Eus

ews, nyelvemlékeinkben előforduló irása az ős szónak, mely családnévül is előfordul. A turóci nyirfahéj-okiratban u. n. kun-magyar betükkel beróva is. (Tudománytár II, 109.) Ipolyi (Magy. Myth. 5. s köv. l.) az isten szó etimologiájával kapcsolatban említi s a Halotti Beszéd ise szó alakja és a finn isä, a. m. «atya» szó révén igyekszik az isten és az ős szavak közötti bensőbb kapcsolatot igazolni. L. Isten.

Eusebianusok

l. Arianizmus.

Eusebius

1. emesai, szül. Edesszában, Mezopotámiában, a III. sz. vége felé, emesai püspökké választották, de az arianismus barátja lévén, hivei elüzték; kegyben állott Constantiusnál, aki őt a persa háboruba is magával vitte. Megh. 359-ben Antiochiában. Kiváló szónok és vitázó iró volt; irt a zsidók, pogányok és novácianusok ellen, fejtegette a galatákhoz irt levelet és beszédeiben a szt. iratokat. Műveit ily cim alatt adták ki: «E. Emiseni quae supersunt opuscala graeca». Elberfeld 1829.

2. E., nikomediai püspök, élt a III. sz. végén s a IV. sz. első felében; tanult Antiochiában. Éles eszü ékesszóló, de e mellett nagyravágyó férfiu volt. Mint az arianizmus fővédője, ő nyerte meg e tanok számára Constantin nővérét. L. Arius.

3. E., cezareai püspök, történetirő, Pamphili melléknévvel. Szül. Palesztinában 270 körül. Kiválóan Origenes iratai képezték buzgó tanulmányainak tárgyát. Pappá Cezareában szentelték, ahol hires iskolát alapított. Galerius keresztényüldözése idején Egyiptomban élt, elfogták, de ismeretlen módon megmenekült. Az üldözés után cezareai püspök lett (314). Ariusnak egy ideig védője volt, mert nem találta tévtanát bebizonyítottnak. Résztvett a niceai (325) zsinaton, ahol Arius ellen szavazott. Ennek dacára az arián érzelmü püspökökkel állandó barátságos összeköttetésben volt, minek folytán hitét gyanuba hozták. N. Konstantin császár kegyeinek állandó birtokosa volt. Meghalt valószinüleg 338. Jelleme fölött nehéz itéletet mondani. Nagyrészt Konstantin után járt, amint az beszélt, ugy szólott ő is. Életfolyásában sok olyan van, ami dicséretre méltó, de sok gyengeség és árnyoldal is. Tudományos, becsületes, igen buzgó, békeszerető udvari püspök volt. Mint történetirónak azonban elhervadhatatlan érdemei vannak. Fontosabb iratai: Origenes apologiája 5 könyvben, melyhez később még egyet csatolt. Hierocles pogány iró ellenében védte a kereszténységet. Praeparatio evangelica 15 kv. Demonstratio evangelica 20 kv. Chronicorum canonum omnimoeda historia Világtörténet. Egyháztörténelem 10 kvben. Megbecsülhetetlen értékü, mert nélküle a kereszténység három első századáról csak tökéletlen ismereteink lennének. Topikon, a szentirásban előforduló helyek. Husvéti cyclus a császár kivánságára. Konstantin élete. 4 kv. Marcellus, a sabellianismusba esett püspök ellen irt kvei. Ezeken kivül irt még számos munkát, melyek nagyrészt elvesztek. E. irásmodora nem kellemes. Irálya száraz. Pathosza keresett, ami a világosság rovására esik. Munkáit sokszor kiadták. V. ö. Crivellucci, De fede stor. di Eusebio (Liverko 1888); Gutschmid A., Untersuchungen über E. (Stuttgart 1886).

Euskirchen

járási székhely Köln porosz kerületben, 35 km.-nyire Kölntől, vasut mellett, (1890) 8963 lak., 20 részben jelentékeny posztógyárral, gyapjufonással, bőrcserzéssel, 3 gőzmalommal, sörgyártással, vasöntőkkel, szappan-, harisnya- és cukorgyártással.

Euspongia

(lat.) a. m. szivacs, spongya.

Eustach

boulogne-i gróf, Bouillon Gottfried fivére, kivel a szent földre ment harcolni, de Jeruzsálem bevétele után 1099 hazájába visszatért. Gyermektelen lévén, leánya utján annak férje, Blois István gróf, a későbbi angol király örökölte birtokait.

Eustach-féle kürt

(tuba Eustachii s. Salpinx, leirta Eustachio, l. o.), a hallószervnek azon csöves része, mely a dobüreget összeköti a garatüreggel. Hátulsó szükebb része a halántékcsontban fekszik, elülső porcos része kürt alakban kitágul s petéded megnyult nyilással nyilik a garat oldalán. Hossza mintegy 36-37 cm., miből 13 cm. a csontos, 24 cm. a porcos részre jut. A cső legszükebb a csontos és porcos rész közötti határon (isthmus tubae), itt a belürege csak 2 mm., e helyen a nyálkahártyának csekély duzzanata elegendő a közlekedés megszüntetésére; hátul a dobüregi nyilása 3-4 mm., a garati nyilása 8-9 mm. magas, de csak 3-4 mm. széles.

Eustachio

(ejtsd: eusztakjó, lat. Eustachius) Bertalan, olasz anatomus, szül. San-Severinoban a XVI. sz. elején, megh. Fossombroneba, della Rovere biboroshoz való utazása közben 1574 aug. E. Urbino herceg házi orvosa volt. Ő fedezte fel a mellékveséket, a mell nyirokjának utját, az Alkmäon óta elfelejtett halló-kürtöt (l. Eustach-féle kürt), a hallóporcok alatt lévő kengyelt és Vena inferiornak a jobb előcsarnokba benyilásánál levő félhold-alaku billentyüt (Eustach-féle billentyük, Valvula Eustachii). Müvei: Opuscula anatomica (Velence 1563., Lejda 1704. és Delft 1726); Tabulae anatomicae (már 1552. készen voltak a rajzok vésetei, de csak 1714. adta ki őket Lancisi Rómában; Genf 1717; Albinus 1744. Lejdában). V. ö. Choulant, Geschichte der anatomischen Abbildung (Lipcse 1852).

Eustachius

(szent), Traján róm. császár hadvezére, előbb Placidusnak hivták; a legenda szerint, midőn vadászat közben egy szarvast üldözött, ez hirtelen megállott s agancsai közt keresztre feszített Üdvözítőnek ragyogó jelenségét mutatta, minek következtében kereszténnyé lett; vértanui halállal mult ki Hadrián alatt Rómában. A vadászok védszentje; emléknapja szept. 20.

Eusthatios

1. Antiochiai, szül. Side-ben, Pamfiliában, megh. 337., előbb beröai, majd 323. év körül, antiochiai püspök; részt vett a 325. niceai zsinaton. Az eretnekek iránt tanusított szigora felkeltette ellene az arianusok haragját, ugy, hogy ezek egy általuk Antiochiában tartott gyülésen, 331., a leggyalázatosabb rágalmakat szórták ellene, hogy állásától megfosszák. Hivei fegyvert fogtak a védelmére, mire mint lázítót bevádolták Constantin császárnál, aki előbb Thráciába, majd Illyriába számüzte. Müveiből csak apró töredékek maradtak ránk (összegyüjtve Fabricius által, a «Bibliotheca Graecá»-ban). A többi, neve alatt ismeretes munka nem tőle származik.

2. E., Sebastei, szül. Cezareában, Kappadóciában, a szerzetesi élet terjesztője Pontusban és Örményországban a 360. év körül, megh. 380. Sebastei püspök. Tulzó szigorát az aszkezisban, továbbá a házasság ellen irányult tanítását a gangrai egyzázi gyülekezet 357. elvetette.

3. E., Makrembolita, bizanci patricius a IX. sz.-ban; irt egy 11 könyvből álló görög regényt Hysminias és Hysmine szerelme c. alatt és egy talány-gyüjteményt. A regényt kiadták Teucher (Lipcse 1792), La Bas (a Scriptores erotici gyüjt.-ben, Páris 1856), Hercher (Script. erotici, Lipcse 1859), a talányokat Hilberg (Bécs 1876).

4. E., Tessalonikai, szül. Konstantinápolyban, előbb szerzetes, diakonus, majd az ékesszólás tanára u. ott. 1160-tól tessalonikai érsek. Megh. 1194. Irt egy sok tudásraól tanuskodó kommentart Homeroshoz Devarius regiszterével (Róma 1542-50; Lipcse 1825-30), egyet Dionysios Periegeteshez (legutóbb kiadta Bernhardi, Lipcsében, 1828). Pindárhoz irt kommentárjának azonban csak a prologusa van meg (átdolgozta Schneidewin, Göttinga 1837), végre tömérdek hittudományi, történeti dolgozatot, beszédeket és leveleket, a melyeknek egy részét Tafel «Eustathii opuscula» c. alatt (Frankfurt 1832) adta ki. 21 reánk maradt szónoklata között van olyan is, melyben Manuel és Dukás János császároknak a magyarokkal viselt háboruiról emlékezett meg. V. ö. Kúun Géza gr. értekezését a Századok-ban 1894. a 237 l. Kommentárjait Stalibaum adta ki (Lipcse, 7 köt. 1829-38.). V. ö. Krumbacher, Gesch. d. byzant. Litt. 242. l.


Kezdőlap

˙