Gunnlaug Ormstunga

izlandi skald. Szül. a X. sz. utolsó negyedében, megh. 1008. Első fiatalságát Norvégiában töltötte, majd II. Ethelred angol király udvarába ment, ahonnan 1005. szülőföldjére visszatérve Hrafn Önundarson skalddal a szép Helge kezeért verekedett meg. E párbaj következtében mind a kettőjüknek menekülniök kellett. Három évvel később ujra találkoztak Norvégia földén, s a harcban, amit egymás ellen vivtak, mind a ketten életöket vesztették. G. költeményei közül csak jelentéktelen töredékek maradtak ránk. Nevéhez füződik a Gunnlaugssaga, amely életét és Helge iránt való szerelmét irja le.

Gunnlöd

a skandináv mitologiában Suttung óriás leánya, aki atyja parancsára egy sziklában őrzi a bölcsességet hozó italt. Odin kigyó alakjában a sziklába furakodik és megissza az italt. G.-nak Odintól fia születik: Bragi (l.o.).

Gunny

(ang., ejtsd: gönni, a többes számban gunniues) a. m.a juta. L. Gunnibags.

Gunpowder

(ang.) a. m.a puskapor; G.-nak nevezik még a tea egyik faját.

Gunsberg

Izidor, sakkjátszó, szül. Pesten 1854. 1876 óta mint sakktanító Londonban él. A hamburgi 1885-iki s bradforderi 1888-iki nemzetközi sakkversenyen az első, a new-yorki 1889-iki versenyen pedig a harmadik dijat nyerte meg. Jó eredménnyel mérkőzött egy kis játszmában Blackburnevel.

Gunther

(Gundicarius), a Nibelung-énekben Burgundia királya, Brunhild férje, Kriemhild bátyja, Siegfried meggyilkolásának részese, ki Kriemhild boszuja által Etele udvarán, övéivel együtt, megöletik. Az északi mondában Gunnar felel meg neki, nálánál sokkal tisztább, hősiesebb jellem.

Guntram

1. frank király, ki apjának, I. Chlotarnak halála után az Orleans és Burgund királyságot örökölte. 592 márc. 28. halt meg, s örököse II. Childebert lett.

2. G., magister, költő, történetiró és teologus, élt 1200 táján. Huzamosb ideig Dél-Németország egy városában volt szkolasztikus, aztán Konrád hercegnek, I. frigyes császár negyedik fiának nevelője, akinek 1186. a keresztes hadakat tárgyaló Solimarius c. latin hőskölteményét ajánlotta. Alig hat hó mulva jelent meg Ligurinus c., Liguriáról, azaz Felső-Olaszországról szóló lendületes latin epikus költeménye. Tőle való még a Gesta Friderici, I. Frigyes olaszországi és egyéb tetteiről. 1200 után G. szerzetes lett az elzászi pairisi cisterciták kolostorában. Ott irt egy munkát keresztes hadjáratról, a Historia Constantinopolitana-t és egy teologiai értekezést (De oratione, reiunio et eleemosina).

Gúny

(satyra), az élccel és elmésséggel rokon, de mégis sajátlagos megjelenése a szépnek. A G. maga egyik leghatalmasabb megjelenése a szellemességnek és minden mástól határozottan azáltal különbözik, hogy sértő jellegü. A G. sért, árt, megöl, mert nevetségessé tesz (c'est le ridicule qui tue). A G.-nak fulánkja van, és vagy egy szurással öl, mint az élc (bon mot), vagy epigramm (gúnyvers), vagy áldozatát huzamosabban nyuzza és agyonkinozza. A G. viccel egyesült kicsinyités, hibáknak, gyengeségeknek leleplezője, ironizál, kohol, perszifál, parodizál. A G.-nak nemcsak egy, de ezer fulánkja lehet és gúnyiratban még a hazugsággal, rágalommal és aljassággal is szövetkezhetik. Greguss a G.-ban az iróniát, szarkazmust és a persiflaget különbözteti meg és irályára vonatkozólag az eltakarást, szinlelést tartja lényegesnek.

Gunya

hunya v. körlő (növ., volva), a földből kibuvó gomba lefejthető külső hártyája (peridium-a), l. Gomba. - G. népiesen a. m. ruha.

Gunyhó

l. Kunyhó.


Kezdőlap

˙