonlóan cselekszik a pióca, a kullancs stb. Ezek tehát ideiglenes élősködők. Ellenben a tetü nemcsak szivja gazdájának nedvét, hanem petéit is rárakva, egész életén át rajta marad. Hasonlóan az ember, vagy a kutya, macska, ló stb. bőrében élő rühatka, végbélgiliszta, élősködő ázalékállatkák stb. egész életük folyásán gazdájukon tartózkodnak, ezek tehát állandó élősködők. Végül az élősködőket kül- és belélősdködőkre (ecto és entoparasita) szokás felosztani. Mig az előbbiekhez tartozók az állatok felszinén tartózkodnak, mint a tetü, balha, poloska, kullancs stb., addig az utóbbiak gazdájuk belsejében élve, egyes szerveiket emésztik. Ilyenek p. a kérődzők és elvétve az ember májában élő májmétely, a vékonybélben tartózkodó galandféreg vagy pántlikagiliszta; az orsógiliszta stb.

Az É. teljes természetrajza és biologiai ismerete felette fontos ugy a gazdára, mint az orvosra nézve. Veszélyes ellenségei ezek az embernek, mert az ember egészségét támadják meg, sok esetben tönkre is teszik, másrészt háziállatokban élnek, azok közt pusztítva hatnak reája károsan. Pedig ez ellenfelek - tekintve nagyságukat és erejüket - tulajdonképen igen gyenge szervezetek és mégis szokásaiknál, életmódjuknál és táplálkozásuknál fogva igen veszedelmesek. Többnyire észrevétlenül jutnak az emberbe, jelenlétüket az ember nem is sejti és midőn észreveszi vagy késő már, vagy pedig már ugysem tehet ellenük semmit sem. Akárhányszor az étellel v. az itallal a szájon át jutnak testünkbe, behatolnak a bélcsőbe és vagy ott maradnak, vagy pedig szuronyaik, kampóik, horgaik segítségével átfurják a bél falát és a véredényekbe jutva, elvitetik magukat a test legkülönfélébb, legtávolabb fekvő részeibe, p. a májba, a szivbe, az agyba, a szembe, a csontok belsejébe. Itt letelepednek, kifejlődnek és jelenlétükröl legtöbbször csak akkor vehetünk tudomást, midőn már legbecsesebb, legfontosabb belső szerveinket tönkre tették. Az élősködők, kivált bélférgek, akárhányszor okozták már az ember halálát, akárhányszor milliomokat érő károkat tettek háziállatjainkban.

Az emberben az eddig észlelt belső élősködő férgek száma 51. Ezek közül 26 csak elvétve fordul elő benne. Legnagyobb részt a trópusi tartományok lakóit pusztítják, a mérsékelt égöv lakói, igy hazánk népe aránylag legkevesebbet szenved tőlük. Magyarországban az emberben leginkább előfordulnak: az orsógiliszta (Ascaris lumbricoides L.), a végbélgiliszta (Oxyurus vermicularis Brem.), a bányaféreg (Ankylostoma duodenale Dub.), a simafejü galandféreg (Taenia mediocanellata Küch.), a horgasfejü galandféreg (T. solium Rudolphi), a kutya-galandféreg (T. echinococcus von Lieb.) és egyes ritkább esetekben a trichina (Trichina spiralis Owen). Házi állatjainkban pedig pusztítanak: a májmétely (Distomum hepaticum Retz.), egyes orsógiliszta-félék (Ascaris megalocephala Clogn., A. mystax Rud., A marginata Rud., Oxyuris curvula Rud.), egyes strongiluszok (Strongylus filaria Rud., St. paradoxus Mehl.), egyes pántliklagiliszta-félék (Taenia solium L., T. cucumerina Bloch., T. coenurus v. Sieb., T. echinococcus v. Sieb marginata Batsch) stb.

A belső élősdiek különösen jó példát szolgáltatnak arra nézve, hogy az állat szervei az életmód következtében mennyire átváltozhatnak és hogy mennyire képesek a külső körülményekhez alkalmazkodni. Külérzéki szerveik közül a látás, a hallás, a szaglás, az izlés szervei mindig hiányoznak, - ellenben a tapintás, - mely a bőrben székel - annál jobban van kifejlődve. Ugy látszik, ez képviseli a többi külérzékeket is. Hasonlóan a mozgásszervek rendesen hiányoznak, helyváltozásul pedig a bőrük alatt kifejlődött izmokat használják. Ezek helyett azonban táplálkozási és szaporodási szerveik annál jobban vannak kifejlődve. Szájnyilásuk gyakran nincs, s ez esetben a kész táplálékot egész testök felületén átszivárgás utján veszik fel. Külön légzőszerveket hiában keresünk; náluk nem oly nagy és intenziv az oxidáció, azért testük egész felületén a bőrön át lélegzenek. Szaporodásuk pedig bonyolódott. Akárhány nem is képes ugyanazon gazdában kifejlődni; teljes kifejlődésükre nem egyszer 2-3 gazda, több egymásután váltakozó ivaros és ivartalan nemzedék szükséges. Fejlődésük egyes stádiumait külön-külön ismerhetjük, és megsem tudjuk az illető állat egész fejlődési ciklusát összeállítani. Ilyennek tanulmányozása mélyrehtó vizsgálatokat, türelmes és folytonos megfigyeléseket és sokszor évek hosszu során át tartó ernyedetlen kutatást igényel és még akárhány belélősdi van, melynek fejlődése részben vagy egészben ismeretlen. Fejlődés alatt millió és millió tönkre megy, legtöbbnyire csak párnak sikerül elérnie az ivarérettséget, pedig a természet gondoskodott arról, hogy minél nagyobb számban legyenek képesek petét produkálni. Egy orsógiliszta 20000000, egy pántlikagiliszta pedig 30-40000000 petét képes rakni. Hozzátehetjük még, hogy az E., különösen petéik, rendkivül szivósságuak. A peték 5-6 évig is megtartják életképességüket, vastag chitin-burokkal körülvéve, a hideget, a meleget, v. egyes folyadékokban való áztatást, mint terpetinben stb., minden baj nélkül állják ki. Kisérletileg bebizonyították, hogy petéket, sőt egyes férgeket (Rhabditis, Tylenchus tritici L. stb.) dobozokban hagytak több évig állani, amely idő alatt az illető állatok egész mumiává asztak össze és életképességüket mégis megtartották, mert amint kedvező körülmények közé jutottak, azonnal továbbfejlődtek. A belélősdieket jellemzi továbbá különösen a pigment, a festék teljes hiánya. Testök áttetsző, szintelen, legfeljebb a felvett vértől piros, bőrükben festék a világosság hiánya folytán nem keletkezhetett. Mindezekhez végül hozzátehetjük még, hogy már rég lejárt azon idő, midőn a belélősködő állatok keletkezését bizonyos rosszindulatu betegségnek, kóros folyamatnak hitték, midőn azt gondolták, hogy ez állatok az emberben önmaguktől minden fertőzés nélkül származtak.

É. a botanikában (l. a mellékelt képet), az olyan növény, mely más növényen él és onnan veszi a táplálékát, azért többé-kevésbbé kártevő. A növényeket és állatokat bántó élősködő gombák nagy raját nem tekintve, a magasabb rangu virágzó É-k száma aránylag kevés; mindössze körülbelül 1400. Az É.-k a televénynövényekkel (saprophyta), valamint a tehernövényekkel (epiphyta) is közel viszonyban vannak. Mint az elsőbbek, legalább részben, szerves, már kész átsajátított táplálékból élnek, de azért különbözők tőlük, mert a táplálékukat nem az élettelen szervi anyagok bomlástermékéből, hanem élő növenyekből merítik. A tehernövényektől pedig, melyek szintén növényeken telepednek meg, sőt velök össze is függenek, az É.-k szintén a táplálkozás módjára nézve különböznek, mert a táplálékot nem egyesegyedül a levegőből, légi csapadékból v. elhalt televénytalajból merítik, hanem gazdájok (dajka) v. gazdanövényök belső szövetéből is. Erre a célra kivétel nélkül sajátszerü szervök van a hozzáerősödésre meg a kiszivásra, de majd mindegyiké különböző, azért más-más neve is van (szivó, kéregszivó v. fogódzkodó gyökér, tapadó- vagy szivókorong, szivószemölcs v. haustorium; szivócsap, szivóka, szivó fonál v. telepfonál). Az É.-nek nagyon változatos s részben bonyolódott életviszonyai vannak, s az élősködésnek különböző fokából a közönséges zöldlevelü formáktól a teljesen elformálódott, gyökértelen, levéltelen és száratlan növényekig egész sorozat alakul. Egyik vége az élősködésnek s pedig mintegy alacsonyabb foka az, midőn az É. még mint rendes zöld növény a levegő szénsavát a napsugár hatásával fel tudja bontani és a gazdája szerves nedvéből csak ugy mellékesen táplálkozik.

Ezek a félélősködők, különösen a kakascimerfélék meg a santalaceák családjában, melyeket külsőleg alig lehetne É.-knek gondolni, mert a földben gyökereznek és normális zöld levelök van. De a gyökerükön szemölcs- v. fogó-alaku szivókájuk van; ezekkel más növény gyökerébe v. tőkéjébe csimpeszkednek. A szivóka alsó szineiből edénycsoportokkal fölszerelt sejtnyaláb (szivócsap) tolakodik be a gazda belsőbb szöveteibe, a vezető szövetekhez támaszkodik s az átsajátított kész anyagot kiszivja.

A félélősködők második csoportját a fagyönggyel világosíthatjuk meg (l. a kép l. ábráját)

[ÁBRA] 1.kép. A leveles rész a fehér fagyöngy (Viscum album); a levéltelen ág a dajkanövény.

Ez is mint rokonai a Loranthaceák, zöld levelükkel és törzsükkel még önállóan fel tudják a szénsavat bontani, de magjok a földben soha se csirázik és gyökeresedik, hanem csak más fáknak (erdei fenyő, nyárfa, gyümölcsfák) a kérgén, hol az odaragadt mag gyököcskéje tapadó korongjával azonnal odaerősödik, s az alsó szinéből a gazda szövetébe belefurakodó szivókát bocsát. A déleurópai pirosbogyós borókagyöngy (Arceutobium oxycedri) szára fünemü marad, levele elsatnyul, de a cédrusboróka tápláló kérgében fonálszövetet fejleszt, s az élősködést ez végzi. A tölgyeken, meg a szelid gesztenyén élősködő madárlép szivónyábjai a kambium, mert a fiatal fa közt keletkezik, de lassanként a megkeményedő fasejtek lépcsőalakjára kifelé szorítják. A fagyöngyféléknek a külföldön még más öldöklő génuszai (Genslowia, Phacellaria) is vannak.

Az É.-k 3. csoportja, az iszalag-É. fonálalaku, gyakran cérnaszálu szára a dajkára tekergődzik, s a soronként egymás fölött levő tapadószerve a hernyó lábcsonkjaihoz hasonlít. A befurakodó szivóka itt is az alsó oldalon keletkezik s a sejtjei többé-kevésbbé legyező-alakuan terjeszkednek szét (l. az Aranka rajzát II. köt. 6. l.). Ha az É. ága a másikat érinti, tapadószerv keletkezik ugyan, de a szivókája satnyás marad.

[ÁBRA] 2. kép. A rejtekfű (Latraea Squamaria) szivó gyökereivel a nyárfa gyökerén.

A rejtekfüvet (Lathraea squamaria, l. a kép 1. ábráját) most a Rhinanthaceak közé helyezik. Husos, fehér sürü pikkelyes, elágazó tőkéjének fiatalabb vége a földből kiér, s kezdetben lekonyuló lilás rózsaszinü, féloldalu füzérvirágzatot hajt, ajakos virágokkal. Csiranövénye gyököcskét bocsát, mely a mogyorófán vagy a gyertyános elsőd tapadó korongot és szivókákat fejleszt, mig a kelője a pikkelyes tőkét hozza létre. Ezen mellékgyökerek erednek, melyek vastagos fonál-alaku ággá nyulnak, rajta tapadó korongok és szivó csapok vannak.

Negyedik csoportja az E.-knek a Gumósarjasak, a balanophoraceáknak csodálatos, olykor a gombára emlékeztető alakjai. Eleinte ezek is gumóalakuak s a virágzó szár ebből sarjadzik, de az Orobanché-tól számos szisztematikai és biologiai bélyegre nézve eltérők.

[ÁBRA] 6. kép. Cynororium coccineum (Máltai gomba, ebruta), fent a dajkanövény darabja látható.

Európában csak az ebruta él közülök (l. a kép 6. ábráját), a többi 36 főleg Dél-Ázsia és Dél-Amerika tropikus őserdeiben, a fák gyökerén terem. Az ebruta a tamariskán, Salicornián és labodán él. A földben kurta tőkéje van; gyökéralaku függelék lepi el és ezzel tapad a gazdanövénybe. Csírázásakor az Orobanche módjára, a tagolatlan csira alsó végéből, a tápláló gyökéren orsó-alaku daganat lesz, ezen támad a szár meg a gyökér csirája. Virágzó szára a hengerded tőke egyenes megnyulásából lesz. Más balanophoracea virágzó sarja hatalmas gumótönkben keletkezik, később a gumó kérgét áttöri, a gumó pedig mint gyürü v. bögre-alaku hüvely marad a virágzó szár tövén.

[ÁBRA] 3. kép. Lophophyton mirabile.

A braziliai Lophophyton mirabile (l. a kép 3. ábráját) gumója 1/2-15 kg. sulyu, s belőle l-l,5 cm. hosszu, ujjnyivastagságu fehér v. pirosas szár származik, sárga vagy narancsszinü virágokkal. Ide tartozik még a Sarcophyte, Scybalium, Balanophora, Langsdorffa Thonningina. E három utolsónak a kérgében bőven van viasznemü égő anyag, azért Jáván és Uj-Granadában tőkéjökből gyertyát állítanak elő. E csoportbeli a Hydnoraceák kis csoportjának Prosopanche genusza is.

A sorozat utolsó tagja a teleppel-É., a Rafflesiaceák családjából. Itt a gazdanövény szövetében, a fa meg a kéreg között telep- v. micelium-alaku test, ebből pedig a virágzó sarj keletkezik. A magasabb rangu növények tagosulását itt hiába keresnők. A telep szálai szíják a táplálékot, még pedig a Rafflesia meg a Brugmansia öregebb törzs és gyökér kérgében, a Pilostyles Haussknechtiié pedig a fiatal hajtásokban. E család 24 fajából csak a bodorrózsán élősködő Cytinus európai.

[ÁBRA] 4. kép. Apodanthes Flacourtiana

Az amerikai Apodanthes Flacourtiana (l. a kép 4. ábráját), apró virág sarjai seregesen törik át a megszállott tápláló kérgét, mig a Rafflesiának 5-6 faja Jáván, Szumatrán meg a Filippinákon él, s tányér-alaku, ötkaréjos, óriás virágai szorosan a gazdanövényen vannak.

[ÁBRA] 5. kép. Rafflesia Padma, a földszinén szétfutó gyökérágakon élősködik.

A jávai R. Padma (l. a kép 5. ábráját), husszinü virága a Cissus-fajoknak az erdő talaja fölött kigyódzó gyökerén van, s kellemetlen halottszagu.

Az É.-ket a kifejlődés szerint 3 csoportba foglalhatjuk. 1. Félélősködők. 2, szár-E.-k, melyek csirájának csak a törzsrügy vége képződik ki, a gyökér vége pedig hamar elpusztul v. átalakul, 3. a gyökér-É-k tagolatlan csirájának csak az alsó része növekedik tovább, felső része pedig elpusztul.


Kezdőlap

˙