Espressivo

rövidítve: espress, vagy: con espressione (olasz) zenei műszó, a. m. nyomatékosan, kifejezéssel.

Esprit

(franc., ejtsd: eszpri, lat. spiritus) a. m. tiszta szellem; átvitt értelme szellemesség, elmésség és ezzel a jelentésével lett nemzetközivé, mintegy jelezvén, hogy a francia szellemesség, elmésség sajátos valami, mely a franciákat különösen jellemzi. Elmés ötletek, melyek meglepő csattanással végződnek, finom fordulatok, főleg a beszélgetésben, a francia E. fővonásai. Esprit de corps, testületi szellem. E. d'escalier, olyan szellemesség, melynél a jó ötlet mindig későn jön (ha már a «lépcsőnél» vagyunk). Ez a francia nyelvü szólás különben Franciaországban ismeretlen, a németek csinálták. E. gaulois, galliai szellem, a rómaiaktól a gallusoknak tulajdonított derült, vicces szellem, melyet a mai franciák is átörököltek. Tüzetesebben a kicsapongó jó francia kedvet jelenti, mely a szabad szótól sem igen ijed meg.

Espronceda

(ejtsd: eszpronszéda) József, spanyol költő, szül. Almendralejoban (Estremadura) 1810., megh. Madridban 1842 máj. 23. Már 14 éves korában kezdett politikai költeményeket irni. Tagja lévén a Numantinosok titkos szövetségének, e miatt számüzték és ekkor megfordult Gibraltarban, Lissabonban, Londonban, majd Párisban, ahol a juliusi forradalomban is résztvett. 1833. visszatérhetett Madridba, de egy politikai szatirikus költeménye miatt ismét számüzetésbe küldték. E számüzetésében irta: Don Sancho Saldaaa, ó el castellano de Cuellar (Madrid 1834) c. hatkötetes regényét. Később ismét visszatért Madridba és mint az El Siglo lap egyik szerkesztője, részt vett a politikai ügyekben, de a lapjába irt cikkek heves, türelmetlen hangja miatt azt beszüntették, ő maga pedig menekülni volt kénytelen. Résztvett az 1835. és 1836-iki forradalomban is. 1840. Espartero Haagába követségi titkárrá nevezte ki, ez állását azonban nemsokára odahagyta, mert képviselővé választották meg. E. nem sokat irt, de amit irt, igy első sorban költeményei, a spanyol irodalom legkiválóbb termékei közé tartoznak, noha Byron, Hugo Viktor, Leopardi hatása itt-ott meglátszik rajtuk. Ez a körülmény azonban semmit sem von le E. eredetiségéből. Nevezetesebb költeményei: El pirata; El mendigo; El verdugo; El cosaco; Al Sol; A una estrella; El estudiante de Salamanca; El diablo mundo (Madrid 1841, töredék; E. legjellemzőbb alkotása). Művei: Obras poeticas cimmel Párisban 1840. jelentek meg. Legujabban Escosura adta ki őket (Madrid 1884). Hátrahagyott Paginas olvidadas c. művét 1874. adták ki. V. ö. Kőrösi Albin: A XIX. század spanyol költői c. tanulmányát, melyben E. néhány költeménye is magyarra van fordítva. (A budapesti kegyesrendi főgymnázium 1892-93 értesitőjében).

Esq.

v. esqr., rövidítése az esquire-nek; l. ott.

Esquilache

(ejtsd: eskilácse) Ferenc, Borja y Aragon hercege, spanyol államférfiu és költő, szül. Madridban 1581., meghalt u. o. 1658 október 26. Mint VI. Sándor pápának s a Borgiáknak sarja, nőül vette Squillace (Nápolyban) hercegnőt, mire az «E. herceg» cimet kapta. 1814-21-ig Peru alkirálya volt, azóta pedig Madridban élt. Művei: Obras en verso, mely szonetteket, madrigalokat, eklogákat s románcokat tartalmaz (Madrid 1639 s többször; bővített kiad. Antverp. 1663). Hőskölteménye:Napoles recuperada por el roy Don Alonso (Zarag. 1651; Amsterd. 1658), melyben Nápolynak V. Alfonz által való elfoglalását énekli meg, nagyon gyenge mű. Megemlítendő még a Meditaciones y oraciones prózai műve is (Brüsszel 1661).

Esquilinus mons

(lat.), azon két halom közül, melyeken a régi róma épült, a legkeletibb. Aljában terült el a campus E., ahol a halálbüntetéseket hajtották végre; itt állott Nero palotája, a «domus aurea», melyet utóbb Titus fürdője foglalt magába. Az E. halomnak a régi városfalon kivül fekvő keleti része az alsó népség temetőhelyéül szolgált, de Maecenas a róla nevezett hires parkká, kertté alakította át (horti Maecenatis), s magát a régi városfalat is a messze nyuló kilátás miatt kedvelt sétálóhellyé tette.

Esquimalt

kikötőhely Brit-Kolumbiában, a Vancouver-sziget D-i partján, mintegy 100 km.-nyire a Juan de Fuca-szoros bejáratától, angol tengerészeti kórházzal, erősséggel. Kikötője 12 m. mély, télen is jégmentes és teljesen biztos. 250 m. mély földnyelv választja el Victoria fővárostól, amelynek fontos külvárosa.

Esquire

(ang., ejtsd: eszkvajr, ó franc. escuyer, középkori lat. scutarius) a.. m. pajzshordó, Angliában azon csatlósok cime, kik lovagokká nem üttettek ugyan, de nemesi birtok felett rendelkeztek. Hasonlóképen E.-nek cimezték (megszólításnál sir) a főbb nemesek ifjabb, a baronetek és knightek idősebb fiait. Később e cimet kiterjesztették a magasabb udvari állami tisztviselőkre, valamint a katonákra és hivatalnokokra is. Utóbb minden lovagias embernek megadták az E. cimet. Manapság jelentősége nincs; levélcimnél a magyar röviditett Tek. (tekintetes) értelmében általánosan alkalmazzák szintén rövidítve, Esq. a név után, mely esetben a keresztnév a családi név elé tétetik s előle a Mr. (Mister, ur) elmarad.

Esquirol

(ejtsd: eszkirol) János István Dominik, francia orvos, szül. Toulouseban, 1772-ben, megh. 1840. mint a Salpetriere és Charentoni (Páris) elmebetegintézetek orvosa. 1800. nyitotta meg Párisban az első magántébolydát. 1817. rendezte be az első elmegyógyászati kórodát tanítási célokra. Értekezései: Des passions considérés commes causes, symptômes et moyens curatifs de l'aliénations mentales (Páris 1805); Des établissements des aliénés en France et des moyens l'améliorer le sort de ces nifortunés (Páris 1819) és több pszichiátriai dolgozata a Dictionnaire des sciences médicales-ban.

Esquiros

(ejtsd: eszkiró) Henrik Alfonz, francia szocialista és iró, szül. Párisban 1814 máj. 24., megh. Versaillesban 1876 máj. 10. Már 20 éves korában Les hirondelles c. költeménykötetet adott ki, melyet Le magicien (1837, 2 köt.) és Charlotte Corday (1840, 1850) c. regényei követtek. Évangile du peuple (1840) c. munkája miatt nyolc havi fogságra itélték, a melyben a Chants d’ un prisonnier-t irta. Az 1848-ki februáriusi forradalom után a törvényhozó gyülésbe választották be, az 1851 dec. 2-ki államcsiny után számüzték Franciaországból. Ez idő folyamán Hollandiában és Angolországban élt és csak a III. Napoleon adta amnesztia után jött vissza Franciaországba. 1869. a törvényhozó bizottságba választották és 1870 szept. 4. az ideiglenes kormány mint a Rhône-département főadminisztrátorát Marseillesbe küldte, de tulzó radikális intézkedései miatt Gambetta elmozdította állásáról. 1871. a nemzetgyülés tagja s 1875. élethossziglani szenátor lett. Egyéb művei: Histoire des Montagnards (1847); La vie future au point de vue socialiste (1857); Le morale universelle (1859); La vie des animaux (1859); L'Angleterre et la vie anglaise (1859-70); La Néerlande et la vie hollandaise (1859); Itinéraire de Grande Bretagne et de l’ Irlande (1865), stb.


Kezdőlap

˙