Fritz

Péter, a budapesti kereskedelmi s iparkamara titkára, szül. Nagybecskereken 1845-ben. 1872. a budapesti keresk. s iparkamara segédfogalmazója, majd 1892. a kamara első titkára lett. Több országos kiállítás előkészítésében vett részt, magyarázatokat irt leginkább közgazdasági törvényekhez, s az iparos gyüléseken több szakkérdésben előadóként működött.

Fritzen

1. Adolf, strassburgi püspök, szül. Cleveben 1838., a hittudományok mellett még különösen a filologiát és a történelmet tanulta, tanár lett a galsdonki püspöki papnevelőben, azután nevelője György szász herceg fiainak és 1886-ban a montignyi gyermek-szeminárium tanulmányi felügyelője. 1891 óta strassburgi püspök.

2. F. Alajos, német politikus és műfordító, szül. Cleveben 1840. Előbb birói pályán működött a rajnai tartományban, 1889 óta azonban mint politikus működik ugy a porosz képviselőházban, mint a német birod. gyülésen. A kat. centrumpárt tagja és a költségvetési viták egyik korifeusa. Németre ford. Horatius ódáit (1889). Öccse, F. Károly (szül. 1844), szintén a két nevezett alkotmányos testületnek tagja.

Fritzlar

az ugyanily nevü járás székhelye Kassel porosz kerületben, az Eder balpartján, vasut mellett, kies vidéken, (1890) 3232 lak., néhány érdekes épülettel, amilyen a székesegyház, amely hajdan a Bonifaciustól 744. alapított bence-apátsághoz tartozott; a román izlésü bazilikát régibb épületek helyén 1200. építették; a benne látható siremlékek a XIV. sz.-ból valók; a templom kincsei közt 6 értékes régi edény van. A minorita-templom szintén a XIV. sz.-ból való. F. igen régi hely; Bonifacius a Thor pogány istennek szentelt tölgyfát a F.-tól 1/4 órányira fekvő Geismarban 732. vágta ki, későbben pedig megvetette alapját ama benceapátságnak, amelynek a város is létét köszönheti. 786. püspökség szinhelye lett. F.-ban laktak a frank királyok. 919. itt választották meg I. Henriket királynak. 1640. Banér svéd vezér itt győzte le a Lipót főherceg és Piccolomini vezérlete alatt álló császáriakat. 1760 jul. 1. Luckner generális a franciák támadását visszaverte. 1866. Hessenhez tartozott; azóta porosz birtok.

Fritzner

János, norvég nyelvtudós, szül. Asköenben 1812 ápr. 9. Krisztiániában tanult; 1835. Bergenben tanító, 1828. Badsöban és 1862. Tjödlingben plébános lett; 1841-ben préposttá tették; 1877. kilépett az egyházi rendből s 1878 óta Krisztiániában él. Már Bergenben kezdett az ó-északi nyelv lexigráfiájának megirásához szükséges nyelvészeti tanulmányokkal foglalkozni s 1862. kiadta Ordbog over det gamle norske Sprog. c. művét, melyet 1867. fejezett be. 1883 óta uj, jelentékenyen átdolgozott bővített kiadás jelenik meg belőle.

Fritzsche

1. Adolf Tivadar Hermann, német nyelvész, szül. Groitzschban 1818 jun. 3., megh. 1878 febr. 9. Giessenben a klasszika-filologia tanára volt. Főműve a Thekrit kritikai kiadása (Lipcse 1870), azonkivül számos klasszikai-kritikai könyvet adott ki.

2. F. Ferenc Volkmar, német nyelvész, szül. Steinbachban 1806 jan. 26., megh. 1887 márc. 17. 1828 óta a rostocki egyetem tanára lett. Számos tanulmányt adott ki. Kiadta azonkivül Aristophanes Thesmoph. és Ranae vigjátékait (Zürich 1845).

3. F. Károly Frigyes Ágost, német bibliai exegéta, F. Keresztély Frigyes fia, szül. Steinbachban 1801 dec. 16., megh. Giessenben 1846 dec. 6. Lipcsében tanult, 1823. u. o. magántanár, 1825. a teologia rendkivüli tanára lett. 1826. Rostockba a teologia rendes tanárává nevezték ki, 1841. Giessenbe helyezték át. Főművei: Kommentar über den Römerbrief (3 köt., Halle, 1836-43); Kommentar zum Matthäus (Lipcse, 1826); Kommentar zum Markus (u. o. 1830).

4. F. Keresztély Frigyes, német prot. teologus, szül. Zeitz mellett Nauendorfban 1776., megh. Zürichben 850 octob. 19. Előtanulmányait a hallei árvaházban, az egyetemieket Lipcsében végezte, 1799. steinbachi és lauterbachi lelkész volt Borna mellett, 1809. Dobrilugkban udvari lelkész s szuperintendens; 1817. a lipcsei egyetemről tudori cimet nyert. Hivatalos teendőiben ritka szorgalommal járt el, különösen az egyházmegyéjében hanyatlásnak indult népiskolai oktatásügy felvirágoztatásán sokat fáradozott, e mellett a korát érdeklő egyházi és hittani kérdések felett folyt harcokban mint szupranaturalista irányu hittudós számos röpirat és értekezés kibocsátása által vett részt. Később hallása meggyengülvén, állásáról le kellett mondania, hanem a hallei egyetemen lett 1827. professor honorarius, pár év mulva pedig rendes tanár, hol sokoldalu és termékeny munkásságának gyümölcseivel még v. 20 éven át gazdagította főként az irásmagyarázati, történelmi s hittani irodalmat, mely művek ujból együttesen az általa és két fia, Károly Frigyes s Otto Fridol által kiadott ily cimü gyüjteményben jelentek meg: Fritzschiorum opuscula academica (Lipcse 1838); és Nova opuscula acad. scripsti Chr. Fr. F. (Purici 1846.).

5. F. Otto Fridolin, német prot. teologus, szül. Dobrilugkban, 1812 szept. 23. Teologiai tanulmányait 1835-ben bevégezvén a hallei egyetemen, ugyanott 1836-ban magándocens, egy év mulva rendkivüli tanár, majd 1842. Zürichben rendes tanár s egyszersmind 1844-től kezdve a kanton könyvtárának főkönyvtárnoka lett. Művei az ótestamentomi irásmagyarázat mezején mozognak, s fölemlíthető közülök: Kurzgefasstes exegetisches Handbuch zu den Apokryphen des alten Testaments (Lipcse, 1851-1860, hat részben). Kiadta Mopsvestai Tódor, Lactantius műveit, Anselm: Cur Deus Homo c. munkáját (1869., 2. kiad. 1886-ban).

6. F. Gyula, német szinigazgató és szinész, szül. Drezdában 1844 márc. 25. Először 1859. lépett fel Ambergben, társalgó-szerelmes szerepekben játszott, aztán Ulmban, Regensburgban, Salzburgban, Pozsonyban, Prágában, Budapesten, Bécsben stb. 1870 óta szinigazgató volt Kassán, Eszéken, Laibachban, Olmützben; 1880. a hamburgi Schulze-féle szinházat vette át, 1881. pedig a berlini Frigyes Vilmos városrészben fekvő szinház vezetője lett. Jelenleg is itt működik.

Friuli

l. Friaul.

Frivald

kisközség Trencsén vm. zsolnai j.-ban, (1891) 1307 tót lak.

Frivaldia

(növ.), l. Amphiraphis és Microglossa.

Frivaldov

l. Freiwaldau.

Frivaldszky

1. Imre (frivaldi), természettudós, szül. Bacskón, Zemplén vm., 1799 febr. 6., megh. Jobbágyiban, Nógrád vm., 1870 okt. 19. A gimnázium két osztályát Sátoraljaujhelyen kezdette, majd Egerben és Kassán tanult, ahol érettségit is tett. A pesti egyetemen az orvosi pályára készült s e közben többrendbeli természetrajzi utazást tett. 1821. doktorrá lett; 1822. a magyar nemz. muzeumhoz került s itt szolgált különböző rangfokozatokban 1851., mikor nyugalomba vonult. Tudományos pályafutását a növénytan terén kezdette meg, de nemsokára az állattanhoz pártolt át s mint leiró zoologus első volt hazánkban s nevét a külföld is tisztelettel emlegette. Kiváló előszeretettel a rovarokat gyüjtötte és tanulmányozta, de a csigákkal is szép eredményeket ért el. Hazánk faunájából nagyon sok rovart és csigát irt le, de nagy érdemeket szerzett a Balkán természetrajzi viszonyainak ismertetésével is, a melynek érdekében négy izben rendezett eredménydus gyüjtő expediciókat. Tudományos érdemeinek jutalmazásául a m. tud. akademia 1833. levelező, 1838. rendes tagjának választotta, de ezenkivül számos külföldi tudományos testület is megtisztelte azzal, hogy tagjai sorába vette. Számos kisebb-nagyobb dolgozata jelent meg magyar és német nyelven s ezek közül különösen fontos a Jellemző adatok Magyarország faunájához c., amelyet a m. tud. akademia 1870. a nagy jutalommal tüntetett ki. V. ö. Szinnyei J., Magyar irók életrajza.

2. F. János (frivaldi), entomologus, szül. Rajecen, Trencsén vm., 1822 jun. 17. Gimnáziumi tanulmányait Trencsénben, Nagyszombatban és Léván végezte, érettségit Vácon tett; 1840. Pesten a mérnöki pályára lépett, melynek tanulása közben minden szabad idejét a m. nemz. muzeumban töltötte, F. Imre nagybátja mellett dolgozva. 1847-48. letette a mérnöki szigorlatot, 1852. a m. nemz. muzeumhoz nevezték ki segédőrnek, majd őrnek, 1870. igazgatóőrré léptették elő. Kiválóan a rovarok tanulmányozásával foglalkozott és hazánk faunájából számos uj és igen érdekes fajt irt le. A Balkán félszigetet kétszer is beutazta, amely alkalmakkor igen gazdag anyagot gyüjtött. A tud. akademia 1865. levelező, 1873. rendes tagjává választotta, de ezenkivül számos külföldi tudományos testület is tagjai sorába emelte. Számos kisebb-nagyobb dolgozata jelent meg a m. tud. akad. kiadványaiban, a Természetrajzi füzetekben és több külföldi tudományos folyóiratban, amelyekkel nevének hazánkban és külföldön nagy tekintélyt vivott ki. A rovarokon kivül más állatok tanulmányozásával is foglalkozott s egyebek mellett megirta az Aves Hungariae c. munkát, amelyben bemutatja a magyar fauna madárvilágát. Egyik igen érdekes dolgozata: Adatok a magyarhoni barlangok faunájához c., amelyben kimerítően ismerteti a hazai barlangok állatvilágát. V. ö. Szinnyei J., Magyar irók életrajzai.


Kezdőlap

˙