Feniciai nyelv

a sémi nyelvek északi ágához tartozó és a héber nyelvvel ugyanegy csoportból való nyelv. E két nyelv egy közös régi alapnyelv (a kánaáni ősnyelv) dialektusait képezik; mind nyelvtani, mind szótári tekintetben egymáshoz a legközelebb rokonságban állanak és sajátosságaikkal egyéb sémi nyelvcsoportoktól, p. az aramaes nyelvektől (l.o.) közös eltéréseket mutatnak fel. E viszonyt minden tekintetben legélesebben Stade Bernát figyelte meg: Erneute Prüfung des zwischen dem Phönicischen und Hebräischen bestehenden Verwandtschaftsgrades cimü tanulmányában (Morgenländische Forschungen, Lipcse 1875, 167-232 lapjain). A F.-et Palesztina partvidékén és a hozzá tartozó területeken, ugymint a feniciai nép ázsiai, afrikai és európai gyarmataiban használták. Nagy Sándor ideje óta az anyaországból a görögnyelv szorította ki; legtovább az afrikai gyarmatokban maradt fenn, ahol az uj-puni nyelvjárás fejlődött ki belőle, mely a régi Karthágo területén még Kr. e. 400 körül, talán még tovább is fennmaradt. E nyelvjárást leginkább az erős torokhangok elgyengülése jellemzi. De a feniciai anyanyelv körében is lehetett nyelvjárási eltéréseket észrevenni.

A F. összefüggő emlékei az anyaországban és a gyarmatokban talált feliratokban maradtak reánk, melyek egészen a Kr. e. VII. sz.-ig (ipsambuli felirat Kr. e. 650.) nyulnak vissza, sürübben azonban csak a Kr. e. IV. sz.-tól kezdve jelentkeznek. Nevezetes, hogy a tulajdonképeni Fenicia területén talált emlékek elenyésző csekély számuak azok mellett, melyek a gyarmatokból kerültek elő. Igy p. a feniciai kultusz legelőkelőbb okiratainak egyikét (a marseilli áldozati táblát) 1845. Marseilleben fedezték fel. Sok feniciai emléket találtak Cirusban, Sziciliában, Maltában, a legtöbbet Afrikában, különösen Karthágó vidékén, mely különösen azóta, hogy a tuniszi okkupáció az ásatásokra több szabadságot nyujt, ezer számmal adja elé a régi Karthágó emlékeit. Az anyaország egyik legnevezetesebb emlékei közé tartozik Esmunázár király feliratos szarkofágja (A Louvreben), melyet 1855. Szidon területén találtak, továbbá Jehavmelek királynak a régi Biblosz területén 1875. felfedezett felirata.

A feniciai kutatásoknak nagy lendületet adott Renan tudományos expediciója (1860-61), melynek eredményei a Mission de Phénicie cimü nagy munkában (Páris 1864) vannak lerakva. A F. emlékeit legelőször Barthélemy János Jakab tárgyalta (Réflexions sur quelques monuments phéniciens et sur les alphabets qui en résultent, Páris 1758); e kezdeményezés után a feniciai filologia legnevezetesebb mozzanatát Gesenius nagy munkája képezi: Scripturae linguaeque Phoeniciae monumenta quotquot supersunt stb. (Lipcse 1837), melyet Judas, Etude demonstrative de la langue Phénicienne et de la langue Libyque (Páris 1847) egészített ki. Korszakot alkot a francia akadémiában Renan által megpendített Corpus inscriptionum semiticarum, nagy gyüjtő munka kiadása, melynek első a feniciai emlékeket és magyarázatukat tartalmazó szekciójának megjelenése 1881 óta van folyamatban. Megemlítendők még Euting, hires német paleograf kiadványai közül: Punische Steine (a szt. pétervári akadémia emlékirataiban 1871); Erläuterung einer zweiten Opferverordung aus Karthago (Strassburg, 1874); Sechs phönikische Inschriften aus Idalion (u. o. 1875). Az uj-pun nyelvemlékekhez tartozik még Plautus Poenulusának pun szövegdarabja (V. 1-3. Az itt előforduló pun szöveg összes magyarázatait tárgyalta Hatala Péter dr., Egyet. Phil. Közl. 1. füz.), melynek magyarázását a kézirati hagyomány kuszáltsága nehezíti meg. Nyelvtant Schröder-től birunk: Die phönicische Sprache. Entwurf einer Grammatik nebst Sprach- und Schriftproben (Halle 1698). Számos, azelőtt félreismert nyelvtani sajátosságot Schlottmann Konstantin derített fel a «Zeitschrift der deutschen morgenländischen Gesellschaft» számos kötetében megjelent értekezéseiben és különösen Die Inschrift Erschmunazars, Königs der Sidonier (Halle 1868) cimü munkájában. A nyelvanyag pontosabb értelmezését nagyban előmozdította még Levy M. A. Phoenizische Studien (3 füzet Breslau 1864), Phönizisches Wörterbuch (u. o.). Az emlékekből eddigelé kimutatható összes szókincset leujabban Bloch A. dolgozta fel (Phoenicisches Gloss., Berl. 1890).

Feniciai vallás

A feniciaiak vallási képzetei sok közös vonást mutatnak a többi pogány sémi népek nézeteivel. Főistenségük volt Baal, amelynek neve nőnemü alakban is előfordul: Baalat. Néha Baal samîn-nak (Az egek Baalja) nevezik. Ez a napisten, amelynek tisztelete az izraelitáknál is elterjedt, ugy hogy a próféták küzdelme kiválóan az ellen irányult. Tirusban Baalt Melkart (a város királya) név alatt tisztelték. A napisten mellett állott a hold istennője: Astarté (héb. Astáret, aram. Attar), amely a bástyák védőasszonya is volt, amiért fején bástyaalaku koronával is szokták ábrázolni. Egy másik fő istenség volt Esmun (innen az Esmun-ezer név), akit az egészség istenének tekintették. A görög Artemissel azonosítják a régi irók Tanit istennőt. Ezen istenekről különféle mitoszok maradtak reánk, amelyeket különösen a biblosz-i Philo (K. u. 100 körül) egy munkájából ismerjük, amelyet ez egy ősrégi feniciai irónak, Szanchunjathônnak tulajdonít. Ugyanebből a munkából ismerjük a feniciaiak mitoszát a világ eredetéről. Nagy szerepet játszott a feniciaiaknál és a velük közös vallással és nyelvvel biró karthágóiaknál a Moloch kultusza, amely emberáldozatokkal járt (némely isteneiket kabírok-nak, «hatalmasoknak» nevezték), valamint a tavasz istenének, Adonisz-nak (babil. eredetü neve: Tammuz) a tisztelete. A feniciai istenek tisztelete mindenféle erkölcstelen üzelmekkel volt összekötve. V. ö. Renan, Mission de Phénicie. Baethgen, Beiträge zur semitischen Religionsgeschichte (1888).

Fenicit

(ásv.), ólomkromát (Fb3Cr2O9), karminpiros v. jácintvörös, rombos rendszerbeli; termőhelye Ural. Haidinger irta le. Szinonim vele a melanochroit.

Féniek

(ang. fenians), politikai szövetség, mely Irországban keletkezett oly célból, hogy az angol uralmat megbuktatva, a szigetet független köztársasággá tegye. A szövetség müködésének szintere Irország és É.-Amerika, hol ir nemzetiségü üldözöttek menedékhelyet találtak. Nevét egy ősi hadi szervezetből (fionua firinu) kapta, melynek tagjai ekölcsös életü ir nemzetőrök voltak. A modern feniánizmus 1800. körül keletkezett, eredetileg oly céklból, hogy a külföldön elszéledt kivándorlók nemzetiségét egyletek által fentartsa. Megalapítója O'Mahonney János haszonbérló, ki az ir politikai menekültekkel, különösen Stephens Jakabbal együtt szőtte Irország felszabadítására irányuló tervét. E terv értelmében, melyet nehány francia tiszt és ir forradalmár is támogatott, Stephens visszatért Irországba, hol egy testvéries egyesületet alapított, melyből később az u.n. I. R. B. (Irish Republican Brotherhood, ir köztársasági testvériség) nevü jelentékeny egyesület keletkezett, O'Mahonney pedig hasonló célból Amerikába távozott s New-Yorkban alapította meg a F. egyesületét, mely csakhamar elterjedt egész É.-Amerikára s politikai és társadalmi tényezővé szervezkedett. 1863. Chicagoban gyülést tartottak, melyen kimondták Irországnak köztársasággá való átalakítását s elhatározták, hogy az ir felkelést minden erejükkel támogatni fogják. Eközben a tagok száma 80000-re szaporodott s egy női féni-szövetséget is alakítottak. Filadelfiában 1865. okt. 6.-án tartották meg az első általános féni kongresszust, melyen O'Mahonney elnökölt s 600 képviselő volt jelen. Ugyanez időben az ir F. is titkos gyüléseket tartottak s midőn egy általuk alapított lap (The Irish People) utján hirdetett elveik a munkások és falusi nép körében naponként népszerübbek lettek, elhatározták a nyilt felkelést. Vezetőiket azonban Dublinban elfogták s legfőbb emberük, Stephens is az angol rendőrség kezei közé került. E meghiusult lázadás hirére O'Mahonney New-Yorkban kezdé meg egy Irországba és Kanadába küldendő expedició szervezését. A próbaképen Kanada ellen tervezett vállalat azonban meghiusult. Ez időtől kezdve működésük szórványos jellegü s inkább egyes erőszakoskodásra és büntények elkövetésére szorítkozik, különösen Angliában és Irországban. Igy 1867. hatalmukba akarták keríteni a chesteri fellegvárat és zavargásokat idéztek elő több angol városban. Londonban felrobbantották a clerkenwelli fogház körfalát, hogy két féni foglyot kiszabadítsanak; 1868 márc. 12. az edinburgi herceg ellen követtek el merényletet s 1872 febr. 29. egy fiatal féni, O'Connor Arthur, Viktoria királynőt pisztollyal akarta kényszeríteni egy kegyelmezési okirat aláirására. Hogy a fenianizmus az ir katolicizmussal nem volt összeköttetésben, bizonyítja az, hogy IX. Pius pápa 1870 jun. 12. a F.-et kiátkozta. Az egész féni-mougalom a 80-as években, midőn a Home Rule kérdés napirendre került, ujból lendületnek indult. Ekkor Parnell és Davitt (a F.-kel rokon landliga szervezője) állott a mozgalom élére és Londonban is alakult főfiók (Supreme council), melynek terve szerint Dublinben alakították a legyőzhetetlenek társulatát (Invincibles). Az uj társulat a politikai gyilkosságot is felvette alapszabályai közé és e társulat tagjai gyilkolták meg 1882 máj. 6. a dublini Phoenix-parkban, világos nappal, Cavendish Frigyes titkárt és Burke hely. államtitkárt. Az egyik cimbora árulása következtében, ki azután mint koronatanu a gyilkosok ellen vallott, ezek megkapták jutalmukat, de az áruló ezzel keveset nyert, mert a F. őt egy a Foktartományba indult hajó fedélzetén orgyilkos által megölették. A nagyszámu agrár-gyilkosságok és bomba-merényletek főintézője O'Donovan Rossa pedig Észak-amerikai rejtekhelyén nem fél az angol rendőrségtől. 1883-85. számos robbanás tanuskodott a F. haragjáról, kiket a Salisbury-miniszterium által életbeléptetett ostromállapot meg drákói szigor még jobban elkeserített. 1886. némi javulás jelei mutatkoztak. Ez évben az Északamerikai Egyes. Államok a jun. 25. kötött szerződés értelmében arra kötelezték magukat, hogy az anarkista merénylettel vádolt angol menekülőket ki fogják szolgáltatni Angliának. Ennél többet használt Gladstone kormányra jutása s az általa a parlamentben (egyelőre az alsóházban) keresztülvitt Home Rule-bill, mely ugyan a szélső ir fanatikusok igényeit ki nem elégíté, de a higgadtabb elemekre mégis megnyugtatólag hatott. A Gladstone-miniszterium véget vetett a rendkívüli intézkedéseknek és közegei békés szellemben járnak el hivatalukban és ezóta a politikai és agrár-kihágások és erőszakoskodásokról alig hallani. Felemlítendő, hogy maga az ir képviselők meghasonlása, melyet Parnell halála siettetett, hasonlóan a békepárt malmára hajtaná a vizet.

Fenil

(Phenyl). Egy vegyértékü gyök; képlete (C6H5)1. Igen sok vegyületben szerepel.

Fenilénbarna

Bismarck-, Manchester-barna (Vezuvin). Bonyolult szerkezetü szénvegyület (a triamidoazobenzol sósav sója), amelyet gyapot, sőt bőr festésére is használnak. A bakteriologus is használja kutatásainál mint festéket.

Fenilénkék

Bonyolult szerkezetü kátrányfesték.

Fenilmustárolaj

CS:N.C6H5. Az izotiociánsav (l. Ciánsavak) fenilétere. A difeniltio-hugyanyból kénsavval való főzéskor képződik. Tiszta állapotban előállítva szintelen, mustárolajszagu folyadék, mely 222°-on forr. Kémiai sajátságaira nézve az allilmustárolajhoz v. közönséges mustárolajhoz hasonló.

Fénix

(gör. phoinix), az egyiptomiaknak sasalaku, bibor- és aranytollazatu, mesebeli szent madara, melyről az ó-korban több monda élt; a legismertebb ezek közt a következő: Minden 500-ik évében a F. elégette magát füszerekből készített fészkében, de hamvaiból megifjodva kelt ujból. ki. A hieroglifikus iratokban, ugy látszik, Benu volt a neve, s inkább gémhez (az Ardea Cinerea-hoz) hasonlított. Seyffarth szerint a F. mitosz szimboluma annak az időszaknak, amely alatt a Merkur a Nap előtt a tavaszi nap-éjegyenlőségbe megy át. A későbbi keresztény mondakörben a F. az örök megifjodás szimboluma, majd a bizanci birodalom jelvénye volt. Az alkémia nyelvében F. a bölcsek kövének egyik elnevezése volt. Nálunk Gyöngyösi István cimezte F.-nek munkáját (Poraiból megéledett F. 1693-ból) s a tűz ellen biztosító társulatok szokták igy nevezni magukat. V. ö. Cassel, Der Phoenix und seine Aera (Berlin 1879).

Fénix

Farkas Ignác, sz. Benedek-rendi áldozópap. Szül. Pápán 1784 szept.8., megh. 1870 dec. 26. 1802 okt.3. lépett a rendbe. 1808 szept. 25. pappá szentelték. Tanár volt Esztergomban, azután igazgató ugyanott, Komáromban, Győrött. Plebános volt Szt. Mártonban, Zamárdon; több helyütt házfőnök. Birta a Ferenc József-rendet. Alkalmi latin költeményeken kivül irt egy Természetrajzt a gazdálkodást kedvelő köznép és serdülő ifjuság használatára és a Magyar gazdaasszonyt stb. V. ö. Zelliger Alajos, Eszt. várm. irók koszoruja.


Kezdőlap

˙