Fonálgombák

(növ., Hyphomycetes,Haplomycetes, Coniomycetes), olyan alsóbbrangu penészgombák, melyeknek fonálnemü myceliumjok és termőtestük van s emebből láncspórák keletkeznek. Többnyire bizonyos tömlős gombáknak csak a fejlődésbeli stádiumai.

Fonálgyártás

A F.-nak 3 módja van, u. m. a fésült (gyaratolt), a nyujtott és a kártolt fonál gyártása.

[ÁBRA] A fonál vázlata.

Fonalak készítése céljából ugyanis, mint az ábrából kitünik, az egyenletesen elosztott szálakat meg kell sodorni, miáltal minden szálnál kötélsurlódás lép fel. A tökéletes fonáltól megkivánják, hogy minden része egyenlő tartósságu legyen, amit csak ugy érhetnek el, ha a szálvégeket egyenletesen szétosztják, megkivánják továbbá, hogy hengeres alaku legyen, mely célból a szálas terményekből a sodrás előtt egyenlő vastagságu szalagokat készítenek, végre megkivánják, hogy a fonál sima legyen, amit csak ugy érnek el, ha a szálaknak teljesen párhuzamos elrendezést adunk. Mindezekből következik, hogy tökéletes, vagyis hengeralaku, egyenlő tartósságu, sima fonalat csak akkor készíthetnek, ha egyenlő minőségü és egyenlő hosszuságu anyagból teljesen elosztott, egyenletesen szétosztott és párhuzamosan elrendezett szálcsoportozatot készítenek. Az elosztást és párhuzamosítást némileg már kártolással viszik véghez, de tökéletesen csak sokszoros egyesítéssel és nyujtással, vagyis a nyujtó gépekkel vihetik véghez, mig a szálak hosszuságuk szerinti kiválasztását gyaratolással ill. fésüléssel eszközlik. Tökéletes fonál előállítása céljából tehát az egyenlő minőségü anyagot kártolásnak, gyaratolásnak (fésülésnek), nyujtásnak s végre sodrásnak vetik alá s az ilyen fonalat fésült v. gyaratolt fonálnak nevezik. Ha ezen fésülést elhagyják és a szálas anyagot kártolásnak, nyujtásnak és sodrásnak vetik alá, a nyujtott fonalat nyerik, mely kevésbé hengeres, mig ha a nyujtást is elhagyják és az anyagot csak kártolják és megsodorják, kártolt fonalat nyernek, mely legtökéletlenebb, mert nem egyenletes és nem sima.

Fonálkereszt

l. Távcső.

Fonálkészülék

v. fonálzat (növ.), l. Termékenyítés.

Fonálmoszatok

(növ., Confervaceae), l. Conferva.

Fonalóc

a fonálférgek közé tartozó élődi féregfaj megjelölésére alkalmazott korábbi, de nem helyes kifejezés. L. Trichina.

Fonáltelep

(növ., Protonema), a mohák fonálalaku előtelepje, l. Mohák.

Fonáltermés

(növ.Ö, a gombák egyrészének szaporodó terméke. A legtöbbször függélyesen kiemelkedő fonálnak vagy az ágainak végső sejtje alakul spórává.

Fonálvizsgálat

l. Fonál.

Fonás

(l. a mellékelt 2 képet), szorosabb értelemben a szálak összesodrása, tágabb értelemben mindaz a müvelet, amelynek segélyével szálasanyagokból fonalak készülnek.

[ÁBRA] 1. ábra. A gyalogorsó.

A szorosabb értelemben vett fonás legrégibb eszköze a gyalog- vagy simaorsó, melyet a mellékleten levő 1. ábra mutat. Ezen orsóval a munkafolyam időszakos. A munkás ugyanis először megpedri az orsót, ezután az orsó sodró hatásának a guzsalyra kötött anyagból egyenlő vastagságu szalagot enged s végre felgombolyítja a megfont fonáldarabot az orsóra.

[ÁBRA] 2. és 3. ábra. A fonókerék előlnézetben és alaprajzban.

A gyalogorsón kivül használták a 2. és 3. ábrán látható fonókereket is. Ezzel a munka már szaporább, mert az orsó kerékkel forgatható. A munka folyama, minthogy az orsó sima, itt is időszakos. A sima orsó ugyanis a sodrást és felgombolyítást csak felváltva végezheti; addig mig a fonal iránya az orsó tengelyével 90°-nál nagyobb szöget zár be, sodor, mihelyt azonban e szög 90°-nál kisebb, felcsével, azaz felgombolyít.

[ÁBRA] 4. ábra. A rokka.

[ÁBRA] 5. ábra. A rokka orsója és csévéje.

A fonókerék csak lágy sodratu fonalak készítésére volt alkalmas, ezért a kemény és merev fonalak fonását a 4. és 5. ábrán látható rokkán végezték. A rokkánál a munka folyama már folytonos. Orsójának patkóalaku szárnya van, s szárnyas orsónak neveztetik (l. 5. ábrát). A szárnyakon fonálvezető kampók (f) vannak, amelyek a fonalat a csévére (g) vezetik. A cséve a felgombolyításnak, az orsó pedig a sodrásnak megfelelően forgatandó, ezért az 5. ábrán mind az orsónak, mind a csévének zsinorkorongja van. E zsinorkorongok különböző nagyságuak s mindkettő a 4. ábrán d-vel jelölt kerékkel forgattatik, mi által az orsó és cséve forgásszáma eltérő lesz, s igy felcsévelés áll elő. Az orsó és cséve forgásszáma között a különbséget olykép is létesítik, hogy csak az orsót forgatják, a csévét pedig fékezik, avagy csak a csévét forgatják és az orsót fékezik. A gyapju-, len- és kenderfonáshoz a fonókerék és a rokka igen jól volt használható, de a pamutfonáshoz ezen eszközök nem feleltek meg, miért is a pamutfonás terjedésével a fonóeszközök tökélesbítése vált szükségessé. Ezen feladat megoldásával egyidejüleg többen foglalkoztak sikeresen, nevezetesen Hargreaves, aki (1764 s 1766) a fonókerék elvét és Paul L. (1738), illetőleg Arkwright (1769), akik a rokka elvét felhasználva, fonógépeket szerkesztettek.

[ÁBRA] 6. ábra. A Hargreaves-féle «Jenny».

Hargreaves gépe, melyet leánya nevén Jenny-nek nevezett el, a 6. ábrán látható. E gépnél az orsósor (o) az állványban van elhelyezve, és forgatását a munkás végzi, g kerék, k dob és m zsinorkorongok segélyével. A megsodrandó szálasanyag már rendezett alakban - előfonatként - kerül e gépre. Az előfonat csévéi (i) az állványban helyeztettek el, az előfonat pedig a (a, b) csapdán át vezettetett az orsóhoz. A munka kezdeténél a munkás nyitott csapdával távolodik a forgó orsóktól, s ezzel ujabb előfonattal eteti a gépet; ezután lezárja a csapdát, hogy a sodrás hatásának csak az orsó s csapda közötti rész legyen kitéve s addig forgatja a h forgattyut, mig a fonáldarab kellő sodratot nyert. A megsodrott fonál felcsévelése céljából kissé visszafelé forgatja az orsókat, hogy az orsó végére csavarodott fonálrész lefejtődjék, e közben q zsinor segélyével elfordítja a p tárcsát, ezzel az o sodronyt is, amely a fonalakra fekszik s irányukat a felcsévelésnek megfelelően változtatja. Ennek végeztével rendes irányban forgatva az orsókat, felcséveli a fonalat. Felcséveléskor a zárt csapdát olykép vezeti az orsókhoz, hogy a fonál állandó feszélyben maradjon. A felcsévelés befejezte után az o sodronyt előbbi helyzetébe hozza, kinyitja a csapdát, a munkafolyamatot ismétli.

[ÁBRA] 7. ábra. A Wood-féle «Billy».

Hargreaves «Jenny» gépét Wood a 7. ábrán látható módon alakítá át, s ezt «Jenny Billy»-nek nevezé, Wood ugyanis a «Jenny»-gép elrendezését, illetőleg az orsó és a csapda helyzetét cserélte fel; az orsókat kocsiszerkezetre tette, a csapdát pedig az állvánnyal kapcsolta össze. A csapda elé B etetőasztalt is helyezett el, mi által gépe gyönge előfonatok megfonására is alkalmassá vált. Az etetőkészülék ezen elrendezése a fonógép alkalmazhatóságát növelé s ez nemcsak rohamos elterjedését, de tökéletesbítését is lényegesen előmozdítá. E gép javítását Crompton 1779. kezdte meg s azóta a javítás folyton folyamatban van. Crompton a «Jenny Bill»-nél a csapda helyett a Water-gépnél alkalmazásban volt etetőhengerpárokat alkalmazá s javított gépét «Mule Jenny»-nek nevezé. E gépet Kelly Vilmos 1793. félig önműködővé tette, illetőleg az etetőhengerek forgatását, a kocsiszerkezet kihuzását és az orsók hajtását (a sordás céljából) motorikus munka által végeztette, mig a kocsi betolását, a fonálvezető irányítását és az orsóknak forgatását a felcsévélés céljából, továbbra is a munkás által. E félig önműködő fonógépet szintén «Mule Jenny»-nek nevezték el s ma ezen elnevezés alatt csakis ez, illetőleg a félig önműködő fonógép értendő. A félig önműködő fonógépet Roberts (1825) teljesen önműködővé tette s ezt selfacting v. selfactor-nak nevezte el. A selfactor főbb részei a 8., 9. és 10. ábrában vannak bemutatva.

E gép az összes munkaszakaszokat motorikus munka segélyével végzi és a munkás csupán gondozza a gépet. Minden munka végzéséhez külön géprészek vannak, s ezek összhangzatos működtetését a vezérlő tengely idézi elő. A végzendő munkák 6 csoportra oszthatók, u. m. 1. az etetésre 2. a kocsi kihuzására, 3. a sodrásra, 4. a kocsi behuzására, 5. az orsók forgatására a fonál felcsévélése céljából és 6. a fonál irányítására a felcsévéléskor.

[ÁBRA] 8. ábra. A «Selfactor» vagy önmüködő «Jenny» fonógép keresztmetszetben.

E munkák végzéséhez szükséges géprészek: 1. az etetőkészülék, amely egy vagy több hengerpárból áll, igy a 8. ábrán I betüvel jelölt etető három hengerpárból, s az ilyen nyujtófejnek neveztetik, mert az előfonat nyujtását is végzi. Az etetőkészülék hajtása a főtengelytől A, fogazott kupkerekek s s1 segélyével történik. Az s1 kerék az I tengellyel oldhatóan van kapcsolva és e tengelykapcsolat bizonyos fordulatok után a közbe helyezett számlálókészülék által kioldatik, minek folytán az etetőhengerek megállnak, noha a s1 kerék tovább forog. 2. A kocsi kihuzását (l. 8. ábrát) az r és r1 kötéldobokat körülvevő w1 kötél végzi. A kötél két vége a kocsihoz van erősítve s igy a kocsi kényszerhelyzetben van. A kötél (w1) mozgását r dobtól nyeri, amely a főtengely A által forgatott s1 kupos kerékkel, az e e1 e2 e3 e4 jelü kerekek által van kapcsolatban. Az s1 kerék a főtengely forgása alatt folyton forog s igy e4 is folyton forog, ámde a kocsi rövidebb idő alatt végzi utját, s ezért e4 kerék oldható tengelykötéssel van az r dob tengelyére w-re erősítve. 3. A fonal sodrása az orsók forgatása által éretik el, ez pedig (a 8. ábra szerint) T1 kötél által. Ezen végnélküli T1 kötél körülfogja a főtengelyre ékelt T kötélkorongot és k k3 k4 k2 k1 kisebb korongokat. A k4 korong forgatja az orsókat hajtó l dobot. A kötél jelzett elrendezésénél fogva az orsók forgatása és a kocsi mozgatása egymásra zavarólag nem hat. 4. A kocsi behuzását t2 kötél végzi (l. 8. ábrán). A t2 kötél egyik vége a kocsi elejéhez van kötve, másik vége pedig a csigamenetekkel ellátott i1 koronghoz. Ezen i1 kötélkorong mozgását, a g jelü oldható tengelykötés folytán, a szükséges időtartamon át a folytonosan forgó függőleges tengelytől nyeri. 5. Az orsók forgatása a felcsévélés időszakában a quadrans által végeztetik (l. 8. ábrán q q2 q3). Felcsévéléskor ugyanis az orsók nemcsak a kocsi haladásától, hanem a cséve alakjától s méretétől függő forgás számmal látandók el. E célból a csévéket hajtó l dob tengelye m11 m1 fogazott kerék áttevés által, m dobbal áll kapcsolatban, amelyre az n kötél van néhányszor körülcsavarva. Ha n kötél másik vége az állványhoz volna kötve, ugy a kocsi bemenetelekor az n kötélből a kocsi utjával arányos rész fejlődnék le. Ezen gépeken azonban a kupos csévélés divik, ép ezért akkor, amidőn a kup alsó részén cséveltetik a fonal, az orsó lassabban forgatandó, mint később, midőn a felső részen cséveltetik. A forgáskülönbség a quadranssal éretik el.

[ÁBRA] 9. ábra. A «Selfactor» kocsijában elhelyezett kilincsmű.

Az n kötél végpontja ugyanis q rudhoz van erősítve, amely a csévélés időszakában q3 csap körül 1/4 körforgást tesz, s igy a lefejtés hátráltatik, még pedig kezdetben nagyobb mértékben, mint később. Nehogy a sodrás időszakában ezen n kötél az orsók forgatását gátolja, az m dob a tengellyel a 9. ábrán látható kilincsműsegélyével kapcsoltatik. 6. A fonal irányítását az irányítósodrony végezi, amely a 10. ábrán a betüvel van jelezve. Ez a fonal sodráskor a vele kapcsolatban álló a4 és a10 karok sulya által az orsó fölé emeltetik. A sodrás befejezte után az orsó végére csavarodott fonálrész lefejtése céljából az orsó néhányszor visszafelé forgatandó s ugyanakkor az irányítósodrony is a kivánt helyzetbe hozandó. E célból a csévét forgató l dob tengelyére p kötélkorong erősíttetik, amelyre az a3 karral kapcsolt a1 kötél felcsavarodik, s igy az a3 kart lehuzza, tehát az a sodronyt is, mig a vele kapcsolt a4 és a10 karokat felemeli. Ez midaddig történik, mig a10 megüli az a6 csigát, vagyis mig az a sodrony kényszerhelyzetbe jő.

[ÁBRA] 10. ábra. A «Selfactor» kocsiszerkezetének keresztmetszete.

A sodrony további irányítása a kocsi alá helyezett lejtős sin (vezetősin) által végeztetik. Ezen sinen gördül az a8 csiga, s ezzel az a1 karban helyezett a6 csiga emeli vagy sülyeszti az a10 kart, amely az a sodronyt irányítja. Hogy a felcsévelés tömötten végeztessék, a fonál folyton állandó feszélyben tartandó. Ezt a 10. ábrán látható feszítősodronnyal (b) érik el. Ha az irányítósodrony a kivánt helyzetben van, akkor a feszítősodrony a b3 karra helyezett suly által a b4 karral kapcsolt lánc közvetítése folytán szorul a fonalakra. A sodrás időszakában a b3 kar a b1 kar által emeltetik fel, miáltal a suly hatása a b4-re megszünik s igy a b sodrony a kocsi fedőlapjára esik. 7. A most jelzett géprészek összhangzatos működését a vezérlő tengely (l. 8. ábra) B B1 biztosítja. Ez B1 B11 tengelykötés folytán a kocsi be- és kiértekor fél-fél fordulatot teszen s ezzel az előbb említett szerkezetek tengelykötéseit be-, illetőleg kikapcsolja. Hogy a vezérlő tengely a kivánt pillanatban végezze a fél fordulatot, oldható tengelykötésének kapcsoló szerkezetes C jelü himbával van összekötve. A himba két végén (C1 C2) ütközők vannak, amelyek segélyével a feszítősodrony tengelye a C himbát kilendíti.

Az eddig ismertetett időszakosan működő fonógépekkel egyidejüleg fejlődtek a folytonos fonógépek is.

[ÁBRA] 11. ábra. Az Arkwirght-féle «Water» fonógép.

Az első folytonos fonógépet Paul L. 1738. készítette, e gép azonban motorikus hajtást csak 1796. Arkwright által nyert s ezért a folytonos fonógépek feltalálójául Arkwright tartatik. Arkwright első gépét vizerővel hajtatta s Water-gépnek nevezé. Az Arkwright-féle watergép a 11. ábrán látható. Ebből kivehető, hogy e gépnek nyujtóhengerpárja volt, hogy orsaját forgatták, csévéjét pedig fékezték s végre hogy a szárnyak fonálvezető kampókkal voltak ellátva, illetőleg hogy a fonalat, felcsévelés céljából, időszakonként más-más vezetőkampóra helyezték át. E watergépet később főleg a csévelés szempontjából javították.

[ÁBRA] 12. ábra. A javított «Water» fonógép.

A folytonos felcsévelést az által érték el, hogy az orsó szárnyát csak egy kampóval látták el, a csévét azonban fel s alá mozgatták s igy a felcsévelés az egész csévén egyenletesen ment véghez. Ily javított watergépet a 12. ábra mutat be. Az előfonat (a) a nyujtóhengereken (c) áthaladva, a d fonalvezetőről az i szárnyas orsóra s ettől a g csévére halad. Az orsókat a p dob forgatja. A csévék h asztalra támaszkodnak, amellyel a k rud, l lánc, m könyökemeltyü és n alakos tárcsa folytán fel és alá mozgattatnak. A folytonos fonógépeket majdnem egy századig, illetőleg 1878-ig egyedül a watergép képviselte. Ekkor, illetőleg az 1878. párisi kiállításon mutatták be az amerikaiak a gyürüs fonógépet, amellyel már 1860 óta kisérleteztek. A gyürüs fonógép, mint a 13. ábrából látható, a watergéptől főleg abban különbözik, hogy a szárnyas orsó helyett körpályán (d) futó gyürüvel (b) van ellátva. Az előfonat ezen gépnél is nyujtóhengereken vezettetik, ezután fonálvezetőn, végre a gyürün (b) át lesz huzva és a csévére fut. Ezen rendszernél a csévét forgatják, a gyürü pedig a d pályán surlódva, kissé visszamarad. A felcsévelés szabályos végrehajtása céljából a gyürü pályáját (d) mozgatják fel s alá.

[ÁBRA] 13. ábra. A gyűrűs orsójú fonógép.

Ez időszerint 3 rendszerü fonógépet használnak, u. m. a selfactort, gyürüsorsóju és a waterorsóju fonógépet. A selfactor lágysodratu vetülékfonalak gyártására szolgál. Ezzel a fonás a legköltségesebb, de fonala legsimább. A gyürüs fonógépet finom láncfonalakhoz és finom cérnázáshoz használják, mig a watergépet erős minőségü láncfonalak és merev cérnák gyártásánál alkalmazzák.


Kezdőlap

˙