Enyed

1. Fel-E. (Felejud), kisközség Alsó-Fehér vmegye nagy-enyedi j.-ban, (1891) 1178 oláh és magyar lak. Nagy-E. (Strassburg, Ajud), rend. tan. város Alsó-Fehér vmegyében, az Enyedi patak mellett, a Maroshoz közel, 270 m. magasságban, a vmegye székhelye, (1891) 957 házzal és 5932 lak., közte 4208 magyar, 181 német és 1344 oláh; vallás szerint 1077 róm. kat. 1189 gör. kat., 247 gör. kel., 196 ág. evang., 2948 helv., 95 unit. és 179 izrael. Nagy-Enyed a vármegye törvényhatóságának, a járási szolgabirói hivatalnak, pénzügyigazgatóságnak és pénzügyőrbiztosságnak, adófelügyelőségnek, tanfelügyelőségnek, államépítészeti és adóhivatalnak, közjegyzőségnek, csendőrszakaszparancsnokságnak széke. Nevezetes tanintézete a Bethlen Gábor által 1622 Gyulafehérvárt alapított s 1662. Apafi Mihály fejedelem által Nagy-E.-re áthelyezett ref. Bethlen-főtanoda (kollégium), mely főgimnáziumból, teologiai akadémiából, tanítóképző intézetből, s elemi iskolából áll s 1848. történt elpusztulása után 1862. ujjáalakíttatott s jelenleg gazdag könyvtárával s gyüjteményével együtt diszes épületben van elhelyezve. A piac közepén van a várnak nevezett épületcsoport, benne a XV. sz.-ban épült nagy ref. templom, a kis evang. templom, s az 1849. meggyilkoltak temetője. E.-n van országos fegyintézet, megyei kórház, m. kir. vincellér-iskola, méhészeti vándortanító, szőllőszeti s borászati állami közeg, keresk. iskola, ipariskola, takarékpénztár, többféle egylet s társulat. Az osztr. magy. bank itt mellékhelyiséget tart fenn. Ipari szempontból a hajlított fabutorgyár, szövészeti vállalat, könyvnyomda említendő. Nagy-E.-nek van vasuti állomása, posta és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Itt jelenik meg a Közérdek c. lap (XII. évf., szerk. Magyari Károly). A város határa 3711 ha. Nagy-E. a történelemben is nagy szerepet vitt. Szászok telepítették a XIII. sz.-ban, kik 1313-ban építették az 1866. lerombolt régi templomot; nevét valószinüleg a XV. sz.-ban elpusztult Szent-Egyed templomától vette. A középkorban jelentékeny kereskedő és bortermelő hely volt, utcái alatt terjedelmes boltives pincéi voltak, melyek most is megvannak. De a középkor viszontagságos századaiban., midőn egyfelől a magyarság, másfelől a reformáció egyik főbástyája volt, sok szenvedésnek is volt kitéve. 1437. a nemesség a lázadó parasztoktól elfoglalta és felperzselte; a török-tatár dulásoktól is sokat szenvedett. 1600 szept. 18. közelében Basta György és Csáky István császári vezérek a Báthory után magát Erdély birtoklásába helyező Mihály oláh vajdát itt teljesen leverték. 1704 március 13. Tige ezredes vezetése alatt a labancok teljesen felégették. 1658. Gyula-Fehérvár teljes pusztulásával Nagy-E. Alsó-Fehér vmegye széke lőn, s miután 1662. a Bethlen-kollégium is ide költözött, a város is egészen magyar jellegüvé vált s szép fejlődésnek indult. A magyar szabadságharc alatt E.-t nagy pusztulás érte. A város 1848. nov. l-től szüntelen aggodalomban volt, de az oláh guerillavezérek (Axentie Severn, Jánk, Jánku Ábrahám, az u. n. «havasi király» és Prodán) miután a várost már egyszer kirabolták s az annak következtében megrémült enyediek a császár iránti hűségesküt letették, kegyelmet és kiméletet igértek a városnak. De Jánk és Axentie rablói 1849. jan. 8.. a teljesen védtelenül maradt várost, adott igéretük ellenére, éjjel orozva megtámadták, teljesen kirabolták s felégették, lakói közül 6-700-at a legkegyetlenebb módon legyilkoltak s az életben maradtak kénytelenek voltak a leghidegebb éjben ruházatlanul menekülni. Nagy-E.-en ekkor elpusztult az erdélyi ref. egyház püspöki levéltára is 1589-ig felnyuló becses okleveleivel s számos műemlékével és történelmi ereklyéjével (köztük Kemény Simon sisakja és páncélja). E nagy csapást csak nehezen heverte ki a város s csak a magyar elem önfeláldozó segélyének köszönheté, hogy ma ismét virágzásnak indult. 1825. itt szül. Szász Károly ref. püspök. V. ö. b. Kemény Gábor: N-.E.-nek és vidékének veszedelme 1848-49-ben. Pest 1863; P. Szathmáry Károly: A Nagy-E.-i főiskola kültörténete 1662-1704. (Századok 1867. I. évf., u. az: A gyulafehérvár-nagy-e.-i Bethlen-főtanoda tört., Nagy-Enyed 1868.

Enyedi

1. György, az unitáriusok harmadik püspöke, szül. valószinüleg Nagy-Enyeden 1555., megh. 1597 nov. 24. 42 éves korában. Felsőbb iskolákat Olasz- és Németországban járt s miután 1574. hazajött, a kolozsvári unitárius iskolában tanított hat évig, azután kolozsvári unitárius lelkész és végül püspök lett s felekezetének Erdélyben Dávid Ferenc után egyik legerősebb oszlopa. Nevezetes munkája volt: Explicationes Locorum Vetris et Novi Testamenti, ex quibus trinitatis dogma stabiliri solet; halála után adta ki Toroczkai Máté 1598., majd magyarra fordítva is 1619. E műve ugy a hazai, mint a külföldi irókat soká foglalkoztatta, s egész irodalmat hozott létre, melyből kiemeljük Martini Jakab württembergi tanár művét: de tribus elohim; Justus Feuerborniusét: Anti Enyedius; Gelei Katona István erdélyi ev. ref. püspökét: Titkok titka; Melotai Nyilas István püspökét: a Mennyei tudomány szerint való irtovány és Speculum Trinitatis stb. E. becses műve továbbá egyházi beszédei, melyek kéziratban maradtak hátra: Triacentas cim alatt. Hat ciklusra van felosztva s az utolsót kivéve, melyet betegsége és halála miatt nem végezhetett be, mindenik harminc beszédet tartalmaz. Irodalomtörténetileg még nevezetesebb, hogy neki köszönjük a XVI. sz. egy verses szép históriáját; cime: Igen szép historia az Tancredus király leányáról és a királynak titkos tanácsáról Gisquardusról, kik között felbonthatatlan szeretet lévén, egymásért halálra adták magokat. Debrecen 1577. A mese Boccaccio egy szép novellájának átültetése, de E. nem olaszból, hanem Beroaldó Fülöp latin fordítása után fordította v. inkább átdolgozta, mert sok helyen a magáéból tesz hozzá; verselése is a századhoz képest jó. A vers egész a mult század végéig elég kapós volt, nyolc kiadása ismeretes. E. neve a versfőkből derült ki. V. ö. Jakab Elek: a Keresztény Magvetőben, 1890., Heinrich Gusztáv: Boccaccio élete és művei, Bpest 1881., Bpesti Szemle 1878.

2. E. István, Nagybánya hites jegyzője, majd 1691. főbirája, Occasio suscepti itineris et belli principis Georgii Rákóczi II. in Poloniam cim alatt megirta Erdély történetét magyar nyelven. II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratától Rákóczi bukásáig (1657-60). A munka kétségkivül 1662-ben, vagyis Szalárdi János Siralmas Magyar Krónikájának megiratása utáni időben készült, mert E. igen sok helyt követi Szalárdi előadását s abból némi rövidítésekkel, sokat kölcsönöz. Mindamellett a munkába szőtt oklevelek miatt, melyek Szalárdinál nem találhatók, valamint a Nagybánya táján végbement s csupán itt följegyzett események miatt, E. műve számottevő kutfőink közt méltán foglal helyet. Szabó Károly adta ki az Erdélyi Történelmi Adatok IV. kötetében 1862., Benkő Józsefnek az erdélyi muzeumban lévő másolatáról. Az eredeti kézirat lappang v. elveszett.

3. E. István, ref. lelkész és tanár, szül. Nagybányán 1659., megh. Nagy-Enyeden 1714 aug. l5. Iskoláit Nagy-Enyeden végezte, hol 1681. főisk. könyvtárnok volt. Azután külföldre ment s 1684 aug. 11. a leidai, 1684 aug. 17. a franekeri egyetem hallgatója lett. Hazajövén, 1688 nov. 7. Felsőbányára ment papnak. 1692. Nagy-Enyeden teol. tanár lett és pedig elhunyt elődjének, Dézsi Mártonnak az ajánlatára. A kollégium viszontagságai és feldulatása egy ideig bujdosásba üzték, de aztán ismét visszatért hivatalát folytatni. Munkái: De lapsu, peccato et causa peccati (2 r.) Kolozsvár 1681; De sapientia carnis ejusque vanitate. Franekera 1685; Halotti beszéd Kendeffi János felett (Kolozsvár 1697); Halotti beszéd Tótfalusi Kis Miklós felett (u. o. 1702). Üdvözlő verset irt Debreceni Ember Pálhoz Franekerben, 1686 februárban elnöklete alatt vitázott 1695. Nádudvari Péter.

4. E. Pál, Énekek az Erdélyi veszedelmekről cim alatt megirta Erdélyország viszontagságait 1598-1603. Voltakép nem énekek ezek, nem költemények, hanem amint a XIII. sz.-ban Rogerius váradi kanonok Carmen miserabile cimet adott a magyarországi tatárjárás történetének, ugy E. énekei alatt is a valóságban Erdélynek korabeli siralmas történetét kell érteni. E becses kutfőt ismerte már Benkő József, 1855. pedig kiadta gr. Mikó Imre az Erdélyi Történelmi Adatok I. kötetében. Azt észrevette mint a kettő, hogy a mű egykoru s mind a négy fenmaradt kézirata nem eredeti, hanem csak mult századi másolat. De E. egyéniségének meghatározásában található kérdéseknél tovább nem mehettek. Ki volt E. P.? - kérdi Mikó. - Vajjon ő irta-e mind és tán többet is irt, mint ami a nevére van keresztelve? v. tán azok nagyrészét amaz idők politikai és hadi eseményeiben személyesen részt vett Gyulafi Léstyán és Szindi János? Vagy hogy ezen itt-ott kimerítő és élethü korrajzok tán éppen az akkortájban Fehérvárott és Szebenben s majd ismét táborban tartózkodott Szamosközi elveszett Pentadeseinek kivonatai? Mind ezekre nem tud ugyan felelni Mikó, de a legutolsó kérdésével helyes nyomon jár: a munka eredeti fogalmazványa azóta megkerült a budapesti egyetemi könyvtárban, melyből megállapítható, hogy ezen u. n. Énekek valóságos szerzője Szamosközi István, a történetiró, s E. csak másolója lehetett.

5. E. Sámuel, orvosdoktor, ref. lelkész és tanár, szül 1627., megh. Nagy-Enyeden 1671 febr. 14. Tanulmányait Nagy-Enyeden végezte, azután külföldre ment, hol 1649. az utrechti, 1650 máj. 22. a franekeri, 1652 jun. 5. a lejdai egyetemre iratkozott be. 1653. Utrechtben orvosdoktor lett s visszatért hazájába. Itt 1654. a nagyváradi iskola igazgatói tisztét foglalta el. 1660. Rhédei Ferenc udvarába Husztra vonult. Innen 1664-ben Nagy-Enyedre hivták tanárnak. Külföldön létében számos orvosi és teol. értekezést irt és adott ki. Itthon szerezte Praecepta morum (Várad 1658) c. munkáját, mely a magyarországi s erdélyi iskolákban általánosan elterjedt és számos kiadást ért. Előszót irt az általa szintén iskolai célra kiadott Rosaeus-féle: Virgilii Evangelizantis Christiados Libelli c. műhöz (Várad 1656), ugyszintén egyik szerzője amaz ajánlólevélnek, mely a Borsáti Ferenc Metamorphos Sigismund Rákóczi (Várad 1650) c. művének bevezetését képezi.

Enyedy

Lukács, nemzetgazdasági iró, pénzügyminiszteri tanácsos, szül. Szabadkán 1845. márc. 17. Tanulmányait Budapesten, Schnepfenthalban és Bécsben végezte. Ezután nemzetgazdasági tanulmányoknak szentelte magát, ahova tehetsége már fiatal korában vonzotta. Első nagyobb tanulmánya A jelenkori szociálizmusról A Budapesti Szemlében látott napvilágot, amely tanulmány külön füzetben is megjelent és nevét szélesebb körben ismertté tette. 1878. alapította Szegeden ellenzéki iránnyal a Szegedi Naplót, ott az első napilapot, melyet 1878-88-ig szerkesztett. 1880-tól jelentékeny szerepet vitt Szeged társadalmi és politikai életében. A város ujjáalapításában mint köztörvényhatósági bizottsági tag, ugy a pénzügyi bizottságban, mint a középítészeti tanácsban tevékeny részt vett. 1884. a tápéi kerület megválasztotta országgyülési képviselőjének. Itt csakhamar feltünt pénzügyi és közgazdasági kérdésekben tartott beszédeivel, ugy hogy előbb a közgazdasági és zárszámadási, utóbb a pénzügyi bizottságba választatott. Az 1887-iki kiegyezés tárgyalásánál, mint a 48-as és függetlenségi párt vezérszónoka, jelentékeny szerepet vitt és a vámszövetségnek Ausztriával való megujítása ellen tartott beszédét Kossuth Lajos levélbeli meleg elismeréssel tüntette ki. Az 1887-iki választásnál ugy a tápéi, mint a karcagi kerületben kisebbségben maradt. Több évig mint az Egyetértés vezércikkirója működött, mely időben több érdekes tanulmányt tett közzé a Nemzetgazdasági Szemlében, egyéb folyóiratokban s az akadémia megbizásából fordította Sismondi Uj nemzetgazdászati elveit (2 kötet) és Smith A nemzetek vagyonosodása c. művének egy kötetét. 1890. Wekerle pénzügyminiszter meghivására mint osztálytanácsos a pénzügyminiszteriumba lépett, mely minőségében jelentékeny részt vett előbb mint előadó, később mint osztályfőnök a valutarendezési munkálatokban és tárgyalásokban. - 1892. miniszteri tanácsos lett, miután már 1891. a hitelügyi főosztály vezetését átvette, melynek élén most is áll. A valutarendezés körül szerzett érdemei elismeréséül a király a Lipótrend lovagkeresztjével tüntette ki. Mint államhivatalnok sem szünt meg publicistai és közgazdasági irói működése, s e Lexikonnak is munkatársa.

Enyelgő

(eszt.), a hizelgőből és játsziból kevert neme a kedvesnek, a komolyságot, de a gunyt is nélkülözi, mely a pajzánban már benne van.

Enyhítő és sulyosító körülmények

A magyar btkv. a relative határozott büntetési tételek rendszerét követi, vagyis minden büncselekményre nézve meghatározza az alkalmazandó büntetésnek legalacsonyabb (minimum) és legmagasabb (maximum) mértékét. A minimum és a maximum között a büntestésnek kimérése a birónak feladata. A törvényben a biró erre csak azt az utasítást találja, hogy a büntetés kiszabásánál figyelembe veendők a bünösség fokára befolyással biró enyhítő és sulyosító körülmények, és aszerint, amint amazok v. emezek - számuk v. nyomatékuk tekintetében - tulnyomók, a büntetésnek legkisebb, illetve legmagasabb mértéke megközelítendő v. alkalmazandó (btkv. 89-91. §-ai). A törvény tehát megállapítja az E. fogalmát és hatását, de az E.-t sem taxative, sem exemplifikative meg nem határozza. Az ujabb törvényhozások az E. felsorolásától kivétel nélkül el is tekintenek, mert belátták, hogy a felsorolás soha sem lehet teljes és kimerítő, s hogy valamely körülmény a büncselekmények külömböző voltához képest hol enyhítő, hol sulyosító. A régibb törvények az E. felsorolására külön sulyt helyeztek. A birónak hivatása és feladata az E. megállapításánál irányadó jogi és társadalmi szempontokat tekintetbe venni. Utmutatásul a következők szolgálhatnak: Az E. kétfélék, aszerint t. i., amint v. magát a büncselekményt v. a büntetést enyhítik, illetve sulyosítják. A hatás természetesen mindkét esetben ugyanaz, t. i. a büntetésnek enyhítése vagy sulyosbítása, de külömböző a hatásnak indoka. Az első osztályba tartozó E. ismét kétfélék, aszerint amint a büntettnek mennyiségére vagy fokára vonatkoznak. A második osztályba tartozók pedig szintén kétfélék, aszerint, amint jogi, v. politikai, célszerüségi tekinteteken alapulnak.

A büntett mennyisége.

A büntett mennyisége, az, aminél fogva két büntett összehasonlítva a több és kevesebb viszonyában áll egymáshoz. A büntett mennyiségének ismérve: a «kár». A kár helyes értelmezésénél a következőkből kell kiindulni. A büntett nemcsak természeti tünemény, hanem «jogi lény», amelynek «erői» vannak. Mert a büntett a jog s emberi cselekmény közötti összeütközés. Minden összeütközés pedig erőt tételez fel. A büntettekben kétféle erő különböztetendő meg: fizikai erő és morális erő; s mindegyik erő ismét két szempontból jő tekintetbe, az ok, vagyis az alany, a bünös szempontjából avagy szubjektiv, és az eredmény, okozat szempontjából, vagyis objektiv szempontból. Megkülönböztetendő tehát szubjektiv és objektiv fizikai erő, és szubjektiv és objektiv morális erő. A büntettnek szubjektiv fizikai ereje a tettesnek anyagi erőkifejtése, mellyel elhatározását megvalósítja; objektiv fizikai erő az erőkifejtésnek eredménye, az okozott jogsértés, vagyis a «közvetlen kár». A szubjektiv morális erő alatt az embernek értelmes akaratát értjük; az objektiv morális erő alatt pedig a büntett által az állampolgárokban okozott rémületet, a rossz példát, a jogbiztonság érzetének csökkenését s ebben fekszik a büntettnek «közvetett kára». A büntettnek a közvetlen kár szerinti mennyiségét a büntett «természetes mennyiségének»; a közvetett kár szerinti mennyiségét a büntett «politikiai mennyiségének» nevezzük. A közvetlen kár annál nagyobb, mennél fontosabb a büntett által sértett érdek, mennél nehezebb a kár jóvátétele, s mennél nagyobb mérveket ölthetett a kár, vagyis minél nagyobb a potenciális jogsérelem. A közvetett kár első sorban egyenes arányban áll a közvetlen kárral; mennél nagyobb ez, annál nagyobb amaz. De azonfelül a közvetett kár sajátszerü ismérvekkel is bir, s ezek a büntett által okozott oly jogoknak, viszonyoknak megsértése, melyek büntető védelemben nem részesülnek, és a magánvédekezésnek nagyobb nehézsége, s az ezáltal eredményezett nagyobb társadalmi veszély. Az itt előadott ismérvek biztos tájékozást nyujthatnak abban az irányban, vajjon bizonyos körülmény bir-e s mily befolyással a büntettnek mennyiségére.

A Büntett foka.

A Büntett fokának elmélete azon tényen alapszik, hogy valamely konkrét büncselekmény a szubjektiv erők hiányosságánál fogva kevésbbé sulyos lehet. Felfelé menő fokozat tehát nem képzelhető. A szubjektiv morális erő hiányos lehet vagy az értelem, vagy az akarat hiányosságánál fogva. Az értelem hiányosságát előidéző okok kétfélék: fiziologiai és ideologiai okok. Amazokhoz tartoznak a kor, az álom, a siketnémaság, az elmebetegség, az utóbbiakhoz a tévedés (error, ignorantia). Az akarat hiányosságát mindig az akaratra ható erő idézi elő, amely erő lehet fizikai vagy erkölcsi. A fizikai erő a kényszerállapotot szüli. Az erkölcsi erő esetei gyanánt szerepelnek: az erkölcsi kényszer (vis compulsiva); az impetus, különösen a harag, v. felindulás (amelyet ha indító oka személyünknek megsértése, provokációnak, ha vagyonunknak vagy hozzánktartozó személynek megsértése folytán keletkezett: justus dolornak neveznek), a félelem, a részegség. A fizikai szubjektiv erő pedig két okból eredményezheti a büntett fokának leszállítását, vagy azért, mert a cselekmény nem teljes, v. azért, mert elkövetése többek között megoszlik. Az első szüli a kisérletet, a másik a részességet. A büntett fokára vonatkozó körülmények, minthogy a büntettnek fokleszállítását, degradálását vonják magok után, a törvényhozó részéről természetesen csak mint enyhítők jöhetnek tekintetbe, s a mennyiben tekintetbe jöttek, enyhébb büntetési tétel megállapítását eredményezik. Az enyhébb büntetési tétel határain belül azonban E. jellegével birnak: igy p. a tettesnek 12 és 16 év közötti kora esetében az, hogy a tettes alig haladta meg a 12-ik életévét, enyhítő; az, hogy a 16-ik életévét majdnem betöltötte sulyosítóul jöhet (ceteris paribus) tekintetbe. Éppen igy az, hogy a kisérlet a bevégzéshez közelebb v. távolabb áll. A részegségnél a tulnyomó politikai tekinteteknél fogva csak a «vétlen» v. «esetleges» részegség jöhet mint enyhítő tekintetbe.

A büntetés E. között jogi okokon alapszik oly körülményeknek enyhítő volta, melyek a tettesnek egyéni viszonyainál fogva a büntetésnek fizikai objektiv erejét emelik, vagyis azt eredményezik, hogy ugyanaz a büntetés a tettesre sulyosabban nehezednék, mint más egyénre. Ilyen a büntettesnek kiváló fizikai érzékenysége, jelesül az aggkor, a betegség, a kiállott vizsgálati fogság, s bizonyos tekintetben a szegénység, egyrészt a pénzbüntetésnél, másrészt tekintettel a szegény ember családjára, amelynek a bünös talán egyedüli fentartója. Sulyosító a visszaesés s a rovott előélet. Politikai indokokon nyugvó enyhítő körülmények: a beismerés, de csak annyiban, a mennyiben a bünösség megállapítását lehetővé tette, vagyis az u. n. hasznos beismerés (confessio utilis), mert máskülönben a töredelmes, bűnbánó beismerésnek enyhítő befolyása büntetőjogi szempontból el nem ismerhető; az elévülési idő legnagyobb részének eltelte. Sulyosító körülmények, melyeknek lehetőségét az ortodox metafizikai iskola tagadja, az ismétlés valószinüségét s igy a tettes társadalmi veszélyességét fokozó körülmények, nevezetesen: az iszákosság, a kóborlás, a munkakerülés. Az élet és testi épség elleni büncselekményeknél a garázda, veszekedő természet. Az ujabb, eddig kellően ki nem forrt s inkább tulzásai által feltünést keltett irány ily esetekben a tettesnek ártalmatlanná tételét követeli.

Enyhítő orvosszerek

azok, melyek különösen fájdalmakkal járó betegségeknél a fájdalmakat habár időlegesen is, szüntetni tudják. Ilyen első sorban az ópium s annak hatóanyaga a morfin, nemkülönben, de kisebb mérvben a kodein is. Az ujabb tapasztalatok ily hatását ismerték fel az antipirinnek, antifebrinnek, fenacetinnek, s a formanilidnek is.

Enyicke

(Haniszka), kisközség Abauj-Torna vmegye kassai j.-ban, (1891) 970 tót és magyar lak., van kastélya, vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára.

Enying

nagyközség Veszprém vmegye enyingi j.-ban, (1891) 3455 magyar. lak, a járási szolgabirói hivatal, járásbiróság székhelye; van takarékpénztára, posta és táviróhivatala, p.-takarékpénztára.

Enyingi-Török

l. Török.

Enyó

hadistennő. Arés anyja v. nővére, kinek kiséretében véresen jár-kel a harcosok közt. A rómaiaknál Bellona (l. o.) felel meg neki.


Kezdőlap

˙