Görög császárság

l. Keletrómai birodalom.

Görög csipke

egy fajtája a velencei csipkének, u. n. punti a reticella.

Görögdinnye

l. Dinnye.

Görög edények

általában azok a régi görög és görög-római edények, melyeket főleg temetkezési helyeken ásnak ki. Égetett agyagból valók, nagyrészt fazekas-korongon készültek és karcolt, féldomboru v. festett diszítményekkel, gyakran firniszszerü fekete mázzal vannak ellátva. A legrégiebbek szürkés- v. világossárga szinüek, barna v. fekete diszítményekkel és pedig egyenes v. zegzugos vonalakkal, kezdetleges mértani v. növénytani disszel, utóbb egyes övekbe elrendezett fantasztikus állatképekkel, végre mitologiai ábrázolásokkal vannak diszítve. A későbbi korszakokban fordulnak elő a vörös edények fekete alakokkal, a fekete mázzal bevont edények belekarcolt vörös alakokkal, a fehér pipaagyaggal bevont edények különböző szinü festményekkel és aranyozott domborművü disszel. A festmények jellege szerint három stilust különböztetnek meg. az archaikus, a szép és a gazdag stilust.

Görög egyesültek

l. Görög egyház.

Görög egyház

jelentheti a régi keleti egyházat, melyben görög nyelv és szokások divatoztak, melynek saját egyházi nyelve, liturgiája és fegyelme volt és a nyugati vagy latin egyháztól ezáltal különbözött, jelentheti továbbá a katolikus egyháztól eredetileg elvált, de a katolikus egyház kebelébe visszatért görög egyesültek vagyis görög szertartásu katolikusok egyházát. Ezen egyesült egyház a római pápa fönhatóságát elismeri, ugyanazon hitben él, ugyanazon szentségeket használja, de szertartásaiban, s szertartások nyelvében, a fegyelemben különbözik. Ezen egyházban a papok nősülése meg van engedve, de ennek a fölszentelés előtt kell történnie; a nős papok püspöki méltóságra nem emelkedhetnek. A püspökök a nőtlen leviták s igy gyakran szerzetesek sorából származnak. A magyarországi oláhokat és oroszokat (rutének), kik hazánkba részint Oláh-, részint Oroszországból jöttek, görög katolikus szerzetesek kormányozták. VIII. Ince pápa a XV. század végén II. Ulászló király jóváhagyása mellett János szerzetest püspöknek rendelte. Ekkor számtalan görög nemegyesült tért vissza az egyház kebelébe. Időközben a görögök a katolikus és az elszakadt egyház között ingadozván, 1655 óta Parthen Péter munkácsi egyesült püspökséghez csatlakoztak állandóan. Miután később a munkácsi rutén főpásztorok csak apostoli vikáriusok voltak és többé-kevésbé az egri püspöktől függtek, miből surlódások fejlődtek, Mária Terézia az apostoli székhez fordult oly célból, hogy a vikárius rendes megyei püspökké legyen, mire XIV. Kelemen 1771. kánonilag állította föl a munkácsi püspökséget; székhelye Ungvár. A munkácsi püspökségből, nagysága miatt, az eperjesi püspökséget hasították ki 1816. I. Ferenc alatt, megerősítette 1819. VII. Pius. Az oláhok uniója 1698. történt, 1715. III. Károly alapította a fogarasi püspökséget, melyet XIII. Ince 1721. megerősített. 1738. a balázsfalvi uradalmat kapta s azóta ott székel, 1850. érsekség (Gyulafehérvár - Fogaras). Hozzá tartoznak: Nagyvárad, Lugos, Szamos-Ujvár görög püspökségek. A kőrösi püspökség a szvidniciből keletkezett Mária Terézia uralkodása alatt, aki 1751. Palkovics Gábort nevezte ki püspöknek, ki Kőrösön Szt. Vazul szerzete számára kolostort, tanudákat, papházakat, templomokat és iskolákat emelt. A görög kat. vagyis görög egyesült vallásnak jogi állása a római kat. vallással mindenben azonos.

Görög építészet

l. Építészet.

Görög érmészet

l. Érmek.

Görög esztendő

l. Év.

Görög festészet

Mindama művek, melyeket a görögök a festészet terén alkottak, nyomtalanul elpusztultak, igy ismereteinket a G.-ról jó részben irott kutfőkből merítjük. Idősb Plinius Historia Naturalis c. munkájának 35. könyve, Pausanias utleirása, Lukianos s még néhány szerző megjegyzései a fő kutfők. Mindez adatok azonban nem pótolhatják az elveszett festményeket. Pliniusból arról győződünk meg. hogy a görögök, miként minden művészetnek, ugy a képirásnak föltalálását és tökéletesítését is maguknak tulajdonították. Alig szenved kétséget, hogy a görög képirásnak más népekkel közös kiinduló pontja a szines szövés és himzés volt. A tulajdonképeni festészet kezdete a Kr. e. VII. sz.-ba tehető. Az e korbeli festészeti ábrázolások körülbelül olyanok lehettek, mint az edények sárga alapjára fekete festékkel festett alakok. Az ábrázolásnak e kezdetleges, u. n. monokromon, azaz egyszinü módját a VI. sz.-ban Enmaros athéni festő tökéletesítette volna, amennyiben a férfiakat és nőket egymástól fölismerhetőkké tette, ugy hogy amazokat sötét (fekete), emezeket fehér festékkel festette. Utána következett kleonei Kimon, aki a rajzot tökéletesítette volna. A jelzett haladás mutatkozik a VI. sz-beli edényeket diszítő ábrázolásokon.

A persa háboruk után bekövetkezett általános föllendülés közepette a festészet is gyors fejlődésnek indult. Polygnotos az első görög képíró, ki nagy hirnévre lett szert. Tevékenységének ideje Kr. e. 475-455 közé esik. A régiebbek márványra, agyagra vagy deszkára festettek, Polygnotos a falfestészetet üzte és a görög nép történetéből és mondáiból vette ábrázolásainak tárgyait. Ilyen nagyszabásu művei voltak a két falkép Delfiben, melyek közül az egyik Trója pusztulását és a görögök hazaindulását, a másik pedig Odysseust az alvilágban ábrázolta. A művész a történeti festményeken az alakokat soronkint egymás fölé helyezte, ügyes elrendezéssel a képnek terét bizonyos rendszer szerint beosztotta s igy az ábrázolást könnyen áttekinthetővé tette, annak összhatást tudott kölcsönözni. Az alakokat egy szinnel festette ugyan, de a szinek megválogatásával iparkodott az egyes alakokat jellemezni. A nők arcát pirosra festé. A száj és a szem természethűbb rajza által az arcnak nagyobb változatosságot kölcsönzött, a ruha redőit ugy rajzolta, hogy a mozdulat is látható volt. Polygnotos Athénben is festett és itt Mikon athéni festő volt munkatársa. Ugyanekkor működött itt Pauson festő, aki a rutnak ábrázolásától sem riadt vissza. Az V. sz.-ban életek még Agatharcos szamoszi és Apollodoros athéni festők. Az előbbi Athnbe érkezvén, Aischlos egy szindarabjához diszletet festett és könyvet is irt a diszletfestésről. Apollodorost árnyékfestőnek nevezik; állítólag a háttér távlata által az ábrázolást összefoglalta és egységesebbé tette. Árnyékfestés valószinüleg abból állott, hogy sötétebb és világosabb szinek által utánozta az árnyék hatását. Plinius azt mondja róla, hogy festményei lekötötték a figyelmet, mindazáltal csak kapus volt, ki az utódok számára a képirás kapuit fölnyitotta. Ezek az utódok azok a kisázsiai, tébei és szikioni festők voltak, kik Kr. e. 400-tól 300-ig éltek. A kis-ázsiai iskola nevezetesebb mesterei: Zeuxis, Parrhasios és Timanthes. A Tébében keletkezett, később Athénbe átszármazott iskola mesterei: Nikomachos, Aristeides, Euphranor, ki az árnyékról és a szinekről könyvet irt és Nikias. A szikioni iskola valóságos tanintézet volt, Eupompos alapítá és Pamphilos tovább fejleszté. Ez iskola nevezetesebb mesterei még: Malanthios és Pausias. A fölsorolt művészeket a csalódásig természethű utánzásra való törekvés jellemzi: valamennyien a képirásnak festői eszközeit, jelesül a szinezést, a távlatot, az árnyékolást müvelik.

A G. virágzását Apelles művészetében érte el. Szintén a szikioni iskola tanítványa volt s fölülmulta mindazokat, kik előtte születtek és utána következtek. A régiek tanusága szerint művein szóval nem jellemezhető báj ömlött el és az büvös vonzóerőt kölcsönzött nekik. Apelles makedoniai Fülöp, majd Nagy Sándor udvari festője volt. Ugyanez időben, a IV. sz.-ban Kr. e., élt Rodus szigetén Protogenes képiró, ki szintén igen nagy hirnevü volt. A Nagy Sándor halála utáni időben a hanyatlás jelei mutatkoztak a görög képiráson. Két nevezetesebb festővel találkoztunk még, ezek Aoetion és Timomachos. Az utóbbi a tájképnek a tulajdonképeni megalapítója. A tájkép azonban ekkor még alsóbb rendü fajtája volt a festészetnek. Hellasz szabadságának megszüntével a G. elhagyta a hellén földet. A festészeti műveket a művészek is követték Rómába. Hasonlóképen Alexandriában is nagy lendületet vett a G. Hogy milyen volt a Kr. előtti két században a Hellaszból Olaszországba került festészet, arról némi fogalmat nyujtanak a Rómában és környékén, továbbá a cvampaniai városokban, kivált Pompeiben és Herculanumban felfedezett falképek. A legujabb időben Egyiptomban, jelesül Fajumban, sirokból előkerült és deszkára festett képmások arról tanuskodnak, hogy a G. a Kr. e. utolsó században Egyiptomban jellemző műveket alkotott.


Kezdőlap

˙