Frothingham

(ejtsd: -ingém) Oktaviusz Brooks, amerikai iró, született Bostonban (Massachusetts) 1822 nov. 26. A Harvard Collegeon tanult; 1847 unitárius pap lett s mint ilyen szabad, rationális irányban működik. Számos prédikáción kivül néhány Amerika szellemi fejlődésének történetére nézve fontos munkát irt; ilyenek: Life of Theodore Parker (Boston 1874); Transcendentalism in New-England (New-York 1876); Gerrit Smith, a biography (u. o. 1878); Life of George Ripley (Boston 1882); Memoir of Wiliam H. Channing (u. o. 1880). Vallásos munkái: Stories from the lips of a teacher (London 1863); Stories from the lips of a teacher (London 1863); Stories of the patriarchs (u. o. 1864); A child's'book of religion (uj kiad., New-York 1870); The religion of humanity (1873).

Frotté d'or

(franc.) a. m. arannyal bedörzsölt, igy nevezik a khinai és indiai agyag-árukat, melyeknek alapszine aranyporral van behintve.

Frotteur

(franc., ejtsd: frottőr) a. m. dörzslő; az a szolga, aki a hidegfürdőknél a dörzsölést végzi.

Frottola

(olasz), különböző mértékü, rövidebb, jobbára gunyos tartalmu olasz versfaj, melyet főkép a trecentoban és a cinquecentoban műveltek. - F.-nak nevezték továbbá az olaszok a népdalok négyszólamu letételeit, melyek művészi érték és kidolgozás tekintetében középfajt képeztek a művésziesebb szerkezetü madrigálok és az egyszerübb villanellák közt. Petrucci, a hangjegymetszés feltalálója 1504. ily négyesekből kilenc, Gunta pedig 1526. egy kötetet bocsátott közre, melyek manapság már nagy ritkaságait képezik a könyvtáraknak.

Frotzler

Károly, fiatal osztrák zeneköltő, szül. Stockerauban 1874. Szegény tanítónak a fia. A bécsi zenedében különösen Kren vezetése alatt végezte tanulmányait és mindjárt első nagyobb művével, Arnelda c. dalművel elnyerte a filadelfiai nemzetközi zenepályázat alkalmával a két legnagyobb dij egyikét.

Frouard

(ejtsd: fruár), község Meurthe-et-Moselle francia départementban, 10 km.-nyire Nancytól, a Mosel jobb partján, vasut mellett, (1891) 3204 lak., vasércbányával és vaskohóval. Az ujabban közelében épített erősségek a Mosel és Meurthe völgyeit védik.

Froude

(ejtsd: frúd) Jakab Antal, angol történetiró, szül. Dartingtonban 1818 ápr. 23. Atyja, ki lelkész volt, fiát is annak szánta, ki a Westminster-intézetben és Oxfordban végezte tanulmányait, 1842 óta pedig mint segédtanár működött az Exeter-Collegeben. Az években F. még Pusey és Newmann köréhez tartozott, a Lives of the English saints számára írt életrajzokat és 1844. pappá szentelték. Ekkor azonban nagy lelki válságon esett keresztül, melynek folyamában eddigi nézeteivel szakított és a racionalizmus felé közelgett. Két érdekes munka tanuja e vajudásnak: a Shadows of the cloud és a Nemesis of faith (1847. és 1848), de épp ezek keltették fel az anglikánus egyetemi hatóságok és az állam-egyház figyelmét, majd haragját, minek az lett a vége, hogy F.-t állásától megfosztották és hogy a papi rendből is ki kellett lépnie (a püspöki egyház kebléből azonban nem lépett ki). 1850 óta toll aután élt meg; munkatársa volt nevezetesen a Fraser's Magazine és a Westminster Reviewnek. Amellett azonban nagyszabásu munkán dolgozott, melynek érdekében nemcsak Angliában, hanem Francia- és Spanyolországban is (Simancas) levéltári kutatásokat végzett. 6 évi előmunkálat gyümölcseként megjelent végre a History of England from the fall of Wolsey to the death of Elizabeth, mely fontos munkából 1856-70-ig összesen 12 kötet jelent meg (azóta több ujabb és olcsóbb kiadás is megjelent). Eleintén Erzsébet királynő haláláig (1603) tervezte a művet, de azután felhagyott ezzel a szándékkal és az Armada kudarcának elbeszélése után letette a tollat. (1891. pótkötet jelent meg: The divorce of Catherine of Aragon). Igy hát csonkán került ez a nagy munka a könyvpiacra, melyet az angolok az ujabbkori történeti irodalom remekei közé szoktak helyezni. A kritika azonban kifogást emelt F. ezen módfölötti bálványozása ellen. További művei ezek: Influence of the reformation on the scottish character (magyarra ford. Baráth Ferenc), finom pszikologiai tanulmány. Következtek: a Short Studies on great subjects. Rövid essayk nagy tárgyakról (I. kiad. 1867-82. 4. köt., II. kiad. 1883., II. 1891.), The English in Ireland in 18-th. century (1872-74., uj kiadás 1881. 3 kötet), 1869-71-ig F. a Fraser Magazinet szerkesztette; 1869. pedig a skót sz. Andrews egyetem rektorának választották; 1874. a konzervativ minisztérium megbizásából a Foktartományra indult, hol egyrészt a gyarmat kormánya és az angol minisztérium között felmerült nézeteltérések kiegyenlítésén, másrészt a Foktartomány és Natal között létesítendő unió létrehozásán fáradozott, ami ugyan nem sikerült. 1880. Morley által megindított English men of letters c. vállalat számára megirta Bunyan életrajzát, 1879. pedig Caesar, A sketch c. munkában a római történet ezen kimagasló alakját (Mommsen példáján indulva) szerfölött magasztalja. (A mű 1890. uj kiadást ért.) 1881. jelent meg Luther-ről irt monografiája (Luther, a short biography). Azután v. négy évig Carlyle irodalmi hagyatékával bajlódott, ki őt ezzel a feladattal végrendeletében kitüntette. E hagyatékból 1881. a Reminiscences jelent meg, melyhez 1882. Carlyle életrajza (Thom. Carlyle, history of the first years of his life, 2 köt.) járult. Egy évvel később Carlylené levelezését is nyilvánosságra hozta: Letters and memorials of Jane Welsh C. (1883. 3 köt.), mi ujabb viharra szolgáltatott alkalmat. Megtoldotta ezt Carlyle életrajzának folytatásával: Thom. Carlyle, history of his life in London (1884). Azután nagyobb tengeri utra kelt, melyről visszatérvén, az Oceana, or England and her colonies (London 1886) c. műben irta meg a Foktartományon és Ausztráliában tett tapasztalatait. 1888. jelent meg a The English in the West Indies; or the bow of Ulysses c. mű és ez évben irt Firthnek Our kind beyond the Sea c. művéhez érdekes előszót, melyben az É.-Amerikában élő angol faj jelentőségét méltatta. 1889. adta ki a The two chiefs of Dunboy, 1890. pedig az Earl of Beaconsfield. c. munkát (a The prime ministers of Queen Victoria vállalat egy része). Legujabb műve a Fernandez Duro nyomán irt The spanish story of the Armada and other essays (1892). Ugyanebben az évben ápril havában az elhalt Freeman utódának nevezték ki az oxfordi egyetemhez, mely állásban különösen az ujkori történettel kell foglalkoznia. (V. ö. Mr. F. on his travels Scottish Church. 1886 febr.).

Froward

(ejtsd: froerd) vagy Punta de Santa Agueda, meredek fekete sziklákból álló fegyfok, D.-Amerika legdélibb pontja, a Magalhaes-szorosnak mintegy közepén.

Fröbel

1. Frigyes, ném. pedagogus, a gyermekkert alapítója, szül. Oberweisbachban 1782 ápr. 21., megh. Marienthalban 1852 jun. 21. Alig végezte a 4 évfolyam polgári iskolát, előbb gazda, majd erdész akart lenni. Egy darabig Jenában matematikai s természettudományi tanulmányokkal foglalkozott, majd arra határozta magát, hogy tanító lesz. 1808-1810. Pestalozzinál volt. 1811. ismét egyetemet akart látogatni s Göttingába, majd Berlinbe ment, hol természettduományt tanult. Berlinben a Plamann-féle Pestalozzi-intézetben tanítóskodott is. A német szabadságharc alatt 1813-1814. a Lützöv-féle szabad csapatban harcolt. A háboru befejezése után rövid ideig a berlini muzeumban volt alkalmazva. 1816. előbb Griesheimban, később Keilhauban nyitott nevelőintézetet, 1831-1836. a berni kanton egyik árvaházat igazgatta. 1840-ben Németországban nemzeti kisdednevelő egyesületet akart alapítani s ez egyesület segítségével gyermekkerteket, gyermekkertésznőképző intézetet, játékgyárat s a gyermekkerti eszmét képviselő s kivált az anyák körében terjesztő folyóiratot akart előállítani. Blankenburgban meg is nyitotta az első gyermekkertet (l. o.). Eszméi nagy tetszésre és utánzásra találtak. Ennélfogva Leibenstein fürdő mellett a szász-meiningeni kormány által átengedett marienthali kastélyban gyermek-kertésznők számára szemináriumot alapított, melyet 1850. tavaszán nyitott meg. Munkái: Kommt, lasst uns unsern Kindern leben (Blankenburg 1834); Mutter und Koselieder (Berlin 4. kiadás 1862-74); F. összes munkáit: Gesammelte pädagogische Schriften, Lange adta ki (Berlin 1862-74); a Pädagogische Schriftent Seidel (Bécs 1883); Kindergartenbriefe-it Pösche (u. ott 1887). V. ö. Bühlman, Friedrich Fröbel und d. Kindergarten (Frauenfeld 1871); Hanschmann, Fr. F., der Begründer der Kindergartenerziehung (Berlin 1880); Reinecke, F.-s Leben und Lehre (u. o. 1885); Blumenholtz-Bülow, Theoretisches und praktisches Handbuch der Fröbel'schen Erziehungslehre (Kassel 1886); Bomen, F. and education by self-activity (London 1892); Kobányi M., Gyakorló könyv F. foglalkoztató eszközeihez (1871); Szabó S. hasonló c. műve (1871); Péterfy Sándor, F. F. emléke (1882).

2. F. Gyula, német hirlapiró és politikus, szül. Griesheimben 1805., megh. Zürichben 1893 nov. 6. Münchenben, Jenában s Berlinben tanult és azután az ásványtan tanára lett Zürichben. Ekkor irta a Grundzüge eines Systems der Mineralogie c. munkát (1843). Nemsokára azonban radikális hirlapiró lett s a politikai küzdtér porondjára lépett. Résztvett a drezdai forradalomban és tagja volt a frankfurti nemzetgyülésnek, melynek megbizásából azután Blum Róberttel Bécsbe indult, hol a barrikádokon harcolt, mire Windischgrätz őt is halálra itélte; de kegyelmet kapott és visszatérhetett Frankfurtba, hol a Briefe über die Wiener Oktober-Revolution c. munkát irta (1849). A rakció boszuja elől Amerikába menekült New-Yorkba, hol 1850-57-ig gyári üzletekben volt alkalmazva. Ugyanott nőül vette Armansperg Karolina grófnőt, A bajor s görög miniszternek leányát és apósa révén engedélyt kapott a visszatérésre. 1862-66. Bécsben élt és mint a kormány fényes tollu, zsoldos hirlapirója élénk tevékenységet fejtett ki, különösen a német kérdésben. F. Németország ujjászervezését előbb Ausztriától, azután a Trias megvalósulásától várta; azt állítja, hogy a frankfurti Fürstentag eszméje tőle eredt. De a magyar kiegyezés kérdésében is szerepet játszott mint Schmerling bizalmas embere, kit tollával és messze szétágazó összeköttetéseivel segített. Legérdekesebb része emlékiratainak a II. köt. 156-163. lapján elmondott részlet, melyben az 1861 dec. havában történt bécsi tanácskozást mondja el. A volt határozati párt vezérei: Tisza Kálmán, Podmaniczky Frigyes és gr. Csáky (Tivadar?) akkor Bécsbe indultak, hogy egyrészt Almássy Pál révén a konzervativ magyar főurakkal lépjenek összeköttetésbe, másrészt Kollatschek utján Schmerlinggel. Ezekben az értekezletekben F. is részt vett és elmondja, hogy a nevezett vezérférfiak mely ügyeket és mely feltételek alapján voltak hajlandók közös ügyeknek elismerni; a német kérdésre nézve pedig azt kivánták, hogy Ausztria továbbra is tagja maradjon a Bundnak (V. ö. Századok 1892. évf. 75. és 327. l.). 1867. Münchenbe költözött, hol a Süddeutsche Presse-t alapította és mérsékelt liberális szellemben szerkesztette. Miután leghőbb óhaja, a német egység Poroszország által megalakult, szakított eddigi poroszellenes eszméivel és 1873-1889-ig mint német birodalmi konzul külföldön szolgálta hazáját, Szmirnában és Algériában. 1889-ben nyugalomba vonult. Munkái egytől-egyik érdekesek és eleven tollal irvák: System der socialen Politik (2 köt. 1847); Theorie der Politik (2 köt. 1861-64); Gesichtspunkte und Aufgabe der Politik (1878); Aus Amerika, Erfahrungen, Reisen u. Studien (1857-58. 2 köt., angolul is megvan); Kleine politische Schriften (2 köt. 1866); Die Wirtschaft des Menschengeschlechts auf dem Standpunkt der Einheit idealer u. realer Interessen (3. köt. 1870-76); Die realistische Weltansicht und die utilitarische Civilisation (1881). Utolsó műve önéletrajza: Ein Lebenslauf (Stuttgart, 2 köt. 1890-91). Ebben irja le a fentebb közlött, hazánkra vonatkozó dolgokat.

3. F. Károly, német pedagogus, F. Gyula öccse, szül. Griesheimban, Stadtilm mellett, 1807 okt. 29. Zürichben végezte tanulmányait, aztán egy fiunevelő-intézetben tanított Stanmoreban, London mellett; majd a zürichi katonai iskola tanítója lett. 1845. u. o. magán-iskolát alapított; majd Hamburgban főiskolát leányok számára. 1852. akad. tanár lett Invernessben, majd tanító és nevelő Edinburgban. 1833 óta egy zürichi fiuiskola igazgatója. Műve: Definitions and axioms of a future science of existence (London 1881).

Fröde

Frigyes Vilmos, német építész, a kassai dom restaurátora, szül. Drezdában 1847 jan. 23. Mancs nevü magyar anyától. A zittaui építészi iskolát végezvén, 1867. két éven át kiválóbb építkezéseknél működött Szászországban. 1869-80. Bécsben működött Hansen tanár és főépítésügyi tanácsos oldalán, mellékesen pedig a képzőművészeti akadémiát látogatta és több monumentális épület építését (ezek közt a tőzsde-palotáét) vezette. 1880 óta a kassai székesegyház építését vezeti, mely idő alatt az egész dómot ugyszólván ujból építette.


Kezdőlap

˙