Fez

egyike Marokkó két székes fővárosainak, 195 km.-nyire Tandsertől és 160 km.-nyire az Atlanti-oceán patrján fekvő Rabattól, 550 m. relativ magassága hegyektől szegélyezett, mintegy 25 km. hosszu és 3-10 km. széles, halmos sikságon, amelyen a közelben több forrásból eredő Ued. F. folyik keresztül. A lakosok számát 50, 80, 100, sőt 150000-re is becsülik, akik között mintegy 10000 izraelita. F. még maig Marokkó legiparosabb és legélénkebb forgalmu városa; benne puskaport, apró csecsebecséket, festett fayanceot, hires, maroquinnak nevezett bőrt, gyapjutakarókat és köpenyegeket, selyemkelméket, fezeket és nyergeket készítenek. A termékeny környéken, ahol évente kétszer is aratnak, igen szép virágok és kitünő gyümölcs terem. Az európai iparcikkeken kivül teát, cukrot és füszereket vesz. Az utcák szükek, kanyargósak és igen piszkosak, tulajdonképpen hosszu galeriák, amelyekben a levegő alig cirkulálhat, a házak földszintiek vagy egy emeletesek, rácsos ablakokkal vannak ellátva és nagyobbára rendkivül elhanyagoltak. A mecsetek közül is sok van teljesen elhagyatva; szentségének hirét egyedül a Mulej-Edrisz és az El-Karubin őrizték meg. Ez utóbbinál van a marokkói egyetem, amelynek egykoron Avicenna és más arab tudósok voltak tanítványai, de amely ma már csak nagyon primitiv ismereteket terjeszt. F. három részből áll: a 808. alapított régi városból (el-Beled-el-Bali), az uj városból (el-Beled-el-Dsedid) és a Mellah nevü zsidó városrészből; ezeket egymástól falak és kertek választják el; azonban ezen közben eső tereken is nagy a szenny és piszok, éppen ugy mint a városban magában és a szultán lakóhelye, a Bu-Dselud körül. F. alapíttatását Edrisz imamnak köszönheti, aki 808. megvetette a régi város alapját az Ued F. partján; 467 évvel későbben Abu Jusszuf az uj várost kezdte el építtetni. A város az Almohadok korában érte el virágzása tetőpontját; ekkor 780 mecsetje, 93 nyilvános fürdője, csak a falak közt 472 malma, 89236 háza, 19041 meszriá-ja (kisebb háza), 9082 boltja stb. volt. A mohammedánus világban akkor F. volt Mekka után a legszentebb hely. A XVII. sz. óta azonban hanyatlásnak indult.

Fez

(Fezz), Keleten és déli Európa nagyrészében divó, gyapjuból készülő vörös szinü karimátlan sapka, melynek tetejéről fekete v. kékszinü bojt függ le. Nevét Fesz városától kölcsönözte, ahol mint általán Észak-Afrikában e sapkákat sürüen gyártják. Maguk a keletiek nem F.-nek, hanem tarbúsnak nevezik. Gyermekek és nők is (rendesen aranyfonallal és gyönggyel himezett) F.-el fedik fejüket. A régi divat szerint öltözködő férfiak (különösen a tudós osztály, sejkhek) a F. alja köré még a turbánt is csavarják, melynek szine és terjedelme az illetők állása szerint különböző. Mahmud szultán óta a katonaság és az államhivatalnokok már nem használnak turbánt, hanem puszta F.-t, mely az u.n. stambuli öltözet kiegészítő részét képezi. Nagysága és alakja a divat szerint változó. Dél-Európa keresztyén lakossága ujabb időben lassan-lassan teljesen odahagyja a F.-t és európai kalappal és sapkával cseréli föl. Német, cseh, morva. francia, ugymint svájci gyárak is sürün üzik a F.-ipart.

Fezzán

(Fezan), Tripolisz török kormányzóság legdélibb tartománya Afrika É-i részében; határai nagyobbára bizonytalanok; É-on határos Dsebel tartománnyal, K-en a Nagy-Szirtisz melletti parti siksággal és a Libiai-sivataggal, D-en Kauarrel és Ny-on az Azdser targák földjével. Hossza 1180, legnagyobb szélessége 500 km. F. 200-750 m. magas felföld, amely a sivatag vidékén kivül 3 csoport oázisból és több, nagyobbára NyK-i irányu vádiból áll. A három oáziscsoport: a középső, amelyen a tartomány fővárosa, Murzuk is épült, az EK-i csoport, amelyet Dsofrának hivnak és a D-i a legkisebb csoport. A jelentékeny vádik, viz nélküli folyók D-ről É-felé az Otba, az Aberdsus, az el-Garbi és es-Sergi, az es-Siati és a Heran. A tartomány É-i határán van a köves, viz nélkül szükölködő fensik, a Hamada-el-Homra, asmelynek K-felé folytatása az es-Szoda hegység, ÉK-i szögletében pedig a Haruds-el-Aszuad. Az éghajlat nyáron rendkivül meleg, Duveyrier 1861. az árnyékban 44,6°-ot olvasott le a hőmérőről; télen azonban a hideg érzékeny; bár a hó ismeretlen, a vizeket nem ritkán borítja vékony jégréteg. Az eső igen ritka, de a szélviharok, amelyek a homokot felkavarják, gyakoriak. A földet sok helyen vöröses homok takarja, amely általában száraz, de a vádikban s egyéb depressziókban egy-két méternyi mélységben elég vizet találni arra, hogy a környéket öntözni lehessen. Ilyen helyeken a surghum, a köles, a rozs, de főképpen a datolya legfontosabb termékek. Nagyobb állatokat főképpen es-Siati vádiban tenyésztenek, legelterjedtebb házi állat a teve, a kecske és a kövér farku juh; a ló és szamár ritka és drága. Vadon élnek a struc, a gazella, muflon, hiéna, sakál és a róka. A lakosság, amelynek számát meghatározni vajmi nehéz (Nachtigall 50000-re, Rohlfs 20000-re becsüli) s amely részint nomád, részint állandóan egy helyen lakik, arabokból (riah, hotman és megarha törzsek, főképen F. közepén), targikból, továbbá tiszta és korcs négerekből áll. A főváros Murzuk; egyéb jelentékenyebb helységek: Szokna (2500 lak.), Szemmu (1200 lak.), Szirkhen (900 lak.) stb. Bár a római történetirók az Afrika ezen részében történtekről alig tesznek említést, annyit mégis tudunk, hogy a római sorok győzelmesen haladtak F.-ba (Phasania, mint Plinius nevezi) is, különösen Cornelius Balbus XIX. Kr. e. Tanuságot tesznek erről azok a romok is, amelyek F.-ban máig is láthatók és amelyek közt a legjelentékenyebbek az egykori fővárosnak, Garamának romjai; ezek helyét ma Dserma-el-Kedima-nak hivják. Az arabok 667. foglalták el F.-t, Tripolisz török kormányzósággá levén, 1841. Bakir bej F.-t Tripolisznak vetette alája. Az irodalomra nézve l. Szahara.

ff

a fortissimo rövidítése, a. m. nagyon erősen.

F-hangnyilás

A vonós hangszerek felső fedélzetén látható ama két nyilás, mely jobbról és balról egyenlő dimenzióban [ÁBRA] alakzatot mutat. Az ily alaku nyilások legtökéletesebben megfelelnek a vonós hangszereknél szükségelt igényeknek, hogy a hurzengés egyenlő szétoszlásra, a hangfenék pedig a hangok arányos visszaverésére képesítve legyen.

Fiadzás

a több fiat szülő állatoknál, p. a sertésnél a fiak szülése. F. a botanikában (plantae viviparae) tulajdonképen az a jelenség, midőn a növény magva már a gyümölcsbe zárva, tehét nem a földben csirázik, a csira a gyümölcsből kibujik s az anyanövényről leválik v. csirázó állapotában a gyümölccsel együtt esik le. Mint abnormis jelenség egyes hazai növényen, nedves időben a gabonán, a szittyón, Epilobiumon, az almán, a mákfejben, tölgyön, szelid gesztenyén stb. tapasztalható. V. ö. Schuch J., Csirázik-e a makk, mig a tölgyfáról le nem hull? Természet 1876; Borbás, A szelid gesztenye csirázásához. Term. tud. Közl. 1879; Göbel, Pflanzenbiologische Schilderungen (I. rész, Marburg 1889).

Fiági és leányági javak

1848 előtti jogunkban a fekvő javakra, különösen a nemesi józságokra vonatkozó rendkivül fontos különbség. Leányág-javakban a fiuk és a leányok, és a fi- és a leányi maradékok egyaránt, s a jogegyenlőség elve szerint örököltek. A fiági javaknak örökösödéséből ellenben a leányok és azoknak utódai (sexus feminei homines) ki voltak zárva. A leányágon levőket az ily javakban a leánynegyed (quartalitium) és a hajadonjog (jus capillare) illette. At országbirói Ért. I. R. 3. §. ezt a különbséget a fiágiság kifolyását képező leánynegyed és hajadoni joggal együtt az 1848. évi XV. t.-c. (az ősiség eltörlése) szellemében eltörölte.

Fiahordó

(állat), 1. tágabb értelemben az erszényesek (l.o.) rendje; 2. szükebb értelemben a ragadozó erszényesek egyik neme (Didelphis), mely a fiahordófélék családjába tartozik. A F.-k a mi patkányainkhoz hasonló ragadozó erszényesek 5 ujju lábakkal, többnyire csupasz kacsfarkkal, kicsiny erszénnyel vagy anélkül s az utóbbiak fiaikat, amelyek farkokkal anyjuk farkába kapaszkodnak, a hátukon hordozzák. Mindnyájan amerikaiak. Ide tartozik a virginiai F. (D. virginiana Shaw.), az amerikaiak oposszuma. Teste 50 cm., farka 30 cm. hosszu, éjjeli állat, mely Mexikóban főképpen a fákon tartózkodik s apró emlősökből és madarakból táplálkozik, meglátogatja a baromfiudvarokat is s ott, mint a mi görényünk, nagy pusztítást visz véghez; nősténye 4 egész 16 borsószemnagyságu magzatot szül, amelyeket mig patkánynagyságra felnövekedtek, erszényében hordoz. A Feneas-fiahordó (D. dorsigera L.), a patkánynál valamivel kisebb, fiait a hátán hordja. Surinam erdeiben fákon tartózkodik; husa élvezhető, mig a virginiai F.-é fokhagyma büzü s csak a négerek eszik meg.

Fiaker

(franc. fiacre, voiture de place) a. m. bérkocsi (l.o.). A F. elnevezés Szt. Fiacriustól, a kertészek védszentjétől származik, kinek képmása a párisi St-Martin-utcában levő házon cégérül szolgált s e házban lakott a XVII. sz. vége felé Sauvage Miklós, a bérkocsi feltalálója. Ma F.-ek minden nagyobb városban vannak; rendőri felügyelet alatt állanak; bizonyos határozott számuk és szabott áruk van. Leginkább a városban vagy környékén teendő utaknál (a la course a. m. az ut szerint v. a l'heure a. m. az idő szerint) használják. Legjobb F.ek Bécsben vannak; csak a kétlovas kocsikat nevezik F.-eknek, az egyfogatuaknak komfortábli a nevök. A bécsi népnyelv a kocsisokat is F. névvel jelöli.

Fiakerpor

(pulvis quarini), háziszer köhögös ellen, mely 20 rész kénnek, 1 r. vörös antimonszulfidnak, 10 r. arakguminak és tragakantának s 30 r. medvecukornak és közönséges cukornak porrátört keveréke.


Kezdőlap

˙