Eryngium

L. (növ.), l. Ördögszekér.

Erysichthón

1. Triopas, tesszáliai királynak fia, aki Démétér ligetének szent fáit kivágta s a maga céljára, építkezésre, használta fel; ezért a merényletért örökös éhséggel bünhődött. Leánya Méstra (v. Hyperméstra), rabszolgának adatta el magát s az igy kapott értéken v. jószágon élelmet vett s ezzel csillapította apja éhségét; majd az őt kedvelő Poseidontól azt a kegyet nyerte, hogy tehén-, ló- és madáralakban térhessen vissza apjához s ekként álhusával táplálhassa őt. De ez sem segített, ugy hogy végre az apa minden lehetőt fölfalván, önön tagjait kezdte enni; de igy sem csillapíthatván éhségét, éhhalállal mult ki. (Ovid. met. 8, 846. s. köv.) - 2. E., Kekrops és idősb Agraulos fia, aki Eileithyia (l. o.) szobrát Délosból Athénébe vitte. Gyermektelenül halt el még apja életében (Pausanias 1, 2, 6, 18, 5. és Apollodóros 8, 14, 2.).

Erysipelas

l. Orbánc.

Erysiphe

Wallr. (növ.), l. Lisztharmat és Ragya. - E. Tuckeri, l. Szőllő. - Erysipheae a. m. ragyanemüek.

Erytheia

Géryonés leánya, kiről a távol nyugaton fekvő E. szigete kapta nevét, melyen Hélios gulyája legelt.

Erythema

l. Eritéma.

Erythrae

egyike a 12 jóniai városnak Lidiában, Khiosz áttelenében, a Mimos tövén, Kyssos nevü kikötővel; nevét Rhadamanthys fiától, Erythrostól nyerte, ki Krétából ment oda. E. az E.-i sibylla születéshelye. Romjait ma Ritri néven nevezik. V. ö. Gabler, E. (Berlin 1893).

Erythraea

l. Eritrea. - E.-i tenger, l. Arab tenger.

Erythraea

Rich. (növ.), l. Földepe.

Erythraeus

Joakim, magyar származásu teologus és iró, szül. Bélán 1637., megh. Stettinben 1699 márc. 21. Tanulmányait Wittenbergában végezte, azután 1662. lelkész lett Lőcsén, ahonnan a protestánsok ellen indított üldözés napjaiban 1673. Németországba menekült. Egy évvel később letelepedett Stettinben, ahol haláláig mint lelkész működött. V. ö. Wehrmann cikkét: Ein vertriebener ungar. Geistlicher in Stettin. Korrespond. Blatt. d. Ver. für. Siebenbürg. Landeskunde, 15. köt.


Kezdőlap

˙