Ghain

v. Gain, Khorasszan persa tartományban fekvő város, az é. szélesség 32° alatt, nem messze az afganisztáni határtól. 4000 lak. Pusztulásnak indult de hadászati szempontból fontos hely, mert a Heratba vezető utat arról egészen át lehet tekinteni.

Gharbieh

(Garbrieh), alsó-egyiptomi tartomány a Nilus deltájában, annak két ága és a Földközi-tenger közt, 6062 km2-nyi megművelhető területtel, (1882) 936,276 lak., akik közt 18,900 beduin. Az egészen sik, számos csatornától átszelt vidéken főképen pamutot, azután cukornádat, szezámot, rizst, kukoricát, dohányt, lent és különböző gyümölcsöket termesztenek. Az állattenyésztés is virágzó. Fővárosa: Tanta.

Ghardaja

(Ghardeia, Toghardeit), város Algeriában Alger départmentban, 165 km.-nyire Laghualtól, az Ued-Mzab jobb partján, 11,400 lakossal, G. a Beni Mzab nevü néptörzs fővárosa; miként e nép többi városainak, piramis alakja van; a házak egymás fölé levén építve. Körfalai düledeznek és alacsonyak. Szép kertek környékezik. Egykor nagyobb kiterjedése volt a mainál.

Ghasszánidák

Dél-Arábiából származó fejedelmi család, mely a VI. században mint a római birodalom vazallusa a sziriai arabok fölött uralkodott. A G. hatalma Észak-Sziriától kezdve, hol Palmira volt legnevezetesebb városuk, Palesztinán és a Jordán keleti partján levő tartományokon át egészen az Arábia északi részét határoló sziriai sivatag lakóira terjedt ki. E dinasztia uralkodásának kezdetei homályba vesznek. Az V. század végével kezdődnek róluk biztosabb adataink; ekkor e családból származó fejedelemmel találkozunk, kit Anastasios császár (491-518) az arabok fejedelmévé kinevez. Legelső uralkodójuk, kiről az arab források biztos tudomást nyujtanak, Al Harith (azaz Aretas) ibn Dsabala (529-569), kit Justinianos az arabok királyává nevezett ki és patrikios rangra emelt. A G., kik különben a monofizita kereszténységet vallották, azon feladatot teljesítették, hogy a római birodalomnak a persák ellen viselt háboruiban arab segédsereget nyujtsanak és a folyton nyugtalankodó arab törzseket féken tartsák. Folyton ellenséges lábon állottak a persák fenhatósága alatt a mezopotámiai arabság fölött uralkodó Lakhmídákkal (l.o.) és ezáltal is a persa birodalom hatalmának gyengítéséhez járultak. E harcias foglalkozásuk mellett a G. az arab irodalomban a költészet és művészet pártolása által váltak hiresekké. Az iszlámot megelőző korszak leghiresebb arab költői a G. uralkodók kegyét és jótéteményeit keresték és élvezték; a sivatag legnevezetesebb költői fordultak meg udvarukon. Midőn a bizanci császárság az iszlám ellen védi meg létezését, a G. a keresztény hadak segítői között vannak. A császárság hátrálása a G. uralkodásának is végét siettette. 634. a mohammedán arabok nagy hadvezérétől, Khálidtól vereséget szenvedtek; két évvel később a legutolsó G., Dsabala ibn Ajham a Jármuk melletti ütközetben (636) kénytelen volt magát a mohammedán hatalomnak végkép alávetni és az iszlám hitvallásra áttérni. Büszke szelleme azonban nem alkalmazkodhatott azon megalázó követelményekhez, melyeket az uj viszonyok reá róttak; arab hazáját elhagyva, a bizanci birodalomba költözött, ahol élete fogytáig maradt. Némelyek szerint Konstantinápolyban halt meg a G. ez utolsó sarjadéka. A G.-nak tulajdonítják azon építészeti műemlékeket, melyek a Jordán keleti partvidékén, ugy mint a hajdani Auranitis (Haurán) és Trachonitisban a nagy számmal találhatók és melyeknek stílusa teljesen különbözik azon emlékekétől, melyeket római időkből nyugati Palesztinában találunk. E műemlékekről v. ö. Wetzstein, Reisebericht über den Hauran und die Trachonen (Berlin 1860); De Vogué, Syrie centrale. Architecture civile et religieuse du I-er au VII. siecle (Páris 1865-77), Selah Merrill, East of the Jordan (London 1881). Irodalmunkban: Henszlmann Imre, Archeologiai értesítő, uj folyam (I. köt., 1881-82, 187-192, 286-292. l.); Goldziher, Palesztina ismeretének haladása az utolsó három évtizedben (Budapest 1886, 15. és következő lapjain). A G. uralkodásának kronologiájáról, ugymint a dinasztiához tartozó fejedelmekről v.ö.: Nöldeke, Die ghassanischen Fürsten aus d. hause Gafna's (Berlin 1887).

Ghaszna

l. Ghaaszni.

Ghasznevidák

az első mohammedán dinasztia, mely Kelet-India fölötti uralmat magához ragadta. Nevét az afganisztáni Ghaszni várostól vette.

Ghaszni

(máskép Ghaszna v. Ghiszni; ang. és franc. Ghazna v. Ghizni), város Afganisztánban, a persa-indiai Karaván-szoros mentén, 130 km.-nyire DDNy-ra Kabultól, a Gul-Ko-hegy keleti végénél, 2355 m. magasban. fekvésénél fogva kereskedelmi és hadászati szempontból fontos helység, 15,000 házzal és körülbelül 10,000 lakossal, nagyterjedelmü bazárokkal; közelében sok falu van. A Ghasznevidák alatt Ázsia egyik legnagyobb és legszebb városának, Ó-Ghaszniának romjai G.-tól 5 km.-nyi távolságban hevernek. A Ghasznevidák dinasztiája G. után kapta nevét.

Gaht

a hinduk nyelvén lépcsőt, különösen pedig a folyók lépcsőzetes partjait jelenti. Az európaiak e néven nevezik a Dekan-fensik K-i és Ny-i lejtőjét. - G. oázis, l. Rhat.

Ghavázi

(arab többesszámu szó, egyesszámban ghází, nőn. gházija), a Keleten, különösen Egyiptomban kóborló törzs, melynek erkölcstelenséggel bélyegzett asszonyai mint táncosnők, nyilvánosan vagy magánházakban mulatságok alkalmával lépnek fel. Arcukat nem fátyolozzák és táncaik rendesen lasciv jellegüek. Ezért előkelő háremben nem engedik őket fellépni. A G.-k férjei rendszerint nejeik tánca mellett muzsikálnak és egyáltalán alárendelt szerepet visznek; gyakran kovácsmesterséget üznek. A modern G.-k nem egyebek, mint utódai azon ókori táncosnőknek, kiket a régi egyiptomi emlékeken találunk. Eredetükre nézve biztos tudás nincsen; sokan cigányoknak mondják. Ők maguk Barámiké-nak nevezik magukat és azt regélik, hogy ivadékai az abbászida-dinasztia első idejében oly nagy befolyásu Barmakida-családnak; miután Hárun al-rasid khalifa idejében az uralkodó szeszélyének áldozataivá váltak (l. Barmakidák), mint kóbor törzs folytatják életüket. A mohammedán hitet vallják, sőt a mekkába zarándokló egyiptomi karaván kiséretéből sem hiányoznak. V. ö. Lane, An account of the manners and customs of the modern Egyptians.

Ghazá

(arab) a. m. háboru, különösen vallásháboru és ez értelemben szinonim szó ezzel: dsihád (l.o.) De mig ez utóbbi szó csakis a hitetlenek ellen viselt vallásháboru jelölésére van lefoglalva, a G. egyéb harcolást is jelenthet, még a beduinok portyázásairól is használják. A G. egyik mellékalakjából (ghazva) származik az európai nyelvekben a razzia szó; a portugál nyelvben még a gazia és gaziva alak is megvan.


Kezdőlap

˙