Emanuel-építészet

a korai renaissancenak az az építészete, mely I. Manuel uralkodása idején Portugáliában kifejlődött.

Emath

Hamah (l. o.) szir város régi neve.

Emathia

Macedonia ama tartományának régi neve, mely az Axiosz (most Vardar) és Haliakmon (Karazu) folyók közt terült el. Itt voltak Beroea (most Veria), Aegae (később Edessza, most Vodena) városok stb.

Émathión

ethiopiai király, Tithónos és Éós fia s testvére Memnónnak, kit trónjától megfosztott. Héraklés ölte meg, midőn a Hesperidák almáiért ment.

Emba

(tatárul Dsem), 1. mintegy 450 km. hosszu folyó K-Oroszországban, a Mugod-dsar Ny-i lejtőjén ered, átfolyik az orenburgi kirgizek pusztáján és mocsáros vidéken három ágban a Kaspi-tenger ÉK-i öblébe torkollik. A hajózásra nem alkalmas, de halban igen gazdag. 2. Kerület az orosz Uralvidék D-i ázsiai részében, 145640 km2 területtel, 90759 lak., székhelye Temirszk erősség.

Embach

(az eszteknél Emma-jögi, az oroszoknál: Amagia), 205 km. hosszu folyó Livonia orosz kormányzóságban; Dorpat járás D-i részén Felső-E. néven ered, a Virz tón átfolyik és azután Nagy-E. néven folytatja utját a Pejpusz-tóig, amelybe két ágban torkollik.

Embargo

(spanyol), a hajótulajdonosokhoz a kormány részéről intézett oly tartalmu tilalom, hogy bizonyos hajóknak a kikötőt elhagyniok nem szabad. Az E. nem birói tilalom, tehát nem végrehajtási actus, hanem állami intézkedésen alapul, és igy szorosan megkülönböztetendő a birói zárlattól, annyival inkább, mert az E. elrendelésére csak a legfőbb kormányhatalom van jogosítva. Célja különféle lehet: legtöbbször a kiviteli tilalmak végrehajtása szempontjából történik, de legtöbbször azért, hogy a hajók feletti rendelkezési jogot az állam magának szükség esetére biztosítsa. Különös fontossága van a nemzetközi hadi jog szempontjából, mert az államoknak jogukban van a területeiken lévő valamely idegen állam részére épített, vagy felszerelt hajókra E.-t alkalmazni, amely idegen állam más idegen állammal háborut visel. A nemzetközi jog szempontjából vita tárgyát képezi a nemzeti E. alkalmazhatóságának jogosultsága; a legtöbb iró azt kétségbe vonja. A nemzetközi E. abból áll, hogy oly állam hajóira, amely ellen háboru van készülőben, a háborut viselő másik állam E.-t alkalmazhat. Ilyen előfordult az 1864. dán-német háboruban.

Embarras

(franc. ejtsd: anbarra) a. m. zavar. - E. de richesse, v. E. d'abondance, a bőség zavara.

Embatérion

(gör.) a. m. hadi dal; különösen a Tyrtaeus-féle.

Ember

emberi lény, a tudományos természetbuvárlat (embertani buvárlat) felfogása szerint a földi lények legmagasabb rangját foglalja el, mely azonban szervezetének sajátságait illetőleg csak fokozatosan s igy tehát nem teljesen különbözik a többi állatoktól. Szervezetének sajátos bélyege szerint az ember az u. n. fő-emlősök közé tartozik, amelyek közé az emberen kivül még az emberszabásu lények (Anthroprida v. anthropiomorpha) tartoznak.

Származása.

Az emberszármazás tana két szempont alá esik, ugymint 1. az egyes emberi lény kifejlődését (ontogenesis) és 2. az emberiség kifejlődését vagyis leszármazását (phylogenesis) illetőleg. (Az előbbire nézve l. Fejlődéstan). Itt csupán az emberiség leszármazásának a problemájáról lesz szó. Még mind a mai napig hiányzik ama lény ismerete, amely egyfelől az emberi és másfelől a legmagasabb rangu állatok közt a kapcsot megmutatná, miért is az angol tudósok eme hipotetikus alakot «missing link» (hiányzó láncszem) névvel jelölik. Hogy az emberi lény a többi élő lények sorozatában lépett először fel és pedig az alakfejlődés sorrendjében, azt egészen bizonyosnak vehetjük. A Föld rétegeinek őslénytani (paleontologiai ) vizsgálata azt a felette fontos tényt állapította meg, hogy a legrégibb rétegekben a legalsóbb rangu állati és növényi alakok léptek fel és hogy minél fiatalabb rétegeket vizsgálunk, annál magasabb szervezetü állati és növényi alakok maradványaival találkozunk.

Az emberi alakkal, mint a legmagasabb rangu alakkal, csak a legutolsó (legifjabb) réteg idejében az u. n. negyed- (quarter-) korszakban találkozunk. Voltak és vannak tudósok, akik abban a véleményben vannak, hogy a legelső emberek vagy a mostani emberiség előzői (praecursores hominis) már a harmad (tercier) korszakban léptek fel, de megjegyzendő, hogy eddigelé emberi koponyát, v. csontot bolygatatlan harmadkori földrétegben még senki sem talált; miért is az emberiség fellépésének idejét a rendelkezésre álló adatokból biztosan csakis a negyedkor végére, t. i. a rénkorszakig vihetjük vissza. Hogy azonban az emberiség leszármazásának ideje előbb volt, mutatja, miszerint a legrégibb ember-ereklyék a már teljesen kész és a mai emberrel egészen azonos tipust mutatják fel. Eddigelé az u. n. cannstatti (Stuttgart melletti) koponyát tekintették az első (európai) emberek koponyatipusának mintájául, amely tipusnak igen nevezetes másik példányát a neandervölgyi (Düsseldorf közelében) koponya képezte. A franciák e két koponya alakjából az első emberfajtát t. i. a cannstatti fajtát vélték megállapíthatni és pedig annyival inkább, mert a neandervölgyi koponya sajátszerü alaku, amelyben még oly tudósok is, mint Huxley, a majomi tipushoz való átmenetet képzelték föllelhetni. 1891 és 1892 óta ezt az egész cannstatti fajtát elejtették a tudósok, mert a cannstatti koponyáról kiderült, hogy nem is diluviális korbeli, a neandervölgyi pedig egy beteges, u. n. eltorzító köszvényben sinlődött ős embernek a koponyája. Kórosan elváltozott testalakból pedig emberfajta tipusát megállapítani nem szabad. Mindazáltal igen nevezetes az, hogy 1885. Belgiumban a spy-i oduban (grotta) határozottan bolygatatlan diluviális rétegben embercsontvázakat és koponyákat találtak, amely koponyáknak tipusa sokban megegyezik a neander-völgyiével, amennyiben ezek is hosszuak (dolichocephal), laposak (platy- v. chamaecephal), valamint erősen kiálló szemöldökivüek és alacsony homlokuak. Tagadhatatlan, hogy a lapos homlok, erősen kiálló szemöldökivek igenis a majomi tipusra emlékeztetnek, de mint Darwin helyesen megjegyzi: egy-két alakvonásból még nem szabad a tipust megállapítani; már pedig a spy-i csontok egyéb tekintetekben szakasztott olyanok, mint a mai vadon élő emberekéi és minthogy emezeket sem származtathatjuk le valamely előttünk ismeretes majomféle alakból, igy tehát az eddig ismert legrégibb embertipust sem tekinthetjük olyanul, amely az emberi lénynek valamely előttünk ismeretes állatalakokból való leszármazását bizonyíthatná. De ha ezt nem tehetjük, azért ebből legkevésbé sem következik, hogy a feltünő szervezeti rokonságot az ember és a legfelsőbb rangu állatok közt tagadhatnók.

Darwin számos adatot hoz fel, amelyekből az emberi lény és a felsőbb rangu majmok közti szervezeti rokonság csakugyan kézzelfoghatólag kiderül, de az emberi lénynek egy bizonyos állatalaktól való leszármaztatása neki sem sikerült, miért ő maga is csak tartózkodva és csak föltételesen mondja ki, az emberi alaknak valamely olyan majomféle lénytől (ape like beig) való leszármazását. Igy tehát az emberleszármazás tudományos problémája még egészen nyilt kérdést képezvén, a mai embertan nem is tanítja, hogy az emberi lény ettől vagy attól az állati alaktól leszármaztatható. Az emberiség első lakhelyéről való számos monda és nézet elbirálása nem tartozhatván ide, itt e helyütt Duncan elméletét (On the probable region of man's evolution, l. Anthropological Institute of Great Britain and Ireland 1883.) az emberiség kifejlődésének valószinü helyéről ismertetjük. Az őslénytan (paleontologia) ama tételéből indul ki Duncan, hogy rokon v. egymáshoz közel álló szervezeti alakok vagy ugyanama v. egymáshoz közeli rétegekben fordulnak elő, miért is, ha az emberiség szülőföldjét akarjuk kikutatni, akkor arra kell néznünk, hogy a legmagasabb rangu emlősök a Föld mely részének rétegeiben fordulnak elő. Mi nekünk tehát a majmok és emberszabásu lények megkövesült maradványainak a lelőhelyeit kell fölkeresnünk. Majmok és emberszabásu lények megkövesült csontjait és koponyáit eddigelé a harmadkori rétegekben déli, nyugati és közép Európában, Ázsia déli és keleti részeiben, a maláji szigeteken és Afrikában találták. Ma már Európának csak egyik déli csucsán a Gibraltár szoros körül élnek majmok, de Ázsiában meg Afrikában ma is élnek ilyen magasabb rangu (anthropoid) majmok. E szerint tehát Európa, Ázsia és Afrika területén léphetett fel az első ember. V. ö. Dr. Török Aurél, A mai emberbuvárlatról. (Budapesti Szemle 1890., 158. és 159. füzetében). Dr. Platz Bonifác, Az ember eredete, faji egysége és kora, Budapest 1884.

Fajták.

Bármennyire különbözzenek is az öt világrészben lakó emberek egymástól, akár a termet nagyságára, a testrészek arányára, a bőr, haj szinére, szőrösségre stb. nézve, az összes emberiség a számtalan kisebb-nagyobb testi eltérések dacára, mégis csak egyetlenegy fajt (species) képez, miért is csak fajtákról (race, Rasse) vagy változatokról (varietas) lehet szó. Ha pedig egységes fajnak vesszük fel az emberiséget, akkor okvetetlen egységes körü eredetet is kell fölvennünk, aminek a kimutatása tények alapján eddigelé semmikép nem sikerült és nem is sikerülhetett, mert az emberiség ősszülőit nem ismerjük. Tény, hogy az öt világrész benszülőttei egymástól feltünő testi jellemvonásokat mutatnak fel, miért is egészen helyesen különböző fajtákról vagy változatokról szólhatunk. De vajjon hány ilyen fajtára és változatra kell az emberiséget felosztani? E kérdés mind a mai napig megoldatlan maradt. Megoldásának leküzdhetetlen akadályai több mozzanaton alapulnak. Igy p. egyszerü volna az emberiséget az öt világrész szerint: európaiakra, ázsiaiakra, afrikaiakra, amerikaiakra és ausztráliaiakra osztani, amint némelyek javaslatba is hozták. Eme felosztásnak nem nagy hasznát vehetni, mert egyazon világrészen belül, p. Európán, Ázsián vagy Afrikán belül ismét egymástól sokfélekép különböző embercsoportokat találunk. Ez az egyik nehézség. A másik nehézség pedig abban áll, hogy nem tudjuk, vajjon a jelenleg vagy pedig a régi idők óta valahol lakó népség csakugyan eredetileg is oda való-e. Nyilvánvaló, hogy ha az emberiség létezése óta az öt világrészben lakó egyes embercsoportok csakugyan ott maradtak, akkor nekik ott is kellett létrejönniök, ami pedig azt tételezné fel, hogy az emberiség egszerre a Föld minden részében lépett föl, vagyis, hogy több ős-szülőtől származik. Eme fölvétel helyességére nézve azonban nemcsak hogy semmiféle adatunk nincs, hanem ellenkezőleg, ma már még az oly embercsoportokra, vagy népségekre nézve is, amelyeket annakelőtte az illető földrészben a földrésznek illető vidékén ős benszülötteknek (autochthon) tartottak a tudósok, kiderült, hogy azok valamikor máshonnan vándoroltak oda.

Ma már ki lehet mutatni, hogy az emberiség a jégár- (glecser-) korszak óta folytonos vándorlásban van s igy terjedt el lassanként a Föld minden zugába. Ha már most ezt tudjuk, akkor igen közel fekszik az a gondolat, hogy nem helyesebb-e az összes emberiséget egyetlen egy őspártól származtatni, amely a Földnek egy bizonyos helyén létrejött, s amelynek elszaporodott ivadékai szanaszét elterjedvén, különböző emberfajtákká alakultak át az idők folyamában. Ez a felfogás egészen összehangzik a Darwin elméletével. Ámde az emberi lényre vonatkozólag a kültermészetnek (égalj, táplálkozás stb.) változtató hatását eddigelé sehol kimutatni nem lehetett. E tény miatt a tudósok az emberi lényt tartós tipusu (during type) lénynek különböztetik meg, a kültermészeti befolyások alatt könnyebben átalakuló állati és növényi szervezetekkel szemben.

Próbálták az emberiséget a biblia szerint (Noé három fia: Sem, Kám és Jafet ivadékai szerint), a nyelv szerint, a földrajzi viszonyok szerint és a testi sajátságok szerint osztályozni. Linné a «homo sapiens»-t négy fajtára osztotta: 1. az amerikaira, 2. európaira, 3. ázsiaira és 4. az afrikaira. Blumenbach öt emberi változatot különböztetett meg: 1. a kaukázusit, 2. a mongolt, 2. az étiopiait, 4. az amerikait és 5. a malájit. Cuvier és utána Broca, valamint Topinard három csoportra osztotta az összes emberiséget, u. m.: 1. a fehér fajtára (sajátságai: keskeny orr, fürtös sima haj, hosszu, közép és kurta fej, szőke, vörös, barna szinü haj, kicsiny, közép és nagy termet, az ide tartozó egyes kisebb embercsoportok szerint); 2. a sárga fajtára (sajátságai: középszéles orr, merev egyenes hajszál, a test szőrtelensége, hosszu, közép és kurta fej, a bőr sárga, sárgás-vöröses, kicsiny, közép és nagy termet); 3. a fekete fajtára (sajátságai: középszéles orr, gyapjas haj, hosszu, közép és kurta fej, fekete, sötétbarna bőrszin, igen kicsiny, kicsiny, közép és nagy termet)- Huxley szerint a következő négy főtipus különböztethető meg: 1. az australoid tipus (sajátságai: az alsó végtagok feltünő nyurgasága, a bőr szine csokoládébarna, a szembogár szine sötétbarna vagy fekete, a haj szine koromfekete, a hajszálak finomak, selyemtapintatuak, sohasem gyapjasak, hanem fürtüsek, hosszu fej, a szemöldökivek erősen kiállók (prognathia) a fogak igen erősek, a medence alsó nyilása feltünően keskeny); 2. a negroid tipus (sajátságai: a bőrszin barna és fekete között változik, a szembogár barna v. fekete, a haj mindig kurtaszálu és gyapjas, a testszőr igen gyér, a fej tulnyomólag hosszu, az állak és fogak erősen kiállók (prognathia), a szemöldökivek ritkán kiállók, a homlok gömbölyded, az orr benyomott és széles); 3. a xantokroikus világos vagyis szőke tipus (sajátságai: nagy termet, a finom és majdnem szintelen bőrőn át a véredényzet szine áttetsző, a szembogár kék vagy szürke szinü, a haj világosszöszke és vörös meg dióbarna közt változik, szakáll és testszőr dús, a fej kurta, közép vagy hosszu); eme tipushoz csatlakozik a melanokroikus (sötétfehér v. a barnafehér) tipus, a bőr itt is finom és áttetsző, de barnásfehéres szinü, a szembogár és a haj fekete, általában, a termet kisebb mint a xantokroikus tipusnál (a xantokroikus tipushoz tartoznak p. a germánok, a melanokroikus tipushoz tartoznak p. az olaszok, görögök stb.); 4. a mongoloid tipus (sajátságai: termet közép vagy kicsiny és zömök alak, sárga v. sárgásbarna bőrszin, szembogár és haj fekete, hajszálak durvák, merevek és vastagok, szőrözet igen csekély, a fej legtöbbnyire igen kurta, a szemöldökivek nem kiállók, az orr lapos és kicsiny, a szemrés rézsutos vagyis kajla). Müller Frigyes az összes emberiséget a hajzat alkotása szerint a következő két fő- és négy alfajtára osztotta fel: I. gyapjashajuakra (utotriches), ide tartoznak a) a csomóshajuak (lophocomi) p. hottentotok és papuák, b.) a bundáshajuak (eriocomi) p. négerek és kafferek; II. simahajuakra (lissotriches), ide tartoznak c) a merevhajuak (enthycomi) p. ausztráliaiak, északsarkköriek (hyperboreusok v. arktikusok), amerikaiak, malájok mongolok és d) a fürtöshajuak (euplocomi) p. a dravidák, a núbiaiak és földközi tengermellékiek.

Legujabb időben a párisi tudós, Deniker szerint (W. Essai d'une classification des races humaines basée uniquement sur les caracteres physiques, Páris 1889) az emberiséget a testnek tisztán fizikai sajátságai alapján - amint mondja - tizenhárom csoportra v. fajtára lehet osztani: I. A busmán (bosiman) fajtára (sárga bőr, kicsiny termet, zsirpárnás far, gyapjas haj), ide tartoznak: a busmánok (koin-koinok). II. A nigriciai (nigritique) fajtára (fekete bőr, széles, lapos orr, duzzadt ajkak, gömbölyü homlok, gyapjas haj), ide tartoznak: 1. a szudáni négerek, hosszu fejjel, lapos orral, közép termettel, előrenyult álcsontokkal (prognathia); 2. a bántuk (zuluk), hosszu fejjel, kiálló orral, magasabb termettel, kevésbé előrenyult állcsontok; 3. az akkák, kurta fejjel és törpe termettel. III. A melánéziai fajtára (fekete bőr, gyapjas haj, a gyökén benyomott és vaskos cimpáju orr, kiálló szemöldökiivek), ide tartoznak: a pápuák. IV. A negrito fajtára (göndörödött haj, fekete bőr, széles, benyomott orr, kurta fej, kicsiny termet, gyér testszőr), ide tartoznak p.: a Lúzon-szigeti negritók. V. Az ausztráliai fajtára (göndörödött haj, fekete bőr, széles, benyomott orr, hosszu fej, közép v. kicsiny termet, jól kifejlett testszőr), ide tartoznak: az ausztráliai benszülöttek. VI. Az etiopiai fajtára (részben kusiták, részben hamiták). Vonások: göndör haj, barna bőr, kiálló orr. Ide tartoznak: 1. a bedsák (gallák, fulbok, nubiaiak), magas termettel, egyenes v. sasorral; 2. a dravidák, kicsiny termettel és nem ritkán pisze orral. VII. A melanokroid fajtára (finom fürtü haj, kiálló és keskeny orr, barnult fehér bőr, fekete haj, sötét szembogár), ide tartoznak: 1. az indiai-atlanti tengermellékiek, vagyis árják, vagyis indo-európaiak, közép fejjel, egyenes orral és közép termettel; 2. az arabok (aramaeusok), hosszu fejjel, horgas, hegyes végü sasorral, kinyujtott nyakszirttel; 3. a berberek (kabálok, felláhok, egyiptomiak részben), hosszu fejjel, egyenes, de gyakran vaskos végü orral; 4. az asszyroidok (szemita-irániak), kurta fejjel, horgas és alól vastag orral, göndörödött hajjal, szőrös testtel; 5. a rhétusiak (kelta-liguriak, részben Földközi-tenger-mellékiek), kurta fejjel, egyenes és elég finom orral, néha pisze orral, kicsiny termettel. VIII. A xantokroid fajtára (finom fürtös haj, kiálló keskeny orr, fehér-vöröses bőr, szőke haj, világosabb szinü szembogár), ide tartoznak: 1. az északeurópaiak v. kymri-k v. skandinávok, hosszu fejjel, magas termettel, jól kifejlett testszőrrel; 2. a karéliaiak, kurta fejjel, közép termettel, kevésbé szőrös testtel. IX. Az ural-altáji v. török-finn fajtára (finom, egyenes v. kevéssé göndör haj, fehéres-szürke szinü bőr, kicsiny ajkak, keskeny orr, kevésbé szőrös test), ide tartoznak: 1. a szuoacutemik (nyugati finnek), pisze orral, szőke hajjal; 2. a lappok, kurta fejjel, fekete hajjal; 3. az ugorok (osztják-szamojédek, keleti finnek), egyenes vaskos orral, közép vagy hosszu fejjel; 4. a törökök (török-tatárok, turániak), egyenes vaskos orral, kurta fejjel. X. Az ajnó fajtára (finom, egyenes v. kevéssé göndör haj, fehéres-szürkés szinü bőr, kicsiny ajkak, nagy orr, erősen kifejlett testszőr, hosszu fej), ide tartoznak: a jézó és szaghalin- v. szakhalin-szigeti ajnók. XI. Az indiai szigetvilág (indo-nesiai) vagy maláji-polynéziai fajtára (finom egyenes v. kevéssé göndör haj, sárgás v. olajszinü bőr, vaskos ajkak), ide tartoznak: 1. a polinéziaiak, kissé fürtös hajjal és olajszinü bőrrel; 2. a maláji szigetvilágiak (a mói-k, thái-k, nayá-k, dszják-ok, miáócék), majdnem egyenes hajjal és sárga-barna bőrszinnel. XII. A mongoloid fajtára (vastag, merev és sima haj, sárga v. fehéres-sárga bőrszin, kajla szemrés, kicsiny, benyomott orr, kiálló pofák), ide tartoznak: 1. a mongolok, közép termettel, kurta fejjel, egyenes, kicsiny orral és kerek arccal; 2. a tunguzok, közép termettel, kurta fejjel, vastag orral, megnyult arccal; 3. az eszkimók, kicsiny termettel, hosszu fejjel és kerek arccal. XIII. Az amerikai fajtára (vastag, merev és sima haj, sárgás-vöröses v. olajszinü bőr, egyenes, nem kajla szemrés, nagy és nyilt szem, kiálló vastag orr, kissé kiálló pofák), ide tartoznak: 1. a vörösbőrü indiánok, magas v. közép termettel, kurta fejjel, sasorral; 2. a délamerikai indiánok, kicsiny termettel, kurta fejjel, egyenes v. kissé hajlott orral; 3. a patagonok, magas termettel, kurta fejjel, egyenes v. kissé hajlott orral; 4. az ősamerikaiak (a tüzföldiek, botokudok), kicsiny termettel, hosszu fejjel, egyenes néha azonban pisze orral.


Kezdőlap

˙