Esseg

vár, Veszprém vármegyében Herendtől DK-re fekvő régi vár, ma romokban hever.

Essen

iparos város és az ugyanily nevü járás székhelye Düsseldorf porosz kormányzóságban, az Emscher baloldali mellékvize, a Berne és több vasuti vonal mellett, (1890) 78706 lak. Gyors fölvirágzását környéke széngazdagságának köszönheti, a mi lehetővé tette, hogy virágzó iparra tegyen szert. Az E.-i járásban a szénbányamunkások száma 27308 és a bányák terméke 8,4 millió t. szén. A legjelentékenyebb iparágak acél- és ágyugyártás (a Krupp-féle gyár), gőzkazán-, gépgyártás, vas- és rézöntés, likőr-, bor-, sör-, mustár-gyártás, kémiai cikkek készítése, téglaégetés és gyapjumosás. A nagykereskedés forgalmi cikkei főképen az E.-i iparcikkek, a gyapju-, szövött-, festék- és gyarmatáruk. A gyárkéményeiről messziről fölismerhető város belseje tiszta utcákból áll; diszéül szolgálnak a két Krupp-emlék: Krupp Alfréd szobra a városháza előtt Schaper, berlini tanártól és egy 3 méter magas bronz szobor Mayer és Menges müncheni szobrászoktól. A város legjelentékenyebb épülete a Münster, Hildesheimi Alfred püspöktől alapított és 873. beszentelt templom, Németország ker. műemlékeinek egyik legrégebbike; a X. sz.-ból eredő Ny-i kórusának berendezése és részletei az aacheni Münsterre emlékeztetnek; a templomhajó építését 1316. fejezték be és az egészet 1855. restaurálták. Az egyházi kincsek közt több román izlésü, a X. sz.-ból való értékes régiséget találni, amelyek részben az Ottok ajándékai. Közép- és népiskoláin kivül van bányász-, ipar- és kereskedelmi iskolája és egy történelmi társulata. E., a középkorban Astnid. Astnide apácaklastromból keletkezett, a melyet Alfred hildesheimi püspök a IX. században alapított. Hagona főnöknő, I. Henrik nővére a várost falakkal vétette körül. 1275. a főnöknő fejedelemasszony cimet nyert. 1598. és 1627. a spanyolok, 1629. a németalföldiek, 1641. a brandenburgiak foglalták el. 1803. szekularizálták a klastrom birtokait, amelyeknek ekkor 165 km2 területük és mintegy 14000 lakosuk volt; ugyanekkor E. a poroszok birtokába jutott; 1807-13. Berg nagyhercegséghez tartozott és 1815. Poroszországhoz került vissza. V. ö. Funcke, Geschichte des Fürstenthums u. der Stadt E., Beiträge zur Gesch. in E. (1898 s köv.).

Essen

János Henrik, gróf, svéd birodalmi marsal, szül. Nyugot-Gotland Kafiäs nevü helységében, régi livlandi családból 1755., megh. 1824 jul. 28. - 1783. III. Gusztáv királyt Olasz-, Francia- és Németországba kisérte; azután részt vett a finn-hadjáratban, hol ezredes és a kir. lovastestőrség parancsnoka lett. Miután a király élete ellen tervezett merényletről értesült, hasztalan iparkodott őt visszatartani attól az álarcos báltól, melyen Ankarström őt megölte. IV. Gusztáv Adolf 1800. Stockholm főhelytartójává, majd Pommeránia és Rügen főparancsnokává, XII. Károly pedig, miután grófi rangra emelte, birodalmi főtanácsossá nevezte ki. Ez állásában legfontosabb műve a franciákkal kötött béke volt, melyben a svédek Pommerániát ismét megkapták. Svéd- és Norvégországok egyesítése után birodalmi helytartó lett Norvégiában.

Essence

(franc., ejtsd: esszansz, lat. essentia) a. m. lényeg. - E. d'orient, ama folyadék, mellyel az üvegből készült gyöngyutánzatokat belül bevonják, hogy fényük az igazgyöngyéhez legyen hasonlóvá. Egy a Leuciscus-nemhez tartozó halacska pikkelyeinek áztatásából készült folyadék. - E. de Kananga, l. Biborbirs.

Essentia

(lat.), lényeg, ami valamely dologban a fő. Essentialis, lényeges. Essentialia, lényeges dolgok vagy lényeges alkotó részek. Essentialitas, lényegesség. L. még Aszuborok.

Essenwein

Ágost Ottmár, német építész és régiségbuvár, a nürnbergi germán muzeum főnöke, szül. Karlsruheban 1831 nov. 2., meghalt Nürnbergben 1892 okt. 13. Az építészetet Karlsruheban és Berlinben tanulta. Karlsruheban Eisenlohr a középkori művészet tanulmányozásába vezette be E.-t, ki aztán beutazta Németországot, Németalföldet, Franciaországot és Ausztriát s 1856. Bécsben telepedett le. Az államvasutak társaságának hivatalában végzett gyakorlati munkáin kivül az építészeti emlékek cs. kir. központi bizottságának Mitteilungenjeibe is dolgozott, s számos hires épület tervét készítette el. 1864. városi építészeti tanácsossá nevezték ki Grácba. 1865. u. o. a műegyetem tanára lett, 1866. a germán muzeum főnökévé választották s ebben a minőségében sokat tett a muzeum gyüjteményeinek gyarapítása érdekében; azonkivül itt is számos épület tervét dolgozta ki. 1883. a Művészet és tudomány cimü érdemjelvényt kapta. Irásai: Norddeutschlands Backsteinbau im Mittelalter. (1855-56); Quellen zur Geschichte der Feuerwaffen, Die Holzschnitte des 14. u. 15. Jahrhunderts im Germanischen Museum; Kunst- u Kulturgeschichtliche Denkmale des Germanischen Nationalmuseums (Nürnberg 1877); Bilderatlas zur Kulturgeschichte, Mittelalter (Lipcse 1884) stb.

Essequibo

(a benszülötteknél Diszequebe és Araunama), folyó Angol-Guyanában az é. szélesség 0° 40' alatt, meglehetősen ismeretlen vidéken, a C. Browntól átkutatott Sierra Acarai nevü dombok közt ered; D-ről É-nak egész Guyanán átfolyik, felső részében az amfiteatrumszerüleg emelkedő vidéken számos a sellője; a körülte levő emelkedésekben ered a Potaro mellékvize, amely a Kaietör nevü festői vizesést alkotja, továbbá a Rupununi és a Kujuni. Összes hossza mintegy 900 km. Három ágban (Szent-Jakab, Sz.-Péter és Parika) torkollik, amelyekbe azonban az iszapzátonyok miatt a tengeri hajók csak nehezen juthatnak föl. A torkolattól 70 km.-nyi távolságban azonban a sellők a hajózást már lehetetlenné teszik. V. ö. Webber Br. Guyana the E., London 1873.

Essex

1. tengermelléki grófság Anglia DK.-i részében az É-i tenger, Kent, Middlesex, Hertford, Suffolk és Cambridge grófságok közt, 3994 km2 területtel, (1891) 785399 lak. Az egész grófság részben róna, részben halmos, a halmok lejtői mindenütt szelidek és a völgyek sehol sem mélyek. Folyói a Roding, a Themse mellékvize, továbbá a Colne, a Blackwater, amely fölveszi a Chelmert és torkolatánál széles öblöt alkot, végül a Crouch; a határain pedig a Themse, a Lea, a Stotrt és a Stour. A partok mindenütt szakadozottak és a norvégiai fjordokra emlékeztetnek. A folyók öbleiben sok a sziget; legnagyobbak: a Blackwaterében Mersea, és a Crouchéban Foulness. A grófság nagyon termékeny; buzán, árpán és burgonyán kivül komlót, repcét és zöldséget terem; nagy kiterjedésüek a rétei és virágzó az állat-, különösen marha- és juhtenyésztése. A lakosok azonkivül szalmafonással, hajózással, hajóépítéssel, halászattal és osztrigatenyésztéssel foglalkoznak; az utóbbit főképen Colchesternél, Tollesburynél, Maldonnál és Leighnél üzik. Székhelye Chelmsford. A régi E. (Eastseaxe, Estsaxonia) királyságot, amely Hertfordot és Middlesexet is magában foglalta, Erkenwin alapította; fővárosa Lundenwyk (London) volt. Későbben Kenttel egyesíttetett, ezután Murciától függött és 823. wessexi Egbert hódította meg. V. ö. Walford, Tourist's guide to E., 1882. - 2. Több county az Egyesült - Államokban: Massachusettsben (1300 km2 területtel, 286790 lak., Salem székhellyel), New-Jerseyben (520 km2 ter. 196840 lak., Newark székh.), New-Yorkban (4270 km2 ter., 38850 lak., Elisabethtown székh.), Vermontban (1270 km2 ter., 7350 lak., Guildhall székh.) és Virginiában (780 km2 ter., 10175 lak., Rappahannock székh.)

Essex

angol grófi cim, melyet a XII. századtól kezdve a XVI. századig több család viselt, mint a Mandeville, Fitzpiers, Bohun és Bourchier családok. VIII. Henrik király 1539-ben kegyencére Cromwell Tamásra ruházta e cimet, kinek halála után a cim Henrik hatodik nejének, Parr Katalinnak bátyjára, Parr Vilmosra szállott, akitől azt 1572. a Devereux-család örökölte. - 1. E. Devereux Walter, hereford-i viscount, ki Erzsébet királynő korában a northumberlandi és westmorelandi grófok által szított felkelést szerencsésen elnyomta, amiért a királynő E. gróffáés a térdszalag-rend lovagjává tette. (Meghalt Dublinban 1576 szeptember 22) Halála után az udvar összes birtokait elkobozta. - 2. E. Devereux Róbert gr., az előbbinek és Knolls Lätitiának fia (ki első férje halála után Leicester lordhoz ment nőül), szül. 1567 nov. 10., lefejezték 1601 február 25. Mostoha atyja, ki maga is kedveltje volt Erzsébet királynénak, maga mutatta be elragadó külsejü és nagytehetségü fiát a királynénak, ki E.-et azonnal kegyébe fogadta. 1585. a Zütphen mellett vivott ütközetben több jelét adta vitézségének; Leicester halála után (1588) ő lett Erzsébet kegyeltje és szeretője. Ugyanabban az évben a spanyol Armada (l. o.) ellen küzdött, 1589. pedig - a királyné akaratának ellenére - résztvett abban a kalandban, melyet Drake Ferenc és Norris, a portugal trónjelölt, Dom Antonio érdekében megindítottak. Visszatérése után kiengesztelte a neheztelő királynét, aki őt ujabb meg ujabb kitüntetésekkel halmozta el. Midőn Erzsébet 1594. IV. Henrik segélyére hadat küldött Franciaországba, E.-et állította e had élére; 1593. az állami tanács tagjává, 1598. pedig a tüzérség felügyelőjévé tette. Időközben (1596) E. Howard tengernagy kiséretében a cadix-i kikötőben meglepett spanyol hajókat sarcolta meg, ámbátor a győzőknek csakhamar el kellett vonulniok Cadix alól. Ez évek óta a vénülő királynő és az E. közötti viszony sokat veszített bensőségéből. Midőn a királyné őt 1599. a fellázadt irek ellen küldte és - akarata ellenére - Irország helytartójává tette: E., hogy minél előbb visszatérhessen Londonba, az irekkel rájuk nézve igen előnyös szerződést kötött és azután a királyné tilalmának dacára sietve visszatért a fővárosba. Megérkezése után annyira felingerelte a királynét, hogy ez állásától megfosztotta és börtönbe vetette. Az elkényeztetett s elbizakodott férfi nem tudott sorsában megnyugodni, hanem kiszabadulása érdekében skót ismerőseivel összeköttetésbe lépett, mi több: London utcáin zendülést támasztott. Ezzel azonban bukását csak siettette. Bacon kancellár ugyanis Erzsébet és az államtanács parancsára felségsértés miatt vádat emelt E. ellen, a törvényszék pedig E.-t vétkesnek találta és fejvesztésre itélte. Későbbi időkben azt mesélték, hogy Erzsébet egy alkalommal gyürüt ajándékozott volt E.-nek azzal az igérettel, hogy ha azt bármikor elküldi neki, ujra kegyelmébe fogadja. A monda szerint a fogoly E. ezt a gyürüt Nottingham grófnőre bizta, hogy ez Erzsébetnek kézbesítse, a grófné azonban valami okból nem teljesítette E. kérelmét. E. tragikus bukását költők és irók több izben felhasználták, igy már 1682-ben az angol Banks, ujabban Laube, Graf E. c. sznművében. V. ö. Stephen, Dict. of Nat. Biogr. «Devereux» alatt. - 3. E. Devereux Róbert gr., az előbbinek fia, szül. 1592., megh. 1646. I. Jakab kegyébe fogadta és atyjának összes méltóságait és birtokait reáruházta; 1622. a parlamentben az ellenzékhez csatlakozott. Midőn a parlament Frigyes választófejedelemnek (I. Jakab vejének) segélyére segédhadat toborzott, ennek vezérletét E. grófra bizta, ki azonban az ezred élén Németországban és Hollandiában csekély eredménnyel harcolt. 1625. I. Károly király altengernaggyá tette és a spanyol Németalföldek ellen küldte, hol azonban szintén keveset végzett. Az abszolutizmus korában az ellenzékhez szított és egyike volt azon 11 peer-nek, akik 1640. Károly királytól a parlament egybehivását követelték. A polgárháboru kitörése után E. lett a parlament hadseregének fővezére. 1644 szept. a királypártiak hadosztályát elfogták, ugy hogy maga E. csak nagy nehezen tudott megmenekülni. Ez arra birta a parlamentet, hogy a kétszinüséggel és megbizhatatlansággal vádolt E.-et megfossza a fővezérségtől, mely most Fairfax és Cromwell kezébe került. E. maga pedig, ki testileg is meg volt törve, hosszu sinylődés után másfél évvel később elhunyt. Benne kihalt a D. család régibb ága; cimét II. Károly 1661. a Capel-családnak ajándékozta. Az Első E. gróf ebből a családból, Arthur, II. Károly alatt a parlamentben az ellenzékkel szavazott. 1683. összeesküvés ürügye alatt a király a Towerbe záratta, hol másnap halva találták. Ugy látszik, hogy sajátkezüleg vetett véget életének. Az E. cim Devereux de Vere Capel Györgyre, szül. 1857., Capel Arthur Algernon grófnak (szül. 1803 jan. 28., megh. 1892 szept. 11) unokájára szállt.

Essexi sertés

a legelterjedtebb angol kis tarka disznó. Sok khinai és nápolyi, de kevés portugáliai vért tartalmaz; ellenben lápvér változó mennyiségben van benne; emiatt eltérő nagysága van, mert ámbár az angol kis sertésekhez számítják, akadnak tenyészetek, melyek az angol nagy sertésekhez állnak közelebb. Szine rendesen tarkázott, de sok fekete is található, testalkata igen jó s tulnyomóan a khinai s nápolyi sertésre emlékeztet, fejlődése s hizékonysága kiváló, vágósulya rendkivül kedvező és husát kitünőnek mondják, ellenben a szaporasága legfeljebb középszerü, a kocának rendesen kevés teje is van s a malacok érzékenyek és nehezen nevelhetők fel.


Kezdőlap

˙