Eymericus

Miklós, spanyol kanonok, született Geronában 1320., megh. u. o. 1399 jan. 4. 1334 óta a dominikánusok szerzetének volt tagja, VI. Ince pápa alatt 1356. főinquizitor lett. Műve: Directorium inquisitorum (Barcellona 1503; Róma 1587; Velence 1607; kivonatban Morellet adta ki, Páris 1764).

Eymoutiers

(ejtsd: ejmutyie), város Haute-Vienne francia départementban, 45 km-nyire Limogestól, a Vienne mély és festői völgyében vasut mellett (1891) 4192 lak., kalap-, bőrgyártással, prémkészítéssel, panutfonással és festéssel. Nevét a X. század végén sz. Pralmody sirja fölött alapított antimonasteriumnak nevezett apátságtól kapta, amelyből a XV. sz.-ban épült szép templom máig is fenmaradt.

Eynard

(ejtsd: énár) János Gábor, genfi bankár; szül. Lyonban 1775., megh. 1863 febr. 5. Atyjának Lyonban virágzó kereskedése volt; 1793. pedig Lyont a konvent csapatai ellen védelmezte, de azután kénytelen volt családjával együtt külföldre menekülni. Előbb Genovában alapított kereskedőházat s azután nagy vagyon birtokában (1814.) Genfbe költözött, honnan mint követ a bécsi kongresszusra küldték, 1816. pedig a toscanai nagyherceg hivta őt magához, hogy kormányának szervezésében segítségére legyen; 1818. mint a herceg küldöttje az aacheni kongresszusra ment. Nagy tisztelője lévén a klasszikus irodalomnak, teljesen magáévá tette a felkelő görögök ügyét, kiknek érdekében 1825. Párisba ment s mint a filhellén egyesület tagja oly serény tevékenységet fejtett ki, hogy a görög nemzetgyülés hálából honfiusította. Midőn 1829. hasztalan igyekezett Párisban Görögországnak kölcsönt szerezni, a sajátjából küldött 700000 frankot a szabadságharcosok támogatására. Az 1841. krétai felkelés alkalmával mindent elkövetett, hogy e sziget Görögországgal egyesíttessék. Politikai ügyekben Svájcnak is hasznos szolgálatokat tett. Mintegy 60 millió franknyi vagyonát legnagyobbrészt közcélok előmozdítására hagyományozta. Iratai közül említésre érdemesek: Lettres et documents officiels relatifs aux divers événements de Grece (Páris 1831); Vie de la baronne Krudener (Páris 1849).

Eynatten

Ágost Frigyes báró, a rajnai porosz tartomány egyik régi nemes családjának sarja, szül. 1798., megh. 1860 márc. 7. Osztrák szolgálatba lépve altábornagy és Verona kormányzója lett. De miután az 1859. olasz hadjárat alkalmával az élelmiszerek és takarmány körül csaló szállítókkal egyetértve óriási sikkasztásokat követett el, pörbe fogták. Mig mielőtt az ezzel kapcsolatban álló Richter Ferenc bankigazgató ellen indított pörben itéletet mondott volna a törvényszék, E. sajátkezüleg véget vetett életének. V. ö. Neuer Pitaval 35. köt., (Lipcse 1872). Az 1848-1860. abszolutisztikus rendszernek egyik szimptomátikus eseménye E. bukása.

Eyre

(ejtsd: ér), nagy sóstó Ausztrália D-i részében, D.-Ausztrália gyarmatban a d. sz. 28° és 29° 30’ közt, 22 m. magasságban. Hosszabb tengelye ÉD-i irányban mintegy 200 km., szélessége 45-50 km. Mélysége nagyon csekély (30-90 cm.); az E. tehát tulajdonképen egy sekély mélyedés, amely a nagy esők idejében vizzel megtelik, de a melegebb évszakban járhatatlan mocsásor siksággá alakul, Ny-on a Macumba, K-en a Barcoo torkollik bele. 1840 aug. 14. Eyre (l. o.) fedezte föl. D-i partjait 1875. Giles, É-i partjait 1859. Stuart, 1865. Warburton és 1875. Lewis járta be. Környékén széles rónák terülnek el, amelyek ivó viz nélkül szükölködnek és nagyobbára csak a Triodia irritans takarja.

Eyre

Eduard János, ausztráliai utazó, szül. Yorkshireban 1815. 1833. Sydneybe ment, azután Dél-Ausztráliába. 1839. bejárta a Flinders-láncolatot, látta a Torrens-tavat, azután délkeletre a Murrayhez ment és azt torkolatáig követte. Ő fedezte föl az Eyre-tavat, mikor Port Lincolnból a Yorke-félszigetről a Gawler-láncolathoz és onnan a Flinders-hegységhez és vissza a déli parthoz utazott. Legnevezetesebb utazását 1841. tette a dél-ausztráliai part hosszában a King George Soundig. 1862-66. mint Jamaika kormányzója az ottani néger lázadás kegyetlen elnyomásával nevét gyülöletessé tette. Ausztráliai utazásainak leirása Journal of expeditions of discovery into Central Australia (Lond. 1845).

Eyre & Spottiswoode

(ejtsd: er end szpotszvudd), angol udvari nyomda Londonban; 1750 táján Eyre Károly (sz. Lanfordban) alapította, ki 1773. Strahan Vilmost vette magához társul. Későbben utóbbi helyét unokaöccse: Spottiswoode András foglalta el. 1893. Eyre egyik dédunokája: Eyre György Eduard Briscoe és Spottiswoode két unokája: Spottiswoode Vilmos Hugh és Spottiswoode Eyril András testvérek voltak a nyomda tulajdonosai. E nyomdának már a XVIII. sz.-ban volt joga a biblia (főképen annak hiteles angol fordítása) nyomtatására. Más fontos nyomtatványok is készültek és jelenleg is készülnek benne. 1872. az üzletet nagyon bővítették, ugy hogy most valamennyi, a nyomdászattal összefüggésben álló iparágat magában foglalja. Több helyütt (Melbourne, Sydney stb.) fióküzlete is van.

Eyria

(ejtsd: erie), D-Ausztrália gyarmat széles félszigete a d. sz. 33° és 35°, a Nagy-Ausztrál és a Spencer-öböl közt. Az Olinthus és Hill nevü hegyek takarják, a Wille- és Catastrophe fokokban végződik. Rajta csak kevés marhatenyésztő lakik.

Eyschen

Pál, luxemburgi miniszter, született Luxemburgban 1842. Jogot hallgatott Német- és Franciaországban s mint ügyvéd telepedett le szülővárosában. 1867. mint a klerikális párt hive, a képviselőház tagja és jegyzője lett, s az is maradt 1876-ig, amidőn igazságügyi miniszter lett; ez állásában a büntető törvénykönyv és az igazságszolgáltatás körül nagy érdemeket szerzett. 1874-89-ig ügyvivő volt a berlini udvarnál. 1888. államminiszterré lett s mint ilyen vezette be a nasszaui herceget az ország ügyeibe 1889., (midőn a hollandi király komolyabban megbetegedett volt). E. munkája: Das Staatsrecht des Grossherzogtums Luxemburg, Marquardsennek Handbuch d. öffentlichen Rechts cimü művében jelent meg (Freiburg 1889).

Eytelwein

János Albert, német mérnök, szül. Majnai Frankfurtban 1764 dec. 31., megh. Berlinben 1848 aug. 18. Tizenöt éves korában a porosz tüzérséghez lépett s 1794. titkos főépítőtanácsossá nevezték ki. Az ő igazgatása mellett nyitották meg 1799 ápr. 13. a berlini építészeti akadémiát. 1816. országos építészeti főigazgatóvá tették meg, 1830. a magánéletben vonult vissza. E. vezetése alatt számos folyót szabályoztak, kikötőt építettek stb., azonkivül Poroszország részére mérték- és suly-rendszert állapított meg. Számos jó könyvet is irt. P.: Praktische Anweisung zur Wasserbaukunst (Berlin 1802-1808; 1809-1821); Handbuch der Mechanik fester Körper und der Hydraulik (u. o. 1801; 3. kiad., Lipcse 1842); Handbuch der Statik fester Körper (Berlin 1808, 3 köt., 2. kiad. 1832); Handbuch der Perspektive (u. o. 1810 2 köt.); Grundlehren der höheren Analysis (u. o. 1824 2. köt.) stb.


Kezdőlap

˙