Fribourg

(ejtsd: fribur) vagy Freiburg, 1. Svájc egyik kantonja, Bern, Waadt kantonok és a Neuchatel-tó közt, 1669 km2 területtel, (1888) 119562 lak., akik közt 81828 francia, 37315 német és 382 olasz, 100521 róm. kat., 18869 evangelikus, 127 izraelita és 42 egyéb vallásu. F. Ny-i része, a Sarinetól a Morat és Neuchatel-tavakig sik; a K-i részt a Jorat és az Alpok takarják; amaz a Jura és az Alpok közt huzódik el, a Sarine és Broie közt vizválasztóul szolgál és Giblouxban (1215 m.) éri el a legnagyobb magasságát. Az alpi vidéket, a la Gruyere-t a F.-i Alpok alkotják a Vanit Noir (2386 m.), a Brenleire, Folliéran (2340 m.) a legmagasabb csúcsok. A patakok ezen hegyek közt mély völgyeket ástak, amelyekben bő és buja legelők vannak. A kanton legjelentékenyebb folyója a Sarine (Saane), amely D-ről É-felé átfolyik rajta; legnagyobb mellékvize a Jogne (Jaun), a Singinenel (Sensa). A Broye átfolyik a Morat-tavon. A Rhône vizkörnyékéhez egyedül a Genfi-tó mellékvize, a Veveyse tartozik. A Morat-tavon kivül szép hegyi tava van a lac Noir a Gruyereben 1056 m. magasban. Az éghajlat É-on melegebb, mint a D-i magasabb részeken. Az 1470 km2 termékeny területből 277 esik az erdőségekre, 2,8 szőllőre és 1189,2 a szántóföldek, kertek, rétek- és legelőkre. A gabonatermelés a lakosság szükségletét fedezi; azonkivül termesztenek gyümölcsöt, dohányt, répát és olajos magvakat. A Vully lejtőin vannak a legjobb szőllők. Az állat-, különösen a szarvasmarhatenyésztés igen virágzó; a fekete foltos, nagy F.-i tehenek hiresek; a la Gruyere-ben ezeknek tenyésztése és az ezzel összefüggő sajtipar a lakosság főfoglalkozása. Az állatállomány 77600 szarvasmarha, 8320 ló, 29460 sertés, 19630 juh és 17800 kecske; ezenkivül 10500 méhkas. A bányászat jelentéktelen; egyedül épületkövek és mész nyerésére szorítkozik; az ásványvizek száma (Paquirnél, Bonnál) nagyon kevés. Az ipar, amely (1888) 1282 munkást foglalkoztat, főképen sajtkészítéssel (közel 3 millió kilogramm), órakészítéssel, bőrcserzéssel, szalmafonással, papir-, dohány- és üveggyártással foglalkozik. A kereskedelem főkiviteli cikkei a sajt, fa, állatok, bőrök és szalmafonatok. A vasutak hossza 150 km. Az 1857 máj. 7-ről kelt alkotmány értelmében F. demokratikus képviseletü köztársaság és mint ilyen tagja a svájci szövetséges köztársaságnak. A hivatalos nyelv a francia. A polgárok a svájci alaptörvényekben foglalt jogokat élvezik. Választó minden 20 éves svájci polgár, akit polgári és politikai jogaitól törvényes itélettel meg nem fosztottak. A törvényhozó hatalmat a Grand Conseil (nagy tanács) gyakorolja, amelynek tagjait, minden 1200 lakosra egyet, 5 évre választják. A végrehajtó hatalom a Conseil d'État (államtanács) kezébe van letéve; ez 7 tagból áll, akiket a Grand Conseil 5 évre választ. A legfőbb igazságszolgáltató forum a Tribunal cantonal, amely 9 tagból áll; ezeket a Grand Conseil választja 8 évre; egyéb igazságszolgáltató forumok a Tribunal d'arrondissement és a Justice de paix (a békebiró). Közigazgatás szempontjából a kanton a következő 7 járásra oszlik: Broye, Glane, Gruyere, du Lac, Sarine, Singine és Veveyse. Mindegyiknek élén egy-egy préfet áll. A főváros F. A pénzügyek a vasutak építésére fordított nagy költségek miatt nem a legvirágzóbbak; deficittel azonban a kantonnak nem kell küzdenie. A fővárosban levő egyetemen kivül egy gimnáziuma, mezőgazdasági iskolával egybekötött tanítóképzője Haute-Riveben, progimnáziuma és többféle népoktatási intézete van.

Történelem. A kelta őslakók nyomai a Neuchatel-tó cölöp-építményeiben maradtak fönn. A római uralom idejében Aventicum volt a főváros. Miután Burgundiához (532), a frank birodalomhoz (532-888), azután pedig Uj-Burgundiához került és a zähringi hercegek birtoka lett. 1177. IV. Berthold megvetette alapját F. városának, amely a neki ajándékozott szabadalmak következtében csakhamar felvirágzott. A zähringiek kihalta után 1218. örökségként Kyburg grófjára, 1277. pedig a Habsburgokra szállt. Ezeknek érdekében többször fogott fegyvert Bern ellen, amelytől 1298. Dornbühlnél, 1339. pedig Laupennél vereséget is szenvedett. Miután a Habsburgok cserben hagyták, 1452. elismerte a savojai hercegek fönhatóságát, de már 1477. Bern szövetségébe állott és magát a savojai uralom alól felszabadította, 1481 dec. 22. pedig fölvétetett a svájci szövetségbe. 1516. I. Ferenc francia király a svájci szövetséggel itt kötötte meg az ugynevezett örök békét. A reformációt nem fogadta be; ezért is a lausannei püspök 1536. ide tette át székhelyét. 1580. befogadta a jezsuitákat, ami által F. a svájci ellenreformáció középpontjává lett. Itt, Svájcban az első helyen, alakult a XVI. sz.-ban egy zártkörü patriciátus és ez az ugynevezett «bourgois secrets», magához ragadta az uralmat. A jogaitól megfosztott föld népe 1781. Chenaux Péter vezérlete alatt fellázadt ugyan, de a lázadást Bern segítségével elfojtották. A franciák 1798-iki támadásánál F. ellenállás nélkül hódolt meg. 1803. egyikévé lett a direktoriumtól felállított kantonoknak és régi alkotmányát megszüntették, 1814. azonban a régi arisztokrácia visszanyerte az uralmat és 1818. visszahivta a jezsuitákat, akik itt hires kollégiumot alapítottak, amelynek egy ideig több mint 900 tanulója volt a legkülönbözőbb keresztény országokból. 1830. fenyegető mozgalom támadt a nép között; ez rábirta az arisztokratákat, hogy 1831. uj alkotmányt készítsenek, amely a jogegyenlőség alapján nyugodott. A kat. klerus mindamellett meg tudta védeni jelentékeny befolyását; ez egyelőre csak akkor tört meg, midőn a kanton a Sonderbundhoz csatlakozott és emiatt a szövetséges csapatok megszállották. Ekkor az ideiglenes kormány uj alkotmányozó gyülést hitt egybe és ez megalkotta az 1848-iki szabadelvü alkotmányt, elüzte a jezsuitákat, lefoglalta birtokaikat, kötelezővé tette a népoktatást és eltörölte a halálbüntetést (amit azonban azóta visszaállítottak). 1848 és 1850 okt., 1851 márc. és 1853 ápr. a konzervativ párt megkisérlette ugyan a dolgok régi rendjét visszaállítani, de sikertelenül; vezérének, Marilley püspöknek számüzetésbe kellett mennie, 1856. azonban a papi párt a Grand Conseil tagjainak választásánál többségre tett szert és 1857 jan. 13. készített alkotmánnyal ismét uralomra jutott; a számüzötteket visszahivták és az iskolaügyet ismét a papok felügyelete alá helyezték. Ezóta a kantonban, bár a radikális oppozició folytonosan dolgozik ellene, a konzervativ irány uralkodik. 1880-ban az uralkodó pártban szakadás tört ki ugyan, amennyiben a mérsékelt konzervativok (Bienpulicards) az ultramontánoktól (Libertads) elszakadtak, de a kormányzás irányában változást teremteni nem tudtak. 1889. föl is állították a kat. egyetemet. De a legujabb időben, amint látszik, mégis beáll bizonyos fordulat a liberálisok javára, mert az utóbbiak ösztönzésére 1892 vége felé az alkotmányrevizió szükséges voltát a nép is megszavazta. V. ö. Kuenlin, Dict. geogr. hist. et stat. du canton de F. (1832); Marrot, Chronique du canton F. (1878).

2. F., az ugyanily nevü svájci kanton fővárosa, püspöki székhely, a Sarine partján, 589 m. magasban, vasut mellett, (1893) 12567 lakossal, akik nagyobbára franciául beszélnek, szalmafonással, dohány- és bőrgyártással; kat. egyetemmel, amelynek nics orvosi fakultása, nyilvános könyvtárral, muzeummal, természettudományi és archeologiai társulattal. A Sarine partján lépcsőzetesen emelkedő hegységen épülve F. régi, egymás fölött álló házaival, középkori tornyaival, templomaival és számos kolostorával eredeti és festői látványt nyujt. Székesegyháza, a szent Miklósrról elnevezett templom a XIII. századból, egyike Svájc legszebb templomainak, 78 m. magas toronnyal és Mooser Alajostól való hires orgonával. A városháza egykoron a zähringi hercegek palotája volt. F. nevezetessége a két összefüggő hidja; az egyik a Sarine fölött 287 m. hosszu és 55 m. magas; 1834. épült; a másik 1840-ből a Gotteron mély völgyén vezet át, 210 m. hosszu és 97 m. magas. A város közelében 12 m. magas, 180 m. hosszu és 30 m. vastag töltés a Sarine vizét mesterséges tóvá (lac de Pérolles) gyüjti össze; ebből a mesterséges tóból vizesés alakjában lezuhanó viz 2600-4000 lóerőt képvisel, amelyet turbinák és transzmisszionális drótkötelek segítségével gépek hajtására használnak föl a plateau Pérolles-on, a hozzája füzött reménységek azonban nem teljesültek egészen és a fölépített gyárak egy része beszüntette működését. F. Girard atyának, szülővárosa; emlékére a városban szobrot emeltek.

Fribourgi-Alpok

a svájci Elő-Alpoknak a Rhône- és Aare völgy közt fekvő része Fribourg, Bern és Waadt kantonokban. A legnagyobb tömege Fribourgban van. Itt emelkednek a legmagasabb csúcsok, a Vanit Noir (2386 m.), a Dent de Jaman (1879 m.), a Dent de Brenleire (2356 m.), Bern kantonban van a Ganterist (2178 m.) és a Stockhorn (2193 m.), Waadtban pedig a Tour d'Ai (2383 m.) és a Tour de Meyen.

Fric

(ejtsd: frics), 1. Antal János, cseh zoologus és paleontologus, szül. Prágában 1832 jul. 30. Eleinte jogtudományt, majd orvostant hallgatott s 1860 orvosdoktor lett. 1862 a technikai főiskolán habilitáltatta magát, 1863 pedig a prágai egyetemen. Jelenleg a prágai cseh egyetemen az állattan rendes tanára és a cseh királysági muzeum állattani és paleontologiai osztályának igazgatója. Számos német és cseh munkája van; megemlítjük a következőket: Naturgeschichte der Vögel Europas (61 táblával, Prága 1853-75); Cephalopoden der böhmischen Kreideformation (Schönbach közreműködésével, 16 táblával, u. o. 1872); Geologische Bilder aus der Vorzeit Böhmens (u. o. 1873); Reptilien und Fische der böhmischen Kreideformation (10 táblával, u. o. 1878); Fauna der Gaskohle u. der Kalksteine der Permformation Böhmens (1 köt., 1. kiad. u. o. 1879).

2. F. József Václav, cseh iró és költő, szül. Prágában 1829 szept. 5., megh. Prágában 1890 okt. 14. Élénk részt vett az 1848-49. mozgalmakban s e miatt több évi fogságot szenvedett, majd Erdélybe belebbezték. 1859 óta Londonban, Párisban és Berlinben tartózkodott, hol Plac korony ceské (A cseh korona panasza) c. Ausztria ellen hevesen kikelő füzetet adott ki; 1868 Blanik c. cseh folyóiratot indított, majd a Correspondance tcheque-t adta ki. A 70-es évek elején Budapestre jött, 1877-ig az Agramer Zeitungot szerkesztette s 1879 óta haláláig Prágában lakott. Mint lirikus Byron modorában irt, ilyen irányu p. Upir (Vampir) c. munkája (1849); drámái: Svatopluk, Ulryk Hutten, Mazeppa stb. Összegyüjtött munkái: Sebrané spisy (5 köt., Prága 1809-80); Lada Niola (Aslmanach 1885); Legerrel együtt adta ki a La Boheme historique pittoresque et litteraire c. munkát (Páris 1886).

Fricandeau

(franc., ejtsd: frikandó), vagdalt s füszerrel meg tojássárgával vegyített hus, melyet zsirban megabálva, vékonyra nyujtott vajas tészta tekercsben zsirban sütnek ki. Leginkább Franciaországban honos, honnét mint finom előételt a francia konyhával együtt vettük át.

Fricassé

(franc., ejtsd: frikaszé), vagdalt hus-, tojás-, áztatott zsemlye-, füszer-, zsir-, vaj- v. szalonnából, mely akár egybesütve, akár pogácsaalakban hirtelen sütve jő az asztalra. Leginkább borjuhusból vagy marhahusból készítik. Huslével feleresztve s tojássárgával elkeverve adja a kedvelt F.-mártást, melyet különösen abált szárnyas diszitésére használnak.

Friccius

Károly Frigyes, porosz hadbiró és jogtudós, szül. Stendal-ban 1779., megh. Berlinben 1856 nov. 7. Részt vett 1806 óta a francia háborukban és 1813 október 19. mint első nyomult a grimmai kapun át Lipcsébe (mely helyen most szobra áll); 1827 óta pedig mint porosz főhadbiró működött haláláig. Művei közt említendők: Das preuss. Militärstrafrecht (1835); Geschichte des Krieges vom Jahre 1813 (1843); Geschichte der Blokade Cüstrins (1854); Geschichte d. Befestigungen Danzigs (1854); Preuss. Militär-Gesetzsammlung, 5 köt.

Frick

Ottó, német pedagogus, szül. Schmidtsdorfban 1832 márc. 21., megh. Halleban 1892 jan. 22-én. Egyetemi pályáját 1851. kezdte meg mint filologus, előbb Berlinben, majd Halleban. 1855. doktori vizsgát tett, azután két évig Konstantinápolyban tartózkodott mint Wildenbruch porosz követ fiának a házi nevelője, 1857. a Joachimsthali gimnáziumban lett helyettes tanár. Majd Potsdamban és Rintelnben, 1880. a hallei alapítványok igazgatója s egy ideig a latin iskola rektora lett. 1881. ujonnan megalapította a régi Francke-féle seminarium praeceptoriumot. Pedagogiai álláspontját 1884. a 3-ik német evang. isk. kongresszuson Stuttgartban fejtette ki leghatározottabban, hol az «Iskola egységéről» tartott felolvasást. Kárhoztatta itt az iskolaügyben való egység hiányát, amit egyrészt az iskolanemek sokfélesége, másrészt az ugyanoly sokféle tanárok egyoldalu, speciális irányban működése okoz s azt vallotta, hogy minden szaktudománynak csak általános műveltségi tartalma lehet az iskolai tanítás tárgya. Számos pedagogiai cikkein kivül az isk. drámák kiadásával s a biblia reviziójával foglalkozott. Tevékeny részt vett a német misszió-társulatok munkásságában is (Magy. Pedag. 1892).

Fricke

Gusztáv Adolf, német prot. hittudós, szül. Lipcsében 1822 aug. 23. Itt tanult s ugyancsak itt nyert a bölcsészetből és teologiából tanári képesítést 1846., majd 1849. rendkivüli teologiai tanári állást, 1851. Kielben lett rendes teologiai tanár. 1865. visszatért Lipcsébe a szt. Péter-egyházhoz mint főhitoktató, pár évvel később rendes egyetemi tanár lett s a szent Péter-egyház rendes lelkésze, egyszersmind elnöke a misseni értekezletnek és a Gusztáv Adolf-egyesület (l. o.) központi választmányának. Számos egyházi beszédein kivül nevezetesebb művei: Kirchengesch. der ersten acht Jahrhunderte (1850); De mente dogmatica loci Paulini ad Romana 4, 12 sq. (1850); Das exegetische Problem im Brief Pauli an die Galater, Kap. 3, 20 (1880).

Frickthal

egykori része a Sváb-földnek, a Jura É-i alja és a Rajna közt; D-i része erdős és dombos, északi fele sik. A Sisseln és a Rajna öntözik. Földje gabonát, sok gyümölcsöt és szőllőt is terem; az állattenyésztés virágzó. Rheinfeldenben és Ryburgban sót főznek. A lakosság német és katolikus. 1801-ig osztrák birtok volt; jelenleg Aargau svájci kanton része; annak két járását alkotja: Laufenburgit (153 km2 ter., 13668 lak.) és Rhinfeldenit (113 km2 ter., 11514 lak.). Legfontosabb helysége Laufenburg és Rheinfelden.

Frics

kisközség Sáros vmegye sirokai j.-ban, (1891) 536 tót lakossal, b. Ghillányi Imre kastélyával és szeszgyárával.


Kezdőlap

˙