Esch.

természettudományi neveknél Eschscholtz János Frigyes (l. o.) nevének rövidítése.

Eschara

l. Pörk.

Eschara

Busk. (állat), az Escharidoe Busk. családjába tartozó neme a Bryozóáknak. A törzse tagolatlan (inarticulata), azaz a kamrái közvetlenül egymással függenek össze. A függélyes törzs faalaku v. lapos levélalaku; a kamrák két sort képeznek, melyek a háti oldalakkal nőnek össze. A korsóidomu kamrák a törzs mindkét oldalára nyilnak. A Dogger-kortól kezdve élnek; legnagyobb mennyiségben a felső-kréta, harmad- és jelen korban. Hazánk alsó oligocen koru képződményeiben (budai márga) az E. papillosa Reuss., E. polysticha Reuss., E. semiloevis Reuss., E. budensis Hantk. gyakoriak.

Eschatologia

l. Eszkatologia.

Eschel

l. Smalte.

Eschenbach

az ugyanily nevü járás székhelye Felső-Pfalz bajor kerületben, 50 km.-nyire Ambergtől, (1890) 953 lak.

Eschenbach

középkori német költők, l. Ulrich v. Eschenbach és Wolfram v. Eschenbach.

Eschenbachia

Moench. (növ.), l. Berzeske.

Eschenburg

János Joákim, német irodalomtörténetiró, szül. Hamburgban 1743 dec. 1., megh. Braunschweigban 1820 febr. 29., hol 1777 óta a szépirodalom tanára, 1786 óta udvari tanácsos, 1814 óta igazgató volt. Leginkább az angol irodalommal foglalkozott s e téren kifejtett munkássága igen érdemes és korára nagy hatással volt. Ide tartozik két folyóirata: Britisches Museum (1777-80. 6. köt.) és Annalen d. britischen Literatur (1780-81), azután Altenglische u. altschottische Balladen (1777, Percy gyüjteményéből) és Shakespeare-fordítása (1775-86), Wieland fordításának kiegészítése (1798-1806) Shakespeare összes műveinek önálló átültetése (az első német nyelven). Egyéb esztétikai művei: Entwurf einer Theorie u. Literatur der schönen Redekünste (1783 5. kiad. 1839.) és a hozzá tartozó Beispielsammlung (1788-95, 5 köt.), Lehrbuch der Wissenschaftskunde (1792), Handbuch der klassischen Literatur (1783), Denkmäler altdeutscher Dichtkunst (1799) stb. Korának mértéke szerint igen jól adta ki Zachariä, Lessing, Ebert és Hagedorn munkáit és Boner meséit. Költői művei jelentéktelenek.

Eschenmayer

Károly Adolf, német filozofus és természettudós, szül. Nerenburgban, Württembergben, 1786 jul. 4., megh. Kircheimban 1852 nov. 17. Tübingában és Göttingában tanult orv. tudományokat, majd 1811-ig gyakorló orvos volt. Ekkor Tübingában a filozofia és orvostud. rendk. tanára lett. 1818. u. i. a gyakorlati fil. r. tanára; 1836. nyugalomba vonult. Filozofiai nézetei Kantnak a természettudományok metafizikájában kifejtett elvein alapulnak, valamint Schellingnek fejlődése korábbi szakában vallott tanaival állnak közelebbi rokonságban. Számos iratai közt nevezetesebbek: Einleitung in die Natur u. Geschichte, Erlang, 1806., Versuch die scheinbare Magie des thierischen Magnetismus aus physiologischen u. physischen Gesetzen zu erklären, Tübinga 1816.; Psychologia, 1817.; Religionsphilosophie, Stuttg. 1819-20. 2. k.; Grundlinien z. einem allgem. kanonischen Recht, Tübing. 1825.; Grundriss d. Naturphilos. 1832. E művek nagy részében erős miszticizmus jelentkezik, mely Hegel és Strausz ellen való erős polemiára s a szellemekben való hit védelmére vitte. Ide tartoznak: Die Hegelsche Religionsphilosophie, verglichen mit dem christlichen Princip (Tüb. 1834); Der Ischariotismus unserer Tage (1835) és Konflikt zwischen Himmel u. Hölle, an dem Dämon eines besessenen Mädchens beobachtet (1837); Characteristik des Unglaubens, Halbglaubens u. Vollglaubens (1838); Grundzüge einer christl. Philos. (Bázel 1841); Organen des Christenthums (1843); Sechs Perioden der christlichen Kirche (Heilbronn 1851); ez utóbbi művekben a 3 eszme: az igazság, szépség és erény fölé a szentséget helyezi. Emlitést érdemel még az Archiv für den thierischen Magnetismus, melyet Kieser és Nees társaságában szerkesztett 1817-27. 12 kötetben.


Kezdőlap

˙