Gradus

(latin) a. m. fok, ugy fizikai, mint erkölcsi értelemben; per gradum, fokonként; pro gradu vita, valamely akadémai fok elnyeréséért folytatott tudományos vita; G. comparativus, nyelvtani értelemben a fokozás megjelölése; G. cognationis, rokonsági fok; Gradus ad parnassum, fok v. lépcső a Parnassushoz, egy latin szótár cime, mely a tanulók használatára szolgált, gyakorlataiknál a latin verskészítésben; az első ily műnek szerzője Aler Pál jezsuita (első kiadás Köln 1702; legujabb: Koch, Lipcse 1860). A zenevilágban, különösen pedig a zongorairodalomban, ama klasszikus gyakorlatok s tanulmányok gyüjteménye, melyeket Clementi M irt s adott ki a zongoravirtuózitás elsajátítása céljából.

Graeca fides

(latin) a. m. görög hűség, a közbeszédben a. m. szószegés. L. Fides.

Graeca sunt, non leguntur

(lat.), a. m. görögül van, nem olvassuk. Ezt a kifejezést használták a középkori, görögül rendesen nem tudó tanítók, ha szövegolvasás közben görög helyre bukkantak. Innen a kifejezés arra is átment, hogy a nehéznek talált dolog mellőzendő.

Graecia

(lat.), a. m. Görögország; G. magna, Nagy-Görögország, Itália déli része.

Graefe

1. Albrecht, német szemorvos, G. Károly Ferdinánd fia, szül. Berlinben 1828 máj 22., megh. u. o. 1870 jul. 20. Középiskolai képzettségét a berlini francia gimnáziumban nyerte. 1847. avatták doktorrá. 1848. Prágába ment, hol Artl befolyása alatt a szemorvoslás tudományának művelésére adta magát. 1850. Berlinben mint szemorvos telepedett meg s magánszemkórházat alapított. 1852. docenssé képesítették. 1854-ben megindította az Archiv für Ophthalmologie folyóiratot, melynek első kötetét ugyszólván egymaga irta. A következő évben Donders és Artl szekesztőtársul szegődtek s ez idő óta folyóiratban láttak napvilágot G. korszakot alkotó művei. 1856. rendkivüli, 1866. rendes tanárrá nevezték ki. G. a XIX. sz. orvosainak egyik legkiválóbbja volt. A szürke hályog operálását metodusa által váratlan biztosságra emelte, a glaukoma (zöld hályog) gyógyítását ő tette lehetővé; a szemtükröt ő vezette be a gyakorlatba, a szemfenéki bántalmak tanába ő hozott be világosságot, a kancsalság operálásának idejét s mikéntjét ő állapította meg. Emlékét Berlinben a Charitéen Siemering által mintázott szoborcsoportozat örökíti meg, melyet 1882 máj. 22. lepleztek le. Műávei közül több magyar nyelven is megjelent (Orvosi kiadótársulat 1867), eszméit pedig az Orvosi Hetilap Szemészet melléklete megalapítása (1863) óta szakadatlanul hirdeti. nevezetesebb dolgozatai: Ueber lineare Extraction; Schielen und Schieloperation; Die Iridectomie bei Glaucom; Ueber Embolie der Arteria centralis Retinae; Neuritis optica bei Cerebralkrankheiten; Uebeer die modifiz. Linearextraciton. V.ö. Michaelis, Albrecht von Graefe (Berlin 1877); Graefe A., Ein Wort zur Erinnerung an Albrecht von Greafe (Halle 1870); Schweigger, Rede zur Enthüllungsfeier des Graefe-Denkmals am 22. Mai 1882 (Berlin 1882); Hirschler Ignác, Garefe emlékezete (Budapesti kir. orvosegyesület évkönyve 1870).

2. G. Alfréd Károly, német szemorvos és iró, szül. Martinskirchenben 1830 nov. 30. Az egyetemet Halle, Heidelberg, Würzburg, Lipcse és Prágában látogatta, doktorrá 1854. Halleban avatták. 1855-1858-ig rokona: Graefe Albrecht segédje volt. 1858. Halleban docenssé képesítették s ugyanitt szemkórházat is alapított. 1864. a szemészet nyilvános rendkivüli tanárává s az egyetemi szemkórház igazgatójává nevezték ki, 1873. pedig rendes tanárrá. 1891-ben nyugalomba vonult. Saemisch-sel együtt 1874-1880-ig kiadta a Handbuch der gesammten Augenheilkunde, 7 kötetes nagy munkát, mely a mai napig is a szemorvoslás tudományának alapvető kézikönyve. Nevezetesebb dolgozatai főleg a szemizmok működésére s azok rendellenességeire vonatkoznak: Motilitätsstörungen des Auges (1858); Ueber das Binocularsehen bei Schielenden stb. Becses dolgozatai még: Ueber Ischaemia Retinae; Ueber Cysticersus-Extraction; Ueber Enucleatio Bulbi; Ueber Wundbehandlung bei Augenoperationen.

3. G. Károly Ferdinánd, német sebész és orvostudományi iró, szül. Varsóban 1787 márc. 8., megh. Hannoverában 1840 jul. 5. Orvosi képzettségét Drezda, Lipcse és Halleban nyerte. 1807. orvos- és sebészdoktorrá avatták. Előbb Alexius anhalt-bernburgi herceg udvari orvosa volt, s 1810. az ujjáalkotott berlini egyetemen a sebészet rendes tanárává s a sebészeti és szemészeti klinika igazgatójává nevezték ki. 1813. reá bizták a berlini katonai kórházak vezetését, később pedig az egész hadtest kórházainak felügyeletét is átvette. 1822. tábornok-törzsorvossá léptették elő s mint ilyen az összes katonaorvosi oktatást vezette. Különösen az egyiptomi szembetegségről, továbbá a plasztikai operálásokról irt dolgozatai alapvető munkák. Waltherrel együtt szerkesztette a Journal für Chirurgie und Augenheilkunde folyóiratot. Nevezetesebb művei: Rhinoplastik (1818); Die Gaumenhalt (1820); Die epidemisch-contagiöse Augenblenorrhoe Aegyptens in den europäischen Befreiungsheeren (1823). V.ö. Michaelis, C. F. v. Graefe (Berlin 1840); Rohlfs, Archiv für Geschichte der Med. (VI. 1883. p. 305).

Graeffel

János, esztergomi apát-kanonok, szül. Esztergomban 1833 aug. 6. Középiskoláit u. o., a teologiát Pesten hallgatta; fölsz. 1856. Rövid ideig volt segédlelkész, azután főgimnáziumi tanár Nagyszombatban, majd Hidassy Kornél után igazgató és konviktusi kormányzó. A nagyszombati főgimnáziumnál 32 évig működött. 1888. pozsonyi, 1890. esztergomi kanonok; később apát. Művei: Adjutorium nostrum etc., latin imakönyv (Nagyszombat 1858, 1864, 1881 és ennek u. a. évben Epitome cimen magyar és latin nyelvü kivonata); A sasvári háromszázados nagy bucsujárat (Nagyszombat 1865). V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.

Graenzenstein

Béla, miniszteri tanácsos, szül. Oravicabányán 1847 aug. 5. Bécsben és Tirolban természettudományokkal foglalkozott, azután a selmeci bányászakadémiát végezte el. Járt a lütichi belga egyetemen is, ahol vaskohászattal, kőszénbányászattal foglalkozott és Belgium számos nagy ipartelepét tanulmányozta át. 1870. magyar államszolgálatba lépett, aztán mint főbányatanácsos megvált eredeti szakmájától s 1886. a dohányjövedék igazgatását vette át. Az 1878-iki párisi kiállításon a Jury tagja volt s az 1890-iki berlini Conférence internationale-ban a magyar kormányt képviselte. Több rendjel tulajdonosa.

Graetz

Henrik (Hirsch), német zsidó tudós és történetiró, szül. Xionsban (poseni nagyhercegség) 1817 okt. 31., meghalt Münchenben 1891 szept, 7., honnét hült tetemeit Boroszlóba vitték utolsó nyugalomra. A gimnáziumot Oldenburgban, hol Hirsch Samson Rafael vezetése alatt zsidó teologiai tudományokkal is foglalkozott, bölcsészeti tanulmányait a boroszlói egyetemen végezte; 1854 óta élete fogytáig mint a boroszlói zsidó-teologiai szeminárium, 1870 óta egyidejüleg mint az ottani egyetem tanára is működött. Főmunkája Geschichte d. Juden von denältsten Zeiten bis auf die Gegenwart (Lipcse 1853-75. 12 kötet). Egyéb munkái közül felemlítendők: Gnosticismus u. Judenthum (Krotoschin 1846); Frank u. die Frankisten (Boroszló 1868); Kohelet, od. der Salomonische Prediger (Lipcse 1881); Schir-Haschirim od. das Salamon. Hohe Lied (Bécs 1873); Kritischer Kommentar zu den Psalmen (Boroszló 1882-83, 2 köt.); Emendationes in pleros Santae Scripturae V. T. libros c. munkáját halála után Bacher Vilmos adta ki (Boroszló 1892 kövv.).

Graf

1. Artur, olasz költő, filologus és irodalomtörténész, szül. Athénben 1848. Első kiképzését Rómában nyerte, majd Nápolyban jogot tanult, 1874. pedig a római egyetemen az irodalomtörténet magántanára lett; most Torinóban rendes tanár. Mint költő nem oly jelentékeny, de irodalomtörténeti értekezései ugy alaposság, mint az előadás elevensége tekintetében igen kiválóak. Nagyobb művei: Roma nella memoria e nelle immaginazioni del medio evo, Il Diavolo, és az Attraverso il cinquecento c. tanulmánykötet. Legujabb verskötete Medusa c. 1890. jelent meg.

2. G. Urs, svájci rajzoló, rézmetsző és aranyműves, szül. Solothurnban 1485-1490 táján, meghalt Baselben 1529 körül. Legvalószinübb, hogy 1509. Baselben telepedett le. Legvonzóbbak (főkép a baseli muzeumban levő) a közlegényéletet ábrázoló rajzai. Fába metszett művei közül legterjedelmesebb: Der Text des passions oder leydens Christi. (15 fametszet, Strassburg 1506). V. ö. Amiet, Urs G. (Basel 1873).

Gräf

Gusztáv, német festő, szül. Königsbergben 1821 dec. 14. A düsseldorfi akadémián Hildebrand Tivadar és Schadow Vilmos tanítványa volt, azután Antwerpenben, Párisban, Münchenben és Olaszországban képezte tovább magát, 1852-ben pedig Berlinben telepedett le, honnan nagyobb utazásokat tett Párisba, Bécsbe, Olaszországba, Angolországba és Skóciába. 1880 óta a berlini akadémia tagja. Jelesebb művei: Kriemhild megkéri Hagent, hogy óvja meg Siegfriednek megsebezhető részét (1846); Jefta és leánya (1850); Keleti poroszországi honvédség kivonulása a templomi áldás után (1861); Schmettau Ferdinanda hazaszeretete, 1813 (1862., berlini nemzeti képtár); Litván honvéd bucsuja kedvesétől (1864); képmásai közül különösen Roon hadügyminiszteré (berlini nemzeti képtár); freskóképei a königsbergi egyetem aulájában, melyeket 1868-70. festett, stb. Hires Mese c. képe (1880), bár nem annyira annak művészi értéke, mint a hozzá fűződő, roppant föltünést keltő pör miatt.


Kezdőlap

˙