Gerlachfalvi csúcs

a Magas Tátrának s általában egész hazánknak legmagasabb csúcs (2663 méter), Szepes vmegyében, Gerlachfalutól ÉNy-ra s a felkai völgy Ny-i oldalán emelkedik. Megmászása a felkai völgy felöl történik s a nehezebb hegyi tourok közé tartozik: Tátra-Füred felől (a visszatéréssel együtt) 20 órát igényel. A G. a batizfalvi völgy felől is megmászható (Stolából 12 óra). V. ö. Páter Kálmán, Kirándulás a G.-ra (Turisták Lapja I. évf. 205. l.); Felbinger Ubald, A Gerlachfalvi csúcs (Magy. Kárpát-egyes. XVII. évk. 1890. 10. l.).

Gerlai apátság

Békésmegyében a Csolt-nemzetség alapítása ismeretlen rendü szerzet számára. Gerlán a Fejér-Körös egyik u. n. Monostor-szigetén maig is láthatók a monostor csekély omladékai.

Gerland

György, német nyelvész és antropologus, szül. Kasselben 1833 jan. 29. Tanulmányait szülővárosában, Marburgban és Berlinben végezte. Több helyen tanároskodott, mig 1875. a strassburgi egyetemre hivták meg a földrajz és etnográfia tanárának. Eleinte nyelvészeti értekezéseket irt, később földrajzi tanulmányoknak élt és e téren kiváló munkásságot fejtett ki. Művei: Anthropologie der Naturvölker (Lipcse 1868); Anthrop. Beiträge (1 kötet, Halle 1875); Atlas der Ethnograpghie (Lipcse 1876); Die Zukunft der Indianer. (1879. Globusban); Atlas der Völkerkunde (Gotha 1891-92); Die Basken und die Iberer (Strassburg 1886); Beiträge zur Geophysik (Stuttgart 1887); Geogr. Abbhandl. aus Elsass-Lothringen (Stuttgart 1891) stb.

Gerle

gerlice, görlice, a szláv gorlicából (Turtur Selby), a galambcsaládba tartozó madárnem, melynek ismertető jelei: a kis fej, nyulánk csőr, hosszu és hegyes szárny, hosszu és lekerekített fark, és többnyire rozsdaszinü tollazat. 24 faja ismeretes, melyek a paleartikus, etiopiai és keleti regióban élnek. Hazánkban él: a bugó G. (T. auritus Bp.). Fészeklakó. Évenkint kétszer költ, magvakkal táplálkozik, amiért az erdészetre nézve kártékony is lehet; hasznos azonban a szántóföldeken levő dudvák magjainak összeszedése által. Fogságban tartják. A nevető G. T. risoprius Swains.) Hazája keleti Afrika és nyugoti Ázsia, nálunk házaknál gyakran kalitkában tartják.

Gerle

mustmérték Neufchatelben 99,02 liter, tiszta mustra 731/8 liter.

Gerlice

l. Gerle.

Gerlicetövis

gilicetövis, gerlicetüske, iglice, iglic, igricdtüsök, ökörguzs, ekeakadály, eketartófü, ekenyüg, szamártövis (növ., Ononis L.), vitorlás, gyakran szurós apró cserje vagy fü, mintegy 60 (hazánkban 7) fajjal az Óvilágban. Levele hármas, virága gyakrabban piros, némelyik fajé sárga. Fiatalon a szarvasmarha meg a juh megeszi, de később szur, levelének egy részét elhullatja, azután a jószág se bántja s a G. alkalmatlan gyom, a vele benőtt hely pedig hasznavehetetlen, csak a sovány és homokos talajt javítgatja lassanként, mert valamennyi fajában bőven van mész és kálium. A tövises G. (O. spinosa L.) gyökerét (radix ononidis spinosae) a patikában vizellethajtónak még ma is tartják, de inkább a barmot gyógyítják vele. Az O. Antiquorum L. Európa D-i részén terem, a régiek a fiatal hajtását sóval és vizzel elkészítve ették.

Gerliczy

(aranyi és szt. gerlistyei báró), Krassómegyéből eredő régi család, mely Horvátország- és Boszniába átszármazott, s itt már a XIV. században előkelő szerepet játszott Gerlich, Gerlichich név alatt. G. István 1410. ozorai Pipo bántól uj adományt nyert Gerlistyére, mely birtokra 1484 szept. 21. Gerlistyei Jakab ismét uj adományt kapott. Egyik ága a családnak Erdélybe származott át, s az ottani Arany-ról irta előnevét. 1774. G. Antal osztrák bárói rangot nyert, ennek fia, G. János Félix volt fiume-buccari-tersatói cs. kir. személynök és gyermekei részére 1777 május 23-án az osztrák bárói méltóság Magyarországra is kiterjesztett. A család kiválóbb tagja G. Jakab volt, 1495-1508. szörényi bán. - G. Bódog, báró örökös főrendiházi tag, szül. Nagyváradon 1819 junius 10. Rövid ideig (1860) Bihar vármegye második alispánja volt. Nagy szerepet játszik Bihar vármegye közelében. 1867 óta kamarás.

Gerlistye

kisközség Krassó-Szörény vmegye resicai járásában, (1891) 1842 oláh lakossal. A Gerlistyei-család fészke volt. Már 1410. említtetik.

Gerlóczy

1. Gyula (alsó-viszokai), műegyetemi tanár, G. Károly öccse, szül. Pesten 1837 márc. 31, megh. Görzben 1893 nov. 29. A főgimnáziumot a pesti kegyesrendieknél, a jogot és államtudományokat a budapesti egyetem hallgatta. Egyideig a Károlyi grófok mellett nevelősködött; 1860. jogi doktor lett, 1862. köz- és váltóügyvédi oklevelet szerzett. 1863. a budai kir. műegyetemen a nemzetgazdaságtan, jog- és törvény-isme helyettes, 1864. rendes tanárává nevezték ki. 1871. a közoktatási miniszter a londoni kiállításra, 1872. pedig Párisba küldte ki. Az akadémia nemzetgazdasági és statisztikai bizottságának is tagja volt. Politikai, közegészségügyi, gazdasági cikkei különböző lapokban jelentek meg. Több önálló munkát is irt s 1876. és 1878. a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálatainak társszerkesztője volt. A Budapest és környéke természetrajzi, orvosi és közművelődési leirása c. gyüjteményes munkát (Budapest 1879, 3 köt.) is ő szerkesztette (Dulácska Gézával együtt). V. ö. Szinnyei, Magyar irók.

2. G. Károly (alsó-viszokai), Budapest első alpolgármestere, szül. pesten 1835 máj. 18. Iskoláit pesten végezte. 1854. letette a birói, majd a közigazgatási elméleti és gyakorlati vizsgálatokat. 1861. megszerezte a köz- és váltóügyvédi oklevelet is. Pest város szolgálatába 1861 aug. 1. lépett mint tollnok, pár hónap mulva jegyzőnek, 1866 jan. 27. főjegyzőnek, 1866 okt. 16. tanácsnoknak választották. Nagy föladat várt rá a főváros egyesítésekor, a szervezési munkálatok legnagyobbrészt az ő tollából kerültek ki. 1873. az egyesült főváros első alpolgármesterévé választották, mely állásában sok tekintetben vezető szerep jutott neki. Ez idő óta a katonai állandó szakbizottmánynak és a sorozó bizottságnak polgári elnöke. G. kezdeményezésére alakult a fővárosi állandó képzőművészeti szakbizottmány, melynek elnöke. Idevágó munkája: A fővárosi képzőművészeti bizottság jelentése tiz éves működéséről, 1990-1980 (Budapest 1891). A vallás- és közoktatásügyi miniszter e téren szerzett érdemeit elösmerve, az országos képzőművészeti tanács tagjává nevezte ki. Az üllői-uti uj kórházak az ő elnöklete és vezetése alatt épültek. Elnöke volt a berlini közegészségügyi kiállítás helyi bizottságának. Az 1893. évben uralkodott kolera elfojtása körül szerzett érdemeiért 1894 febr. 1. királyi elismerésben részesült. Tapasztalatairól a következő jelentésekben számolt be: A központi járványbizottság jelentése az 1892. évi koleráról (Budapest 1893). Előterjesztés a budapesti lakásviszonyok rendezése tárgyában (Budapest 1893). Az 1894 szept. hóban tartandó nemzetközi demográfiai kongresszus fogadó bizottságának elnöke. 1878. a párisi kiállítás alkalmával a biráló bizottság a nagy aranyérmet adta neki, a köztársaság elnöke pedig a francia becsületrend lovagkeresztjével tüntette ki. Az 1885. évi orsz. kiállításkor az orsz. bizottság tagja, a fővárosi kiállítási bizottságnak pedig elnöke volt, az ő felügyelete alatt készült ez alkalomra Budapest főváros pavillonjának katalogusa. A bizottság működéséről külön jelentést irt e cimmel: Zárjelentés az 1885. évi kiállítás érdekében tett és végrehajtott intézkedésekről (Budapest 1886). A milleniumi kiállítás fővárosi bizottságának szintén elnöke. Az 1881. és 1891. évi fővárosi népszámlálási munkálatokat az ő elnöklete alatt hajtották végre. Társadalmi téren is ahol hatni, tenni, alkotni kell, az elsők közt van mindig; ilyen működéseiről számolnak be: Elnöki jelentés az 1888 aug. 20. a budapesti városligetben a Jósziv orsz. bizottság határozata folytán megtartott népünnepélyről (Budapest 1888) és Bizottmányi jelentés Budavára visszavivásának 200. évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyességekről (Budapest 1887) cimü művei. G. egyik kiváló előharcosa a magyar közművelődés ügyének s egyik buzgó alapítója s vezetője az országos magyar iskolaegyesületnek, melynek élén tiz év óta küzd a magyar állameszme s a magyar szó érdekében. Az egylet története szorosan hozzáfüződik az ő nevéhez. Az egyesület működését a következő munkákban ösmertette: Az országos magyar iskolaegyesület felügyelő bizottságának jelentései 1883-1894-ig; Országos magyar iskolaegyesület. Kivonat a közművelődési egyesületeknek a tervezett kongresszus ügyében adott válaszaikból. Budapest 1886. Más közművelődési munkái és beszédei: A magyarországi közművelődési egyesületek élete (Budapest 1881); A közművelődési egyesületeknek Budapesten 1887 okt. 9-10. napjain tartott kongresszusáról szóló napló (Budapest 1888); Beszéd, mellyel az országos magyar iskolaegyesületnek Budapesten 1892 márc. 8. tartott rendes közgyülése megnyittatott. Az ország közművelődésének hó tükrét adta az orsz. magyar iskolaegyesületnek 1894 ápr 20. tartott közgyülésén mondott beszédében. A budapesti népszinház létesítésében nagy része volt, s a népszinházi bizottmánynak ma is másodelnöke. Elnöke a szabadságharcszobor bizottságnak s több más szoborbizottságnak. Az ő felügyelete alatt készül a Budapest főváros közterein álló szobroknak és emlékműveknek törzskönyve. Tagja az uj országház végrehajtó bizottságának, alelnöke a nemzeti zenedének, tiszteletbeli tagja sok egyletnek. A közügyek terén tanusított hasznos tevékenységeért 1885. a vaskoronarendet kapta; 1889. a persa sah a nap- és oroszlánrend III. osztályát adományozta neki. 1891 aug. 10. a Mária-Terézia házi ezrednek 150 éves jubileuma alkalmából ő felsége a királyi tanácsosi cimmel tüntette ki. Beszédei közül legutóbb megjelent: Királyi Pál emlékezete (Budapest 1893). G. az utolsó időben elévülhetlen érdemeket szerzett Kossuth Lajos temetése alkalmával, amikor mint a rendező bizottság elnöke tapintatos és hazafias föllépésével nehány sorral visszaadta az országnak nyugalmát s ez által lehetővé tette az országos nemzeti gyászünnepnek az egész művelt világ részvétele s tisztelete mellett való megtartását.


Kezdőlap

˙