Gorgók

gör. mitologiai lények, Phorkys és Kétó tengeri istenek leányai, a raiák testvérei. A monda szerint messze nyugaton, az Okeanos tulpartján, a holtak országának s a boldogok lakhelyének szomszédságában élt egy borzasztó szörnyeteg, kit félelmes ordításáról rendesen Gorgónak (gar gyökértő a. m. ordítani), máskép pedig Medusának (hatalmas) neveztek, Stenó (erős) és Euryalé (messzeugró) nevü két nénjével, kikre később szintén átment a Gorgó név. Arculata széles, kerek és dühtől torzított, tompa orral, szélesre vont szájjal, kiöltött nyelvvel, disznófogakkal s tágra meredt szemmel, hajfürtjei ércből vannak s kigyóktól átszőttek. Ez az érc játsza a mitoszban a legjelentékenyebb szerepet, aki ezt meglátta, vagy a Gorgó szemébe tekintett, kővé vált. A G.-nak ércszárnyaik vannak, testök s öltözetök fekete. Stenó és Euryalé halhatatlanok, Medusa ellenben halandó. Tőle való féltében minden isten és ember gyülölte az egy Poseidón kivételével, akitől Chrysaort, az aranyfegyverzetü hőst és Pegasost, a szárnyas lovat fogadta méhébe. Midőn ezekkel terhes volt, Perseusnak kellett kiindulni, hogy tőle a világot megszabadítsa; hosszas kalandozás után el is jutott a G.-hoz s épen álomban lepvén meg őket, levágta (mások szerint Athéne) Medusa fejét egy sarlóalaku fegyverrel, kinek megcsonkított testéből a kibuzgó vérrel előugrott Chrysaor és Pegasos. A két néne felébredvén, szélgyorsasággal indult a gyilkos üldözésére, de ez szerencsésen eljutott keleti hazájába. A gorgófő (gorgoneion) ereje, melynek kihulló vére csodás rontó és gyógyító erővel birt, most reá szállt át, majd Athéne elvette tőle és pajzsára illesztette. Ez a mitosz, bár teljességében egy irónál sem található, s csak a töredékekből állítható össze a legrégibb képes ábrázolatok segítségével, a G. régi mitoszát állítja elénk s ugy egészében mint részleteiben világosan mutatja, hogy a G. tulajdonkép nem egyebek, mint viharszellemek, a sötét, villámmal telt viharos felhők személyesítései. Homéros sajátszerüen a Gorgónak borzalmas fejét említi és pedig az Iliásban ugy, hogy Zeus pajzsán van, az Odysseiában pedig mint a Hádésben bolyongó ijesztő képet, ennek oka tán az, hogy a Gorgónak csak puszta feje szokott használtatni apotropaionnak. A későbbi költők ezen mitoszt is kiékesítették, szerintök a Gorgó szüz volt, kit Athéne ily szörnyeteggé változtatott, mivel szépségében vele versenyzett vagy mivel szentélyét megsértette. E költői alakítást követte a későbbi művészet is.

Gorgó-mitosz

l. Gorgók.

Gorgona

1. Livorno olasz tartományhoz tartozó sziget a Tirreni-tengerben, 40 km.-nyire Livornótól, 7 km. területtel, 460 lak., akik halászatból élnek. - 2. Columbia D.-amerikai köztársaság részét tevő sziget a nagy-oceánban; az é. sz. 3° alatt. ÉK-ről Dny-felé 8 km. hosszuságban nyulik el.

Gorgoneion

(gör.), Medusának Perseustól levágott feje, mely rendes disze az aigisznak, vagyis azon pajzsnak, melyet Zeus és Athéne, mint viharistenségek viselnek, hogy már vele rémületbe ejtsék az ellenséget. Emez ellenségijesztő hatása miatt bajelhárítónak (apotropaion) rá szokták illeszteni mindennemü fegyverzetre, pajzsra, vértre, kapukra és várfalakra is és pedig eleinte borzasztó torzalakban. De bajelhárítókép szolgált mindennemü varázslat, különösen szemverés ellen is, tehát amulétnek használták. Gyakran látható a legdiszesebb edényeken, drága edényeken gazdag cifrázatok közt s pénzeken. Egyebekre vonatkozólag l. Gorgók.

Gorgonzola

falu Milano olasz tartományban, 23 km.-nyire Milanótól, az Addát a Lambróval összekötő Martesana nevü csatorna mellett, (1881) 4711 lak., szép modern templommal, hires sajtkészítéssel. A legjobb G., főleg szept. és okt. hónapokban a Bergamói-havasokból teleltetés végett haza hajtott tehenek friss tejéből készül. A sajt majdnem hengeralaku, 30 cm. átmérővel, 20 cm. magassággal és 12-15 kg. sullyal bir.

Gori

az ugyanily nevü járás székhelye Tiflisz orosz kormányzóságban, 93 km.-nyire Tiflisztől, 612 m. magasban, a Lyakva, Medsuda és Kur összefolyásánál, vasut mellett, (1891) 7247 örmény, georgiai és orosz lak., akik leginkább gyümölcs- és szőllőtermeléssel foglalkoznak.

Gorica velika

(Nagy-G.) község Zágráb vármegye nagy-goricai j.-ban, (1891) 1371 horvát lak., a járás székhelye, járásbirósággal, szép kastéllyal, vasuti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. G. állami gyümölcsészeti vándortanító székhelye. Mint politikai községnek 14491 lakosa van. G. azelőtt a turopoljei (l.o.) szabadterület főhelye és a kerületi comes székhelye volt.

Gori-Gorki

l. Gorki.

Gorilla

(állat, Gorilla engina Geoffr., G. Gina Is. Geoffr., Troglodytes gorilla Cuv., l. a mellékelt szines képet), a főemlősök rendjébe, a keskenyorru majmok csoportjába és az emberszabásu majmok családjába tartozó majomfaj, mely az emberhez hasonló majmok közt a legnagyobb.

[ÁBRA] GORILLA.

Koponyája dolihokefal, fülkagylói aránylag kicsinyek, mellső végtagjai térden alul érnek, kéz- és lábhüvelykujj jól kifejlődött, ebfogai kissé kiállanak és hatalmasak, alsó és utolsó zápfogai 3 külső és 2 belső gumójuak, 13 pár bordával. feje hatalmas, jól kifejlődött, különösen a himnél, fejtarajjal, orra lapos és széles, ajkai duzzadtak és nem annyira mozgathatók mint a csimpánznál, keze rövid, vastag és széles, válla széles, melle nagy és elárulja nagy izomerejét. A nőstény kisebb és fejtaraja nincs. Szine sötétbarna, arca palaszürke. A him 2 m. magasra nő, mig a nőstény 1,6 m. Hazája Nyugot-Afrika erdős vidéke az é. sz. 2°-tól a d. sz. 5°-ig s a k. h. 6 és 16° közt. Leginkább Gabun, Ogové és Danger folyók mellékein él. 1851. a Nyugat-Guinea partvidékein is gyakori volt s valószinü, hogy a táplálék hiánya üzte e kivesző félben lévő állatot beljebb a dombvidékre, melynek erdős magaslatai zöldelő völgyekkel, ligetekkel és dus pázsittal váltakoznak. Többféle fa és cserje tenyészik itt, melyeknek gyümölcse, bár a benszülöttek nem élvezik, a G.-nak táplálékul szolgál. Ilyen az olajpálma a szárnyas dió, a dinnyefa, a pizáng, a kétféle Scitaminea, a kókusz, a diófához hasonló Sterculia, továbbá Du Chaillu szerint még a cukornád és a vad ananász. Az emberi lakásoktól többnyire távol marad, ősszel azonban gyakran pusztítja a cukornád és a rizsültetvényeket is. Ezenkivül Koppenfels és Savage szerint még kisebb emlősöket, madarakat, tojásokat, hüllőket és rovarokat is elkölti. A Berlinbe vitt G.-k mindenevők voltak, nagy élvezettel fogyasztották el a husadagokat is. A G. az erdő sürüjét szereti, ott él párjával, fiaival családostul. Állandó tanyája nincs, ugyanazon éjjeli szállást legfeljebb 3-4 izben használja egymásután. Az éjjelt rendesen ott tölti, hol ráesteledik. Koppenfels szerint éjszakára a fákon egyszerü fészket készít a nőstény és a fiatalok számára, mig a him a fa tövében gubbaszkodva őrzi családját. Járás közben behajlított ujjainak hátára lép, csak ritkán támaszkodik lapos tenyerére. Járása tántorgó, testét, melyet sohasem tart egyenesen, hanem előre hajlítja, járás közben egyik oldalról a másikra himbálja. Bár teste látszólag idomtalan, mégis nagy ügyességet tanusít. Gyorsan mászik fel a fára, melyen megelőzőleg megvizsgálja az egyes ágakat, erősebb ágakon négykézláb is végig fut. Veszélyben 10-12 m. magas fáról habozás nélkül leugrik és hirtelen eltünik a bozótban. A benszülöttek nagyon félelmes és veszedelmes állatnak mondják, hasonlóan Du Chaillu is, kinek rémtörténetei - mint Brehm nem ok nélkül mondja - bátran beválnak egy rossz regényiró képzelete szabad csapongásainak. Koppenfels után tudjuk, hogy a G., ha nem bántalmazzák, az embert nem támadja meg, sőt kerüli. Nyugalmából kizavarva mély torokhangot ad, ordítva menekszik és csak akkor áll ellen, ha megtámadják vagy ha megsebzik, amidőn nagysága, ereje, s ügyességénél fogva félelmes ellenség lesz. Ilyenkor dühösen ugat, medve módjára felegyenesedik, haja felborzolódik, fogait vicsorgatja, szemei vadul fénylenek, s otromba léptekkel közeledik ellensége felé. Ökleivel hatalmas mellét veri, vagy pedig hadonázik a levegőben és ha sikerül ellenfelét megragadnia, összeroppantja, vagy az egész embert földhöz vágva szétmarcangolja. Ilyenkor, ha a vadász fegyvere el nem sül vagy hibásan talált, akkor egy pillanat alatt összezuzza fegyver csövét. A G. vadászás igen veszedelmes. A G.-nak a benszülötteknél különböző nevei vannak, igy a mpongve, orungu, kamna, galloa és bakalaj törzsöknél ngyina, nyeina, ingyina, a fánoknál ngujala, a Loango partvidékieknél pedig n'pungu vagy m'pungu a neve. Állatseregletekben csak nagy ritkán látható. Egy fiatal gorilla 1861-ben a Wombwell-féle utazó menageriában volt látható, egy másikat pedig Falkenstein 1876. vitt a berlini aquariumba, ahol egy évnél is tovább élt. L. még Emberszabásu majmok.

Gorillafonal

bolyhos, csomókkal ellátott fonal, selyemből és hosszu gyapjuból v. mohairból.


Kezdőlap

˙