Fimózis

(gör.), a. m. bezárás, romlás; az orvosok nyelvén: fitymaszükülés vagy fitymaszorulat. Ha a fityma egész terjedelmében annyira megduzzad, hogy nem huzható többé hátra; heves hugycsőlob mellett szokott föllépni. Parafimozis, az előbbi ellentéte, ha a fityma annyira megduzzad lobosan, hogy nem lehet többé előrehuzni (spanyolgallér). Kiknél már a gyermekkorban szerzett van jelen, a szükülés növekedhetik. F.-nál a fitymazsákból geny ürül ki és pedig több, mint azt a tiszta hugycsőkankónál észleljük; a fityma bőre duzzadt, ugy hogy a mony eleje csaknem körtealaku. Ha a fityma éppen nem huzható hátra s nem lehet elég tisztán tartani, a folyamat fejlődhetik és a nyomás, melyet a megnagyobbodott makk gyakorol a vizenyős fitymára, lokalis aszfixiához vezethet; a fityma háti felületén kék vagy tintafekete, élesen határolt folt keletkezik, mely kellő beavatkozás hiányában rohamosan növekedik. Majd határolódik az elhalt rész és másodlagos genyedés utján kilöketik a fitymából és helyén lyuk, hézag támad, melyen a makk előrebukik. E deformitás mindörökre megmarad. Gyógykezelés operació, e mellett lobellenes borogatások.

Fin

(franc., ejtsd: fen) a. m. vég, cél. - Fin de siecle (l. o.) a. m. század vége.

Fináczy

Ernő, filologiai és tanügyi iró, szül. Budán 1860 május 10. Középiskoláit Pécsett és Budapesten végezte, a filologiát a budapesti egyetemen hallgatta. 1880-81-ig a gyakorló főgimnáziumban, 1881-84-ig a pancsovai, 1885. a budapesti VII. kerületi áll. főgimnáziumnak volt rendes tanára. 1885. szolgálattételre a miniszteriumba osztották be, hol jelenleg is működik, 1893. igazgatóvá nevezték ki. 1888-89. államsegéllyel D.-Német- és Franciaországban a közoktatásügyet tanulmányozta. 1891 óta az orsz. közoktatási tanács középiskolai előadója. Különböző filologiai értekezéseket irt a szaklapokba s a következő önállóan megjelent művei vannak: Julianus császár (Budapest 1880); A görög irodalom története (Jebb R. C. után angolból ford., u. o. 1880, 1892 és 1894); A görög nő az ó-korban (u. o. 1881); Livius élete és történetirói munkássága (Capes W. után angolból ford., u. o. 1886); A francia középiskolák multja és jelene (u. o. 1890); Lykurgos beszéde Leokrates ellen (görögül és magyarul, ford., bevezetéssel és jegyzetekkel, u. o. 1893). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

Finale

(ol.), a zenében a nagyobbszabásu, több önálló tételből álló művek utolsó tétele. Operáknál, mielőtt valamely felvonás után a függöny legördülne, rendesen nagy énekegyüttes lép fel s ez a F. Instrumentális műveknél összesíteni kell bennök az előbbi tételek hangulati kiegyenlítését, a főgondolatok tömörítését s a ritmikai képletek egyöntetü csoportosítását. Művészetileg nagyon nehéz feladat s azért találkozhatni oly kevés F.-val az összes zeneirodalomban, melyek e részben a követelményeknek teljesen megfelelnének. S ebben volt oly nagy és utolérhetlen Beethoven, az ő Szimfoniái- és Szonátáiban. Legelőször 1750-ben Logroscini használta egyik Opera buffá-jában. Utána Piccini szélesítette ki Cecchiná-jában, teljes többszólamu énektételekre támaszkodva.

Finale Marina

város Genova olasz tartományban, 19 km.-nyire Albengától, a Genovai-öböl partján, vasut mellett, (1881) 3258 lak., kötél-, szappan- és kártyagyártással, rézöntéssel.

Finale nell'Emilia

város Modena olasz tartományban, 24 km.-nyire Mirandolától, a Panaro és vasut mellett, (1881) 7295 lak., selyemiparral.

Finali

Gáspár, olasz államférfi, szül. Cesenában 1829 máj. 29-én. 1846-50-ig jogot tanult Rómában és Bolognában, de amellett irodalommal és politikával is foglalkozott. Résztvett a többi között egy, a pápai kormány ellen irányult összeesküvésben, ami miatt halálra itélték. Piemontba menekült, ahol a pénzügyminiszteriumnál talált alkalmazást. A Romagnának bekebelezése után képviselővé, 1872. pedig szenátorrá választották. 1867-1868-ig az adók és a kincstári uradalmak igazgatója, 1868-69-ig (Cambray-Digny alatt) a pénzügyminiszterium főtitkára, 1869-73-ig a számvevőszék tagja, 1873-76-ig földmivelési miniszter a Minghetti-kabinetben s 1889-91-ig (Crispi visszalépéséig) a közmunkák minisztere volt, noha előbb a jobbpárthoz tartozott. Számos nemzetgazdasági művein kivül megirta Farini, Sella, Minghetti és Ricasoli életrajzát is, melyek a Nuova Antologiában (1878) jelentek meg.

Finály

Henrik Lajos, kolozsvári egyetemi tanár, szül. Ó-Budán 1825 jan. 16. Eredetileg mérnöki pályára készült, de emellett foglalkozott az ókori irodalommal is; 1848. résztvett a szabadságharcban, majd nevelősködött, 1853. pedig Haynald Lajos erdélyi püspök a kolozsvári kat. gimnázium rendes tanárává nevezte ki. 1872. a kolozsvári egyetemen a latin nyelvészet rendes tanárává nevezték ki. A m. tud. akadémia és a római Instituto di Archaeologia tagja. F. igen nagy tevékenységet fejtett ki az irodalom terén; irt számos magyar nyelvészeti, archaeologiai, történelmi dolgozatot stb., melyek különböző lapokban jelentek meg. Főbb külön megjelent munkái: Latin-magy. isk. szótár (legjobb latin szótárunk; Régenivel együtt szerkeszté 1858., azután egyedül); A magyar ige időformáiról (Pest 1860); Adalékok a magyar rokonértelmü szók értelmezéséhez (Akad. értekezések közt, 1869); A görögök időszámítása s Az ősrómai naptár (Erd. Muzeum Évkönyvei, 1882); Az ókori súlyokról és mértékekről (Budapest 1883); A latin nyelv szótára (Budapest 1884); Hogy is mondják magyarul? (Budapest 1888); A besztercei szószedet (1892. az Akad. értek. közt). Szerkesztette 1874-82-ig az Erdélyi Muzeumot, sőt ez előtt is több lapot; több cikke jelent meg a külföldi lapokban is. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

Finánc

a pénzügyőr franciás neve; finánciális, pénzügyi; financia, l. Pénzügy; finanszirozás, a pénznek valamely vállalathoz való beszerzése.

Finchley

(ejtsd: fincsle), London (l. o.) külvárosa, Middlessex grófsághoz tartozik, (1891) 16639 lakossal.


Kezdőlap

˙