Frankistan

igy hivják a keletiek Európát. L. Frengi.

Frank jog

l. Francia jogkönyvek.

Frank-Jura

a Svájci- és Sváb-Jura folytatása Bajorország É-i részében; a Härtfeldtől a Majnáig nyulik, amelynél Lichtenfels mellett ér véget. DNy-i rövidebb része Donauwörthtől Regensburg közeléig terjed és a Duna mellett fekszik; különböző neveket visel; az Eichstädti-Albanban, amelyen keresztül az Altmühl tör magának utat és amely a Wülzburgban (644 m.) kulminál, vannak Solnhofennél a hires kőbányák. A nagyobb, É-felé huzódó része K-felé nagyon szelid lejtőjü, ellenben Rednitz és Regnitz völgyei felé meredek. A legészakibb részét Bamberg, Bayreuth és Erlangen között, bizarr alaku sziklái és régi várromjai miatt Frank-Svájcnak is szokták nevezni. Érdekes jelenség itt a számos barlang, amelyek közt a legismertebb a Greuenreuthi. Legmagasabb csúcs a Moritz-hegy (598 m.).

Frank-kerület

egyike azon tiz kerületnek, amelyekre Miksa császár 1500., illetőleg 1512. a német birodalmat fölosztotta. 1792-ben 69 territoriumot (27 uradalmat, Landesherrschaft, 1 püspökséget, 25 grófságot és 8 birodalmi várost, illetőleg helységet) foglalt magában, 27000 km2 területtel és másfél millió lak.

Frank királyok kapitulárei

l. Capitularia.

Frankl

1. István, tanfelügyelő, később pedig az ujvidéki kir. kat. magyar főgimnázium igazgatója, szül. Egerben 1835. 1890 aug. 10. vonult nyugalomba. Cikkei: A spártai nők élete (1866), Achilles jelleme (Szabadka 1858).

2. F. Vilmos, l. Fraknói.

Frankl

Lajos Ágost, lovag, német költő, szül. Chrastban 1810 febr. 3. Eleinte nagy nélkülözések között hallgatta az orvosi tudományokat, miközben a történelem s az esztetika tanulmányát is folytatta. Habsburgerlied-jével ösmeretessé lett a bécsi irók között. Ezután gyors egymásutánban megjelentek tőle Episch-lirischen Dichtungen (Bécs 1834) és Christophoro Colombo regényes éposz (Stuttgart 1836); Sagen aus dem Morgenland (Lipcse 1834). Az 1848. márciusi mozgalomban Die Universität c. költeménye, amely az első volt, mely cenzura nélkül jelent meg, példátlan feltünést okozott; több, mint egy millió példányban terjesztették és utólag 19 zeneszerző által megzenésíttetett. Az orvosi gyakorlatot fölcserélte a bécsi zsidó hitközségnél elvállalt titkári állással s 1856. Jeruzsálembe utazott, ahonnan visszatérve elnöke lett a bécsi zsidó hitközségnek. Attól fogva tisztán a szépirodalomnak szentelte szabad idejét. Későbbi művei: Don Juan d'Austria (Lipcse 1846); Ein Magyarenkönig (u. o. 1850); Lyrische Gedichte (Bécs 1880) és sok más lirai és epikai költemény, amelyek mind formaszépséget és gazdag képzelőtehetséget árulnak el, bár nélkülözik a föltételes eredetiséget. Összegyüjtött művei 3 köt. Bécsben jelentek meg 1880.

Frankland

Eduard, ang. kémikus, szül. Churchtownban Lancaster mellett 1825 jan. 18. Tanulmányait Londonban, Marburgban és Giessenben végezte. 1851. az Owen's College, 1865-től pedig a Royal school of mines kémia tanára. Számos fontos fölfedezést tett, különösen az organikus kémiát gazdagította. Kolbe-vel a zsirsavakat és a nitrileket tanulmányozta; a metaelorganikus vegyületek fölfedezője. A vegyérték változásának a tanulmányozásával is foglalkozott. Nagyfontosságuak ama vizsgálatai, amelyeket a világító gázzal végzett, kimutatva, hogy mily lényegesen befolyásolja a nyomás a láng világító képességét.

Franklin

(ejtsd: frenklin), számos county és város az É.-amerikai Egyesült Államokban. A countyk vannak Alabamában (3260 km2 területtel, 8500 lak., Frankfort székhellyel), Arkansasban (2000 km2 ter., 9750 lak., Ozark székhely), É.-Karolinában (1200 km2 ter., 14400 lak., Lewisburg székh.), Floridában (1300 km2 ter., 1350 lak., Appalachicola székh.), Georgiában (1200 km2 ter., 1100 lak., Carnesville székh.), Illinoisban (1035 km2 ter., 12800 lak., Benton székh.), Indianában (980 km2 ter., 21500 lak., Brookville székh.), Jowában (1400 km2 ter., 4850 lak., Hampton székh.), Kansasban (1490 km2 ter., 17875 lak., Ottawa székh.), Kentuckyban (520 km2 ter., 15800 lak., Frankfort székh.), Louisianaban (1950 km2 ter., 5170 lak., Winnsborough székh.), Maineben (4000 km2 ter., 19600 lak., Farmington székh.), Massachusettsben (1685 km2 ter., 35450 lak., Greenfield székh.), Misszisszippiben (1920 km2 ter., 7950 lak., Meadville székh.), Misszuriban (2260 km2 ter., 35400 lak., Union székh.), Nebraskaban (1490 km2 ter., igen gyér lak.), New-Yorkban (4560 km2 ter., 33450 lak., Malone székh.), Ohioban (1370 km2 ter., 66750 lak., Columbus székh.), Pennsylvániában (1900 km2 ter., 46790 lak., Chambesburg székh.), Tennesseeben (2020 km2 ter., 15180 lak., Winchester székh.), Vermontban (2300 km2 ter., 31700 lak., Saint Albans székh.), Virginiában (2200 km2 ter., 19570 lak., Rocky-Mount székh.). - A városok közül a legjelentékenyebb Versango county székhelye Pennsylvániában, 100 km.-nyire Pittsburgtól, az Alleghany és French Creek összefolyásánál, (1890) 6221 lak., élénk petróleumkereskedéssel. 1787. alapított erőd körül keletkezett. - 3. Johnson county székhelye Indianában, 33 km.-nyire Indianapolistól, vasuti gócpont, (1890) 3781 lak. - 4. Simpson county székhelye Kentuckyben, 230 km.-nyire Frankforttól, vasut mellett, (1890) 2324 lak. - 5. Williamson county székhelye Tennesseeben, a Big Harpeth balpartján, (1890) 2250 lak.

Franklin

1. Benjamin, az Egyesült-Államok egyik legnagyobb államférfia és irója, szül. Bostonban 1706 jan. 17., megh. 1790 ápr. 17. Tizenhatodik gyermeke volt egy szappanos-mesternek. F.-t eleintén a papi pályára szánták, nyomorgó atyja azonban nem birta fiát taníttatni és igy hát annak is a szappanos mesterséget kellett tanulnia. Később F. bátyja nyomdát nyitott, amelyben Benjamin is alkalmazást talált. 1723. meghasonlott bátyjával és ekkor elhagyta Bostont s előbb Filadelfiába, onnét pedig 1724. Londonba ment. 1726. mint Denham kereskedőnek könyvvezetője visszaköltözött Amerikába, de főnökének halála után ujra nyomdába került és 1728. maga nyitott Filadelfiában nyomdát, mely csakhamar oly virágzásnak indult, hogy F. hirlapot is megindíthatott. Meggazdagodott, egyesületet alapított a kereskedő ifjak és iparos tanulók kiképeztetésére, 1731. pedig könyvtárt létesített. E mellett fáradhatatlanul tanult s nemcsak a modern nyelveket, hanem a klasszikus nyelveket is elsajátította. A közpályán 1736-ban kezdett működni, amidőn a pennsylvaniai törvényhozó testületnek titkárává lett. 1737. Pennsylvania főpostamesterévé nevezték ki s ez időtől fogva nagy része volt a közügyekben; nemzetőrséget szervezett, tüzoltó-egyesületet alapított, az ifjuság nevelésére egy akadémiának vetette meg alapját. A kormányzó minden fontosabb ügyben kikérte tanácsát, 1743-ban pedig egy bölcsészeti társaság tervét dolgozta ki, mely társaságnak élethossziglan elnöke azután maga F. lett. Ebben az időben elektromos kisérletekkel foglalkozott. Az elektromos kisérletekkel való foglalkozásra Spence dr. ösztönözte. Kisérleteinek eredményeit később Collinsonnal, egy londoni kereskedővel, ki a Royal Society tagja volt, közölte és Collinson azokat a Royal Societyben olvastatta, mely F.-t tagjai közé választotta s neki 1753. a Copley érmet adományozta. F. legnevezetesebb kisérlete az, mellyel kimutatta, hogy a villám is csak elektromos szikra, majd a felhők elektromosságának minőségét vizsgálta. Kezdetben azt találta, hogy az mindig negativ, de később számos kisérlet arról győzte meg, hogy lehet pozitiv is. Ezen kisérletei vezették F.-t arra a gondolatra, hogy nem lehetne-e az épületeket a villám csapásai ellen megvédeni? Igy érlelődött benne lassankint a villámhárító eszméje. F.-nak egy másik, szintén nagy fontosságu felfedezése az, hogy a lejdai palack két fegyverzete ellentétes elektromossággal van töltve. Ezen felfedezés megerősítette F.-t az egységes elektromossági elmélet felállításában. A londoni tudományos társaság tagjává választotta s 1753. az aranyéremmel tüntette ki; szülöföldje beválasztotta a törvényhozó testületbe, a kormány pedig az összes amerikai angol gyarmatok főpostamesterévé nevezte ki (1753).

Ekkor fogamzott meg benne az összes észak-amerikai gyarmatok központi kormányának, egy kongresszusnak, és egy szövetségi alkotmánynak az eszméje. De a gyarmatok függetlenségéről ez idő szerint nem is álmodott. Midőn a végzetes bélyegtörvény okozta zavarok kitörtek, a közbizalomnak engedve, mint Pennsylvania és több más államnak képviselője Angliába ment, ahol még a parlamentben is (1766 február 13-án) nyiltan és őszintén hangsulyozta a gyarmatok kivánságainak jogosultságát. A bélyegrendeletet a kormány ugyan visszavonta, de azért a bizalmatlanság és elégedetlenség a gyarmatok és az anyaország között fokozatosan növekedett. F. férfiasan megállotta, helyét, mi által a király és a kormány haragját vonta magára, kik ellenséget látván benne, főpostamesteri állásától megfosztották. Ily viszonyok közepette F. jónak látta odább állani s 1775. március havában visszatért Filadelfiába. Polgártársai azonnal a kongresszus tagjává választották, mely őt a védelmi bizottság elnökévé tette. Ebben az állásban kiváló része volt az Egyesült-Államok függetlenségének kimondásában (1776. jul. 4.), mely nyilatkozatot az angol diplomáciai ügynökökkel szemben megváltoztathatatlannak jelentette ki. Az ország óriási költségeinek fedezésére papirpénz kibocsátását hozta javaslatba s az állampénztárt saját vagyonából 4000 font sterlinggel támogatta. 1776 végén pedig Franciaországba ment, ahol szeretreméltóságával és mesterkéletlen egyszerüségével szinte elbájolta az udvart és Páris népét, melyek kitüntetésekkel elhalmozták. Küldetését siker koszoruzta: 1778 febr. 6. Franciaország szövetséget kötött az Egyesült-Államokkal és ezóta F. mint a 13. egyesült államnak meghatalmazott minisztere lépett föl. Végre kivivta a béke megkötését Angliával (1783 szeptember 3.) és csak most tért vissza hazájába. Honfitársai a legnagyobb lelkesedéssel fogadták a szabadság ősz bajnokát és háromszor egymásután, még pedig egyhangulag választották Pennsylvania állam kormányzójává és azonfelül a kongresszus tagjának, melyben az ifju szabad állam megszilárdítása körül nagy érdemeket szerzett. Aggkora, különösen pedig fájdalmas kórsága miatt kénytelen volt 1788. a nyilvános élettől visszavonulni. Halála előtt aláirta még az általa alapított és a rabszolgaság eltörlését sürgető egyesületnek a képviselőházhoz intézendő memorandumát. A kongresszus nagy polgárának tiszteletére egy havi nemzeti gyászt rendelt el, a francia nemzetgyülés pedig Mirabeau javaslatára három napi gyászt öltött. Találó a Franciaországban F.-ra költött vers: Eripuit coelo fulmen, sceptrumque tyrannis. (A villámot a mennyekből, a kormánypálcát a zsarnok kezéből ragadta ki.) Emlékszobrát 1856-ban állították föl szülővárosában, Bostonban. F. művei 1793. Londonban (két kötet), 1806. pedig 3 kötetben jelentek meg. Műveinek teljesebb kiadásáról Temple Vilmos, F. unokája (London 1818-1819) és Sparks (uj kiad. Chicago 1882. 10 köt.) gondoskodott. F. műveinek legteljesebb kiadását Bigelow rendezte sajtó alá (1886, 10 köt.; ném. Binzer, Kiel 1892, 4 köt.). E kisebb művei és levelezése külön is megjelentek. Önéletrajzát Bigelow adta ki (Filad. uj kiad. 1879, 3 köt.; ném. Kapp, Berlin, 4 kiad. 1882). Életét megirták még Sparks (Boston 1856), Parton (New-York 1856, 2 köt.), Mac-Master (Boston 1885), Franklin J. és Headington (1880, 4 kiad.), végül Morse (Boston, 1889). V. ö. F. in France (3. köt.) és Doniol, Hist. de la participation de la France a l'établissement des États Unis (Páris, 2 köt. 1890-91), Mignet, F. B. élete. Magy. ford. De Gerando Antonia.

2. F. János, sir, angol sarkvidéki utazó, szül. Spilbyben (Lincolnshire) 1786 ápr. 16., meghalt Vilmos király földjén 1847 junius 11. Résztvett 1803. Flinders utazásában, 1805. ott volt Trafalgárnál, 1815. New-Orleansnál. A sarvidéken járt már 1818., mikor a tudományos sarkvidéki expediciók kezdődtek. 1819. indult első nagy utjára, a Rézbánya-folyó torkolata felé, ahova ugyanakkor hajón indult Parry. 1820. el is érte a keresett helyet és onnan tovább haladva 900 km.-nyi partvonalat kutatott át egész a Tourn-Again-fokig, ahonnan élelmiszere fogytával visszafordult. 1822. jutott vissza Angliába. 1825. Backkel és Richardsonnel indult el hajózható utat keresni a Mackenzie folyótól a Bering-szoros felé, ahonnan Beechey kapitánynak kellett volna őt támogatni. Ujabb partok fölfedezése közben nevezetes mágnesi megfigyeléseket tett és dus természettudományi gyüjteményekkel tért vissza 1829. Angliába, ahol nagy kitüntésekben részesült, egyebek közt a párisi földrajzi társaság aranyérmét is megkapta. Miután 1830. a Földközi-tengeren egy hajót bizott rá a kormány, 1835-43-ig pedig Tasmania kormányzója volt, 1845. ujra egy sarkvidéki expedició vezetésére vállakozott. Az Erebus és Terror hajókkal, Crozier és Fitzjames kapitányokkal indult leghiresebb utazására, melyen 158 főből álló kiséretével együtt odaveszett. Azzal az utasítással küldték ki, hogy Parry első utazásának irányát követve a Bering-szoros felé vitorlázzék. 1845. jul. 26. még a Melville-öbölben egy cethalászhajóval találkozott és azzal küldte Angliába utolsó üzenetét. 1846. hirét sem hallották, de azért még nem féltették. Mikor azonban 1847 és 1848 nyara is elmult, anélkül, hogy hirét hallották volna, neje és barátai Angolországban nagy mozgalmat indítottak a fölkeresésére. Eleinte sem a tengeren, sem a szárazföldön nem találták nyomát. Csak 1850 aug. találták meg a Beechey-szigeten első telelése helyét és az expedició három tagjának sirját. Csak 1854-ben hallotta Rae az eszkimóktól, hogy a Nagy-Hal-folyótól 10-12 napi járásnyira 1850 tavaszán sok fehér ember pusztult el. Utóbb ezüstkanalakat mutattak neki, amelyeken az expedició tisztjeinek neve volt kivésve; ebből és egyéb jelekből meggyőződött, hogy az expedició egy része csakugyan elveszett. 1855. a Hudson-öböl-társaság küldött ki egy hajót az elveszettek nyomozására, de sikertelenül. Az angol tengernagyi hivatal ez időtől kezdve az expedició tagjait halottaknak tekintette. Lady Franklin azonban 1857-ben M'Clintock kapitánnyal, egy csavargőzöst küldött az expedició nyomozására. 1859. csakugyan talált M'Clintock egy Croziertől és Fitzjamestől irt tudósítást, melyből kitünt, hogy a hajók 1846 szept. 12. Vilmos király földénél befagytak, hogy F. ott meghalt és hogy 1848 ápr.-ban elhagyták a befagyott hajókat. M'Clintock azután a parton követte az elveszettek nyomát, elpusztulásuknak sok jelét találta, ereklyéket cserélt az eszkimóktól és szeptemberben végre a kutatás szomoru eredményeit közölhette az angol nemzettel. 1878. Schwatka ujra átkutatta Vilmos király földét és több nyomot talált, mely addig ismeretlen maradt. F. művei: Narrativ of a journey to the Polar Sea in the years 1819-22 (1823, 2 kötet, németül 1824); Narrativ of a second expedition stb. 1825-27 (1828, németül 1829). V. ö. Brandes, Sir John F. Skewes, Sir J. F. (1889) és Simonyi, A sarkvidéki fölfedezések története.

3. F. Ottó, német jogtörténész, szül. Berlinben 1831 január 27., breslaui, greifswaldei, majd tübingiai jogtanár. Munkáját: Die deutsche Politik Fridrichs I. Kurfürsten von Brandenburg, melyért a tudomány és művészet érmével tüntették ki, még tanuló korában irta. Számos jogtörténeti művei közül említendő: Beiträge zur Geschichte der Reception des. röm. Rechts in Deutschland (1863).


Kezdőlap

˙