Futó

sakkjátékban egy figura, l. Sakk.

Futó

1. Ferenc, iró, szül. Tatán (Komárom vm.) 1852 máj. 28. A gimnáziumot Tatán és Esztergomban, a jogot a pesti egyetemen és nagyváradi jogakadémián végezte. 1877. budapesti törvényszéki joggyakornok, később u. o. jegyzőkönyvvezető és utóbb pertárnok lett. Több cikket és költeményt irt Tóth Kálmán Bolond Istókjába, a Honba, Üstökösbe, Pesti Naplóba, Fővárosi Lapokba, Budapesti Hirlapba, Vasárnapi Ujságba stb. Irt a jogi életből vett tárcákat a jogi szaklapokba is. Önálló munkái is vannak. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

2. F. Mihály, pedagogus, szül. Boldván (Borsod vm.) 1835 febr. 2. Tanulmányait a sárospataki kollégiumban végezte, honnan mint rendes tanár 1860 okt. 1. a hódmezővásárhelyi ev. ref. főgimnáziumhoz ment. Itt működik jelenleg is, 1877-től kezdve mint igazgató. Több cikket irt különféle közlönyökbe, értesítőkbe stb., igy a Sárospataki Lapokba, a Debreceni Prot. Lapba, különösen tanügyi kérdéseket fejtegetve; több izben pályadijat is nyert nevelészeti munkáival. Ő alapította a Hódmezővásárhely c. hetilapot is.

Futóárok

(Tranchée), várvivásnál rögtönzött árkok, melyeken át a várvivó harcosait és lövegeit, az ellenség általi lődöztetés ellen födözve, a vár közelébe hozhatja.

Futóbogarak

v. futókafélék (Carabidae), a fedelesszárnyuak rendjébe és 5 lábtőizesek csoportjába tartozó igen gazdag bogárcsalád. Testalkatra, idomra nézve igen eltérnek egymástól. Majd hosszukásak, majd rövidek és keskenyek, tojásalakuak, lehetnek többé-kevésbé laposak v. domborodottak, ritkán henger-, sőt gömbalakuak is. Hasonlóan szinök is nagyon változó és jellemző, hogy a mérsékelt égöv alattiak és a magas hegyeken lakók többnyire élénkebb szinüek, mint a forró égöviek. Fejök nagy, de rendesen keskenyebb, mint a tor. Szemek a barlanglakóknál v. mélyen a földben fekvő kövek alatt élőknél hiányozhatnak is, amidőn azok helyén rendesen a testnél világosabb folt látható. Rágóik rövidek, de annál erősebbek, horgokkal és fogakkal ellátottak, ami világosan elárulja, hogy állati anyagok fogyasztására vannak utalva. Az állkapcsi tapogatók négyizüek. A szárnyfedők legtöbb esetben hátul lekerekítettek és a potrohot tökéletesen fedik. Egyes esetekben egymással össze is nőhetnek, amidőn a hátsó szárnyak durványosak. A szárnyfedő felülete rendesen hosszan rovátkolt, a rovátkák többé-kevésbbé pontozottak, egyes esetekben egészen sima. Lábaik általában hosszuak, vékonyak és a gyors futásra alkalmasak; csak egyeseknél - a nehézkesebb mozgásuaknál - rövidebbek és vastagabbak. A föld alatt élőknl a mellső lábak ásásra alkalmasak. A végbél mellett 2 alféli mirigy van, melyeknek vajsavtartalmu váladékát veszély idejében kilövelik. Álcáik megnyultak, mindkét oldalon 4-6 mellékszemmel, 4 izü csápokkal, sarlóalaku rágókkal vannak ellátva. Különben rejtett életmódjuknál fogva csak kevés fajnál ismeretesek. Bábjaik rendesen fehérek, rajta az előrehajlott fej, szájrészek, szárnyak, lábak stb. igen jól vehetők ki. Többnyire a földben, v. az álcák által purhás fában vájt gödröcskékben találhatók. Az egész átalakulás rendesen egy év alatt, a kisebb fajoknál rövidebb idő alatt is történhetik. A F. ugy kifejlődve, mint álcáik, kevés kivétellel, mind igen hasznos állatok, amennyiben ragadozók, más állatokból, főleg kártékony rovarokból, hernyókból és bábokból táplálkoznak, amiért is még Adephagi, Carnivora, Entomophagaknak is neveztetnek. Egyedül kártékony a Zabrus gibbus L. (drótféreg) faj, mely a gabonanemüek leveleit rongálja. Többnyire éji állatok, melyek a világosságot kerülik. Egyesek azonban verőfényes napon szeretnek röpködni (Cicindela). Körülbelül 600 nem és 8500 faj ismeretes, melyek az egész földön el vannak terjedve, legtöbb faj azonban a mérsékelt égövben él. A Magyarországban élőket Frivaldszky János (Magyarország téhelyröpüinek futoncféléi, Budapest 1874) állította össze, mely szerint hazánkban 499 faj él. Európában körülbelül 1500 faj él. Főbb alakjai: Igazi F. (Carabici), mint a bőr F. (Procrustes Coriaceus L.), fekete, összenőtt ráncos szárnyfedője van; a csigák pusztításával tesz hasznot. A zöld F. (Carabus Auronitens Fabr.), egészen aranyoszöld; 22 mm. szárnyfedőjén hosszan kiemelkedő fekete lécekkel. A kerti F. (C. hortensis L.), 2,5 cm., fénylő feketebarna, szárnyfedőjén három sor aranyoszöld gödröcskével. Erdőkben él. A kék F. (C. violaceus L.), 3 cm. fekete, kékes violaszinü szegéllyel. Erdőszéleken gyakori. A magyar F. (C. hungaricus Fabr.), mely hazánknak csaknem kizárólag sajátja, amennyiben Lajtán tul csakis a bécsi medencéig terjed. Fekete szinü, 2,8-2,6 cm. hosszu. Nappal többnyire homokba készített lyukakban tartózkodik. Az aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta L.), mely a bucsujáró hernyóknak esküdt ellensége; a bronzos bábrabló (C. inquisitor L.) hasonló életmódu; cicindelák (Cicindelidae), ezeknek fejök nagy, szemeik kiöklelők, jó repülők. Homokos vidéken, folyók partjain, verőfényes helyeken szeretnek tartózkodni. Nálunk közönséges a mezei c. (Cicindela campestris L.), fémfényü, zöld szárnyfedőjén sárgás, pontszerü rajzzal. Az erdei c. (C. sylvestris L.), a parti c. (C. littoralis Fabr.), stb.; l. még Bábrablók.

Futócsillagok

l. Csillaghullás.

Futódaru

nagyobb gyári műhelyekben, gyártelepeketn, pályaudvarokon, a munkaterület egész hosszában végigtolható emelőgép. L. Daru.

Futógolyók

apró ólomgolyók, amelyekből többet tettek egyszerre a lőportöltényre. A katonaságnál most már nem használják.

Futóhomok

laza s javarészben quarcszeekből áll s alárendeltebben mész-, dolomit-, földpát, magnetit- stb. szemek is fordulnak elő benne. Mindenütt ott képződik, hol a kőzetek elmállása következtében alkotó részeik lazákká lesznek, v. a vizösszehordta fövény szárazzá lesz. Igy a tengerparton, hol a hulámok sok homokot hánynak ki a partra, amelyhez hasonlót a Balaton somogyi partjain is tapasztalhatunk, vagy a kiszáradt tó fenekén, milyenek földünk szárazföldjének belsejében sok hegyütt levő sivatagok, hazánkban maga az Alföld nagy medencéje. A szárazzá lett laza fövény szemcskéi a szél nyomásának nem lévén képesek ellentállni, a szél irányában mozogni kezdenek, ez irányban gördülnek a felszinen. Futóhomok-területek a földkerekség sikabb vidékein mindenütt vannak. Óriásiak Ázsiában a Mongolföldön, Khinában, Turkesztánban stb. Afrikában hires a libiai sivatag s a Szahara. Európában a tengerpartokon, a német alföldön, a dán szigeteken, Franciaországban a «Landes», Ausztria és Magyarországon a Duna völgyében. Hazánkban F.-területek vannak Somogy- és Tolnamegyében, a Kis Alföldön, Mosony-, Komárommegyében, a Nyirségben, a Duna-Tisza közén. Legimpozánsabb nemcsak köztük, de egész Európában az Al-Duna mentében levő u. n. Deliblati F.-terület, melynek homokja a legfinomabb s hol a szél 50 m.-nél magasabb buckákat hozott létre. A szél, illetőleg a buckák iránya a Duna-Tisza közén északnyugati, a Nyirségen déli, mig a deliblati területen délkeleti.

Ellene két törvényünk, t. i. az 1844. évi X. és 1879. évi XXXI. t.-cikk rendelkezik. Az előbbi törvény kimondja, hogy ha a F. elfojtása az érdekelt birtokosok megegyezésével nem eszközölhető, a közhatósági beavatkozásonak is helye van. Ez abban áll, hogy a törvényhatóság egy küldöttséget rendel ki a végett, hogy az a szükséges munkálatok, azok költségei s elosztási kulcsa tekintetében javaslatot tegyen; e javaslatok alapján azután a törvényhatóság határoz. A költségek elosztásának szabálya az, hogy azokban a birtokosok, megvédett területük terjedelme és az elhárított veszély nagysága arányában részesülnek. A törvényhatóságnak a teherelosztásra vonatkozó határozatában meg nem nyugvó bármelyik érdekelt birtokos azt birói uton megtámadhatja. Az 1879. évi XXXI. t.-c. értelmében a F. továbbterjedésének meggátlása végett beerdősítést is rendelhet el a földmivelési miniszter, illetőleg kötelezheti az érdekletteket beerdősítési társulattá alakulásra. Az igy alakult társulat feladata az erdősítést a törvényhatósági közigazgatási bizottság mint erdőrendszeti hatóság felügyelete alatt eszközöltetni. L. még Diluwium, Futóhomok-kötés.

Futóhomok-kötés

célja a homoknak a szél által való elhordatását megakadályozni, szóval a homokot megállítani, vagy azért, hogy az által az illető terület termelésre alkalmassá tétessék, vagy hogy az által a szomszédos területek a homokkal való behordatás ellen megvédessenek. A homok természete szerint annak megkötése különböző módon történik. Az elhordatásnak nagyon alávetett homok megkötése a legköltségesebb; ilyen esetben nem marad más hátra, mint a homokot mesterséges módon megállítani, ami vagy fakampókkal a földhöz erősített szalmafonatokkal, vagy az uralkodó széliránnyal keresztbeállított sövényekkel eszközölhető. Az igy megállított homok idővel begyepesedik, de minthogy ez a gyep sem legelőnek, még kevésbbé kaszálónak alkalmas, legjobb az ilyen területet beerdősíteni, mely célra viszonyaink között az ákác és a nyár a legalkalmasabb fanem. Az elhordatásnak kevésbbé alávetett, durvább szemü s több agyagot tartalmazó futóhomok megkötésére egyszerübb módok állanak rendelkezésre, melyek közül élősövények alakítása a legajánlatosabb; az élősövények a szükséghez képest 500-1000 m.-nyi távolságban egymástól 2-4-6 fasorból alakíttatnak, különös tekinttel arra, hogy az által az uralkodó szél ereje megtöressék; jobb minőségü futóhomok ily módon megállítva szántóföldnek alkalmas s jól megtermi különösen a rozsot és a burgonyát, ellenben silányabb homokot célszerübb vagy beerdősíteni v. fákkal beültetve legelővé átalakítani. Ahol pedig az égalji viszonyok a szőllő- s gyümölcstermelésnek kedveznek s különösen ott, hol a futóhomok alatt termőképes altalaj fordul elő, legcélszerübb a megkötést gyümölcsösök s szőllők létesítése által eszközölni. Hogy a megkötésnek ezen módja milyen fényes eredményekkel járhat, elég Kecskemét és Nagy-Kőrös virágzó és jövedelmező szőllő- s gyümölcsültetvényeire hivatkoznunk. V. ö. Borbás V., A Magyar homokpuszták növényvilága meg a homokkötés (Budapest 1886).

Futóka

(növ.), a Convolvulus sepium meg a Polygonum Convolvulus népies neve a Balaton mellékén, l. Folyófü.


Kezdőlap

˙