Flabellum

(lat.) a. m. legyező, napernyő, melynek használata Keleten és a déli népeknél már az ó-korban bizonyos (v. ö. Ovid. Fast. II. 309.; Mart. XIV. 28., XI. 73.; Juven. IX. 50.; Terent. Eun. III. 82. stb.). Használata átjött a legrégibb időben a keresztény liturgiába is; a szent miseáldozat alatt a püspököt egy vagy két diakon legyezte, részint a hőség csökkentésére, részint azért, hogy az áldozati tárgytól a legyek, bogarak stb. távoltartassanak. A XIV. sz.-tól kezdve kimegy a szokásból s jelenleg a pápának ünnepélyes miséjénél s itt-ott Olaszországban van csak használatban. V. ö. Kraus, Real. Encycl. I. 529., u. itt az irodalom.

Flaccus Verrius

l. Verrius Flaccus.

Flachat

(ejtsd: flasá) Jenő, francia mérnök, szül. Nîmesben 1802 ápril. 16., megh. Arcachonban 1873 jun. 16. Bátyja, F. István vezetése alatt képezte magát és vele együtt készítette el 1823-1830-ig a Havre és Páris közti csatorna tervét. Azután Angliába ment a hajóépítés tanulására. Franciaországba való visszatértekor a vasutépítésre adta magát s főmérnök lett. Több mérnök-egyesületnek ő vetette meg alapját. Művei: Établissements commerciaux (1836); Rapport sur le canal du Rhône au Rhin (1840); Les chemins de fer en 1862 et 1863 (1863); Traité de la fabrication du fer (többekkel együtt, 3 köt. atlasszal, Páris 1842-46); Mémoire sur les travaux de l 'isthme de Suez (Páris 1865); Navigation a vapeur trans-oceéanienne (2 köt., u. o. 1866) stb.

Flacius

Mátyás (Illiricus), német evangelikus teologus s egyháztörténész, szül. Albonában (Illiria) 1520 márc. 3., megh. Frankfurtban 1575 márc. 11. Már ifju korában szerzetessé akart lenni, de egyik rokona, Lupetinus ösztönzésére Németországba ment 1539. s Luthernek lelkes tanítványává, később a tiszta lutheri tanoknak tüzes és makacs védelmezője lett. 1545-ben a wittenbergi egyetemhez az ó-testamentomi irásmagyarázat tanárává nevezték ki s megnősült; a smalkaldi háboruval (1547) megkezdődtek életének ezentul soha nem szünetelő zaklatásai. A háboru alatt Braunschweigba menekült, néhány hónap mulva tanártársaival együtt visszatért, de a lipcsei interim kiadatásakor tanári székét odahagyta, Magdeburgból buzdította Luther igaz hiveit Móric, a szász választó-fejedelem ellen való küzdelemre, innen indított szenvedélyes harcot Melanchton, Oslander, Major; általában a Filippisták (l. o.) ellen. 1557. jenai tanárrá neveztetett ki, hol egyik tiszttársával, Striegel Viktorral - ki némileg Melanchtonhoz szított - keveredett epés harcba, s a fejedelmet rávette, hogy Striegelt börtönbe vettesse. Tulbuzgó ortodoxiájának pár év mulva áldozatává lett. Striegel igazhitüségét a szász herceg a weimári szóvitán elismerte, tanári székébe visszahelyezte, F.-t és lutherista tanártársait a fejedelemségből számüzte, mely számüzetésből F. többé nem is tért vissza, sőt eddigi elvtársai is elfordultak tőle a weimári szóvitán nyilvánított azon tulzó állítása miatt, hogy az eredendő bün az embernek lényegéhez tartozik. Igy azután F., ki egész életét a lutheri igazhitüség védelmezésére szentelte, mint manicheusi eretnekségben leledző, mindenektől elhagyatottan, nagy nyomorban végezte be jobb sorsra érdemes életét. Emlékét fentartja az általa kiadott első nagyszabásu protestáns egyháztörténelmi mű, mely Magdeburgi centuriák cim alatt 1560. jelent meg 13 kötetben. Egy másik nevezetes dogmatikai s irásmagyarázati műve: Clavis sacrae scripturae (1567). V. ö. Twesten M. F. Illyrikcus (Berlin 1844); Preger M. F., Illyricus und seine Zeit (Erlangen 1861).

Flacon

(franc., ejtsd: flakon), csiszolt üvegből készült kis pohár jó illatu szesznek stb. effélének.

Fláderozás

l. Erezés.

Flagellansok

(lat. flagellantes) a. m. önostorozók. A XIII. sz. közepén keletkezett vezeklők társasága, melynek tagjai elkövetett büneik elégtételéül, 33 v. 34 napi kötelezettséggel, testüket ostorozták. Csoportokba sorakozva, félmeztetlenül és övükben 3-4 szijju, végén csomókkal, gyakran szögekkel ellátott ostorral, helységről helységre jártak és szent énekeket zengedezetek. Templomokban és szabad tereken a földre vetették magukat, vállaikat és kezeiket ütötték-verték, mig az előénekes énekét befejezte, azután véres kezeiket ég felé emelve, Isten irgalmasságáért esedeztek. Első ilyen társaság Perugiában keletkezett 1260. Olaszországból átment a szokás Német-, Lengyel- és Franciaországba; különféle bajok, betegségek, éhség, fekete halál stb. voltak az indító okok. Az egyház nem helyeselte ezen vezeklési módot, sőt annak határozottan ellene szegült. VI. Kelemen pápa 1349. felszólítja a fejedelmeket és püspököket, hogy a vezeklő-társaságokat elnyomják s vezetőiket, kivált ha szerzetesek lennének, elfogják; a fölöttük való itéletet a pápa magának tartja fönn. Azonkivül sok helyen fogsággal és pénzbüntetésekkel sujtották a résztvevőket, minek következtében a vezeklési kedv alig 3 év alatt alaposan lelohadt. Egyes társaságok, melyek ennek dacára keletkeztek, rövid idő mulva megszüntek. Utolsó 1501. vonult Olaszországból Németországba de 5 év mulva elenyészett.

Flagellum

(lat.), eredetileg a. m. ostor, a növénytanban a. m. inda.

Flageolet

(franc., ejtsd: flazsolé; olasz flautino, flauto piccolo), a fuvola egy neme, mely leginkább elefántcsont- vagy ébenfából készül s melynek első feltalálója Guvigni volt 1580. 6-7 nyilással s fuvókával ellátva. A rendes és tökéletesített hangverseny- s zenekari fuvolák aztán háttérbe szorították s manapság már csak a nép használja Hollandiában s Svájcban. E században e hangszert kezdték többen, főleg a párisi Sax tökéletesíteni, de szélesebb tért ő sem tudott vele foglalni. F.-register, az orgonánál is gyakran előfordul, de csak a Mánuálban. - F.-hangok, l. Üveghangok.

Flagitatio

(lat.) a. m. sürgetés, követelés.


Kezdőlap

˙