Épitési alaktan

az a tudomány, mely az épületek külső alakításával, a külömböző építészeti stilusokkal és az ezek formáinak leginkább megfelelő szerkezetekkel foglalkozik.

Építési áldozat

A néphiedelem szerint nem minden hely szerencsés, tehát nem minden hely alkalmas az építkezésre. Az építés megkezdése gyakran isteni biztatásra történik; helyét is régi hit szerint felsőbb lény jelöli ki vagy hagyja helyben. Magyar László, hires afrikai utazó Bihében házat akart építeni; szerecsen udvarmestere kijelentette, hogy azon a helyen egy bübájos embert végeztek volt ki, ott gonosz szellemek tanyáznak; csak mikor a jósló papok kecske-áldozat vérével elüzték e szellemeket, építhette palotáját. Ezt a hitet a mostani európai népek körében is megtaláljuk. A bukovinai hucul s a mi havasi oláhunk jól megvizsgálja a helyet, mielőtt kunyhóját építené. Hiedelmök szerint építésre alkalmas, mert szerencsés az a hely, a hová a marhák le szoktak heverészni, vagy ahol fekete hangyák tanyáznak; ellenben szerencsétlen az a hely, hol veres hangya van. A hová a havasi oláh kunyhóját építeni akarja, ott egy éjszakát tölt, s ha marháról vagy szerencsét jelző más tárgyról álmodik, építésre alkalmasnak találja a helyet. A hucul meg ugy győződik meg építő helyének szerencsés voltáról, hogy oda éjjelre vizzel telt poharat állít, melyet egy levéllel beföd. Ha reggelre szaporodott a viz, a hely szerencsés; ott gonosz szellemek nem tanyáznak. Boszniában és Hercegovinában kiki oda épít házat, a hol alkalmas a talaj. Ha az ottani paraszt alkalmas helyre talál, ott az egész térségen körül nagy köveket rak le. A hol a kő alatt harmadnapra férget, gilisztát talál, oda építi házát, mert a «föld ura» (sahibija zemlja) jelölte ki neki igy a helyet. Az erdélyi szászoknál szokás, hogy mielőtt építeni kezdenek, a gazda pálinkával vagy borral megvendégeli a munkásokat, az italból pedig nehány cseppet azon helyre önt, a hová az épületet emelni fogják. A huculok és oláhok előbb tömjénnel kifüstölik azt a helyet, hová építeni akarnak. A húnokról Jornandes azt beszéli, hogy mikor Szkítiába érkeztek, azokat, kik sorsolás utján mint elsők léptek a szittya földre, áldozatul és engesztelésül megölték «hogy a nemzet a földet szerencsésen elfoglalhassa». Krónikai hagyományaink elbeszélik, hogy midőn a magyarokat választott fejedelmök, Álmos Pannoniáig vezérelte, a határon, Erdélyben a fejedelemséget Árpád veszi át, mert atyját, Álmost engesztelő áldozatképen megölték, hogy a nemzet szerencsésen foglalhassa el a földet.

Nemcsak a hely, hanem az építkezés megkezdésének ideje is hatással van a néphit szerint az épület tartósságára, szerencsés voltára. Az ó-korban bizonyos ünnepeken kezdték meg az építkezést. Az egész középkorban, sőt még jóval azután is, minden monumentális építkezés megkezdésénél beható csillagvizsgálatot végeztek. Modern építkezésnél rendesen valamelyik örvendetes esemény évfordulójának napját választják. Erdélyi magyar néphit szerint jó kedden, de különösen jó szombaton hozzáfogni az építéshez. Az építkezés megkezdésénél az alapkőbe valami áldozat elhelyezése ősrégi általános szokás. Ez áldozati adományok szerves tárgyakból vagy drágakövekből, ércdarabokból, érmekből vagy irásbeli feljegyzésekből állanak. E tárgyakat rendesen tervszerüen befalazzák. E régi szokás most is gyakorlatban van. Azonban ma már nem mindenki tudja, hogy mikor bort és gabonát falaznak az alapkőbe, ez régi véres áldozat maradványa és helyettesítője; hogy mikor érmeket raknak le oda, öntudatlanul régi képvarázslást gyakorolnak; mikor okiratokat rejtenek az alapkőbe, nem sejtik, hogy régi időben az irott szónak az épület tartósságára nézve különös varázshatalmat tulajdonítottak. Ez ősrégi szokás a primitiv miveltségü népek azon mitikus felfogásán alapul, hogy a természet minden tárgya élettel bir, vagy máskép kifejezve: minden tárgynak megvan a maga ura, benne rejlő szelleme, mellyel az embernek alkuba kell bocsátkoznia, ha a tárgyat birni akarja. Ezt a hiedelmet a tudomány aninizmusnak (l. o.) nevezi. Ennek egyik legszembetünőbb nyilvánulási alakja az E., melynek alapgondolata minden népnél lényegesen ugyanaz. Egyrészt az ember meg akarja vásárolni a talaj szellemétől az építési jogot, őt kiengesztelvén; másrészt a leendő épület számára védőszellemet igyekszik nyerni. Ez utóbbira nézve az a hiedelem, hogy a hol a test, ott van a szellem is, ezért különösen kutyát, kakast, lovat használnak építési áldozatul. Összefügg ezzel az az európaszerte elterjedt hiedelem, hogy az uj házba elsőnek beköltöző lény megbetegszik s csakhamar meghal, s ezért is szokás, előbb egy kutyát, macskát vagy szárnyas állatot belökni a házba, mielőtt ember költözik be oda. Buda környékén lakó svábok azt hiszik, hogy minden uj házban a beköltözött családból a nő vagy a család más női tagja csakhamar elhal. Apátfalván a gazda, mielőtt beköltözik az uj házba kutyát vagy macskát ereszt be és rázárja az ajtót, hol az állat csak az ablakon át szabadulhat. Boszniában a méhes építésénél annak alapjában egy élő malacot vagy egy sündisznót ásnak el, hogy a méhek gyarapodjanak. Az erdélyi szászok és magyarok a szalmából készült méhkasokba ugyan-e célból holt ember haját fonják bele; holt ember csontját pedig a csür és ház alapjában nemcsak azért ásnak el, hogy az épület tartós, de azért is, hogy patkányoktól és egerektől ment legyen. Az állati áldozatnál is az állat feje, illetve kőből, fából, ércből készült alakja vagy testrésze helyettesíti gyakran az élő állatot. Németországban a házak tetején látható, fából faragott lófejek, és nálunk a templomokon levő református kakas eredeti rendeltetése ily áldozatok jelképezése, helyettesítése volt. Ilyen jelképes ló- vagy ökörfejet a Karthágó alapításáról szóló mondák is említenek, s a római Diana-templomban is volt ilyen jelentéségü ökörfej. Az ember- és állatáldozatot más tárgyak is helyettesítik. Ilyenek Siam-ban, hol az emberáldozat is divik, a Luk-nimit nevezetü kerekded kövek, melyeket a templomok talpkövei alá ásnak el. Magyar helyeken néhol szokás, hogy sütőkemence építésekor a gazdasszony teszi le az utolsó téglát, hogy jól süljön a kenyér.

Élő állatokat a tojás is pótolja, mely magában foglalja az élet csiráját. A monda szerint Nápoly városát egy tojásra alapították, azaz tojást hantoltak el a falak alapjába. Számos régi épület lebontásakor befalazott üregekben tojást találnak. A bukovinai örmények hiedelme szerint a husvéti szentelt tojások közül egyet meg kell tartani, mert ez megóvja a házat a villámtól. E célból a telepített cigányok is tojást, vagy réce-, vagy harkálycsontot tesznek kunyhóik alapjába. Az élő É. másik helyettesítője a bor és gabona, melyet az alapkőbe, vagy az alapzat egyik üregébe szoktak befalazni. 1479-ből való a württembergi mengeni templom egyik sarkkövének felirata, mely szerint abba bort és buzát falaztak. A kolozsvári piárista társház alapfalába is van bor és gabona befalazva, melyet minden századik évben jubileum alkalmával ujjal pótolnak. S még a mult évtizedben, midőn a Niederwaldban a német nemzeti emléket építették, annak alapjába bort és gabonát raktak le; éppugy a berlini Reichstagsgebäude alapzatába is; 1893. május 18. pedig a pforzheimi városház alapkövébe. Lengyelországban szokás az építendő ház négy talpköve alá virágot és szentelt vizzel locsolt koszorukat tenni. Délvidéki telepített cigányok kunyhóik alapjába szintén növényeket tesznek; az oláhcigányok pedig tömjént és szenet. A huculoknál szokás a ház négy szögletébe tömjént, pénzt, sót és kenyeret tenni, a ház jóakarói számára, ellenségei részére pedig szenet és meszet.

Építési anyagok

l. Épitési anyagok.

Építési engedély

melyet egy város hatósága az őt megkereső építeni szándékozó félnek a bemutatott benyujtási tervek alapján kiad., hogy az építés megkezdhető legyen. A hatóság a benyujtott építési terveket saját szakértő közegei által megvizsgáltatja, és csak akkor adja meg az É.-t, ha a tervezett épület a fennálló építési, tüzrendőri és közegészségügyi rendszabályoknak minden tekintetben megfelel.

Építési idő

a nagyobb építkezések végrehajtására legalkalmasabb időszak, mely nálunk rendes körülmények között március elejétől november közepéig tart. Folyóvizekben épülendő tárgyak É.-je még a vizállásához is kötött; ezeknek alapozása és falazása a legalacsonyabb vizálláskor (nyáron és ősszel) a legcélszerübb. Több emeletes, nagyobb lakóházaknak É.-je rendesen 1-11/2 esztendeig tart; a tavasszal megkezdett ház őszre tető alá jön, de az asztalos, festő, mázoló és egyéb belső felszerelési munkák célszerüen csak a következő tavasszal végezhetők.

Építési igazgató

nagy városok építészeti és mérnöki hivatalainak főnöke. Budapesten az É.ez idő szerint Lechner Lajos.

Építési kedvezmények

az állam által biztosított előnyök és kedvezmények az építkezés előmozdítása érdekében, l. Építészet.

Építési költség

azon kiadásoknak összege, melybe egy épület megépítése kerül. Ez összegeződik 1. az anyag- és munkaárakból, 2. szerszámkoptatásból és a forgótőke időközi kamataiból, 3. az építési tervek és költségvetés, a művezetés, felügyelet, világítás stb. és egyéb kisebb kiadások tételeiből.

Építési költségvetés

előzetes kiszámítása az építési költségnek, vagyis annak az összegnek, melybe egy épület megépítése kerül. Az É.-ek részletesek vagy hozzávetőlegesek (átlagosak).

A) Részletes építési költségvetés.

A részletes É.-nek táblázatos kimutatásban a lehető legnagyobb pontossággal kell az összes építési költségeket feltüntetnie. Egyik főkelléke tehát, hogy belőle kihagyni - akarva vagy akaratlanul - nem szabad semmit. Teljes tájékozást kell nyujtania az építő szerkezetek minőségéről, a munkanemekről, az anyagokról ugy minőségük, mint mennyiségük tekintetében. E célból hozzá a teljes tervrajzot kell mellékelni, melybe az egyes méretek számjelei (az u. n. kotirozás) pontosan be legyenek irva és a használandó szerkezeti anyagok minősége (p. kő, fa, falazás, gipsz stb.) lehetőleg külön-külön szinekkel jelezve. A részletes költségvetés tartalmazza a méretkimutatást, vagyis az építő szerkezeteket és munkanemeket minőségük szerint osztályozva, terjedékük és mennyiségük meghatározásával; az árelemzés (l. o.) utján meghatározott egységárakat (l. o.) és végre az egyes tételek összegeit.

A méretkimutatás az épület kivitelén közreműködő mesterségek cimei szerint oszlik egyes fejezetekre. E mesterségek lehetőleg oly sorrendben neveztetnek meg, amilyenben reájuk az építés végrehajtása közben szükség van és a következők: 1. Földmunka; 2. kőművesmunka, ahova tartoznak a falazások, boltozások, vakolások, burkolások, elhelyezések és esetleges bontások; 3. kőfaragó munka; 4. vasmunkák (vasgerendák, kötővasak, szerelvények és különböző öntvények); 5. ácsmunka; 6. födelező munka; 7. bádogos és rézműves munka; 8. aszfaltozó munka; 9. szobrászmunka; 10. asztalosmunka; 11. lakatosmunka; 12. mázoló munka; 13. üvegesmunka; 14. szobafestő munka; 15. terazzo, granitto és mozaik burkolatok; 16. vizvezetés; 17. gázvezetés; 18. klozetek; 19. fütés és szellőztetés; 20. takaréktüzhelyek; 21. aranyozó munka; 22. kárpitos munka; 23. villamos csengők és beszélő csövek; 24. kövező munka; 25. egyéb munkák, p. villámhárítók, ablakredőnyök vagy olyan munkák, melyek valamely szabadalomhoz kötvék.

A részletes költségvetések rendesen a következőleg rovatolt papirra iratnak:

[ÁBRA]

A mennyiség rovatába irják a darabszámot is, ha valamely tárgy darabszám szerint lesz felsorolva; a mértékegység köbméter, négyzetméter vagy folyóméter. A részletes költségvetés összegéhez még «előre nem látható» kiadások cime alatt a költségvetésnek 3-5 %-át szokás hozzáadni, azonkivül az építésznek a tervezésért, művezetésért és elszámolásért járó tiszteletdiját, a bélyegköltségeket s a bokréta-ünnep költségeit, és az igy kapott összeg az összes építési költségeket fogja megadni.

B) Hozzávetőleges (átlagos) építési költségvetés.

Erre akkor van szükség, hogyha egy épület építési költségeiről csak nagyjában akarjuk magunkat tájékoztatni, vagy ha csak terv-vázlatok és nem teljes épülettervek állanak rendelkezésünkre. A hozzávetőleges E. kétféle lehet. Az egyik mód körülbelül megegyezik a részletes É.-nél követett eljárással, de attól abban különbözik, hogy méretkimutatása nincs is bizonyos munkák összegezve együtt számíttatnak. P. a falazás a vakolással együtt köbméterekben számíttatik; a párkányok kirakása és vakolása a homlokzatvakolással együtt négyzetméterekben, a födélszékek héjjazatukkal együtt, a födémszerkezetek a padozattal és az alsó vakolással együtt szintén négyzetméterekben lesznek számítva stb. Az ily költségvetések főleg arra valók, hogy megtudjuk azt az összeget, melynek határain belül a munkát kiadhatjuk. A másik, még egyszerübb mód az, mikor az építési költséget az épület beépített területe négyzetméterének vagy köbméterének egységára után határozzuk meg. Ily esetek akkor fordulhatnak elő, ha p. tervvázlatok alapján csak azt akarjuk megtudni, hogy építés esetére mekkora tőkére lesz szükségünk, és ha az épület hasznothajtó (bérház), hogy körülbelül mennyit fogna jövedelmezni. A négyzet vagy köbméter egységárát már végrehajtott épületek költségeiből állapítjuk meg, mely eljárás oly helyeken, hol az anyag- és munkaárak rövid időközökben nagy hullámzást nem szenvednek és az épületek magasságviszonyai körülbelül egyenlők (mint p. a fővárosokban), meglehetős pontos eredményt mutathat föl. A négyzetméteres számításnál csak a tiszta beépített területet vesszük alapul - tehát nem számítjuk a beépített területbe az udvarokat és a világító udvarokat - a köbméteres számításnál pedig az igy kapott négyzetmétert szorozzuk a pince talajától a főpárkány éléig terjedő magassággal. Budapesten egy földszintes épület négyzetmétere körülbelül 35-50 frt, emeletesé 80-110 frt, két-három emeleté 130-160 frt. Emeletes házak köbmétere 8-10-12 frt. A köbméteres számítás szerint szerkesztett hozzávetőleges E.-k rendszerint jobb és biztosabb eredményt mutatnak föl, mint a négyzetméteres számítás szerint készült átlagos költségvetések.

Építési műhely

(franc. loge maçonnique, ném. Bauhütte) a középkorban a kőművesek és kőfaragók szövetkezete. Mig a román építészeti stilus virágzásában az egyes nagyobb építkezéseket majdnem kizárólag szerzetesek tervezték és vezették, addig annak hanyatlásával és a csucsives stilus kezdetével az építésvezetés mindinkább világiak kezébe megy át, kik a hagyományoknak megőrzése és művészetük gyakorlásának mintegy monopolizálása végett szorosan zárt szövetkezeteket, egyesületeket alkottak. Kőművesek, kőfaragók, vagy egyáltalában építészek kiképzése mellett ezen szövetkezetek még az erkölcsös életmódra és a vallásos türelemre is nagy sulyt fektettek. A fölvétel és a kilépés számos formával és ceremóniával volt összekötve. Csak szabad szülők törvényes szülöttei léphettek be a szövetkezetbe, melyben 5 - vagy egyesületi tagok fiai 3 - esztendeig szolgáltak s csak azután szabadulhattak föl. A fölszabadulásnál a legény eskü helyett ünnepélyes igéretet tartozott tenni, hogy 1. mesterségének, a kollégák egymásközötti fölismerésének stb. titkait el nem árulja; 2. fölebbvalói iránt mindenkor engedelmes lesz; 3. mesterségének tisztességére szigoruan fog ügyelni; 4. mesterjegyét nem változtatja meg (t. i. a kőfaragók a legtöbb megmunkált köré rávésték saját jegyüket); 5. vigyáz arra, hogy csak hasonlóképen fölszabadított legények üzzék mesterségét stb. Csak ezen ünnepélyes igéret után lett a fiatal mester a szimbolikus alakba öltözött művészeti szabályoknak, a kézfogásnak stb. titkaiba beavatva, melyeknek tudása neki minden más É.-be szabad bemenetelt és ott jó fogadtatást biztosított. Ezen É.-ek a XIII-XIV. sz.-ban különösen Németországban rendkivül elterjedtek, saját törvénykezésük miatt sok szabadságot élveztek és nagy befolyásra tettek szert. Egyes nagyobb É.-ek fönhatósága alatt kisebb É.-ek is állhattak: igy Németországban és Svájcban négy nagyobb É. volt: a kölni, a straszburgi, a zürichi és a bécsi. A legelső és a leghatalmasabb a straszburgi volt, már 1275. alapítva. A reformáció után az É.-ek céhekké alakulták át. Az É.-eknek - főleg azonban az angolországi E.-eknek hagyományaiból és szokásaiból fejlődtek ki a későbbi szabadkőműves páholyok (1717 után). Magyarországban külön nagyobb É. nem volt a mestereket részben a bécsi É. szolgáltatta.


Kezdőlap

˙