Fénytelenített üveg

l. Üvegétetés.

Fénytévedés

l. Aberráció.

Fénytörés

Ha a fény két különböző közeg határán áthalad, akkor általánosság irányától eltér, a két közegben tehát a fénysugár iránya általánosságban különböző, a fénysugár a határfelületen megtörik. Eme jelenség neve F. Az irányeltérítés nagysága függ a két közeg minőségétől és állapotától, valamint attól, hogy miképen fekszik a fénysugár a határfelülethez képest. Utóbbira vonatkozólag fennáll a Snellius-féle törvény. Ha ugyanis a fénysugár beesési helyén a válaszfelületre emelt normalis és a fénysugár képezte szöget beesési szögnek (i), a megtört sugár és a normalis képezte szöget pedig törési szögnek (r) nevezzük, akkor a Snellius-féle törvény ugy fejezhető ki, hogy a beesési szög szinusza osztva a törési szög szinuszával, ugyanazon két közegre nézve állandó érték, azaz sin i/sin r = n, hol n i az r-től független állandó érték. Ha a fénysugár az A közegből a B közegbe halad, akkor ezen n érték neve: a B közegnek A közegre vonatkoztatott törésmutatója, vagy fénytörő képessége. Ha B-nek törésmutatója A-ra vonatkozólag n1, C-nek pedig n2, akkor C-nek B-re vonatkoztatott törésmutatója n2/n1. A törésmutatók meghatározása szempontjából ez igen fontos, mert ha meghatározták bizonyos anyagoknak törésmutatóját egy anyagra vonatkozólag, akkor ezen adatokból amaz anyagoknak egymásra vonatkoztatott törésmutatóit egyszerüen kiszámíthatjuk. Rendesen a vacuumra vonatkoztatott törésmutatót szokták megadni, mit abszolut törésmutatónak vagy egyszerüen törésmutatónak is neveznek.

A kisérletek azt mutatták, hogy a törésmutató különböző szinü fényre különböző vagy a fényrezgési elmélet nyelvén beszélve: a törésmutató függ a fény hullámhosszától; ha tehát fehér fény halad át két közeg határán, akkor a fehér fényben lévő különböző szinü sugarak különféleképen töretnek, azaz a fehér fény szineire bomlik. (l. Szinszóródás). Valamely anyag törésmutatójának meghatározása az illető anyagból készült prizma segítségével történik legpontosabban. Ez esetben a közvetlen lemérés tárgyát a prizma törőszöge s a prizmára beeső és a prizmából kilépő fénysugár közötti fénykülönbség képezi; a mennyiben pedig utóbbi érték a prizma állásától függ, rendesen azt az állását választják, melynél amaz iránykülömbség a legkisebb (deviacio minimuma) vagy p. midőn a prizmából kilépő fény a prizma lapjára merőleges. Az eddig megvizsgált legtöbb anyagnak törésmutatója az egységnél nagyobb. Kivételt tesz néhány fém, p. az ezüst. Néhány anyag törésmutatójának értékét a natriumfény D vonalára vonatkozólag a következő táblázat mutatja:

[ÁBRA]

Az eddig leirt módon történik a fénytörés nem kristályos, valamint szabályos rendszerben jegecesedő anyagokban. A többi 5 rendszerhez tartozó kristályokban a beeső fénysugárból nem egy, hanem két megtört sugár keletkezik. L. Kettős törés. - F. ásványtani szempontból, l. Sugártörés.

Fénytörés rendellenességei

a látásnak azok a hibái, melyek a szemnek a rendes szabástól, az emmetropiától (l.o.) elütő alkotásából erednek. Ide tartozik a közellátóság (miopia), az ifjukori messzelátóság (hypermetropia), a kétszabásu fénytörés (astigmatismus) és a lencsehijasság (aphakia), közös néven ametropiának nevezik ezeket az állapotokat. Az öregkori messzelátóság (presbyopia) nem a fénytörés rendhagyása, hanem az alkalmazkodás fogyatékos volta, tehát nem tartozik ide. A rendes szabásu szem ugy van alkotva, mint valami pontos optikai készülék, a messzeségből jövő, párvonalas fénysugarak éppen az ideghártya sárgafoltján egyesülnek (l. a) ábra) (a), anélkül hogy a szemnek alkalmazkodnia kellene, a szem a messzeségbe lát, ha pedig a tárgy közel van, p. olvasáskor, akkor a szemlencse erősebben domborodik, s megint tiszta lesz a látás, csak a 45. év körül, az öregkori messzelátóság beálltával lesz a szem messzelátóvá, amikor a szemlencse már nem bir kellően domborodni.

[ÁBRA]

A messzelátó szabásu szem a rendesnél rövidebb alkotásu, ennélfogva a párvonalas fénysugarak még nem egyesülnek, mikor a sárgafoltot érik (l. b) ábra) (b), hacsak a szem nem alkalmazkodik, vagyis lencséjét domborítja; az ilyen szemre a messzire nézés is olyan forma működés, mint a rendes szabásu szemnek az olvasás; csakis domboru szemüveg használásakor jut abba az állapotba, mint a rendes szabásu szem, hogy t. i. alkalmazkodás nélkül tisztán lásson. Fiatalabb korban, ha valakinek nem nagyfoku a messzelátósága, üveg nélkül is birja ugyan, mert jól tud alkalmazkodni, de annál hamarább beáll az öregkori messzelátósága, mert nem győzi alkalmazkodással. A közellátó szabásu szem a rendesnél hosszabb alkotásu, azért a messzeségből jövő párvonalas fénysugarak előbb egyesülnek (l. c) ábra) (c), mintsem a sárgafoltot érnék, csakis a közelebb levő tárgyak fénysugarai, melyek hátrább egyesülnek, vethetik a sárgafoltra a képet; ennélfogva az ilyen szem közelre tisztán lát, messzire azonban nem láthat tisztán, hacsak olyan homoru szemüveget nem tesznek eléje, a mely a párvonalas fénysugarak egyesülésének helyét hátrább a sárgafoltra veti. A lencsehijas szem rendes szabásu volna, de mivel a szürkehályog operálásakor kivették az elszürkült lencséjét, annyira meggyöngült a fénytörése, mint valami nagy fokban messzelátó szemé; erős, domboru szemüvegre van szüksége, hogy a szemnek hiányzó lencséjét a szemüveg pótolja. Az asztigmatizmusz (l.o.)

Fénytörő képesség

l. Fénytörés.

Fényüzés

(luxus), oly fogyasztás, mely nem a szükségletek kielégítésére, hanem a szabad élvezetre irányul. A F. nagyobb jólétet tételez fel, mert észszerüleg csak a szükségletek kielégítése után következik. Viszonylagos értelemben valamely kornak vagy osztálynak szükségleti mérve F.-nek neveztetik, ha más osztály vagy más kor oda fel nem ér. A F. nem mindig jogosulatlan, nem mindig káros, hanem kisérője a jólét emelkedésének és az ipar fejlődésének. Helytelen a F., ha nincs helyes arány az áldozat és az élvezet között, ha esztelen, ha pusztán a hiuság, avagy az érzékiség kielégítésére irányul. A F. gyakran igaz nagy érdekeket veszélyeztet, az egészséget, a vagyoni egyensulyt, az erkölcsöket, gyakran még az észtehetséget is. A F. történetileg igen különböző alakokat mutat, más a nyers, más a tulfinomított korszakok fényüzése. A mivelt korszakok fényüzése különösen az életmód finomításában, az élet helyesebb berendezésében, egészséges, kényelmes lakásban, ruházkodásban, étkezésben, a szellemi és művészeti kincsek élvezetében, utazásokban, nyaralásban stb. jut kifejezésre.A F. örjöngő csapongásainak klasszikai példáját a császári Róma mutatta. A F. kicsapongásai ellen különböző eszközöket alkalmaztak: ezek között szerepel különösen a F. törvényes szabályozása (fényüzési törvények); a ruházkodás, étkezés, ékszerek használatának szabályozása. Azonban ezen szabályokkal kevés eredményt értek el. Valamivel több eredmény várható a F. megadóztatásától (l. Fényüzési adók), legtöbbet azonban jó példaadástól, a jövedelem egészségesebb megoszlásától. V. ö. Földes, társadalmi gazdaságtan I. (Budapest 1893.)

Fényüzési adók

tágabb értelemben oly fogyasztási adók, melyek a fényüzési tárgyakra vannak kivetve. Szükebb és tulajdonképeni értelemben azonban oly fogyasztási adók, melyeknél az egyenes adók módjára történik az adókivetés és beszerzés, tehát az adóalanyok és adótárgyak összeirása alapján. A F. tárgyai közé tartoznak ló- és kocsitartás, cselédtartás, különösen férfi-cselédek alkalmazása, ezüst- és arany evőszerek, társas egyletekhez tartozás, tekeasztal, zongora, hajpor, fegyver, cimerek (ez Angliában még most is létezik), a kutya- és kártyaadók. A F. célja rendesen a fényüzés megszorítása, de e cél nem igen éretik el. A F. pénzügyileg csak ott válnak be, hol nagyobb gazdaság uralkodik, szegényebb népeknél igen csekély az ilyen adók hozadéka. Nálunk 1875. hozták be a fényüzési adót (XXVI. t.-c.) cselédtartásért, tekeasztalokért, játékhelyiségekért, kocsi- és lótartásért; 1879. azonban ismét eltörölték (LVIII. t.-c.)

Fenyves

(növ., pinetum), l. Fenyőliget.

Fenyvesbogyó

afonya (növ.), az ország tótos felvidékén boronica (Vaccinium L.), az erikafélék alcsaládjának v. külön a Vacciniáceák családjának apró cserjéi mintegy 100 fajjal (nálunk 4), az északi földgömb mérsékelt vidékein, meg a trópusok hegyein. Termetök nagyon különböző, levelük váltakozó, gyakran örökzöld és hasítéktalan; virágjok magános, de többnyire fürtös, bogyójok gömbölyü és ehető. A V. Myrtillus L. (Heidelbeere) (l. az ábrát)egész 3 dm. magas, kopasz cserjécske, ága éles, levele tojásdad, aprón fürészelt, vékony, évenként lehulló.

[ÁBRA] Mirtuszképü fenyvesbogyó.

Virága 1-2-ként áll, gömbölyded, pirosas zöld; bogyója kékfekete. Európában és Ázsia É-i részén s É.-Amerikának angol birtokain az erdőkben, különösen a fenyvesek talaján töméntelen számban él. Természetnyujtotta hegyvidéki gyümölcsét a lakosok nyersen fogyasztják és árulják, de be is főzik. A piros F. (V. vitis Ideae L.), egész 15 cm. magas levele örökzöld, fordított tojásdad, virága fehéres v. rózsaszin, bogyója piros. Fenyvesekben nő. Bogyóját csak befőzve eszik, mert citromsavával fanyarsavanyu, de nem kellemetlen izü. A V. uliginosum L. 0,3-1,25 m. magasra is megnő, levele őszkor lehull, fordított tojásdad. Feketelila bogyója szintén ehető, de fanyarizü. A V. Oxycoccos L. v. Oxycoccos palustris Pers. (tőzegbogyó, mohabogyó) fonalnemü szára és ága kuszó; apró levele örökzöld, tojásdad; szirma piros, kerékalaku, piros bogyója az első fagy után jóizü. Északon szintén befőzik.

Fenyvesbogyó-félék

(növ., Vacciniaceae vagy Vaccinieae), kétszikü külön család, majd az erikafélék alcsaládja, a legközelebbi rokonaitól a külső termő, valamint a bogyógyümölcs különbözteti meg. Apró cserjék; levelök váltakozó, hasítéktalan, virágjok magános vagy fürtös. Mintegy 200 faja az északi földgömb mérsékelt és hideg tájain, valamint a hegyek felsőbb régióiban, nálunk különösen a fenyvesekben, de legtöbb É.-Amerikában terem. A forró vidék hegyein kevesebb nő. A harmadkorban a Vacciniumnak számtalan ásatag maradványa van.


Kezdőlap

˙