Gönc-Ruszka

kisközség Abauj-Torna vármegye gönci j.-ban, (1891) 1170 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral, szeszgyárral. Hajdan pálos kolostora volt. Innen származik és irja magát a gönc-ruszkai (most gróf) Kornis család, amelynek egyes tagjai Erdély történetében kiváló szerepet játszottak.

Gönczi

1. György (Fabricius Kovács), ref. püspök, szül. Göncön, megh. Debrecenben 1595. 1557. külföldre ment s az 1558-1559. tanév folyamán Vittenbergában iratkozott be. Összesen nyolc évet töltött olasz, német és francia egyetemeken, melyekről hazatérve, 1565 körül debreceni pap lett. 1571. a debreceni egyházmegye esperesévé, 1577 febr. 6. a tiszántuli egyházkerület püspökévé választatott. Munkálkodásában főleg a gyakorlati szükségletek kielégítését tüzte ki célul. Később sokszor megjelent énekeskönyvét először 1592. adta ki; De disciplina ecclesiaistica c., szintén több kiadást ért fontos műve pedig 1577. Vittenbergában jelent meg első izben; az Articuli minores, mely mint a debreceni zsinat nagyobb cikkeinek kivonata, annyi időn át érvényben állott volt, hasonlóképen az ő szerzeménye. A Félegyházi-féle ujszövetség-fordítás közrebocsátása is neki köszönhető.

2. G. István, ref. lelkész, szül. Göncön. 1582. iratkozott be a vittenbergai egyetemre s a XVI. század végén mint gönci lelkész működött a kálvini irány érdekében, melynek védelmére Grawer Albert (l.o.) ellen a következő polemikus művet irta: Panharmonia sive universalis consensus Jesu Christi veri Dei et hominis et Joh. Calvini (Vizsoly 1599), melyre Grawer válaszolt.

Gönczy

Pál, pedagogus, közoktatásügyi államtitkár, szül. Szoboszlón 1817 dec. 26. megh. Karácsondon 1892 jan. 10. Az elemi iskolát Szoboszlón Szabó István konrektor vezetése alatt végezte. Innen Debrecenbe ment, hol a gimnáziumi tanulmányokat befejezvén, filozofiát tanult, majd Köbölkutra ment tanítónak, s innen Gálos-Petribe Draveczky Gyula házához nevelőnek. Azután visszament Debrecenbe s ott Zákányt, a hires ű s pedagogiai irót s Vécseyt, a filozofust hallgatta. Ekkor ismerkedett meg Karap Sándor biróval és Karap vőtársával, Diószegi Sámuel bécsi kereskedővel. Karap Lange szászországi evangelikus pap munkáiból megismerte a iskolák áldásos működését s Diószegit tervének megnyervén, egy intézet állítását határozták el, melyben az apátlan s anyátlan árvagyermekek a Wehrli szellemében neveltessenek. Az intézet helyiségéül zeleméri birtokukat jelölték ki s Gönczyt hivták meg tervük megvalósítására. Gönczy egész télen át rendszeresen tanulta a könyvkötést, esztergályozást, asztalosságot s a következő 1844. év tavaszán tanulmányozás végett Svájcba ment. A svájci utról vezetett napló (megjelent Tanulmányaiban 1888) szerint Svájcban Kreuzlingenben találkozott Wehrlivel, ahol az egész árvanevelés felől alaposan tájékozódott. legtöbb időt töltött azonban Fellenbergnél Hofwylban, hol nemcsak az árvanevelést, de Fellenberg összes intézeteit is alkalma nyilt tanulmányozni. Sok kisebb-nagyobb fontosságu hely meglátogatása után, melyek közül főként Beugen kötötte még le figyelmét, hol Zeller vezette az intézetet, ugyanazon év őszén visszatért ismét a hazába. A zeleméri intézet 1845 tavaszán 12 gyermekkel nyilt meg; feladata volt a növendékeket okos mezőgazdákká képezni s velök a kertészetet s a selyemtenyésztést megismertetni. Itt aztán három éven át véghetetlen szorgalommal működött. A taneszközöket maga készítette, a gyermekekkel együtt dolgozott, s a munkához az eszközöket ismét ő állította elő. A szabadságharc megakasztotta a munkát. A gyermekeket szét kellett bocsátani, az intézetet bezárták. Éppen ideje, mert jöttek az oroszok és Zelemért és környékét teljesen kirabolták s elpusztították. Gönczy ismét Gálos-Petribe ment. A szabadságharcban tettleges részt nem vett, mindössze is nemzetőri tiszt volt, s mint ilyen követte a hadsereget Kolozsvárig, s onnan Urbán előnyomulása következtében csapatjával együtt hazament.

1850. Szőnyi nevelőintézetet nyitott Pesten s Gönczyt is megnyerte a tervnek. Körülbelől két évig működtek együtt, azután Gönczy önálló intézetet nyitott. 1852. megjelent a Lüben után dolgozott Vezérkönyv a növénytan tanításában, melynek azonban III. és IV. évfolyamát már önállóan dolgozta. 1855-56. jelent meg a Selyemtenyésztésről egy műve, melyet a Mezei gazdaság könyve tett közzé. Ugyancsak 1856. pályadijat nyert Oktatás a gyümölcsfa és eperfa tenyésztésére cimü kis munkájával. 1857. a reformátusok orsz. tanügyi bizottságának is tagjává lett, ettől fogva nagy részt vett a reformátusok tanügyi szervezkedéseiben, sőt a magyar iskolai tanképkészítést is a ref. tanügyi bizottság határozatából az ujabb időben ő indította meg Magyarország térképe kiadásával. De a sajtó utján működött a nevelésügy érdekében. Már 1840. óta levelezője volt a pesti Hirlapnak. 1857. a pesti Napló közölte tőle a gimnáziumokról szóló cikk-sorozatát, 1858. a prot. egyh. és isk. lapban fejtegette Népiskoláink c. alatt a prot. népiskolaügy állását s fejlesztése szükséges voltát. 1859. Török Pál felhivására a Kálvintérre költöztette intézetét s a ref. paplakban ekkép nyilt meg a ref. gimnázium 4 osztállyal. Gönczy az uj gimnáziumnak egész 1867-ig igazgatója maradt, de az anyagi fentartás teljesen Török Pál vállaira sulyosodott. Török a gimnáziumot lassankint nyolc osztályuvá emelte. A ref. egyet. tanügyi bizottság felhivására készítette Gönczy ez időtájt a Népiskolai szervezetet (Pápa 1859). Ugyancsak ekkor (1860) irta s adta ki Sebesi (Gönczy nemesi előneve) név alatt Egy prot. gimnázium terve cimü munkáját. 160-65. irta Az eperfa és a selyemtenyésztés cimü munkáját a köznép számára. 1860. a ref. tanügyi bizottság megbizásából Ábécéjét. Ugyanez évben közölt tőle a Prot. egyh. és isk. lap Nevelésünk ügyéről egy nagy feltünést keltett cikket. 1864. ismét egy növénytani művet irt, Pest megye virányát, a Lamarch-féle kéttagu beosztási szempont szerint.

1866. már mindenki biztosra vette az állapotok változását. Eötvös érintkezésbe lépett Gönczyvel s miután az a terve, hogy a minisztériumon kivül álló férfiak is viseljenek tanácsosi tisztséget (külső tanácsosok), nem sikerült, a minisztériumba hivta meg osztálytanácsosnak 1867 jun 16. Ugyanez időtájt a Budapesti Szemlében Poroszország és Svájc közoktatásügyét ismertette, 1868. a magyar népoktatást (Népoktatás Magyarországon, Közoktatás Magyarországon, uj folyam 239). E cikkekben sok felismerhető a későbbi népoktatási törvény alapelveiből. 1868. egy Emlékirattal a fővárosi népiskolaügy rendezéséhez járult hozz. Majd a közoktatásügyi törvény végrehajtására vonatkozó intézkedésekben vett részt. Az első Utasításokat Molnár Aladár fogalmazta s csak az 1876 óta kelteket irta mind Gönczy. 1868 aug. 3 - 11. Budán egy bizottság közreműködésével megszabta Gönczy a népiskolai tan- és vezérkönyvek tervezetét, menetét, módszerét s az egyes tárgyakhoz szükséges taneszközöket s végre gondoskodott egyénekről, kik a könyveket elkészítsék. Az iskolai épületekre is ujból Gönczy adott tervet s irta az orsz. közoktatási jelentéseket. (Népisk. Épülettervek; Az iskolás gyermekek testi és szellemi épsége fentartása; Jelentések az orsz. közoktatásügy állásáról). A népiskola tárgyaknak is csaknem mindegyikével foglalkozott. Az irvaolvasáshoz ábécét és vezérkönyvet, falitáblákat, mozgatható betüket stb. adott. A földrajz tanításához számos térképet, földgömböt, lunariumot, telluriumot, planetariumot, atlaszt s nagyon becses utasítást a tanításhoz. A természettudományhoz a már felsorolt munkákon kivül Rasch, Geissler, Bepp, Hartinger faliabroszait dolgozta át magyarra. A szám- és mértanhoz a suly- és mérték-egység változásakor adott számítási utasítást és táblázatokat. Ennyi munkásság mellett 1873. a bécsi világkiállítás magyar bizottságának is tagja volt s 1879. Erdélyt járta be s irányozta ott a felső nép- és polgári iskolák fejlődését, s végül az első (1885) magyar általános kiállításon a közoktatási csoport elnöke volt. Félszázados tanügyi munkássága jubileumát 1888 máj 6. ülte meg. 1889 nov. 26. nyugalomba vonult. Nyugalombavonulása után legtöbb idejét karácsondi birtokán töltötte s itt érte el rövid betegség után a halál. 1893. a hajdu vármegyei tanítók Gönczy-egyesületet alapítottak.

Göndöcs

Benedek, apátplébános, gazdasági iró, szül. nagyváradon 1824 jul. 24-én, megh. Békés-Gyulán 1894. jan. 4. 1847-ben áldozárrá felszenteltetvén, uj-kigyósi segédlelkész, utóbb gróf Wenckheim J. A. udvari káplánja és gyóntatója lett. Mint gróf Wenkheim Krisztina gyámja közbenjárt, hogy a grófné Gyula városában 100000 frt költséggel árvaházat építtetett. 1873. óta gyula plébánosa s 1881-87-ig országgyülési képviselője volt. Számos népszerü munkát s cikket irt. Kivált a méhészet, selyemtenyésztés és okszerü dohánytermesztés érdekében kezdeményezte a békésmegyei méhészeti egyesületet. Nagy buzgalmat fejtett ki az orsz. méhészeti egyesület létrehozása körül, melynek 1883-88-ig elnöke volt. Zsilinszkyvel létesítette a békésmegyei régészeti és közművelődési egyesületet s nagy jövedelméből sokat áldozott különböző jótékony célokra.

Göndörödés

a finomabb gyapju azon sajátsága, hogy ivelt, mert csavarmentes tüszőből nő ki. Az ivek az egyes gyapjuszálon nagyon rendetlenek, de a pászmán (l. Fürt) szabályosak. Szabályszerünek akkor nevezik a göndörödést, midőn az ivek félkörösek, de ez, valamint a kissé magasabb ivelés csak posztógyapjakon kivánatos, mig a fésüs gyapjakon a tágabb ivelés jobb. Horgolt gyapju az, melynél az ivek teljes körnek felelnek meg; ez hiba, mert a gyapju nehezen fonható, s gyakran cérnás hajlásu az olyan gyapju, melynek göndörödése félkörnél kisebb. Sima gyapju az, mely göndörödéssel nem bir. A göndörödés a gyapju-ismében az által válik különösen fontossá, mert a gyapju finomsága a pászma bizonyos hosszuságán megolvasható ivek számából meg is itélhető (lásd Electa). Göndörödési mérők azon többnyire 6-8 élü sárgarézlemezek, melyek a gyapju finomsági fokozatainak megfelelő csipkézettséggel vannak ellátva, s a gyapju finomságának meghatározására szolgálnak.

Göngörítő

(bány.), készülék, mellyel a bányában termelt anyagokat egyik szintről a másikra fölfelé szállítják, ha nem akarják vagy nem lehet azokat közvetlenül az aknán át kiszállítani. A készülék egy fahenger, melynek végei csapágyakban nyugszanak; a hengerre kötél van föltekerve ugy, hogy a kötél egyik vége lelóg az üreg talpáig, másik vége pedig fent van a hengernél, a kötél mindkét végére bödönök vannak akasztva; a talpon levő bödönt megtöltik a fölszállítandó anyaggal, és a hengert a végein levő forgyattyukkal forgatván, a lelógó kötelet felgöngörítik, igy a telt bödönt felhuzzák, az üreset pedig lebocsátják. Ha a tet bödön felérkezik a hengerig, a munkás félrevonja és kiüríti, a talpon levő munkás pedig az odaérkezett üres bödönt megtölti, hogy a fölhuzást ismételni lehessen. Van egyszerü G. és kerekes G. Ez utóbbiaknál a forgyattyu tengelyére kis fogas kerék van felékelve, mely a hengerre erősített nagyobb fogaskerékbe kapaszkodik, minek következtében nagyobb sulyu bödönöket lehet az ilyen G.-vel felhuzni, de természtesen lassabban.

Göngyölők

(ném. Gordinge, ol. carice, ang. leechlincs), azon vitorlakötelek, melyek a zárókötelekkel együtt a kifeszített vitorláknak bezárására, összegöngyölítésére szolgálnak. L. Vitorlázat.

Göngysuly

l. Tara.

Gönner

Miklós Tádé, német jugtudós és államférfiu, szül. Bambergben 1764 dec. 18., megh. Münchenben 1827 ápr. 18. 1792. jogtanár lett Bambergben, 1799. Ingolstadtban az államjog tanárává nevezték ki, 1800. az egyetemmel Landshutba jött és állandó egyetemi prokancellár lett. 1811. tagja volt annak a titkos tanácsosokból álló bizottságnak, mely az uj büntető törvénykönyv készítésével foglalkozott, 1812. az Isar-járás felebbviteli törvényszékének igazgatója, 1815. titkos igazságügyi előadó, 1817. államtitkár, 1828. a müncheni egyetemen a jogbölcselet tiszteletbeli tanára lett. G. a filozofiai jogi iskola meglapítója. Művei: Handbuch des gemeinen deutschen Processes (Erlangen 1801-1804, 4 rész, 2. kiad. u. o. 1804); Deutsches Strafrecht (u.o. 1804); Entwurf eines Gezetzbuchs über das gerichtliche Verfahren in bürgerlichen Rechtssachen (u.o. 1815-17, 3 köt.).

Gönüllü

(török) a. m. önkéntes, bátor. Mint hadi műszó, G. az irreguláris lovassághoz tartozó önkéntes csapat. Leginkább a végvidékeken voltak s részben benszülött alattvalókból állottak. A defterdár fizette őket a vámokból, halászati stb. jövedelmekből.


Kezdőlap

˙