Endrődy

János, költő és egyházi iró, szül. Érden, Fehérmegyében 1756. szept. 26., megh. Kalocsán 1824. febr. 27. Középiskolai pályáját bevégezvén, a piarista rendbe lépett 1733. és 1777-től 1793-ig a rendnek több intézetében tanított, 1792-93. Pesten is. Itt szerette meg az irodalmat s szegődött annak munkásává. 1793. végén Barco Vince báró lovas ezredénél tábori pap lett, s mint ilyen a sereggel a külföld nagy részét bejárta. 1805. megvált az ezredtől és nevelő lett az Eszterházy gróf-családnál. 1812-től haláláig mint házfőnök és plebános működött. Nevezetesebb munkái: Endrődy Jánosnak, b. Barco ezredgye áldozó papjának költeményei a francia háboruban. Pest, 1798. Az arany perecek, játék 5 felv. (Dugonics regénye nyomán), Pest, 1792. A magyar játékszin, Pest, 1792-93, négy kötet. Ez utóbbi szindarabok gyüjteménye, melyekhez bevezetésül a magyar játékszin történetét irta meg. Vannak nagy számban egyházi munkái, nagyobb részt latin nyelven.

Endsümen-i dánis

(török) a. m. tudós gyülekezet, tudományos társaság. E persa összetétellel nevezték el a konstantinápolyi császári tudós társaságot, mely 1851. alakult, és amelynek első elnöke a tudós Áhmed-Vefik pasa volt. Tudományos munkásságot azonban e társaság nem fejtett ki, és összes működése abból áll, hogy a hivatalos cenzurát végzi.

Endtner

Márton, magyar nyomdász; 1825. állította fel műhelyét szülővárosában Lőcsén, melynek azonban csak kisebb kiadványait ismerjük, mert a nyomda alig 2 évi fennállása után működni megszünt.

Endüs

(Endus). Árpádkori magyar személynév, mely el volt terjedve ugy a főnemességnél, mint a várjobbágyságnál és alsóbb néposztálynál. Igy nevezték p. a Kaplon nemzetség egy a XII. sz. utolsó tizedeiben szerepelt tagját, a gr. Károlyiak ősének Ördög Simonnak egyik fiát.

Endymion

Aëthlios (v. Zeus) és Kalykénak, Aiolos leányának szép fia, éliszi király; Seléné holdistennővel 50 leányt nemzett, kik az olimpiai ünnepkör 50 holdhónapját jelképezik. Sirja Olimpiában volt. Más monda szerint vadász v. pásztor volt a káriai Latmosz-hegységben s Zeus Seléné kértére v. büntetésből ifjusággal és halhatatlansággal egybekötött örök álmot bocsátott rá. Seléné minden éjjel leszáll az égről, hogy a szép alvót barlangjában megcsókolja. A két mondát később egybefonták. E.-t főkép szarkofágdomborműveken ábrázolta a művészet pásztor v. vadász alakjában.

Ene

(Enee, Eneth). A monda szerint az óriás vadász, Nimród v. Menrót felesége s a hunnok (hungarok) és magyarok herosz eponimuszának, Hunor- és Mogornak anyja. Ha számbavesszük, hogy e mondában mily kiváló szerepe van a szarvasnak, az E. név talán az «ünő», (török: inek) szóval vehető egynek s a Kézainál olvasható «Eneth» forma tulajdonkép «Enech», tekintve, hogy a középkori irásban a «th» és «ch» sokszor nem különböztethető meg. Az Árpádkorban divatozó nőneveink közt az E. nem fordul elő; egy 1332-ki oklevél ugyan a Szalók nembeli László leányát Enydnek irja, de nem valószinó, hogy ez azonos volna az E. névvel.

Ené

neve a felső Ucayalinak (l. o.), az Amazon egyik mellékfolyójának.

Eneáspatkány

l. Didelphys.

En écharpe

(franc., ejtsd: an ésarp) a. m. rézsutósan, ferdén: E. lőni, egy hadállást v. erődöt rézsutosan, ferde szög alatt lődözni.

Ének

A zene megnyilatkozásának az a módja, közege, mely az emberi hangot használja, ellenkezőleg a különféle mesterséges hangszerekkel, melyek többé-kevésbbé csak emberi hangnak utánzói. Az ének az emberi szóbeszéd mélyebb érzés és szenvedélyesség fokára emelt kifejezésének is nevezhető. Azért minél kevesebb érzés és szenvedélyességgel párosul az ének: annál közelebb esik a szóbeszédhez, mint a parlando, recitativo, szóval, az elbeszélő ének-tételek. Ellenben minél jobban emancipálja magát a szóbeszéd kevés számu skálaközei majdnem egyenlő magasságu v. mélységü hanghordozása s ritmikátlan lejtése alul: annál inkább megközelíti a művészeti szinvonalat s annál kifejezőbbé, jellemzőbbé s hatásosabbá válik. Az É. a régi görögök deklamatórius énekmodorától eltérőleg, igy emelkedett fokonkint eszményibb szinvonalra a keresztény egyházi zenében, mig végre a drámai zene, az opera kifejlődésének korszakában a műéneklés, a virtuózitás legmagasabb fokát érte el. É. egyházi, l. Egyházi ének.


Kezdőlap

˙