Ernye

(Nagy-), nagyközség Maros-Torda vm. marosi felső j.-ában, (1891) 1434 magyar és oláh lak., 5 templommal s a báró Bálintith-féle gót izlésü kastéllyal. E. és a szomszédos községek a Péchy Simon által hirdetett szombatosságot vették be. 1758 nov. 6. Marosszék itt tartotta közgyülését, melyben kimondatott, hogy a tatárok fenyegető betörése ellen védekezni fog.

Ernyei

István, L. Ernefiak.

Ernyi

Mihály, szinigazgató, szül. 1770., megh. 1820 körül. A szinészeti pályára 1793. lépett. Mint jónevü szinész és életrevaló szinigazgató többször bejárta Magyarországot szintársulatával, melynek műsorát jobbára ő fordította át németből.

Ernyő

(növ., umbella), 1. olyan virágzat, melynek a főtengelye azon a helyen, ahonnan a virágok erednek, annyira megkurtul, hogy a virágok a szár v. az ágak tetejének mintegy egy pontjából nőnek ki, p. a borostyán, cseresznye v. a somfa virágzata. Ez az egyszerü E. (umbella simplex), amidőn t. i. a virágnyeleken csak egy-egy virág van. Ha azonban az ernyős helyzetü elsőrangu ágak ujra ernyősen ágaznak el, azaz tetejökön kis ernyőket v. ernyőcskéket (umbellula) viselnek, akkor az E. összetett (umbella composita). Ez a virágzat az ernyősek családjának sajátja (petrezselyem, sárga répa, kapor). Mind a nagy, mind a kis ernyők alját hegyes-levelek veszik körül s a nagy ernyőét gallérnak (involucrum), a kis ernyőét gallérkának (involucellum) nevezzük. Mind a gallért, mind a gallérkát kevesebb vagy több levélke alkothatja, de egészen v. részben majd a gallér, majd a gallérka hiányozhatik is (l. az ábrát).

[ÁBRA] A köménymag gallértalan ernyővel.

Az egyes virág nyele különböző hosszu lehet s e szerint az E. gömbölyded, domboru v. lapos. - E., a fák-é, a fának igen sok élő ága és gallya által alkotott felső része. Alakja a különböző fanemeknél különféle. Gömb, hegyes és tompa kup, gula-alaku, terebélyes stb. Fejlődésére lényeges befolyással van a világosság hatása, mert azok a gallyak, melyek elég napfényt nem élvezhetnek, elszáradnak.

2. E. (franc. parapluie), védőeszköz a nap heve v. eső ellen. Különböző nemei: esernyő, napernyő és kocsi-ernyő. Ezenkivül van a lámpa-E. Az eső- és nap-E. főbb részei: a nyél, mely rendesen fa- vagy nádból való, az áthuzat, mely pamut v. selyemszövetből áll, a bordák (küllők), melyeket régebben halcsontból készítettek, ma azonban igen vékony acél-rudacskákból állanak, a rózsa (toló), mely az E. felnyitására v. összehajtására szolgál, a bordákat és rózsát összekötő rudak (szintén acélból), a ruganyok a nyél alján s végén, melyek segélyével az E. csukható v. nyitható. Az eső- és nap-E. több iparág révén készül, mig összeállítását rendesen kereskedelmi üzletek eszközlik. Az ernyők áthuzata nagyobbára német és francia cikk, hazánkban egyáltalán nem készül. Ezen szövetek rendesen 75-80 cm. szélesek és igen sürü szövésüek. Külföldön is csak igen kevés szövőgyár foglalkozik ezek szövésével. Az E. többi részei közül csak a nyelek készülnek ujabb időben hazánkban is, és pedig Borosjenőn, a «Borosjenői faipari szövetkezet» és Zay-Ugró-con gróf Zay Albert bot- és esernyő-gyárában, melyek közül utóbbi igen tekintélyes, több százra menő munkást foglalkoztató iparvállalat. Az E.-k készítése Ausztria-, Német- s Franciaországban nagyobb ipartelepeken történik, mig nálunk ezt csak kis mértékben üzik, inkább a kész cikkek behozatalára szorítkozva. A vidéken egyáltalában nem készül uj E., ott csak a házaló-ernyősökre van ezen iparág korlátozva. Ma az eső- és napernyő divatcikk. Mig régebben az u. n. családi E.-k - nagy kiterjedésüek - voltak divatosak, ma csupán kis, vékonyra összesodorható E.-t használnak. A kocsi-E. a bőriparhoz tartozik és a hintók kiegészítő része. Rendesen bőrből, kivételesen, olcsóbb kivitelben, viaszos-vászonból készül. A nyergesek szakmájába vág. Kizárólag helyi ipar mindenütt ott, a hol kocsigyártás van. Hazánkban különösen Budapesten, Brassóban, Debrecenben, Kolozsváron, Nagyváradon, Pozsonyban és Vácon, hol nagyobb mérveket öltött. Régebben ezen cikkből nagy kivitelünk volt Romániába. A lámpa-E. ugyancsak védő-eszköz a lámpák lángjának fénye és melege ellen. Üvegből vagy porcellánból, ill. kőedényből készül. Hazai üveggyáraink kisebb mértékben foglalkoznak készítésével, nagyobbára Csehországból hozzák be; de nagyobb mértékben foglalkoznak E. készítésével a porcellán- s kőedény-gyárak. Utóbbiak sokat szállítanak ebből Ausztriába, hol a lámpagyártás nagy cikk. Ujabb időben a lámpa-E. fölé még külön szines papir- v. finom szövet-E.-t használnak egyszerü disz gyanánt, melyek kizárólag küldföldről hozatnak be.

Ernyőgomba

(növ., polyporus umbellatus Fr.), néhol bokros, bükkfa-, bükkfaalja-gomba, kecske-, medve-, nyulfül- v. szarvasgomba, a lábas taplógombák faja, melynek fehér, vastag és husos tönkje bokrosan ágazik el. Kalapja nem egyes, hanem több-korongu; lyukacsai egyenetlenek. Egy-egy 3-5 cm.-es kalapocskája eleinte domboru, később horpadt, fölszine sima és jobbadán fakószinü, ritkán szalagos rajzolatu. Az egész E. néha emberfejnagyságu, sulya pedig 2 kg. Korhadó fatövön ősszel jelenik meg és csemegéül szolgál. Gyakran összetévesztik a szarvas E.-val (P. frondosus Fr.), melynek kalapocskái zsindelyesen borulnak egymás fölé. Ez utóbbit már Clusius és Beythe ismerték.

Ernyőgyümölcs

(növ.), az ernyőseknek jellemző, kettes gyümölcse, mely érés tájban hosszában ketté reped s a két gerezdje a középponti oszlopból keletkező s a tetején szinte kettéhasadó szálon csüng. Ezt a fajtáját a szárazgyümölcsöknek régebben csenknek (diachenium) nevezték.

Ernyőpálma

sátorpálma (Corypha L.), a pálmák génusza; mintegy 9 m.-re felnyuló abroncsos vagy barázdás célceg sudara tetején óriási levelek közt egyetlen egyszer virágzik. Terjedelmes virágzata számos apró, fehér v. zöldes, erős illatu, pároséltü virágokból a gömbölyded, egymagvu bogyókból alakul. Fajait Bengália, Cejlon és Szunda vidékén többféleképen használják: a fák derekából a szágónak silányabb fajtája kerül ki, levelét megfonják. A legismeretesebb faja a C. umbraculifera L. v. tallipotfa (l. a Pálmák I. képén) Malabár és Cejlon vidékéről, melynek 95-100 ujju, 1,9 m. hosszu és 4 m. széles levéllemeze karvastagságu 2 m.-es tüskés nyélen csüng. Ez a fa a borpálma után (l. o.) Keletindia leghasznosabbik pálmája. Gyökerének és virágtorzsájának leve orvosszer, zsenge levele fölséges főzelék; vén levele egészben ernyőül, szálakra szétszedve papiros helyett irásra vagy fonásra, sőt rostokra gerebenezve szövetekre alkalmas, magvaiból csecsebecsét készítenek. A gebanga E. (C. Gebanga Bl.) fonásra és szövetekre még jobb. Azelőtt a Livistonát is ide számították. A C. cerifera Arend a. m. Copernicia cerifera Mart. Az E. több fajával üvegházainkban találkozunk.

Ernyősek

(növ., Umbelliferae, Umbellatae) kétszikü növénycsalád az ernyős viráguak rendjében. Egy- v. többnyári füvek v. kórók; összetett ernyővirágzatjokról könnyen felismerhetők. Levelök váltakozó, gyakran többszörösen összetett v. szabdalt, ritkán hasítéktalan, a levélnyél alja gyakran hüvelyező, a felsőbb levelek rendesen kisebbek és egyszerübbek a legfelsők gyakran aprósak vagy pedig csaknem a hüvelyre redukálódnak. Virágzatjok a szárat, v. az ágakat tetőzi (L. Ernyő). Virágjok pároséltü, néha elsatnyulás következtében egyivaru (nálunk a Trinia kétlaki), aránylag apró, fehér, rózsaszin v. sárga, általában csillagszerü, de az ernyőcskék szélső virágai gyakran ferdék, a külső oldaluk nagyobb, s mint feltünőbb virágok az egész ernyőt körülsugározzák, azért az ilyen ernyőt sugárzó ernyőnek (umbella radians) s a virágokat sugárzóknak (flores radiantes) mondjuk. Kelyhök tökéletlen, csak mint 5 apró fogacska látható, olykor alig észrevehető. Az öt szirom öt himmel váltakozik s a külső termő tetejét borító széles diskus, vagyis a bibetalp (stylopodium) körül helyezkedik el. A termő külső, kétrekeszü; rekeszében egy-egy csüngő, visszafordult petéje van. Bibeszála kettő. A száraz és apró gyümölcs (p. a köménymag) természetes és állandó, megérve hosszában, a két rekesznek megfelelően kettéhasad (mericarpium) egy-egy magvat zár (l. az ábrát). Az ernyőgyümölcsnek (l. o.) két gerezdje között a középpontbeli szálas ereszték többnyire szintén ketté hasad (carpophorum) s karjain egy ideig a gyümölcsszem csüng. Az ernyős növények egymáshoz gyakran nagyon hasonlítanak s egymással könnyen össze lehet őket téveszteni. Több ernyőst gyümölcs nélkül nem is lehet igazán felismerni, azért az érett gyümölcs az E. megismerésére okvetetlenül szükséges és ezt aprósága ellenére is pontosan szokás leirni (l. az ábrát).

[ÁBRA] a A sárga répa sikmagvu gyümölcse, b u. az keresztmetszetben, négy mellékborda igen nagy; a főbordák közül 6 látható, az oldalbordák tüskések. - c a Heracieum gyümölcse; p a koctán, g a bibeszár, r a bordák, rr szélső bordák, o olajvezeték.

Az E. fajainak száma 1300-ra rug, nagyobb része az É-i félgömb mérsékelt és hidegebb vidékein nő. Európának erdővidékét az E. és keresztesek hazájának is nevezik. Valamennyiben párolgó olaj, gyánta v. mézgagyánta van, azért az E. gyakran erős szaguak. Legtöbb olajfejtő van a gyökerökben meg a gyümölcsükben. Némelyikben narkotikus csipős alkoloid van. Némelyik gyökerében v. megvastagodott földbeli szárában nyálka és cukor is van, ezért sok E. füszernövény v. konyhai vetemény (sárga répa, petrezselyem, turbolya, zeller, kapor). Orvosi a köménymag, Koriandrum az ánizskapor, a vizi bösövény a kapor, az ánizs (Pimpinella anisum) gyümnölcse, a tömjénes Pimpinella (P. Saxifraga, csabaüröm), az Archangelica, a Levisticum gyökere, a bürök mérges füve és a persiai Scorodosma foetidum, a Dorema Ammoniacum és Galbanum officinale mézgagyantája. Mérges és ádáz, Oenanthe fistulosa, a csomorika, a Chaerophillum temulum. Több E. közönséges réti fü és takarmány. Nevezetes az ördögszekér, a buvákfü, az Angelica stb. Ősernyős kevés van. A Peucedanites Heer és Diachae nites A. Br. a harmadkorból ismeretes. V. ö. De Candolle, A. P. Mémoire sur la famille des Ombelliferes (Páris 1829); és Hoffman G. F., Genera plantarum umbelliferanum (Moszkva 1816) stb.

Ernyősviráguak

(növ., Umbelliflorae, Discanthaceae) a kétsziküek különszirmuinak rendje. Az aránylag apró, csillagszerü s többnyire ernyős és pároséltü, 4-5-ös tagu virágok tüntetik ki. A termő külső, rendesen két termőlevélből alakul, kétrekeszü és mind a két rekeszében egy-egy visszafordult petével. A termő tetején mézválasztó tányérkájok (discicus, ezért discanthaceae), a fehérjés magvakban egyenes kis csirájok van. Ide tartoznak a somfafélék, az ernyősek, meg a borostyánfélék.

Erodál

(lat.), a geologiában a. m. kimos. L. Erózió.


Kezdőlap

˙