Érmeegyezmény

Érmeszerződés több államnak az érmeügyre vonatkozó szerződéses megegyezése. Ilyen p. az 1857 jan. 24-iki érmeegyezmény (ugynevezett bécsi pénzszerződés), melyet az osztrák császárság és a lichtensteini hercegség egyfelől, a német vámegylet államai másfelől kötöttek és melyen a későbben meghonosított osztrák érték alapszik. Ezen szerződés főintézkedései a vámfontezüstnek mint sulyegységnek elfogadása és annak kikötése, hogy az összes államok az esetleg rendezetlen valutájuk helyreállításáról tartoznak gondoskodni 1858. végéig. Egy másik, igen fontos egyezmény az 1865 dec. 23-iki érmeegyezmény, mely az ugynevezett latin pénzszövetség megalkotásához vezetett. A szerződő államok: Franciaország, Belgium, Olaszország és a Svájc, későbben Görögország is csatlakozott az unióhoz. Az unió a francia kettős érték alapján jött létre. Az unió az ezüst érték csökkenése következtében válságos helyzetbe jutott, és ujabb egyezmények által eredeti elveiben módosításokat is tett, ezek között legfontosabb intézkedés az 1878 nov. 5-iki egyezmény alapján történt beszüntetése az ezüst ötfrankosok veretésének.

Érmeértekezletek

(Münzkonferenzen). Az érmeértekezletek kétfélék: 1. olyanok, melyeknek célja két vagy több állam között érmeszövetségben lévő államok által az időről-időre felmerülő kérdések, vagy az érmeszövetség meghosszabbítása iránt tartatnak. Az elsők sorába tartozik különösen az, mely Párisban 1867-ben tartatott egy nemzetközi pénzrendszer létesítése iránt. Ujabban különösen fontosabbá váltak a nemzetközi bimetallizmus létesítésére tartott érmeértekezletek; ilyenek voltak az 1878., 1881. Párisban és legujabban 1891. Brüsszelben számos állam közreműködésével tartott érmeértekezlet. A második csoportba tartoznak a latin pénzunióhoz tartozó államok több izben (1878, 1885, 1892) tartott értekezletei.

Érmefém

azon fém, melyből az érmek készíttetnek, ilyenek: arany, ezüst, platina, nikkel, réz, bronz stb.

Érmek

A három legelterjedtebb fémben, az arany-, ezüst- és rézben, illetőleg különösen a két első, u. n. nemes fémben találták fel az emberek azon anyagokat, melyek értékmérőül legalkalmasabbak, mert ezek a mellett, hogy mindig, mindenütt, mindenki által szivesen elfogadtattak, még könnyen szállíthatók is voltak, mert kis darabban is aránylag nagy értéket képviseltek. Hogy mikor kezdték az első érmeket készíteni, a felől eltérők a vélemények. Eltekintve a meséktől, Herodotos a lidiaiaknak tulajdonítja a legelső É.-eket, mig mások szerint Pheidon, Argos királya (Kr. e. 700 táján) Eginában verette volna az elsőket. Ha azonban azon É.-et vesszük irányadóul, melyek a legrégibb időkből reánk maradtak, mindössze csak annyi marad bizonyos, hogy nem a legrégibb kulturnépeknek, t. i. az egyiptomiak, babiloniaiak és fenicieknek, hanem a görögségnek kell tulajdonítanunk az É. feltalálásának dicsőségét. Ezt bizonyítják a szibariszi érmek.

Az É. formája az egész ókorban kerek, néha, de nem szándékosan, tojásdad, sőt a legrégiebbek majdnem golyóalakuak. Kivételkép találunk öntött rudakat is, különösen a rómaiaknál, melyek valószinüleg nemzetközi fizetési eszközül szolgáltak. Ilyenek a hazánkban Erdélyben, Krászna község határában lelt bélyeges aranyrudak is. Ezek rendesen az as többszörösének értékével birnak. Vannak továbbá a római aes grave-nak különféle előállításai is, többek közt előfordul kehelyformában is, nevezetesek továbbá azon ind.baktriai ezüst és réz E., melyeket Nagy Sándor utódai négyszegletes formában verettek. A középkorban általában kerek formájuak az É., de minthogy a fémlapból ugy vágták ki őket ollóval, legtöbbször sokszögüek. Svájcban egy darabig négyszögletes lemezpénzeket vertek. Különös említést érdemelnek az u. n. nummi serrati, vagyis azon érmek, melyeknek széle fürészformában ki volt csipkézve. Ilyeneket veretett egy pár szir király rézből, Karthagóban verték ezeket aranyból és ezüstből s különösen sok van ilyen a római köztársasági ezüst E. között. Ujabb korban is szabály a kerek forma, de előfordulnak négy- és többszögletü E. is, melyeket csegely-nek hivunk (Klippe). Ez a forma különösen az u. n. szükségérmeknél (l. o.) nyer alkalmazást s különösen a XVII. sz. emlékérmeinél. A keleten legváltozatosabb az É. formája. A marokkói és krimi É. négyszegletesek, a régi japániak vékony rudalakuak, a legrégibb khinaiak kardformájuak, s a mostaniak bár kerekek, de közepükön négyszögü lyuk van, hogy pálcikára füzhessék fel őket; a sziámiak vékony széles pálcából készült gömbalakuak. A kerek forma nevezetesebb eltéréseiül tekintendők az u. n. szivárvány tálacskák (l. o.) és az u. n. scyphati, vagyis sekély, kerek tálalaku érmek, milyenek különösen a bizanci császárság érmei közt, továbbá néha a normann érmek közt fordulnak elő. Végül megemlítést érdemelnek az u. n. lemez pénzek (l. o.), vagyis bracteat (l. o.), melyeknek kivételével általános szabály az, hogy az É. mindkét lapjukon veretet viselnek s ez alól még csak a szükségérmeknél van eltérés, amelyeken vagy elnézés, vagy a szükség indokolta sietség folytán egyik vagy másik oldalról hiányzik a veret. (l. a mellékelt öt képet).

(Lásd az I.melléklet ábráit):

I. ANTIK ÉRMEK.

[ÁBRA] 1; Eginai ezüst stater (Didrachmon) Az előlapon teknősbékával,a hátilapon quadratum incusummal. Kr.e. VI. századból.

[ÁBRA] 2; Atheni ezüst stater(Tetradrachmon). Az előlapon Pallas fő, a hátilapon bagollyal. A perzsa háborúk idejéből.

[ÁBRA] 3; Aenosi Tetradrachmon. Az előlapon Hermes fő, a hátilapon kecskebakkal. A peloponnezusi háború idejéből.

[ÁBRA] 4; Eliszi Didrachmon. Az előlapon Zeus fő, a hátilapon sassal.Kr. e. mintegy 400-ból.

[ÁBRA] 5; Szirakuzai tízdrachmás (Dekadrachmon). Az előlapon Persephone, a hátilapon quadrigával, melyet Victoria koszorúz. Euainetos éremvéső műve. Mintegy a 400-ik évből Kr.e.

[ÁBRA] 6; Makedóni II. fülöp arany statere. Az előlapon Apollon, a hátilapon bigával.

[ÁBRA] 7; Nagy Sándor négydrachmása (Tetradrachmon). Az előlapon Herakles a hátilapon Zeussel.

[ÁBRA] 8; Eukratides baktriai király (kr.e. 150 körül) négydrachmása (Tetradrachmon). Az előlapon a király mellképe

[ÁBRA] 9;Persa arany Dareikos. Előlapján nyilazó király, hátilapján quadratum incusum.

[ÁBRA] 10;Makkabeus Simon ezüstsékelje (Siglos) (Kr.e.143-ból) ezen ó-héber felirattal: "Izrael sékelje 2-ik év. A szent Jerusalem." Az előlapon kehely, a hátilapon Áron kivirágzott vesszője.

[ÁBRA] 11; Római öntött réz-ass. Az előlapon Janusfő, a hátilapon hajófar (rostrum).

[ÁBRA] 12; Római ezüst denár a köztársaság korából. Az előlapon Róma feje és X =10 (ass) a hátilapon dioszkurok.

[ÁBRA] 13; Római ezüst quinár (öt ass). Elő- és hátilapja megegyez a 12. sz-mal, de az előlap értékjelzése V = 5.

[ÁBRA] 14; Római ezüst sestertius (2,5 ass) elő- és hátilapja megegyez a 12. és 13-ik számmal, de az előlap értékjelzése IIS = 2,5.

[ÁBRA] 15; Julius Caesar ezüst denárának hátilapja, mely Junót bigán tünteti fel és M.METTIVS éremverő bélyegét viseli.

[ÁBRA] 16; Marcus Aurelius római császár (Kr.u. 161-180) aranya. Az előlapon a császár mellképe, a hátilapon a császár és társcsászára Lucius Verus egymásnak szemben kezet fogva.

Az E.-et u. i. szabály szerint verik s csak kivételképen öntik. Az éremöntés kétségtelen bizonyságai a sok, még máig is fenmaradt éremöntőminta, különösen Septimius Severus és közvetlen utódai idejéből. Kiváló érdekkel birnak a barbár népektől, névszerint a keltáktól reánk maradt érem öntőminták, melyekben részint macedoniai Fülöp és Nagy Sándor, részint a római érmeket utánzó érmeiket, az u. n. barbár É.-et öntötték. Ily minta hazánkban is előfordult s ily É.-et szintén nagy mennyiségben találtak nálunk, különösen a dunántuli részekben. Az éremverésnél az ókorban követett eljárást egy Paestum-ból való rézérem előállításai magyarázzák nekünk. Előoldalán látjuk a mérleget, hátilapján látjuk a suppostor-t, vagyis azt a kézművest, aki a nyers fémdarabot az üllőre helyezi s látjuk a malleator-t, vagyis a másik kézművest, aki a kalapácsnak egy csapásával a veretet megadja.

(Lásd a II. melléklet ábráit:)

II. KÖZÉP-ÉS UJKORI KÜLFÖLDI ÉRMEK (V-XVII. század).

[ÁBRA] 1: Odoaker, Itália herul eredetű királyának, ezüstérme (476-493);

[ÁBRA] 2: Nagy Károly frank király denára mainzi bélyeggel (768-814);

[ÁBRA] 3: Nagy Otto német császár (936-73) strassburgi veretű denára Udo strassburgi érsek (950-65) bélyegével.;

[ÁBRA] 4: III. Otto német császár denárának előlapja (983-1002);

[ÁBRA] 4a: III. Otto német császár denárának hátilapja kölni bélyeggel.;

[ÁBRA] 5 Henrik német császár (1056-1106) duisburgi veretű denára.;

[ÁBRA] 6; (Barbarossa) Frigyes német császár (1152-90) lemezpénze (bracteat).

[ÁBRA] 7; Wichmann magdeburgi érsek (1152-92) lemezpénze (bracteat).

[ÁBRA] 8; Knut angol király oxfordi dénára (1014-1036).

[ÁBRA] 9; II. Frigyes német császár (1215-50) arany augustalisa; Bridisi-i veret.

[ÁBRA] 10; Aacheni ezüstgaras 1492-ből.

[ÁBRA] 11; Gian Galeazzo Visconti milanói herceg (1481-94) ezüst testonja a hátlapon gyámjának Luigi Moronak mellképével.

[ÁBRA] 12; Zsigmond osztrák herceg tiroli tallérja (1439-96).

[ÁBRA] 13; I. Miksa német császár (1493-1519) tallérja.

[ÁBRA] 14; Albert porosz herceg (1525-68) lengyel mintára vert hármas garasa.

[ÁBRA] 15; Lübecki tallér V. Károly korából 1557-ből.

[ÁBRA] Wallenstein, II. Ferdinánd hadvezérének negyedtallérja.

Az É.-ket antik, középkori és ujabbkoriakra szokás idő rendszerint osztani. Az antik É.-et ismét görög és római É,.re osztják. Ekhel rendszere szerint a görög érmek közé sorozzák nemcsak a hellén vagy hellenizált népek érmeit, hanem általában minden antik érmet, mely nem specifikusan római, tehát első sorban a Földközi-tenger medencéje körüli államok és népek, azután Ázsia érmeit egész Indiáig s aztán a keletről vissza nyugotra az afrikai érmeket egész a mai Tanger vidékéig. Ezen érmek többféle pénzláb szerint verettek. A mi a görög É. nemes érctartalmát illeti, a legrégibb időben oly finomságban verték az É.-et, amilyenben csak előállíthatták (az arany dareikost 0,970) s egyáltalán nem adtak hozzájok semmi szándékos nemtelen fémkeveréket. Kivételt e tekintetben csak az elektron érmek (l. o.) képeztek. Csak később s névszerint Antiochiában és Egyiptomban vegyítették erősen az ezüstöt, azonban szórványos kivételképen már korábban is megtették itt-ott, mint p. Lesboson.

A görög É. nagyságát illetőleg a leggyakrabban vert ezüst É., a tetradrachmon, 25-30 mm. átmérőjü. Nagyobb értékü É.-et ritkán vertek. A görög arany É. kisebbek, mint az ezüstök. Közönséges nagyságukat Nagy Sándor arany statér-e képviseli, mely sulyra nézve az ezüst didrachmonnal egyezik. Kiválik, mint teljesen magára álló jelenség Eukratides baktriai király 20 statéres aranya 168,08 gr. sulyban s 58 mm. átmérővel. Ez az antik érmek legnagobb darabja. A görög érmek átlagos nagysága a borsó- és tallérnagyság közt váltakozik, azonban sokkal vastagabbak, mint a mi érmeink ma. Mindazáltal legjobban az ő rendkivül művészi, szép és változatos vereteikkel térnek el mai érmeinktől s még abban is, hogy ritkán van rajtuk irott értékjelzés. Csak a későbbi időkben találunk rajtuk e félét, mint p. a metaponti érmeken: OBOLOC (obolos) az agrigentumiakon LIT. (Lytra), a hiosziakon ACCAPIA TRIA (Assaria tria), a rhodusiakon DIDRAXMON (Didrachmon); mig az itáliai érmeken a következő jegyekkel I = egy as; S = semis = az as felerésze stb.; golyókkal is kifejeztetett az érmek értéke. A görög érmeken egyébként már magáról a veretről eléggé meg lehetett határozni az értéket. A legrégibb É.-et csak egy bélyeggel verték. A nyers fémdarabot az üllőn lévő négyszegletes csapra tévén, ráverték a bélyeget az előlapjára, miáltal az üllőnek a hátilapra benyomódó négyszegletes csapja egy beütött négyszöget, az u. n. quadratum incusum-ot hozta létre, mely előbb ily alakban s még később is soká, legalább mint diszítmény képezte az É. hátilapját. A nagy görög városok mindjárt kezdetben két bélyeggel verték érmeiket, s pedig az előlapon domboruan, a hátilapon bemélyítve és pedig ugy, hogy bár sokszor némi változtatásokkal, de ugyanazt az előállítást mutatják a hátilapon is, mint az előlapon. Ezeket bevert É.-eknek numi incusi hivják. Ami ezen É. vereteinek előállításait illeti, a legrégiebbekéi a legegyszerübbek s javarészben az állatvilágból vétetnek. Némelyik közülök oly állandó, hogy szinte cimerré válik, mint p. o. a teknős béka az eginai érmeken. A nagy görög u. n. numi incusi előállításai közt már találunk isten- és emberalakokat, sőt csoportokat is, később mindig változatosabbak és gazdagabbakká válnak ez előállítások. Az istenségfejek rendesen az előlapon foglalnak helyet s csak Nagy Sándor utódai alatt kerül a fejedelmek arcképe az előbbiek helyébe. Az É.-en néha az éremvéső neve is előfordul. Ezen felül találunk a feliratokban évszámjelzéseket is, melyeket azonban mint át kell elébb számítani.

A római É. három lényeges pontban különböznek a görögöktől, u. m. kor, fém és előállításmód tekintetében. A rómaiak u. i. csak a Kr. e. IV.-ik sz.-ban adtak előbbi pénzüknek a nyers réznek (aes rude) állami pénzformát és előállították őket rézből öntés utján, ami jobban is megfelelt ezen pénzek sulyos voltának és nagyságának. Pénzegységük volt az as, melyet 12 uncia-ra osztottak. I-el jelölték az as-t, S-el a semist, vagyis 1/2 as-t, a többi részeket pedig annyi gömbbel jelölték, amennyi unciát tartalmaztak. Valamennyinek általános jegye volt a hátilapra alkalmazott hajóorr. Az előlapon egy istenfej foglalt helyet. Rómában Kr. e. 268-ban kezdtek ezüst pénzt verni és pedig denárokat körülbelül a régi drachmával egyenlő értékben 72 drbot egy fontból (4,55 gr. sulyban) 10 és pedig redukált trientalis as értékben s ezért X-el jelölték. Ennek fele volt a quinár (öt as), ennek jele V; negyedrésze a sestertius (21/2 denár), ennek jele IIS. Verete volt az előlapon Roma allegorizált feje sisakosan, a hátilapon a Dioskurok (l. o.). A pénzverő hely Juno moneta temploma volt. Arany É.-et csak Kr. e. 217-ben kezdtek verni, de a köztársaság korában csak igen gyéren s leginkább az imperátorok verették Rómán kivül. A legrégibb aranyok 60, 40 és 20 sestertius értékben verettek. Előoldalukon Mars feje s ennek háta mögött az értékjelzés, a hátioldalon a villámcsóva felett álló sassal és ROMA felirattal, mely a római népet, vagyis a verető államhatalmat jelentette. Ezeknek veretein mindig rajta van SC (Senatus Consulto). Ezek az éremveretők vetnek aztán véget az ezüst É. egyformaságának. Eleinte cimereket, aztán megrövidített nevöket teszik az É.-re, Kr. e. 150-től kezdve aztán egészen szabadon választják a formát is és családjukra vonatkozó valamely eseményt örökítenek meg rajtuk s egész nevüket, névszerint az előoldalra a kognoment, a háti oldra a prenoment és noment reáverik. Művészi tekintetben, bár van köztük egy-két jobb darab, messze állanak az u. n. görögök mögött. Technikai szempontból kiemelendők azon É.-ek, melyeknek magja bronz s vastag ezüst borítékkal van behuzva (subaerati). A köztársasági érmekről a császári érmekre való átmenetet Julius Caesar érmei képezik, de a tulajdonképeni császári érmek csak Augustussal kezdődnek. Augustus az arany és ezüst É. veretése jogát magának tartotta fenn, mig a réz, illetőleg bronz érmek veretését a tanácsnak engedte át s innen van, hogy a Kr. u. III. sz. közepéig ez utóbbiakon mindig ott találjuk az SC jegyet. Augustus érmei kezdetben a köztársaság korából valók karakterét mutatják, de lassankint mindinkább eltérnek attól. A császári É. előlapjukon a császár nevét és babérkoszorus, vagy koronás fejét és cimeit mutatják. Különösen főpapi cime P. M., a. m. Pontifex Maximus) és az érmek korának meghatározására szolgáló cimei, t. i. a főhadvezéri méltóság (IMP.(erator), és a tribunusi (TRIB.(unicia) POT.(estate) a fontosak. A hátilapon legváltozatosabb előállításokat találjuk, melyek majd középületeket, majd történelmi eseményeket, vagy a császár valamely kiváló tettét vagy jótéteményeit, vagy ünnepélyeket, majd adományokat valamely szükölködő országrész számára, vagy néha csak egyszerüen a provinciák neveit, vagy a császár különböző viszonyait a hadsereghez, egyszóval mindazt tartalmazzák, amit a világbirodalom igazgatása magával hozott. Nero uralkodása fordulópontot képez a császári érmeknél nemcsak izlés, de a nyers fém és az érem magja tekintetében is. Neróig a denárt és a sokkal ritkább quinárt ép ugy mint a köztársasági korban minden szándékos nemtelen fémvegyíték nélkül 99-98 százalék finomságban verték és pedig egy fontból 84-et. Nero alatt nemcsak hogy 10 % nemtelen fémet kevertek a nyersfémbe, de még egy fontból 96 darabot is vertek. A nemtelen fémkeverék Commodus alatt 30, Septimius Severus alatt 50-60 % emelkedik s az arany sulya is 7,4 grammra száll alá. Igaz azonban az is, hogy ez időben már teljesen áttértek az arany valutára. A réz érmek tekintetében nem történik ily változás. A gyüjtők nagy, közép és kis bronzokat szoktak köztük megkülönböztetni. Traján alatt verettek legelőször azon művészi és magasabb domborműben dolgozott E., melyek nagyságra nézve a sestertiust felülmulták s melyek valószinüleg ajándéktárgyak voltak s az éremtudósok által medaillon-oknak neveztetnek (l. Emlékérmek). Postumus után a római É. rendkivül alá szállanak ugy művészi tekintetben, mint belső érték tekintetében. Gallienus alatt a nemes fémtartalom 1/20 részre száll alá, ugy hogy az ezüst sokszor nem egyéb fehérrel átfuttatott réznél s ha az arany É. nem is épen ily rosszak, mégis tisztára minden rendszer nélkül vegyítettek. Aurelianus hiába kisérlette meg, hogy rendet csináljon e tekintetben, ez csak Diocletianusnak sikerült, ki ismét jó ezüstből verette érmeit és pedig egy fontból 96-ot, mint Nero. Ez időben jött szokásba az érem hátilapjának szelvényében (exergue, l. o.) az éremverő helyek jegyeinek alkalmazása. Nagy Constantin ismét egy uj fajta arany érmet, a Solidust hozza be, melyből 72 darab megy egy fontra s mely aztán századokon keresztül lényegesen alig változva veretik; sulyviszonyát eleinte e római számokkal LXXII, I. Valentinianus óta pedig állandóan görög számokkal (OB = 72) fejezik ki. E mellett ezüst érmeket is vernek ugyanily sulyviszonban, azaz 1/72 ezüst = 1/1000 arany font sulyban, miért is miliarhsion-nak is hivják őket. II. Constantius óta vertek még egy kisebb fajta ezüst pénzt is 2,3 gram sulyban 1/24 solidus értékben Siliquia név alatt. A nyugatrómai birodalom vége felé találkozunk Ricimer-nek, a germán helytartónak monogramját viselő É.-kel, valamint Odoakernek, Itália királyának érmeivel, mely utóbbiaknak előlapján a király feje és neve, hátilapján monogramja és RV = Ravenna van verve. Ezen É.-et követik a nyugati gótok és vandálok É. Az előbbiek Nagy Theodorik-kal kezdődnek és Theia-val végződnek s mindig a császár képét és monogramját (később egészen kiirott nevét) viselik. Arany É.-et csak a császár nevével és képével, hátilapján az éremverőhely monogramjával verettek. A vandáloktól nem ismerünk hasonló arany érmeket, de ezüst és réz É. tőlök is maradtak reánk, melyeken szintén királyaik nevét és képét találjuk s melyek 100, 50 és 25 egységet tartalmazó darabokban verettek, s ezeken sokszor Karthago nevét és képét látjuk, továbbá 42, 21 és 12 egységet tartalmazó darabokban is. A vandálok különben a római É.-et is felhasználták ugy, hogy az ő értékmegjelölésüket rávervén, bocsátották forgalomba.

(Lásd a III. melléklet ábráit:)

III. MAGYAR ÉRMEK (Az árpádházi királyok korából).

[ÁBRA] 1. Szent István denára (1000-1038).

[ÁBRA] 2. Péter denára (1038-1041 és 1044-1047).

[ÁBRA] 3. Aba Sámuel denára (1041-1044).

[ÁBRA] 4. Endre denára (1047-1061).

[ÁBRA] 5. I. Endre obulusa.

[ÁBRA] 6. I. Béla (mint vezér) denára (1048-1060).

[ÁBRA] 7. I. Béla (mint király) denára (1060-1063).

[ÁBRA] 8. Salamon denára [I. faj]1063-1074).

[ÁBRA] 9. Salamon denára [III. faj].

[ÁBRA] 10. Géza (mint vezér) denára (1064-1074).

[ÁBRA] 11. I. Géza (mint király) denára (1074-1077).

[ÁBRA] 12. Szent László denára [III-ik faj] (1077-1095].

[ÁBRA] 13. Szt. László denára [V. faj].

[ÁBRA] 14. Szent László denára [VI. faj].

[ÁBRA] 15. Szent László denára [VII. faj]

[ÁBRA] 16. Kálmán denára [II.] faj (1095-1114).

[ÁBRA] 17. Kálmán denára [IV.] faj

[ÁBRA] 18. Kálmán denára [VI.] faj

[ÁBRA] 19. Kálmán denára [VIII.] faj

[ÁBRA] 20. II. István denára [III.] faj (1114-1131).

[ÁBRA] 21. II. István denára [IV.] faj

[ÁBRA] 22. (vak) Béla denára [IV. faj]. (1131-1141)

[ÁBRA] 23. (vak) Béla denára [V. faj]

[ÁBRA] 24. (vak) Béla denára [VII. faj]

[ÁBRA] 25. (vak) Béla denára [VIII. faj]

[ÁBRA] 26. (vak) Béla denára [IX. faj]

[ÁBRA] 27. (vak) Béla denára [X. faj]

[ÁBRA] 28. (vak) Béla denára [XI. faj]

[ÁBRA] 29. (vak) Béla denára [XII. faj]

[ÁBRA] 30. (vak) Béla denára [XIII. faj]

[ÁBRA] 31. (vak) Béla denára [XIV. faj]

[ÁBRA] 32. II. Géza denára I-ső faj (1141-1161).

[ÁBRA] 33. III. István denára [I-ső faj] (1161-1173).

[ÁBRA] 34. III. István denára [II-ső faj].

[ÁBRA] 35. III. Béla denára [I-ső faj]. (1173-1196).

[ÁBRA] 36. III. Béla denára [II-ső faj].

[ÁBRA] 37. III. Béla egylapú lemezpénze (bracteat) [X. faj].

[ÁBRA] 37.b. Imre denára [I-ső faj](1196-1204)

[ÁBRA] 38. III. Béla egylapú lemezpénze (bracteat).

[ÁBRA] 38. I. Imre denára [II. faj].

[ÁBRA] 39. III. vagy IV. Béla denára [VI. faj].

[ÁBRA] 40. III. Béla obulusa [VI. faj].

[ÁBRA] 41. II.Endre denára [IV. faj]. (1205-1235).

[ÁBRA] 42. II.Endre denára [V. faj].

[ÁBRA] 43. II.Endre denára [VI. faj].

[ÁBRA] 44. II.Endre denára [XXV. faj].

[ÁBRA] 45. II.Endre denára [I-ső faj]. (1235-1270).

[ÁBRA] 46. IV. Béla denára [VI. faj].

[ÁBRA] 47 IV. Béla obulusa [VIII. faj].

[ÁBRA] 48. IV. Béla szükségpénze rézből [XVIII. faj]

[ÁBRA] 48.b. V. István denára [XVIII.-ik faj].

[ÁBRA] 49. V. István denára [XVIII-ik faj].

[ÁBRA] 50. V. István denára [IX. faj].

[ÁBRA] 51. V. István [III. faj].

[ÁBRA] 52. Kún László [XXI. faj].(1272-1290).

[ÁBRA] 53. Kún László [I. faj]

[ÁBRA] 54. Kún László [XVI. faj]

[ÁBRA] 55. Kún László [XXV. faj]

[ÁBRA] 56. III.Endre [I-ső faj] (1290-1301).

[ÁBRA] 57. III.Endre [XII. faj]

[ÁBRA] 58. III. Endre denára [XII. faj].

[ÁBRA] 59. Slavon denár.

[ÁBRA] 60. Slavon denár.

[ÁBRA] 61. Bécsi fillér.

[ÁBRA] 62. Frisachi denár.

A bizanci É.-et vagyis a keletrómai császárságból kifejlett görög császárság érmeit szintén a római császári érmekhez kell sorolni egészen a birodalomnak Mohammed által való megdöntéseig. Ez É. megtartják a római pénzlábat s kezdetben a formát is. Legnevezetesebb köztük Justinianus 84 millaresionos, vagy 36 solidusos, 162,5 gr. sulyu arany medaillonja, melynek egyetlen reánk jutott példánya azonban fájdalom, a párisi éremgyüjteményben 1831-ben történt lopásnál tönkre ment. Justinianus ezüst érmein CN = SN = 250 siliquia jelzést találjuk. Utána Heraclius egy uj fajta ezüst É. fajt veret, a xxagrammon-t (hexagrammon) mely 2 régi denárral egyértékü s 48 dbot vernek egy fontból. Az ezüst É. azonban mind ritkábbá válik, mig a réz mind gyakoribbá lesz és a császár szemben álló mellképe helyett azoknak álló, vagy ülő alakjait találjuk. Legtöbbször rajtuk van az értékjelzés is (I vagy X, K vagy XX, M vagy XXXX), továbbá az évszám és a verőhely. A VIII. sz. vége felé kerül ez É.-re a görög (sokszor latinnal vegyes) felirat és a megváltó alakja; a IX. században 5-6-soros felirat jön az É. hátlapjára az évszám és értékjegyek helyére s végre szokássá válik az előoldalra a császár egész alakját (gyakran a boldogságos szüz által megáldva), a hátilapra az üdvözítőt (trónon v. melléképben) tenni rá. Zimisces János idejéből sok nagy bronzot ismerünk, melyen csak Krisztus képe van. A csészés É.-et a XI. századtó kezdve verték. Thessalonikában, Niceában a mellékágak is vertek É.-et, valamint a komnenek Trapezuntban, de csak ezüstből a császár, vagy a császárné arcképével és szent Eugen lovas, vagy álló alakjával.

(Lásd a IV. melléklet ábráit:)

IV. MAGYAR ÉRMEK.. (A vegyesházi királyok korából.)

[ÁBRA] 1. (Cseh) Vencel denára [V. faj] (1301-1305).

[ÁBRA] 2. (Bajor) Ottó denára (1305-1308).

[ÁBRA] 3. Róbert Károly aranyforintja [I-ső faj] (1308-1342).

[ÁBRA] 4. Róbert Károly szélesgarasa [V. faj].

[ÁBRA] 5. Róbert Károly denára [VIII. faj].

[ÁBRA] 6. Róbert Károly denára [XXVI. faj].

[ÁBRA] 7.(Nagy lajos) arany forintja [III.faj] (1342-1382).

[ÁBRA] 8. (Nagy lajos) szélesgarasa [IV. faj].

[ÁBRA] 9. (Nagy lajos) obulusa.

[ÁBRA] 10. Mária denára [II. faj] (1382-86).

[ÁBRA] 11.Zsigmond aranyforintja [I-ső faj] (1387-1437)

[ÁBRA] 12. Zsigmond denára [IV. faj].

[ÁBRA] 13. Zsigmond obulusa [VI. faj]

[ÁBRA] 14. Zsigmond szélesgarasa [X-ik faj].

[ÁBRA] 15. Albert denára [V. faj] (1437-1439).

[ÁBRA] 16. I. Ulászló denára [V. faj] (1440-1444).

[ÁBRA] 17. I. Ulászló denára [VI. faj].

[ÁBRA] 18. Denár az I.Ulászló utáni interregnum idejéből.

[ÁBRA] 19. Obulus az I. Ulászló utáni interregnum idejéből.

[ÁBRA] 20. Hunyadi János kormányzó szélesgarasa (1446-1452).

[ÁBRA] 21. V. László aranyforintja [VI-ik faj] (1452-1457).

[ÁBRA] 22. V. László dénára [XVIII-ik faj].

[ÁBRA] 23. I. (Hunydi) Mátyás aranyforintja [V. faj] (1458-1490)

[ÁBRA] 24. I. (Hunyadi) Mátyás boroszlói garasa.

[ÁBRA] 25. I. (Hunydi) Mátyás jagendorfi (Szilézia) garasa.

[ÁBRA] 26. I. (Hunydi) Mátyás obulusa [XXIV-ik faj].

[ÁBRA] 27. II. Ulászló denára [II. faj].

[ÁBRA] 28. II. Ulászló hármastallérja [IV. faj] (1490-1516).

[ÁBRA] 29. II. Ulászló ötaranyosa és ezüstforintja [V. faj].

[ÁBRA] 30. II. Ulászló tallérja [VI. faj].

[ÁBRA] 31. II. Lajos aranyforintja [II. faj] (1516-1526).

[ÁBRA] 32. II. Lajos hármastallérja [IV. faj]

[ÁBRA] 32b. I. (Szapolyai) János aranyforintja [I-ső faj] (1526-1540).

A középkor államai eleinte a nagyszámban rendelkezésükre álló római É.-et használták s csak lassanként mentek át önálló éremverésre. Eleinte aranyat nem vertek, ez a jog egyelőre a bizanci császárok előjoga maradt, kiknek solidusai forogtak egész Európában mint aranypénz. Saját neve alatt aranyérmet először a frank Theodebert (Kr. u. 534-547) s aztán a nyugoti góth Leovigild (Kr. u. 573-586) veretett. A frank királyságban a Meroving dinasztia végéig (572), a nyugoti gót birodalomban (Spanyolország) az arabok beözönléséig (711) s Itáliában a longobard uralom végéig (744) arany valuta volt. Ettől kezdve mindenütt az ezüst értékre tértek át, mely Angolországban kezdettől fogva épp ugy érvényben volt, mint a többi nemzeteknél, melyek a kulturát és kereszténységet elfogadták, igy Németország, Skandinávia és a Kelet, melyek a kereszténység felvételével egyidőben kezdettek érmeket verni. Kr. u. körülbelül 1000 évvel az éremverés már csaknem általános, kivéve a mai Németország keleti, akkor még pogány részét és Oroszországot, hol a XII. sz.-nál is jóval később kezdődik az éremverés. Oroszországon kivül, mely e tekintetben is külön jár a maga utján, ugyszólván egész Európára nézve Nagy Károly érmelési rendelete volt irányadó, melynek egy font ezüst volt az alapja. Ennek sulya 367 gramm volt s ebből 20 sillinget, s egy sillingből 12 denárt vertek ugy, hogy a fillér l,53 gr. volt. Ez a rendszer, mely alig számbavehető értékcsökkenéssel mai nap is fennáll Angliában. Az első századokban csak denárokat s igen ritkán ennek felét, az obolusokat verték. Csak sokkal később kezdték és pedig Németországban az 1/4 denárokat verni és pedig kétoldaluan (egész későn pedig egyoldaluan). A kisebb É.-et gyakran oly módon állították elő, hogy a nagyobb darabokat szétvagdalták. A sillinget legelőbb a XIII. sz.-ban verték, és pedig Franciaországban grossus denarius (gros Tournois), tehát garas név alatt, 1300. Csehországban verték ezeket s innen terjedt el egész Európába. Réz É.-et a középkor elején, eltekintve Itáliától és Nort-humberlandtól sehol sem vertek, csak a XV. sz.-ban lépnek fel ezek Németalföldön. Kivételt e tekintetben csak Spanyolország és Portugallia képez és hazánk, hol IV. Béla a tatárjárás után egy ideig réz É.-et veretett. Az arany, ha eltekintünk az arab uralom alatti spanyol földtől és alsó Itáliától, szintén alig volt a középkorban éremanyag s csak 1252-től kezdve vertek ismét arany érmeket Firenzeben, az u. n. fiorino d’oro-kat, melyek rövid idő alatt elterjedtek egész Európában s jóllehet formájuk később átalakult az egyes országok szerint, mégis ettől fogva az arany maradt az uralkodó fém, bár régi tisztaságát nem igen őrizte meg, ugy hogy sok helyütt a tiszta fémtartalom 1/4 részre szállott alá.

(Lásd az V. melléklet ábráit:)

V. MAGYAR ÉRMEK (A habsburgházi királyok és az erdélyi fejedelmek korából.)

[ÁBRA] 1. I. Ferdinánd tallérja (1527-1564).

[ÁBRA] 2. Miksa aranyforintja (1564-1576).

[ÁBRA] 3. Rudolf féltallérja (1576-1608;1612).

[ÁBRA] 4. II. Mátyás negyedtallérja (1608-1619).

[ÁBRA] 5. III. Ferdinánd obulusa (1637-1657).

[ÁBRA] 6. II. Ferdinánd lengyel mintára vert hármasgarasa (1619-1637).

[ÁBRA] 7. I. Lipót dénára (1656-1705).

[ÁBRA] 8. I. Lipót háromkrajcárosa.

9. III. Károly egykrajcárosa (1711-1740).

[ÁBRA] 10. Mária Terézia harminckrajcárosa (1740-1780).

[ÁBRA] 11. Mária Terézia fillérje.

[ÁBRA] 12. Mária Terézia polturája.

[ÁBRA] 13. a, Mária Terézia rézgarasa (gresli).

[ÁBRA] 13. II. József húszkrajcárosa (1780-1790).

[ÁBRA] 14. II. Lipót tízkrajcárosa (1790-1792).

[ÁBRA] 15. II. József félkrajcárosa.

[ÁBRA] 16. Izabella aranyforintja (1556-1559).

[ÁBRA] 17. (II.) János Zsigmond egylapú tábori érme (1556-1571).

[ÁBRA] 18. (II.) János Zsigmond denára.

[ÁBRA] 19. Báthori István aranyforintja (1571-1580).

[ÁBRA] 20. Báthori Kristóf ötaranyosa (1576-1581).

[ÁBRA] 21. Báthori Zsigmond lengyel mintára vert hármasgarasa (1581-1601).

[ÁBRA] 22. Bocskai István aranyforintja (1604-1607).

[ÁBRA] 23. Báthori Gábor denára (1608-1613).

[ÁBRA] 24. Bethlen Gábor három krajcárosa (1613-1629).

[ÁBRA] 25. II. Rákóczi György aranyforintja (1649-1660).

[ÁBRA] 26. Barcsai Ákos aranyforintja (1659-1660).

[ÁBRA] 27. Kemény János aranyforintja (1661).

[ÁBRA] 28. Apafi Mihály szegletes aranyforintja (1661-1690).

[ÁBRA] 29. Tököli Imre aranyforintjának előlapja (1690).

[ÁBRA] 30. II. Rákóczi Ferenc rézlibertása (1703-1711).

Az ujabb kor ismét uj ezüst É.-et vezet be, melyek mind nagy darabok, igy Itáliában a testonok, Franciaországban a frankok, Németországban pedig a tallérok. A veret formájára nézve a karolingok alatt eltünik a római forma és egy uj lép előtérbe, mely az egyes államok szerint különböző, mégis általában keresztény jellegü. Felirataik latinok, kivéve az orosz és némely délszláv érmeket, továbbá a spanyol uralkodók által arab alattvalóik s az arab kereskedelem számára vert É.-et. Van ezeken kivül egy-kettő német, francia, héber, angolszász, Svéd- és Norvégországban, Angoloszágban és Dániában runás, sőt arab felirattal is, valamint hazánkban IV. Béla u. n. tatárpénzei mongol betükkel. S valamint az európai uralkodók verettek a kereskedelem számára arab feliratu É.-et, épp ugy verettek Ázsia, Afrika és Spanyolország mohammedán fejedelmei latin feliratuakat is. Körülbelül a XIII. sz.-ban, persze hol korábban, hol későbben fejlik ki a barátirás az érmeken is, melyeknek feliratai nem mindig haladnak balról jobbra, hanem megfordítva is, s ezt a köriratok olvasásánál figyelembe kell venni, valamint az e korban nagyon szokásos rövidítéseket is. A középkori É. egy pár bécsi fillér, frisachi érem és a svájci szegletes brakteátáktól eltekintve, állandóan kerekek. A fejedelmek neveit rendesen anélkül találjuk a középkori É.-en, hogy jelezve lenne, hogy az illető hányadik azon a néven. Ennek megjelölése egészen késői szokás. Az évszámok is aránylag későn lépnek fel. Szabály végül az is, hogy az éremverető nevén kivül az éremverés helye is fel van tüntetve az érmeken.

Hazánkba az É.-eket szintén a kereszténység, tehát Szt. István hozta be. Első érmeink nem nagyon diszesek, de nagyon tiszta veretüek. Mindkét lapjukon kereszt van. Az előlapon a király neve, hátlapjukon pedig a pénzverőhelyet, vagy az országot jelentő felirat. Igy p. az előlapon STEPHANVS; hátlapon: REGIA CIVITAS, Péternél, előlap: PETRVS REX; hátlap: PANNONIA. Salamon alatt a király álló alakja, vagy mellképe kerül az előlapra. Géze érmein először mint nagyvezért látjuk őt megnevezve: DUX MVONAS (Dux magnus), később mint királyt GEVCA REX. Szent László alatt az É. veretei változatosabbá lesznek, de egyuttal éppen mert igen vékonyak, ennélfogva hátlapi veretük értelmetlenné kezd válni. Utódja Kálmán alatt (CALMAN RÉ, CULVMBANUS RE stb. feliratokkal) az É. jeletékenyen apróbbakká lesznek s felirataik is nagyon gyarlók, ugy annyira, hogy legtöbbször nem egyebek, mint mindenféle értelmetlen jegyek összeállításai s e tekintetben II. István alatt sincs lényeges javulás, kinek neve CEHANVS OEX formában látható érmein, de ugy az ő érmein, valamint Kálmán és II. Béláéin a hátioldalon Szt. László nevét és képét találjuk. Még silányabbak a XII. sz.-beli érmeink és pedig ugy finomságtartalom, mint forma tekintetében. Keresztek, vonalak, félholdak, pontok és hasonló más jelvényekből áll rendesen a veretük. III. Béla érmein látunk némi javulást e tekintetben. Egy-két kis denáron neve is rajta van: MONETA BELE REGIS; körülbelül ez időben lépnek fel érmeink közt kisebb (13 cm. átmérőjü) brakteások is B . R vagy BALARAX felirattal. Utódja, Imre alatt azon egy fajon kivül, melyen az előoldalon HEN-RIC-VS, a hátioldalon pedig Px feliratot látunk, a többi mind néma, azaz felirat nélküli. II. Endre alatt gazdagon fejlődnek ki éremformáink (s egyuttal jobbak is), jóllehet a némák még mindig többségben vannak. Mellképek, épületek, husvéti bárány stb. e féle jelvények jelennek meg s az É. ugy suly, mint alakra nézve megnövekednek. IV. Béla éremvésői ismét irástudók és művészek lehettek, mert érmein ismét szép és tiszta feliratokat (REX BELA QUARTUS és husvéti bárány az előoldalon; UNGARIA s a király trónon ülő alakja a hátilapon, vagy REX BELA s a király trónon ülő alakja az elő-, MONETA REGIS P HUNGARIA és keresztszárai közt 4 fejjel a hátilapon stb.) és változatos és csinos kivitelü éremképeket találunk. Sajátságosak, bár éppen nem szépek azon rézérmei, melyeket a tatárjárás után következett inséges időkben kénytelenségből veretett, s melyeknek előoldalán az ő és V. István trönon ülő képe REX BELA REX SCS felirattal, háti oldalán pedig a boldogságos Szüz, ölében a kisded Jézussal trónon ülve s e felirat SANCTA MARIA látható, továbbá az ugyanilyen izlésben, de mongol felirattal vert érmei. Mindkét faja az akkor divatos bizanci érmek izlésében készült. Legyen itt megjegyezve, hogy szükségből vert réz érmek hazánkban később is fordultak elő s ezek közt nevezetesebbek II. Rákóczy Ferenc libertásai (l. o.). Körülbelül ez időtájt lépnek fel kifejezettebben a féldenárok, vagy obolusok is és majdnem IV. Béláéhoz hasonló izlésben veretnek érmeink, majd többé, majd kevésbbé csinosan, az egész XIII. sz.-on keresztül a legváltozatosabb képekkel vereteiken. A király képén kivül épületeket, mesebeli állatokat, a sárkányölő Szt. György lovagot stb. tüntetnek fel; felirataik legtöbbször szépek és értelmesek. Ezt a kort, mely alatt csak denárok és obolusok veretnek, befejezik Otto és Vencel denárai. Róbert Károllyal kezdődnek egyrészt a garasok (előoldalon a király trónon; hátioldalon, HONOR REGIS IVDICIV DILIGIT cimer stb.); másrészt a flórenci mintára vert aranyok, melyek nálunk még utána is igen soká oly törvényes fémtartalomban verettek, hogy világforgalmi É.-ké váltak. Kisebb ezüst érmei, melyek közül ki kell emelni a budaiakat (LIBERTAS BUDENSIS és MONETA BUDE feliratokkal) sokkal önállóbb és változatosabb izlést mutatnak és sok bennük a heraldikai elem (angyal, három hal, medve, baziliszkus stb.); I. Lajos alatt az utóbbi elem válik tulnyomóvá. I. Lajos változtatja magyarosra aranyaink formáját, amennyiben egyrészt az előoldalra a magyar cimert, a hátioldalra Szt. László alakját teszi rá, mely aztán a XVI. sz. végéig rajtuk marad. A bold. szüzet, karján a gyermekkel, legelőbb I. Mátyás érmein találjuk, ki rengeteg mennyiségben veretett, még pedig igen jó arany és ezüst É.-et. A középkor végét jelzik I. Ulászló tallérjai, az elsők 1499-ből, gyakoriabban 1506-tól kezdve. A társországok, nevezetesen Szlavonia és Dalmácia részére is verettek királyaink É.-et; ezek az ugynevezett szlavon denárok, melyeken: MONETA REGIS vagy DUCIS - P SCLAVONIA feliratot, és a nyestet találjuk az elő-, s egy kettős keresztet a hátioldalon, melynek szárai alatt két egymásnak szemközt fordult koronás fő van; a szlavon obolusukon REX vagy DUX SCLAVONIE felirat van. A mohácsi vész után kettészakadt az ország. Megalakult János Zsigmond alatt az erdélyi fejedelemség. Az erdélyi fejedelmek által veretett érmeket erdélyi érmeknek nevezzük s ezek kezdődnek I. Ferdinánddal, kinek számára Erdélyt Castaldo 1551. foglalta el, és végződnek V. Ferdinánddal 1848., mikor az Erdéllyel való unió kimondatott. Ezen É. forma tekintetében két csoportra oszthatók. Az egyik csoport a nemzeti fejedelmek érmeit tartalmazza; ez formájában magyaros, itt-ott lengyeles; a másik a Habsburgházi fejedelmekét tartalmazza s ez itt is épp ugy, mint a tulajdonképeni Magyarországon, csak a cimerek és feliratok tekintetében különbözik a német államok érmeitől. Ez utóbbiak közt aránylag még legtöbb Magyarosságra való törekvést II. Mátyás és Mária Terézia érmein találunk. L. még Érmeügy.

Érmekopás

l. Érmeügy.

Ermeland

l. Ermland.

Érmellék

Bihar- és Szilágy vmegyének az Ér és Berettyó közt elterülő vidéke, hazánk egyik legjobb bortermő földje. A csekély magasságra emelkedő dolmbok DK-ÉNy-i irányban huzódnak s televényföldben szegény, kissé vastartalmu agyagból állanak, melynek feküje világossárga homok. A bortermelésnek az éghajlat is kedvező. Az É.-en számos népes község van, igy: Tasnád, Sző-Demeter, Pele, Malomszeg, Peér, Szalacs, Ottomány, Ér-Adony, Székelyhid, Ér-Diószeg, Szt. Jobb stb. Legjelentékenyebb Ér-Diószeg és Székelyhid. Közlekedését a nagy várad-érmihályfalvai és a székelyhid-margittai vasutvonal, továbbá az országutak közvetítik.

Érmelléki bor

Kitünő zamatu pecsenyebor, mely főleg a bakator-szőllő külön szüretelése által nyeretik, csakhogy 5-10 évig is eltart, mig zamatja teljesen kifejlődik. Hegyei az Ér és Berettyó között fekszenek. Erdélyben is van Felső-Érmellék, szinte az Ér vize mellett, ez is bakator-boráról volt hires. L. még Bakator.

Érmelléki hegység

a Biharhegység Sebes-Kőrös és Szamos közti részének legalacsonyabb tagja, melyet az Ér mentén elvonuló szőllőfedte dombok alkotnak. L. Érmellék.

Érmenonville

falu Oise francia départementben a Nonette egyik mellékvizénél, az É.-i erdő mellett, (1891) 487 lak. Emlékezetes azon kastélyról, amelyben J. J. Rousseau 1778. lakott; azon pavillont, amelyben ugyanazon évben meghalt, lerombolták, de a park, amely a XVIII. század végén divatozó stilusban készült és amelyben egy szigeten Rousseau hamvai nyugosznak, maig is megvan.


Kezdőlap

˙