Esküforma

l. Eskü.

Esküllő

1. kisközség Bihar vmegye élesdi járásában, (1891) 555 oláh és magyar lak., tüzálló téglagyára 100 munkást foglalkoztat s évenkint 1500 vaggon téglát állít elő 120000 frt értékben. - 2. Nagy E. (Ascilleu mare), kisközség Kolozs vmegye almási j.-ban, (1891) 927 oláh lak. Itt esküdtette meg (Anonymus szerint) Töhötöm magyar vezér a honfoglaláskor a legyőzött oláhokat a magyarok iránti hüségre.

Esküszegés

(perjuratio), eskü alatt tett igéretnek meg nem tartása. A modern jogokban az igéretnek esküvel való megerősítése joghatállyal nem bir. L. még Eskü.

Eskütársak

(conjuratores, consacramentales). A régi perjogban azok az egyének voltak az E., kiknek a társaságában kellett a megitélt esküt letenni. Hazánkban a kánoni jog nyomán ugy a polgári, valamint a büntető perben használatba jött. Az Árpádkorban olyanoknak köréből vett egyének társaságában tétetett le az eskü, kik körülményeiknél fogva tudhattak a peres kérdésről, ezeket a fél maga kereste, vitás ügye mellett bizonyságot tenni; az ellenfélnek megvolt a joga a mellőzés vagy az esküre bocsátás tekintetében. Ellenben az Anjou-korban kifejlődött perjog szerint a fél oly egyéneket kerestetett és állíthatott maga mellé, kik nem tudomások alapján esküsznek, hanem megesküsznek csak azért, mert biznak a peres fél becsületességében s vitás ügyének igazságosságában. Ez a hit, - az esküre kötelezett egyénnek szavahihetősége és becsületes volta felől - késztette őket arra, hogy az illetővel egyszerre megeküdtek ők is. A szolgálat tehát mindig a személynek szólt, s kevésbbé az ügynek, s mintegy kiegészítését képezte az elégtelen bizonyítéknak. Az eskütársnak teljes korunak, becsületesnek és rendi álláshoz tartozónak kellett lenni. A peres fél rendszerint vele hasonrendü eskütársakkal esküdött; nemesek közti perekben csakis birtokos nemes lehetett eskütárs. Ugy az esküre kotelezettnek, valamint az eskőtársainak hitelét rendi állása szabta meg s igy a kereset tárgyának értékéhez képest több vagy kevesebb eskütárs kellett a szerint, hogy mily rendi állásban van az esküvő és az eskütárs. Zászlós urak és főpapok tiz márka, nemesek és papok egy márka, jobbágyok pedig egy forint erejéig esküdhettek. Vitás földtérnél például: az évi jövedelem tizszerese vétetvén becsértékül, a hány márkát ez kitett, annyi eskütárs kellett, igy tehát ha főpap is volt az eskütársak között, ennek esküjével tiz márka érték vagy kár már igazolható volt. Hatalmaskodási perekben a vérdij mennyisége szolgált alapul. Egyéb erőszakoskodás esetében a bántalom nagyságához képest több vagy kevesebb volt az eskütársak száma. Emberölésnél száz előállított egyén közül kiválasztott negyvennyolcad magával kellett a vádlottnak tisztító-esküt tenni. Ha nőn követtetett el a bántalom, az eskü kétszer olyan sulyos, vagyis az eskütársak száma kétszer annyi volt, mint a férfi-bántalmazásnál. A szolgaság alsóbb fokain állók nem esküdhettek, mert nem tekintettek személyeknek. Az E. még a XVII. században is szerepelnek s valószinüleg e század elmultával mentek ki a szokásból. A tisztító-eskünél azonban még az 1729. évi 27. t. c. általános inézkedésénél fogva alkalmazhatók voltak s bizonyos az, hogy még a XVIII. században is volt a tisztító eskünél szerepök.

Esküvő

l. Esketés.

Esla

250 km. hosszu mellékfolyója a Dueronak Leon és Zamora spanyol tartományban; a Picos de Europa egyik mellékágában, a Tarnai-hágón ered és DDNY-nak folyik; leérvén a hegyekből, a Leoni-fensikhoz ér, fölveszi a Curuenát, Toriot, a Ceat, Orbigot és Terat; a Ricobayoi hires antik hidon alul medre szük és folyása gyors lesz és igy éri el a Duerot. Egy angol társaság a környék öntözése céljából öntöző csatornákon vezette le vizének egy részét.

Eslava

Mihály Vidor, spanyol zeneszerző szül. a navarrai Burlada-ban 1807 okt. 21., meghalt Madridban 1878 jul. 23. Pap lett, 1828 ossunai, 1832. sevillai székesegyházi, 1844. udvari karnagy. Szerzett Il solitario, La tregua di Ptolemaide és Pedro el Cruel c. operákat és számtalan egyházi zeneművet; elemi zenetant: Metodo de solfeo 1846, Escuela de armonia y composicion 1861; szerkesztette a Gaceta musical de Madrid-ot 1855-56; gyüjteményei a legérdemesebbek: Museo (organico) espanol (orgonára), és a 10 félkötetben XVI-XIX. sz. spanyol szerzőket megörökítő Lira sacro-hispana 1869.

Esmarch

János Fr. Ágoston, német kirurgus, szül. Tonningban 1823. jan. 9. Mint katona-orvos több hadjáratban részt vett, 1857. a kieli kórház igazgatója lett, 1866. Berlinbe ment s 1870. a német hadsereg egy főorvosává nevezték ki. Második házasságában Schleswig-Holstein-Sondersburg-Augusztenburg Henriett hercegnőt, a jelenlegi német császárné nénjét vette feleségül; 1887. nemességet kapott. Különös érdemei vannak a hadi sebészet körül. Munkái: Über Resektionen nach Schusswunden (Kiel 1851); Beiträge zur praktischen Chirurgie (u. o. 1853-60); Über chronische Gelenkentzündungen (u. o. 1866; uj kiad. 1867); Über den Kampf der Humanität gegen die Schrecken des Krieges (Kiel 1869); Der erste Verband auf dem Schlachtfelde (u. o. 1870); Über Vorbereitung in Reservelazaretten (Berlin 1870); Über Gelenkneurosen (Kiel 1872); Die Krankheiten des mastdarms u. Afters (Erlangen 1873, Stuttg. 1887); Über künstliche Blutleere bei Operationen (Lipcse 1873); Die erste Hilfe bei Verletzungen (Hannover 1875); Handbuch der Kriegschirurg. Technik (u. o. 1877); Die erste Hilfe bei plötzlichen Unglücksfällen (Lipcse, 10-ik kiad. 1892); Über elefantiastische Formen (Hamburg 1885); Handbuch d. Kriegschirurgischen Technik I. köt. (Kiel 1893). Magyarul megjelent: Rögtöni segély balesetekben. Ford. Kreisler Károly (Bpest 1883).

Esmarkit

(ásv.), l. Anortit és Datolit.

És mégis mozog

l. Eppur si muove.


Kezdőlap

˙