Gyönyör

a fájdalom, kin ellentéte, az öröm magasabb, tisztább foka, inkább szellemi, szivbeli öröm; a gyönyörü a kellemeshez sorakozik, merőben ellenkezik a kéjessel, mert a tiszta extázist keltő dolgokról mondatik, és pedig v. a szép természetről, v. a kiváló szép jelenségekről és jellemtulajdonságokról. A régi nyelvben csak a szó teljsesebb alakja fordul elő: gyönyörüség.

Győr

vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk dunántuli részében, a Duna jobb- és csak igen csekély részében annak balpartján; határai É-on Pozsony, K-en Komárom, D-en Veszprém, Ny-on Sopron és Moson vármegyék.

[ÁBRA]

Területe 1381,11 km2. A vármegye legnagyobb része mély fekvésü lapály, melybe csak D-felől nyulnak be alacsony dombsorok. A lapály, mely a kis magyar Alföld része, a Duna mentén legmélyebb fekvésü s ezt a részét három folyamköz, illetve sziget képezi.

[ÁBRA] Győr vármegye cimere.

Legészakibb a Duna balpartján a Csiliz folyóig terülő Csilizköz (l.o.) melynek tengerfeletti magassága csak 108-109 m. Tőle D-re az Öreg Duna és a Mosoni Duna közt a Szigetköz terül el (111-117 m.), mig a Rábától és Rábcától körülfogott lapály Tóköz nevet visel (114-122 m.). Mind a három közt a már szabályozott Duna és a mellékfolyó ezeknek már elzárt, de teljesen még be nem iszaposodott kanyargó ága hasogatják, melyeknek partjait helyenkint (leginkább a Sopron vármegyével szomszédos Tóközben) terjedelmes mocsarak kisértek, ma azonban e mocsarakat a Rába és Rábca szabályozása egészen megszüntette. A Dunától és Rábától D-re elterülő lapály általában magasabb fekvésü s ezért szárazabb és termékenyebb. D-felé 140-150 m. magasságig emelkedik s közepét a Bakony legészakibb tagját képező szt. mártoni dombcsoport (l.o.) foglalja el, melynek legmagasabb csúcsai a Szt. Pálhegy (318 m.) és Magoshegy (315m.). Ezen, három egymással párhuzamosan DK-ről ÉNy-ra csapó láncolatból álló csoportozattól Ny-ra, a Bakonyéren tul a Sokoróalja emelkedettebb területe csatlakozik. A vármegye talaja a Rába és Rábca közti vidéken alluviális völgytalaj, K-i felében a lösz uralkodik, melyet helyenként homokos és tőzeges talaj vált fel.

Folyóvizekben a vármegye tulságos gazdagnak mondható s annak É-i és ÉNy-i része árvizektől, mig a Rába és mellékvizei szabályozva nem voltak, sokat szenvedett. Főfolyója az Öreg Duna, ÉNy-DK-i irányban hasítja a vármegye legészakibb részét s számos ágaival Ásvány és Vének közt szövevényes szigetlabirint közt barangolt és a hajózás is nehézségekkel küzdött. A felső Duna szabályozásának megkezdése (1886) óta azonban a viz folyása a hajózás és a parti birtokosok hasznára teljesen megváltozott. Gönyőnél veszi fel a rendkivül kanyargós folyásu, de egysége medrü Mosoni- v. Kis-Dunát, mellyel a Szigetköz képezi, mig baloldal felől már Szőgyével szemben ömlik belé a Csiliz, melyről a Csilizköz vette nevét. A Kis-Dunába Győr város területén ömlik bele az áradásairól ismertes Rába, mely Ó-Malomsok táján éri el a vármegye határát s Rába-Szt. Mihályig É-felé irányult folyásával Győr vármegye határát jelöli, onnan ÉK-re fordulva, azon terület D-i határát jelöli, melyet Tóköznek neveznek. Ezt É-felé a Rábca határolja, mely eleintén Moson és Győr vármegyeék közt képezi a határt s a Rába-szabályozó társulat által ásott szép és töltésekkel ellátott csatornába a Rábának a Kis-Dunába való torkollása fölött önti habjait a Rábába. A három folyó összeszögelléséből keletkezett s a fenyegető árvizektől töltésművek által védett folyamközökben fekszik maga Győr városa. A Rábába Ikrényen alul ömlik a vele párhuzamos folyásu, jelenleg már szintén szabályozott Marcal, mely a Sokoróaljának s a szentmártoni dombvidék vizeit (a téti Bakonyfolyás, a Bakonyér, a Sósosér) veszi magába, mig a vármegye K-i részének patakjai (Pánzsaér és két Bakonyér) részint a Rábába, részint a Dunába öntik vizeiket. A vármegye régi mocsarai közül még csak a Szigetközben a Ladoméri-tó és a Tóközben a mélyebb fenekü Fehér-tó s kis részben a Kónyi-tó van meg.

Győr vármegye éghajlata általában az alföldi éghajlat sajátságait mutatja s ekként nagy nyári meleg s nagy téli hideg jellemzi, a csapadékok aránylagos csekélységével. Pannonhalmán, mely azonban magasabb fekvésénél fogva nem tekinthető a tulnyomó részben lapályos vármegye éghajlatának jellemzőjéül, az évi közepes hőmérséklet 9,4 °C, a legmelegebb hónap az augusztus 20,3 °C, a leghidegebb a január és december - 1,5 °C hőmérséklettel. Az észlelt hőmérsékleti szélsőségek 3,2 és -20,8°C, az abszolut ingadozás tehát 54 °C. A csapadék évi mennyisége Pannonhalmán 623 mm., a vármegye lapályos részeiben azonban 600 mm.-nél kevesebb.

Terményei az ásványországból nincsenek; a növényvilág dacára a szük határok által korlátolt csekély területnek és a jelentéktelen függélyes tagoltságnak, elég változatos. A művelési ágak szerint a vármegye területe ekként oszlik meg: szántóföld 88310, kert 1716, rét 166486, legelő 20128, nádas 896, szőllő 2257, erdő 11753, nem termő terület 11214 ha. A földmivelés legjobban fizet a vármegye déli, magasabb fekvésü részeiben és a Rábca folyó kiszárított nagy ingoványai helyén nyert gazdag termő talajon. Legjelentékenyebb a buza (1892. 20050 ha. bevetett terület, évi 399386 hl. termés), rozs (13377 ha. terület, 214 407 hl. termés), árpa (13 475 ha. terület, 353367 hl. termés), zab (6859 ha. terület, 204982 hl. termés), köles (1030 ha. terület, 21627 hl. termés), kukorica (8766 ha. terület, 187761 hl. termés) és burgonya (5834 ha. terület 459140 q. termés) termelése, 1892. volt bevetve lucernával és lóherével 21129 ha., bükkönykeverékkel s muharral 4954 ha., természetes kaszáló 15326 ha. volt. A szőllőmivelés, bár a vármegye déli részében a szőllőterületnek több mint felerésze ma is elég jelentékeny; 1892. termeltetett 2940 hl. közönséges fehér bor, 4 hl. csemegebor és 13 hl. vörös bor; forgalomba került továbbá 9225 kg. szőllő. Van 5 közcélu szőllőtelep. A mezőgazdaság szolgálatában áll a Győr vármegyei gazdasági egyesület, a Győr-vidéki gazdasági egylet, Csanak-ménfői szőllőbirtokosok egylete, továbbá a Rábaszabályozó társulat és Csilizközi belvizlevezető társulat (mindkettő Győrött.). Az állatvilág emlősökben kevéssé változatos. Az állattenyésztés elég fejlett; az 1884. évi összeirás szerint volt az állatállomány: 27541 drb magyar és 4571 drb nem magyar fajtáju szarvasmarha, 436 bivaly, 12403 ló, 98 szamár és öszvér, 39595 sertés, 118054 juh és birka, 390 kecske, továbbá 187245 drb tyuk, 4694 pulyka, 52954 lud, 19608 kacsa s 7858 galamb, összesen 272359 drb szárnyas házi állat, végül 8586 drb méhkas. A vármegyében 5 fedezési állomás van; nagyobb állattenyésztések: gróf Lamberg Ferenc ménese az ikrényi uradalomban, a győri püspökség hazai fekete kondorszőrü tenyésztése Dinnyéden, Khuen-Héderváry gróf ménese Héderváron.

A lakosság száma 1881-ben 109493 volt, jelenleg (1891) 115787 lélek; a 10 évi szaporulat 6294 lélek, vagyis 5,6 %. Egy km2-re jelenleg 84 lélek esik s igy Győr vármegye (Pest után) hazánk legsürübben lakott vármegyéje. Nemzetiség szerint van 112297 (96,8 %) magyar, 2823 (2,4 %) német s nehány száz egyéb); Győr vármegye tehát egyuttal hazánk legmagyarabb vármegyéi közé tartozik. A magyarság tiz évi szaporulata 6732 lélek, vagyis 6,4 %. Hitfelekezet szerint van a vármegyében 86732 római kat. (74,9 %), 15166 ág. evang. (13,1 %), 7684 helvét (6,6 %), 6132 izr. (5,3 %) és 43 egyéb. A népesség főfoglalkozása a földmivelés és állattenyésztés, kisebb mértékben ipar és kereskedelem. A népesség foglalkozások szerint következőképen oszlik meg (1891): értelmiségi kereset 1141, őstermelés 21957, ipar 7498, kereskedelem 1635, hitel 63, közlekedés 991, járadékból élők 1609, napszámosok 11311, házi cseléd 3847, háztartásban elfoglalva 21640, egyéb foglalkozásu 637, foglalkozás nélküli 14 éven alul 38698, 14 éven felül 4508, letartóztatott 185, ismeretlen foglalkozásu 67. Az ipar legjelentékenyebb ágai a malom-, szesz-, élelmiszer-, fa-, bőr-, és kályhaipar; a legtöbb iparvállalat Győr városában van (l.o.), a vármegyében említendő a győrszigeti olajgyár, az enesei gőzmalom s a malomsoki gazdasági szeszgyár. Ipartestület Győrött és Győrszigeten. alsófoku kereskedelemi iskola Győrött, alsófoku ipariskola u.o. és Győrszigeten van. Győr városa egyuttal a kerületi kereskedelemi és iparkamara székhelye. A kereskedelem főtárgyai állatok, gabona, gyümölcs, liszt, bőrnemüek, faáruk s az iparvállalatok készítményei; a kereskedelem egészen Győr városában összpontosul, melynek gabonakereskedelme és állatvásárai ma is élénkek. A kereskedelem emelésére alakult 1863. a jóhirü Győri Lloyd-kereskedelemi társulat, mely kereskedelemi kérdésekben szakvéleményt ad s az ottani kereskedők érdekeit sikerrel képviseli. A vármegye 5 községében országos vásárok tartatnak. Az üzleti élet szolgálatában áll Győrött az osztrák-magyar bank fiókja, 2 takarékpénztár, 1 hitelbank, 2 hitelszövetkezet, Győr-Sz.-Mártonban 1 takarékpénztár.

Közlekedésének főeszközei a vasutak, melyek Győr városában összpontosulván, azt a Dunántul legélénkebb forgalmi pontjává emelték. Fővonala a m. kir. államvasutak budapest-brucki vonala, melybe itt a győr-szombathelyi vonal, valamint a győr-sopron-ebenfurti vasut végződik; e vonalak hossza 80 km. Jelentékeny továbbá a dunai gőzhajózás is, melyet Győr városától Gönyöig (a Nagy-Dunáig) egy győri hajózási vállalat közvetít; a hajóforgalom tekintetében Győr városa mellett még Gönyő játszik nagy szerepet. A Kis-Duna-ág hajózható szakasza Győrtől Gönyöig 16 km. Állami ut nincsen; törvényhatósági utjainak hossza 238 km. A vármegyében 41 posta- és táviróhivatal van.

A közoktatás maga fokon áll: a vármegyében levő 22145 tanköteles gyermek közül tényleg 20120 jár iskolába s igy csak 10,7 % nem jár iskolába. A vármegye területén van összesen 137 elemi iskola (295 tanítóval), 1 polgári iskola (Győr), 1 tanító- és tanítóképző iskola (Győr), 7 szakiskola, 2 középiskola (Győr), 2 papnevelő (Győr és Pannonhalma), továbbá 1 börtöniskola, 10 kisdedóvó s 2 árvaház. A 6 éven felüli lakosságból irni és olvasni nem tud a vármegyében 19,0 % férfi, 25,8 %nő, Győr városában 13,7 % férfi és 22,0 % nő. A szellemi élet központja Győr város, ahol az iskolákon kivül számos népoktatási, közművelődési és tudományos egylet és intézmény központosul.

Közigazgatása. Győr vármegye 3 szolgabirói járásból s 1 szab. kir. városból (Győr) áll, u. m.:

[ÁBRA]

A községek közt van 14 nagy- és 75 kisközség; a puszták száma 330. A községek középnagyságuak; 2000-nél több lakosa 7 községnek van; legnépesebb Győrsziget 4967, ét 3265 és Győr-Szent-Márton 3059 lakossal. Székhelye Győr. Az országgyülésbe 3 képviselőt küld. Egyházi tekintetben a vármegye 31 róm. kat. községre a győri püspöki, 8 az esztergomi érseki egyházmegyéhez tartozik, mig a pannonhalmi főapátsághoz tartozó 7 anyaegyház közvetlenül a római szentszéknek van alárendelve; a vármegyében létező 1 gör. kel. egyház a budai püspöki egyházmegyébe, a 15 ág. ev. s a 10 helv. egyház a dunántuli egyházkerületekbe van beosztva; izr. anyakönyvvezetőség 7 van. Törvénykezési tekintetben a vármegye a győri kir. törvényszék és kir. tábla területének részét képezi; kir. járásbirósága 3 van (Győr, Szt. Márton és Tét); pénzügyi biróság, kir. közjegyzőség és ügyvédi kamara Győrött. hadügyi szempontból az egész vármegye a pozsonyi hadtestparancsnokság területéhez tartozó 19. hadkiegészitő parancsnokság alá, a 17. sz. honvéd-gyalogezred és a 4. sz. honvéd-zászlóaljhoz s a Komáromban székelő 4. sz. vegyes felülvizsgáló bizottsághoz tartozik; képezi az 56. sz. népfölkelési járást s alakítja az 56. sz. I. oszt. és 152. sz. II. oszt. népfölkelő zászlóaljat. Csendőrségi szakaszparancsnoksága, pénzügyigazgatósága, adóhivatala s pénzügyőrsége, fővámhivatala, kereskedelemi és iparkamarája, államépítészeti hivatala, erdőfelügyelősége, állami állatorvosa Győrött van. Közuti kerületi felügyelője Budapesten posta- és táviróigazgatósága Sopronban, m, kir, folyammérnöki hivatala Komáromban van. A vármegye területén öt gyógyszertár van, közte 5 Győr városában).

Története. Gy. területe már az őskorban lakott vidék volt. Ama különféle kő-, bronz- és vaseszközök, melyeke a megye területén találtak s melyeknek jelentékeny része ma a nemzeti muzeum régészeti osztályában külön szekrényben van elhelyezve, mindmegannyi emléki e vidék őslakói műveltségének. A kelta őslakóknak jelentékeny városuk volt a mai Győrváros helyén fekvő Arrabona, mely a római uralom alatt még inkább kifejlődött. A rómaiak négy hatalmas utat készítettek a vármegye területén (Flexum, Bregetium, Sabaria, és Cimbriana felé) s ez utak mentében virágzó római telepek keletkeztek. A népvándorlások alkalmával a hunnok, longobardok, majd pedig az avarok laktak a vármegye területén. Az avarok (l.o.) gyürü alakban, egymástól bizonyos távolságra, nagy sáncokat készítettek a vármegyében s e körtanyában volt a khagani székhely. Ez avargyürütől származtatják a Győr elnevezés eredetét, mely a régi okmányokban Gewr, Girew alakban fordul elő.

A honfoglalás alkalmával Árpád személyesen vezette hadait e vidékre s Gy.-nek egész területét fejedelmi birtokká tette. Szent István a vármegyei szerkezet megalkotásakor szervezte a győri várispánságot is s annak székhelyévé Győrt tette, hol püspökséget is lapított. Szent István győrmegyei családi birtokaiból jelentékeny területeket ajándékozott a győri püspökségnek és káptalannak, kivált pedig a pannonhalmi apátságnak, valamint Wolfger és Hederich lovagoknak, a Héderváryak őseinek. Nagyobb birtokosok voltak még a megyében a mohácsi vész előtt a Radvány, Hunt-Pazman, Kanizsay, Péczi, Enessey, Poky, Téthi, Asszonyfalvay családok, továbbá a mórichidai, puki, csornai, Szt. Adalbertről nevezett győri és a pápoci prépostságok s a johannita lovagok. Az Árpád-házi királyoknak Németországgal való gyakori viszálykodásai alatt sokszor volt háboru szinhelye a vármegye. 1043. III. Henrik császár a vármegye Ny-i részét feldulta s közte és Aba Samu között Ménfőnél volt a döntő ütközet. 1051. ismét a vármegyében voltak a németek s a Rábca folyónál nagy csatát vivtak. A tatárjáráskor Pannonhalma kivételével az egész vármegye elpusztult. 0273. Ottokár cseh király a vármegye több helységét felégette s Győrbe német őrséget helyezett, mely folytonos rablásaival dula a vármegyét. IV. László általános felkelést rendelt el a csehek ellen és személyesen jött Lóránt nádorral ellenük. A vármegye egész nemessége fegyvert fogott ekkor s a cseheket kiverték a vármegyéből. 1443-tól kezdve néhány éven át III. Frigyes császárnak a Győri várban tartózkodó német és cseh zsoldosai rabolták a vármegyét. A mohácsi vész után a vármegyei nemesség egy része Szapolyaihoz hajolt, de nemsokára Ferdinánd adományaival a vármegye főbb nemeseit pártjára hódította. A Bécs ellen induló török hadak gyakran megsarcolták a vármegyét, Buda eleste után pedig határvonal lett az a török hódoltság és az önálló országrész között. A vármegye keleti része már 1543. török hódoltság lett s a fehérvári szandzsákságba lőn beosztva. 1593. Pannonhalma s a következő évben a vármegye székhelye is elesett s ekkor a szigetközi rész kivételével az egész vármegye török terület lett. A törökök annyi adóval zaklatták a népet, hogy sokan elhagyták lakóhelyüket s különösen a szent-mártoni járás annyira elnéptelenedett, hogy egész pusztává lőn s maig megőrizte pusztai járás nevét. A törökök elüzetése után a győri várban levő német és rác katonaság zsarolásai miatt a vármegyei nemesség a 1687. országgyülésen is panaszt emelt, 1700. pedig a Herbeville-ezred katonáival véres összeütközése volt. A Rákóczi-felkelés alkalmával, midőn Heister tábornok Forgách Simon kuruc vezért Koroncónál legyőzte, a falvakat kirabolta, néhányat pedig teljesen felégetett. 1809. a nemesi felkelőserege leveretése után a franciák a vármegyének a Rábáig terjedő Ny-i részét az országtól elszakítván, ideiglenesen francia kaonai kormányzás alá vetették; a vármegye elfoglalt részét egészen kifosztották s a lakosok minden marháját elhajtották. Az 1848-49. háboru alatt is több ütközet volt a vármegyében.

Gy. főispánjai közül nevezetesebbek: Wolfger, a Héderváryak őse; a spanyol eredetü Simon, kit II. Endre 1232. követségbe küldött Rómába; Héderváry Miklós, Rozgonyi István, ki Galambóc ostrománál Zsigmond királyt megmentette. 1510- 1744. állandóan a győri püspökök viselték a főispáni hivatalt. A vármegye lakossága a honfoglaláskor betelepült magyarokból állott; a vármegye Ny-i részében besenyő telepek voltak, kiknek az Árpádok alatt sok ideig külön birájuk volt. A vármegye a legnépesebbek közé tartozott már a mohácsi vész előtt is s területéhez képest igen nagy volt a nemesség száma. 1760. a vármegye lakossága 54730 volt, 1846. már 101569. A nemesek száma 11753 volt. A törökök elüzetése után a pusztult helyekre németeket és horvátokat telepítettek le. Gyüléseit a nemesség többször a győri vár őstornyának tágas termében tartotta; a mai megyeházat a mult század végén szerezte. A gyülések jegyzőkönyvei 1580-tól kezdve megvannak. A vármegye területe a XVII. sz.-ig valamivel nagyobb volt a mainál. A mohácsi vész előtt 1 vár és 7 kisebb erődítvény volt a vármegyében; a falvak és kisebb-nagyobb puszták száma 130 körül volt. A török uralom alatt elpusztult falvak közül 27 később sem lett felépítve, hanem helyettük uj nevüeket építettek. A vármegye a régibb időben négy, néha két járásra oszlott, 1771. három járásra osztották. 1582. még 152 porta volt a vármegyében, 1667. már csak 101. Az 1722. urbér szerint szerint a használható föld 220585 hold volt, 1846. 285345 hold. Az 1828. összeirás szerint a vármegyében és Győr városában 70 porta volt hadi adó alá vetve. 1780. a vármegye 43825 frt adót fizetett, 1800. már 82889 frtot.

A vármegye É-i és Ny-i része a Kis-Duna és a Rába áradásaitól sokat szenvedett. A védőtöltések készítése nagy terheket rótt a vármegyére és sok viszálykodásra nyujtott alkalmat a XVII. sz.-ban a szomszédos megyékkel. Gy. az 1687. országgyülésen is szorgalmazta a Duna szabályozását és a védőtöltések kiépítését. Mindez csak az utóbbi időben történt meg némileg.

Győr

1. Gy. (Raab) (l. a mellékelt helyrajzi képet), sz. kir. város Győr vármegyében, a Kis-Duna jobbpartján, a Rába és Rábcának abba való torkolásánál, kivéve a püspöki palota-káptalan és templom dombját, melyen régen a tulajdonképeni vár állott, teljesen sik vidéken, 119 m. tenger feletti magaságban fekszik. A várost a folyók több, külön városrészre osztják.

[ÁBRA] Győr

A Dunától és Rábától D-re a m. kir. államvasutig terjedő rész a Belvárost képezi, melyben ismét megkülönböztetik a Dunától a Rábáig, Tüztorony- és Harangöntő-utcáig terjedő tulajdonképeni Belvárost, a Tüztorony-utcától a vasutig terjedő Ferdinándvárost (V. Ferdinánd 1839. évi látogatásáról elnevezve) s a Harangöntő-utcától K-re, a Dunarét felé elterülő Ferencvárost, mely 1820. csatoltatott hozzá. A vasuton tul D-felé elterülő városrész Nádorváros nevet visel, mig a Rába és Rábca közt az Ujváros terül el. Ezzel szemben a Rábca partján Győrsziget fekszik, mely közigazgatásilag külön községet képez, de közgazdaságilag éppen ugy Győr tartozékainak tekinthető, mint a Duna balpartján elterülő Révfalu és Pataháza községek. Mindezek egy összefüggő háztömeget képeznek, melyeknek közigazgatásilag való egyesítése csak idő kérdése lehet. A várostól külön áll, de közigazgatásilag Győrhöz tartozik Győr-Szabadhegy.

[ÁBRA] Győr város cimere.

A város központját a Belváros képezi, mely egyenes, szabályos utcáival, diszes magán- és középületeivel, élénk üzleteivel az idegenre kedvező összbenyomást gyakorol. A pályaudvar mellett a kis Honvédliget s azontul a ló- és marhavásár terül el; a liget mellett a kir. tábla, törvényszék és állami főreáliskola diszes uj épületei emelkednek, a vasut felől a Deák Ferenc utca, Baross- ut (előbb Fehérvári-utca) és Duna-utca vezet a Belvárosba, derékszög alatt keresztutcáktól szelt egyenes utvonalak, melyek közül az utóbbi a négyszögletes Széchenyi-térre, Győr legnagyobb s legszebb terére vezet. Ezen vannak a legnevezetesebb középületek és legdiszesebb üzletek. Déli oldalát a bencések kétemeletes székháza, főgimnáziuma (gazdag gyüjteményekkel) és kéttornyu diszes temploma (boltivezetén Troger Pál freskóival) foglalja el, K-i oldalán a Lloyd kereskedelmi társulat nagy épülete emelkedik, melyben kávéház, étterem és táncterem van; vele szemben az ódon városháza (tanácstermében régi festmények, gazdag levéltár) s mellette az egykori apátház, jelenleg pöspöki kisebb papnövelde áll, mig a tér közepét az 1686-ból való Mária-szobor s egy márványkut foglalja el. A Széchenyi-térről a Kazinczy-utca a Káptalandomb felé vezet, mely É-felé a Dunára néz, mig Ny-i részét a püspöki vár és székesegyház foglalja el. A püspöki palota a Rába és Rábca összefolyásánál szemben fekszik, a folyóra néző magas bástyafalai egykori várjellegét még megőrizték, de azokon belül kert terül el; a püspöki palota fölött csonkára metszett torony emelkedik, a palota belsejében a XV. sz.-ból való Dóczy-kápolna érdemel említést. A püspöki templom kis tér közepén áll, belsejében szép freskókkal és Maulpertsch oltárképével, mellette a hazai műépítészetnek egyik emléke, a Szt. Háromság- vagy Héderváry-kápolna (építette 1538. Héderváry János püspök, helyreállíttatá Simor jános 1861.) és a Szt. János kápolna. A Káptalandombtól D-re a Szelepcsényi György érsek által 1714-24-ben emelt karmelita-templom áll, kapcsolatban a Rábára néző kolostorral. Hozzája a rábaparti pályaudvar csatlakozik, mig a Káptalandombtól K-felé a Duna partja következik, a gőzhajóállomással és a rakodó parttal. ezt hajóhid köti össze Révfaluval. A káptalandomb tövében K-re van a történelmi nevezetességü nagy frigyszekrény-szobor, melyet III. Károly király állíttatott. A Belváros egyéb épületei közül említendő még a káptalanzenészek épülete, a papnövelde, a vármegyeház (egykor Ferencrendü zárda), két kaszárnya, az Etlényi-féle ház a Király-utcában, melyben 1809. I. Napoleon a győri csata után megszállt s a Baross-utca végén álló tüztorony, mely a fehérvári kapu helyén a sánc-erődök köveiből 1792. épült s ma átjárást képez a Belvárosból a Ferdinánd-városba. A Karmelita-térről uj vashid vezet át a Rába folyó két ága által képezett Sétatéri szigetre, amelyen a kis szinház, Kisfaludy Károly szobra (Mátraitól), kioszk s csinos ültetvények (a Rábaszabályozás emlékére emelt márványtábla) vannak; ez Győr legszebb parkja. Innen második vashid vezet át az Ujvárosba, ahol az ágostai evang. templom diszes zsinagóga, kat. templom, a part mentén sétatér van. Innen harmadik vashid vezet a Rábcán át Győrszigetre. A Nádorvárost a vasutat áthidaló nagy kőhid kapcsolja össze a Ferdinánd-várossal; itt van a kálvária s egy kat. templom, mely hajdan a kamillánusok kolostora volt.

Győr a nemcsak a Dunántulnak, hanem egész hazánknak egyik legélénkebb városa, Székhelye a vármegye törvényhatóságának, a tósziget-csilizközi járásnak, továbbá a győri püspöknek, káptalannak és szentszéknek, a dunántuli ág evang. egyházkerületnek, pénzügyigazgatóságnak, kir. itélő táblának, pénzügyi biróságnak, kir. törvényszéknek és járásbiróságnak, közjegyzőségnek, kir. tanfelügyelőségnek és tankerületi főigazgatóságnak, ügyvédi kamarának, kereskedelmi és iparkamarának, csendőrparancsnokságnak, a 19. hadkiegészítő kerületnek: van itt továbbá államépítészeti hivatala, fővámhivatala, állami állatorvos, pénzügyőrbiztositási állomás, vasuti és gőzhajóállomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár, telefonállomás (telefonösszeköttetés Budapesttel és Gyönyövel). Tanintézetei az 1776. alapított kir. jogakadémia megszüntetése (1892) óta; püspöki lyceum (papnövelde, 1688), bencés főgimnázium (1630), állami főreáliskola, ág. evang. algimnázium (1790), kat. tanítóképző intézet, állami tanítóképző iskola, alsófoku kereskedelmi iskola, polgári leányiskola, számos elemi iskola, árvaház, ovodák stb. Győrben van több nagy könyvtár (püspöki, liceumi stb.), muzeum, 4. könyvnyomda s a közművelődés szolgálatában álló számos egyéb intézet és társulat. Itt megjelennek a következő lapok: Győri Közlöny (XXXVIII. évf., szerk. Zoltán Vilmos); Dunántuli Hirlap (I. évf., szerk. Barabás Albert), Győri Hirlap (XV. évf., szerk. Szávay gyula); Őrangyal (gyermeklap, IX. évf., szerk. Kárpáti Endre); Tanügyi Értesítő (XV. évf., szerk. Ujlaky Géza); Borromeaeus, kat. hitszónoklati folyóirat (VIII. évf., szerk. Varga János); középiskolai Mathematikai Lapok (I. évf., szerk. Arany Dániel); Magyarországi papi imaegyesület Értesítője (VIII. évf. szerk. Gladich Pál); Győri pincéregylet Értesítője (VII. évf.).

Ipara és kereskedelme ma is igen élénk, habár kereskedelme az ujabb időben igen csökkent s Gy. már régóta megszünt Magyarország gabonakereskedelmének központja lenni, ami a hatvanas években volt. Kereskedelmének főcikkei a gabona, mely vasuton és gőzhajókon szállíttatik el, a bor, disznózsir és szalonna (kivitel Németországba és Ausztriába), nyers bőrök, gyapju, toll, tojás. Igen élénkek marhavásárai s sertéskereskedelme. A győri Lloyd kereskedelmi testület 1856 óta áll fenn s kereskedelemi birósága jó hirnévnek örvend: a győri gőzhajózási társulat Budapesttel közvetíti a forgalmat. Győr élénk vasuti közlekedés csomópontja: am. k. államvasutak budapest-bécsi vonalából itt ágazik ki a győr-szombathely-grazi vonal s itt van a győr-sopron-ebenfurti vasut végpontja. (1896. tervezik a Győrtől Veszprém-Dombovárra engedélyezett vasut megnyitását). A hajózást akadályozza azonban az a körülmény, hogy Győrre csak kisebb hajók közlekedhetnek s igy az összes árukat Gönyőn át kell rakni. e baj némi orvoslásra a város képviselőtestülete 1894 okt. azt határozta, hogy a város tulajdonát képező parton nagy áruraktárt és Duna-kikötőt létesít. A város ipara is fejlett és élénk; nevezetesebb iparvállalatai: 2 gőzmalom, 2 gőz-darálómalom, 1 margayár, tésztagyár, bőrgyár, gyufagyár, hamuzsirgyár, légszeszgyár, téglagyár, gőzfürész, gépgyár, gép- és épületlakatgyár, takaréktüzhely-, réz- és ércöntöde. Van vizvezetéki részvénytársaság, szegyár és finomító-részvénytársaság, ipartestület. Pénzintézetei: az osztrák-magyar bank fiókja, győri I., győrvárosi és megyei takarékpénztárak, győri általános hitelbank, győrvárosi kölcsönsegélyző-egylet, és győrvárosi és megyei önsegélyző-egyleti szövetkezet.

Győr lakóinak száma mindamellett, hogy a áros oly forgalmi gócpontot képez s a kormány részéről is a legnagyobb támogatásban részesül, csak lassan szaporodik; 1850-ben 16486, 1870. 20035 s 1891. 22795 lakosa volt; ezek közt volt 21083 magyar, 1253 német, 129 tót, 89 szerb; hitfelekezet szerint 15799 római kat., 3211 ág. evang., 1201 helvét és 2425 izraelita. Foglalkozás szerint volt: 602 értelmiségi keresetből élő, 477 őstermelő, 3698 iparos, 738 kereskedő, 49 hitellel, 534 közlekedéssel foglalkozó, továbbá 960 járadékból élő, 2266 napszámos, 1687 házi cseléd, 3720 háztartásban foglalkozó s 7296 foglalkozás nélküli. A polgári lakosságon kivül 882 katona él Győrött. A házak száma 1835. Gy. város határa 4479 ha.

Története. Győr a római Arrabona, utóbb Jaurinum helyén fekszik. A magyar királyság kezdetén nevezetes város volt, melyről a vármegye is nevét vette. Hajdani vára a II. és III. Henrik elleni hadakozásokban megerősített, de később a tatárok pusztítása alkalmával II. Frigyes ausztriai herceg bevette, mire a magyarok ismét elfoglalták s a német őrséggel együtt elpusztították. Nemsokára ujból felépült, de a régi város hajdani helyéről a vár K-i részére tétetett át (1270); az uj várost a Nádorváros lakói alapították, kik a várfalon kivüli régi lakóhelyükön az ellenség támadásai ellen nem voltak biztosítva. Erzsébet királyné kezdé a várost megerősíteni; 1443. Frigyes császár a várat megváltá. Ferdinánd a várost erősíteni kezdé, de 1539. Enyingi Török Bálint felgyujtá, azután az erődítés éveken keresztül folyt, mig végre 1567. a bécsi birodalmi gyülés támogatásával befejeztetett. Azonban 1594. parancsnokai, gróf Hardeck és Perlin árulása folytán mégis a törökök kezébe került, kiktől Schwarzenberg herceg és Pálffy Miklós 1598. ismét visszafoglalták. 1743. lett Győr sz. kir. város. József császár a várost 1784. az erősségek sorából kitöröltette. A francia háboru alatt erődítéseit ujra helyreállították, de a franciák jul. 14. János főherceget és a magyar felkelőket legyőzték és a várat elpusztították. 1820. kezdték a Belvárost övező bástyákat lebontani s azokon kivül a Ferdinánd- és Ferencváros keletkezett. A magyar szabadságharc idején sáncokkal erősítették a várost, de az osztrákok azokat 1849. jun. 28. elfoglalták.

2. Kis-Gy., nagyközség Borsod vármegye miskolci j.-ban, (1891) 1551 magyar lakossal.

3. Diós-Gy., l. Diósgyőr.

Győr

-nemzetségének őse - Kézai szerint - lébényi Pót, vagy Erneszt, ki sok vitézzel jött be Magyarországba s tőle származik Konrád altenburgi gróf. Oklevelesen ismert első tagja István fia Csépán (István), 1205-9. Bács vármegye főispánja s az ország nádora, testvére Pót pedig mosonyi főispán. Csépán Pót testvére meggyilkoltatása után 1209-10. nádor, utóbb kevei főispán volt. Kérésökre II. András már 1208. megerősítette a lébényi benedek-rendi apátság alapító-levelét. Pót nádor fia, Pót, II. András uralkodásának utolsó éveiben sok hatalmaskodást követett el. A család több tagja viselt azután comesi méltóságot; kitünt közülök Konrád, ki 1282. táján várat építtetett az ország határán. Unokájának, Csálának, Jakab leányának Szerecsen Miske vagy Mizse fiával történt eljegyzését 1318. felbontotta Tamás, esztergomi érsek, mert ez a leány 7 éves korában és szüleinek beleegyezése nélkül történt, s mivel a legényt messze utazván, az időközben felserdült leány nem is ismerte. A nemzetséget 1375. említik utoljára az oklevelek; belőle vált ki a szerdahelyi Dersffyek, Imreffyek és Gyulaiak családja. A nemzetség 80 birtoka jobbadán Baranya- és Mosony-megyében feküdt. V. ö. Wertner, Nemzetségek, l. 291-306.

György

szent, lovag és vértanu. Előkelő családból származott Kappadociában. Diocletian császár alatt hadiszolgálatba lépett s vitézsége és más jeles tulajdonainál fogva megnyerte az uralkodó kegyét és tekintélyes állásba jutott. De midőn a császár a keresztényeket üldözni kezdé, letette hivatalát és császár kegyetlenségeit rettenthetetlen bátorsággal megrótta. Emiatt börtönbe vettetett s miután a legkegyetlenebb kinzásokkal sem birták őt hitétől elvonni, 303. kivégeztetett. A legenda szerint megölt egy sárkányt, miért is szép páncélozott lovon ülő és dárdájával sárkányt ölő ifjunak szokás ábrázolni. Ugy a keleti, mint a nyugati egyház vértanut tisztel benne. Több lovagrendnek patronusa. Még a mohammedánoknál is ismeretes, különösen Mossulban, ahol szent Dserdsis név alatt tisztelik. Dserdsisról azt mondják, hogy negyvenszer kiállotta a tüzpróbát.- Gy. ünnepe ápr. 23. L. György-rendek.

György

több nevezetesebb magyar ember neve:

1. Gy., kalocsai érsek volt 1050., midőn I. András XI. Leo pápához küldte, hogy III. Henrik császárral szemben közbenjárásra kérje s egyuttal értekezzék vele a Magyarország kereszténységét a magyar pogány vallás hiveinek részéről s az 1043-ban a keleti egyházzal történt szakadás miatt fenyegető veszedelmek ügyében. Jelen volt 1050 okt. 3. Besançonban, midőn a pápa ünnepiesen helyeztette el szt. István vértanu ereklyéit s besançoni székesegyházban. V. ö. Weiser Frigyes, a kalocsai gimnáziumi értesítőben, 1879-80.

2. Gy., herceg, 1050 táján Maróton. I. András királynak házasságon kivül született fia. A Drummond-család ezen Gy. (Yourick) hercegtől származtatta magát. Életének körülményei teljesen ismeretlenek. V. ö. Wertner, Árpádok. 136.

3. Gy., győri püspök 1111., mikor résztvett a dalmátországi egyházi zsinaton. Egy másik Gy. szintén győri püspök volt 1232.

4. Gy. mester, Simon fia, sóvári Sós-család őse, IV. László hadvezére volt 1277., midőn csatában elejtette a lázadó Loránd szepesi ispánt, egy másik ütközetben elfogta Gergő urat, Loránd halála után a lázadás fejét. 1278. részt vett az Ottokár ellen indított világtörténelmi jelentőségü hadjáratban is; a király 8000 magyar és kun lovassal őt küldte a Laa várát ostromló Ottokár hadállásának kikémlelésére. Harmadnap, aug. 19. Ottokár visszaverte ugyan ismételt támadásait, ezeknek azonban mégis megvolt az a hasznuk, hogy kicsalták erődített táborából a cseh királyt, ki azután aug. 25. Stillfried és Dürnkurt között Kun László és Habsburg Rudolf ellenében a döntő csatával együtt életét is elvesztette.

5. Gy., 1383-87. bosnyák püspök. Egyike legszerencsétlenebb főpapjainknak. 1385. Horváthy János zágrábi püspökkel együtt ő is Kis Károly királyhoz pártolt s annak ügyét egész lelkesedéssel karolta föl. Kis Károly halála után fiának, Lászlónak ügyét védte, de Garay Miklós Diakovárott ostrom alá vette és a várat elfoglalván, őt magát Boszniába üzte. Innen IX. Bonifác pápa udvarába ment, de a pápa nem birta őt kibékíteni Zsigmond királlyal. Zsigmond még azt sem engedte meg, hogy élte fentartása végett a zalavári apátságot kormányozhassa. 1403., midőn az apostoli szék Zsigmonddal szakított, megtette a pápa Györgyöt veszprémi püspöknek. De a Népolyi László javára indított fölkelés meghiusult és igy Gy. püspökségét meg nem kaphatta. Továbbra is a római kuriában éldegélt tehát, mint szegény ügyész (agens) egész 1416-ig, midőn nyoma vész. V. ö. hazai Okm. VII. 435; monum, Vaticana. S. I. T. III. IV.

György

több külföldi uralkodónak neve. Említésre méltók a következők:

1. Gy., a Gazdag, bajor-landshuti herceg, szül. Landshutban 1455 aug. 15., megh. Ingolstadtban 1503 dec. 1. 1479. került a trónra. 1493. I. Miksa császár szolgálatába lépett s a császárnő udvarmestere lett. Pompakedvelő, tékozló fejedelem volt. Minthogy fia nem volt, országát vejének, pfalzi Ruprechtnek hagyományozta, mi az ádáz bajor-pfalzi örökösödési háborura vezetett.

2. Gy. (I. Terterij), bolgár cár, bevándorolt kun nemes család ivadéka, 1280. végén a bolgár nép cárnak kiáltotta ki és egy uj dinasztiát alapított. Mint I. Károly nápolyi király és a szerbek szövetségese harcolt a bizanci császárság ellen. 1284. Andronikus császárral békét kötött, de már 1285. hatalmasabb ellensége támadt Nogai tatár khánban, ki csapataival Bolgáriába betört, az országot borzasztóan pusztította és mindamellett, hogy Gy. cár egyik leányát Nogai fiának, Csokinak feleségül adta, mégis a cárnak egy Smilecz nevü főur személyében ellencárt állított. Gy. cár kénytelen volt Bizancba szökni, hol 1292 körül meghalt. Utána még két utódja ült a bolgár trónon: Svjetislav Tivadar (l.o.) és

3. Gy., (II. Terterij), bolgár cár, Svjetislav cár fia és I. György unokája, aki atyja halála után, 1322. a trónra jutott, de már a következő évben (1323) mint a kun Terterij-család utolsó ivadéka meghalt. Rövid uralkodása alatt hősiesen harcolt a bizantinusok ellen.

4. Gy., (a Kegyes vagy Hitvalló), brandenburg-ansbachi őrgróf, idősb Frigyesnek, Albrecht Achilles másodszülött fiának fia, szül. 1484 márc. 4., megh. 1543 dec. 27. 1506. II. Ulászló cseh-magyar király szolgálatába lépett és Lajos hercegnek gyámja és nevelője lett. 1515-1527-ig Kázmér öccsével együtt, azontul pedig egyedül uralkodott Ansbach fölött. Lelkes hive volt a reformációnak, hathatósan támogatta a protestánsok ügyét az augsburgi birodalmi gyülésen 81530). áttérésre birta II. Joakimot és nagy érdemeket szerzett az uj tannak terjesztése körül. V. ö. Neustadt, Markgraf G. von Brandenburg als Erzieher am ungarischen Hof (Az Ungar. Revueben és Boroszló 1883).

5. Gy., Braunschweig-lüneburgi herceg, szül. 1582 febr. 17., megh. 1641 ápr. 2. Élőbb orániai Móric alatt harcolt Németalföldön; azután dán zászló alatt az 1611-13. svéd háboruban. A 30 éves háboruban hol svéd, hol - 1635 óta - a császári táborban találjuk, 1636. Göttingát és Kalenberget örökölte. Gy. a hannoveri Welf kir. családnak őse. V. ö. Decken, Herzog Georg und Braunschweig-Lüneburg (4. köt. 1833-34).

6. Gy., cseh király, l. Podiebrad.

7. Gy., dán herceg, III. Frigyes dán királynak és Zsófia Amália Lüneburg hercegnőnek legifjabbik fia, szül. 1653., megh. 1708. Kitünt a svédek elleni harcokban. 1683. nőül vette Annát, a yorki hercegnek (a későbbi II. Jakab angol királynak) leányát, de mint protestáns, sógorának, Orániai Vilmosnak fogta pártját, aki Jakabot az angol nemzet meghivására trónjától megfosztá, Györgyöt pedig Cumberland hercegévé nevezte ki. Midőn Gy. neje, Anna 1702. Angolország trónjára lépett, Gy. Írország tengernagya lett, de befolyást a kormányra nem gyakorolhatott.

8. Gy. (I.) Görögország királya, IX. Keresztély dán királynak fia, szül. 1845 dec. 24. Franciaország, Nagy-Britannia s Oroszországnak beleegyezésével, az 1863 jun. 5. aláirt londoni jegyzőkönyv alapján jun 6. fogadta el a neki, a márc. 30-iki görög nemzetgyülés részéről fölajánlott koronát. Október 30. kikötött a Pireusban és okt. 31. kezdett tényleg uralkodni. Trónralépte után azzal kedveskedett alattvalóinak, hogy az ióni szigeteket Angolország beleegyezésével Görögországhoz csatolta, s hogy a kandioták fölkelését támogatta; de a nagyhatalmak akarata ellenére mégsem mert háboruba keveredni a törökökkel. Az uj királyság rendetlen és ingatag viszonyai közepette nem sikerült neki állását megszilárdítania és 1875. kénytelen volt megfogadni, hogy minisztereit mindenkor a képviselőház többségéből fogja választani. Az ország hanyatlása, különösen pénzügyi tekintetben nem az ő hibája. Ujabban Gy. király sokat betegeskedik és a nyarakat többnyire francia fürdőkben tölti. 1867 okt. 27. Olga orosz nagyhercegnőt, Konstantin nagyherceg leányát vette nőül, akitől több leánya és négy fia született. Ezek: Konstantin trónörökös, Spárta hercege, szül. 1868 aug. 2., aki I. Frigyes német császár és porosz király leányát, Zsófiát vette nőül, akitől szintén fiu született. Továbbá György herceg, szül. 1869 jun. 25.; Miklós herceg, szül. 1872 jan. 21.; Endre herceg, szül. 1882 febr. 1. V. ö. Smith, Greece under the king George I. (London 1894). L. Görögország.

9. Gy. (V.) Frigyes Sándor Károly Ernő Ágost, Hannovera királya, Ernő Ágost királynak és Friderikának (mecklenburg-strelitzi hercegnőnek) fia, szül. Berlinben 1819 máj 27., megh. Párisban 1878 jun. 12. 1840. mindkét szemére megvakult. Atyja halála után (1851 nov. 18.) mint V. Gy. lépett Hannovera trónjára. 1855 aug. 1-én önhatalmulag fölfüggesztette az 1848-iki alkotmányt s 1857 jan. havában sikerült neki oly rendi gyülést összehozni, melynek többsége az országra ráerőszakolt uj alkotmányt elfogadta. erre a reakció minden téren megindult Bories és egyéb kegyenceinek (különösen az ultramontán Klopp O. történetirónak) gyászos közreműködésével. Az 1866. osztr. porosz háboruban Ausztria mellett foglalt állást. Hada Langensalza mellett ugyan (1866 jun. 27.) megállotta helyét, de a többi szövetségestől elvágva, csata után lerakta a fegyvert (jun. 29.). Gy. király a szerződésben trónjáról a porosz király javára elmondott. 1866 szeptember 23. tiltakozott Bécsben Hannoverának Poroszországba való bekebelezése ellen, Párisban pedig megindíttatta a Situation c. lapot, mely szenvedélyesem izgatott Poroszország ellen. 1867 szept. 29. aláirta azt a szerződést, melyhez 1868 febr. 1. a hannoverai országgyülés is hozzájárult, mely szerződés értelmében Gy. 16 millió tallért kapott volna kárpótlásul, s megtarthatta azt a 4 milliót is, amit 1866. Angolországba küldött volt. Csakhogy a porosz kormány fölfüggesztette e szerződés végrehajtását 81868 márc. 2.), mivelhogy Gy. Hietzingben ezüst lakodalma alkalmával nyiltan kifejezte abbeli reményét, hogy trónját nemsokára visszafogja foglalni s mivel a welf-legiót nem oszlatta fel. Ez idő óta egy bizottság kezeli Hannoverában ezt az u. n. welf-alapot, melynek mire fordítása felől azonban a német (porosz) kormány mostanig nem igen adott még felvilágosítást. Gy. király 1868 óta a nyarat rendesen Gmundenben, életének utolsó éveit azonban hol Biarritzban, hol Párisban töltötte. Windsorban temették el. 1843-ban egybekelt Mária altenburgi hercegnővel. Fia Ernő Ágost (szül. 1845 szept. 21.) atyja halála után, a Hannovera királyságra való jogainak fentartása mellett, a cumberlandi herceg cimét vette föl (1878 jul. 11.). Ernő herceg neje, Tyra, dán hercegnő és e házasság révén az orosz cárnak is közeli rokona. Többszörös alkudozások dacára Ernő sem Hannovera, sem az utolsó braunschweigi herceg által reáhagyott braunschweigi hercegség trónját sem birja elfoglalni. Gy. király leányai közül az egyik, Friderika (szül. 1848 jan. 9). 1880. Pawel-Rammingen báróhoz, atyjának szárnysegédéhez ment férjhez s Angolországban él; az ifjabbik, Mary (szül. 1849 dec. 3.). hajadon maradt.

10. Gy. (I.) Lajos, nagy-Britannia királya, Ernő Ágost, Hannovera választó-fejedelem és nejének, Zsófiának fia, szül. Hannoverában 1660 máj. 28., megh. 1727 jun. 22. Atyját 1698 jan. 23. követte Hannovera trónján. Az angolok Anna királynő halála után, 1714 aug. 12. Gy.-t fogadták el királyul s meg is koronázták Londonban okt. 31. Mint angol királynak nem volt I. Gy.-nek módjában, a fennálló parlamentáris kormányrendszer keretében nagy befolyást gyakorolni; különben is angolul sem tudott, ami arra birta, hogy a kabinet tanácskozásaitól távol maradjon. Angolország nyugalmát egy időre a Stuart-trónkövetelő, III. Jakab zavarta meg, aki Skóciában 1715 december havában királlyá kiáltatta ki magát. Gy. azonban, illetőleg vezérei a pretendenst kiüzték és kegyetlen szigorral nyomták el az összeesküvést. Miután Gy. gyakrabban látogatta meg Hannoverát, atyai örökségét, a trónörökösödési aktából kitörültette azt a pontot, mely szerint a király országát a parlament engedélye nélkül el nem hagyhatja. Hogy Anglia nyugodalmát és békéjét a pretendenssel szemben teljesen biztosítsa, megkötötte 1717. az angol-francia-hollandi hármas-szövetséget, melyhez 1718., az osztrák-spanyol háboru alkalmával, a német császár is csatlakozott (Négyes-szövetség). Miután az angol hajóhad a spanyol flottát Passaro mellett 1718 aug. 11. megsemmisítette, az angolok tengeri hatalma élénk lendületet vett. A nagy északi háboruban (1700-19) való részvétele fejében Anglia, a stockholmi békekötésben (1719), 1185000 tallért, Hannovera pedig Bremen és Verden fejedelemségeket kapta jutalom gyanánt. A rohamosan növekedő államadósság törlesztése érdekében 8 százalékról 5 százalékra szállította le Walpole a kamatokat, miáltal lehetővé tette, hogy 21 évi minisztersége alatt hét millió font sterlinget törleszthetett. 1725 szept. 3. Gy. Herrenhausenban szövetséget kötött Poroszországgal, melyhez több német fejedelem, valamint Hollandia, Svédország és Dánia is csatlakoztak. Ennek éle Ausztria és Spanyolország ellen irányult, mely két nagyhatalom (1725) Angliát Gibraltártól és Menorkától akarta megfosztani. A háboru kitörését Fleury bibornok s francia külügyminiszter akadályozta meg; Gy. azonban nem élte meg az 1726. Párisban kezdeményezett békealkudozásoknak végét: meghalt utazás közben, Osnabrück közelében, szélhüdés következtében. Nejét, Zsófia Dorottyát, Celle utolsó hercegének leányát, kivel 1682. kelt össze s kinek öröke, a lüneburg-cellei országok 1705., őreá szállott, a Königsmark gróffal folytatott állítólagos szerelmi viszonya miatt Ahlden várába záratta, ahol a királynő 1726-ig fogva maradt.

11. Gy. (II.) Ágost, Nagy-Britannia királya, az előbbinek fia és utódja, szül. 1683 okt. 30. megh. Kensingtonben 1760 okt. 25. 1721. kezdte uralkodását és az első 15 év alatt Walpone kezeiben hagyta a hatalmat, 1741. szövetségre lépett Mária Teréziával és személyesen vette át az u. n. pragmatikai hadsereg vezényletét, melynek élén 1743 jun. 27. Dettingen bajor falu mellett döntő győzedelmet vivott ki a franciák fölött. 1744 febr. 22. ujabban diadalmat aratott az angol lobogó (Toulonnál) az egyesült spanyol-francia hajóhad fölött, mi az angol uralomnak a Közép-tengeren való megerősítését eredményezte. A francia kormány erre Stuart Jakabnak fiát, Károly Eduárdot küldötte Skóciába (1745), aki azonban Culloden mellett teljes vereséget szenvedett (1746 ápr. 27.). Miután az államadósság eme háboruk következtében 31 millió font sterlinggel szaporodott, Gy. komolyan foglalkozott a pénzügy rendezésével, csakhogy 1756., az amerikai gyarmatok miatt, ujabb összeütközésbe került Franciaországgal. uj miniszterének, idősb Pitt Vilmosnak tanácsára a király szövetségre lépett Nagy Frigyessel, kit a hétéves háboruban pénzzel és haddal támogatott. A franciák ugyan Hastenbeck mellett megverték az angolokat, kiknek vezére Gy. fia, Cumberland hercege, Zeven kolostorban 1757 szept. 8. békét kötött velük, mely szerint Anglia Hannoveráról és Braunschweigról lemondott. Azonban Gy. király nem ismerte el azt a konvenciót, visszahivta Cumberlandost ujabb csapatokat küldött Németországba. Ez alatt az angol flotta elfoglalta Cape Bretont, Gora és Guadeloupe szigeteket, Kanadát és Suratét és megsemmisített két francia hajórajt. A béke megkötését Gy. már nem élte meg. Gy. király alatt Angolország kereskedelme hatalmas lendületet vett, befolyása pedig főleg id. Pitt miniszterének működése folytán tetemesen gyarapodott. Jóllehet Gy. csekély hajammal viseltetett a tudományok és művészetek iránt, ezek lendülete körül a göttingai egyetemnek 81734) és a British Museumnak megalapításával (1753) nagy érdemeket szerzett. neje Karolina (János Frigyes ansbachi őrgróf leánya) nyolc gyermeket szült, de legidősb fiával, Frigyes Lajossal (aki 1751. halt meg) elkeseredett viszályban élt.

12. Gy. (III.) Vilmos Frigyes, Nagy-Britannia és Irország királya, az előbbinek unokája és utódja, Frigyes Lajos walesi hercegnek és Auguszta szász-gotha hercegnőnek fia, szül. 1738 jun. 4., megh. 1820 jan. 29. Az uralkodást 1760. vette át, amidőn magát tősgyökeres angol királynak mutatta be és a birák elmozdíthatatlanságát, valamint a választások teljes függetlenségét elismerte. A parlament e feletti örömében, a «nemzeti királynak» évi 800000 font sterlinget, a hétéves háboru folytatására pedig 12 millió font sterlinget szavazott meg. A Nagy Frigyessel való szövetség mindazonáltal nemsokára megszakadt, mivel a király a lángelméjü id. Pittet elbocsátván, az ország ügyeit (1761) kegyeltjére, a népszerütlen Bute-ra bizta. Franciaországgal és Spanyolországgal azonban tovább folyt a háboru, még pedig szerencsésen, mignem Anglia az 1763-ki párisi békében Kanadát, Floridát, Dominikát, Cape Bretont és még nehány nyugat-indiai szigetet nyert. Az államadósság alábbszállítása végett az északamerikai gyarmatokat ujabb adókkal (bélyegadó, fogyasztási adó) terhelte meg. A gyarmatok azonban tiltakoztak eme önkény ellen. Kitört a véres testvérharc, mely az angolok veresége után az 1783-iki versaillesi békében nyert befejezést. Angolország e békében kénytelen volt az «Amerikai Egyesült-Államok» függetlenségét elismerni. Közben a Franciaország és Anglia közötti ellenséges viszony a Kelet-India birtokáért vivott harcokban is mutatkozott. A francia forradalom Angolországban is idézett fel demokratikus mozgalmakat, melyeknek elfojtására az életet féltő király az u. n. idegen-billt, továbbá a Treacherous-corrrespondence-billt, 1794. pedig még a Habeas corpus fölfüggesztését is megszavazta. Miután a kormány az iroszági fölkelést is a legkegyetlenebb módon elfojtotta, létrejött Irországnak Angolországgal való végleges egyesítése (1800), midőn azután III. Gy. az egyesült Nagy-Britannia és Irország királya cimét vette föl. 1793 óta Anglia ifj. Pitt külügyminiszter vezetése alatt élénken résztvett a francia köztársaság, illetve I. Napoleon császár elleni nagy európai háborukban. Csak Napoleon teljes bukása, Waterloo és Szt. Ilonára való internálása után szünt meg a háboru, melynek utolsó szakában a Napoleon által Európának összes kikötőiből kizárt angol kereskedők meglehetős veszteséget szenvedtek, bár másrészt a tengeri háboruban a flottájuk sok prédát ejtett. A bécsi kongresszuson azután a győztes Weelington tábornok és Castlereagh képviselték Angliát, mely Maltát, Helgolandot, több hollandi és francia gyarmatot és az ión szigetek feletti protektorátust nyerte ekkor (1815). A szent szövetségtől és a bekövetkezett reakciótól ellenben III. Gy. kormánya távol tartá magát. Mindezekben a nagy háborukban magának a királynak csekély része volt. Elmebetegség jelei mutatkoztak rajta, mely kórság őt mindinkább nagyobb tétlenségre kárhoztatta. Midőn azután a baj állandóvá alakult, a parlament 1811 jan. 29. heves viták után a walesi hercegre ruházta a kormányzóságot, illetve a kir. hatalmat. III. Gy. ez idő óta nejének és a yorki hercegnek felügyelete alatt Windsorban töltötte napjait. Az utolsó években még tökéletes vakság is sujtotta és halálát ilyformán megváltásnak tekinthették. Emlékére 1829. lovas szobrot emeltek a windsori magaslaton. neje Zsófia Sarolta, Mecklenburg-Strelitz hercegnője, kivel 1761 szept. 8. kelt. egybe és mintaszerü házas életet élt (megh. 1818), hét fiut és hat leányt szült. Fiai: György Ágost, walesi herceg, mint király IV. György; Frigyes, yorki herceg; Vilmos, clarencei herceg, mint király IV. Vilmos; Eduárd, kenti herceg, Viktoria királynőnek atyja; Ernő Ágost, Cumberland hercege és Hannovera királya; Ágost Frigyes, Sussex hercege; Adolf Frigyes, Cambridge hercege.

13. Gy. (IV.) Ágost Frigyes, Nagy- Britannia, Iroroszág és Hannovera királya, az előbbinek fia és utódja, szül. 1762 aug. 12., megh. Windsorban 1830 jun 24. A természettől megáldott herceg kitünő nevelésben részesült. 1783. nagykoruvá nyilvánították, mire az atyjának politikájával elégületlen whig-párthoz. Birke és Fox ellenzéki vezérférfiakhoz csatlakozott. nemsokára azonban nemtelen fajtalanságnak s kicsapongó életnek engedte át magát és mérhetetlen adósságokba merült. A parlament kifizette ugyan 162 millió sterlingre rugó adósságait, e a trőnörökös ezentul is folytatta ledér életmódját, titkon nőül vette a szép Fitzherbertet, és nemsokára végképen eljátszotta az angolok tiszteletét. 1794. a parlament még egyszer kifizette Gy. adósságait (682 ezer font sterlinget), sőt évi járulékát is felemelte, azon föltétel alatt, hogy Fitzherberttől elvál és megjavul. Erre Gy. 1795 ápril 8. unokahugával, Karolina braunschweigi hercegnővel lépett házasságra; de ez a frigy Gy. botrányos élete miatt oly boldogtalan volt, hogy a házasfelek már 1796., Sarolta hercegnő születése után, elváltak egymástól. 1811., a királynak gyógyíthatatlan elmebaja következtében, ő reá kellett ruházni a királyi hatalmat, melyet a parlament lehetőleg megszorítani igyekezett. Az 1813--14. harcias években ki sem mozdult Angolországból, hanem továbbra is pazar építkezésivel és egyéb tékozló időtöltéssel foglalkozott. Midőn a külföldi uralkodók a párisi békekötés után Londonba rándultak, pazar fénnyel ünnepeket rendezett számukra. Napoleon Elbáról való visszatérésének hirére ellene küldte Wellington herceget, de a waterlooi diadal hire közönyösen hagyta. A szent szövetséghez, az angol alkotmányra való tekintetből, nem csatlakozhatott. Uralkodása nagyfoku elégületlenséget szült; midőn 1817. a parlament megnyitására kocsizott, a dühöngő nép s St. James parkban megrohanta kocsiját és egy merénylő golyóval is lőtt ár, de Gy. sértetlen maradt. A rendkivül botrányos válóper, melyet ártatlan neje ellen indított, és mely az egész országban lázas állapotot keltett, végképen tönkretette hirnevét. Atyja halála után 81820 jan. 29.) királlyá kikiáltották és 1821 jul. 19. nagy pompával megkoronázták. Hogy az általános forrongást csillapítsa, a népszerü Canningt, Robinsont és Huskissont nevezte ki miniszterekké, kik üdvös kereskedelmi reformokat léptettek életbe. Canning halála után Wellington, Napoleon legyezője, lett a miniszterelnök, ki a katolikusok emancipációját léptette életbe, a külügyi politikát pedig lehetőleg békés mederbe terelte. Hannoverának Gy. 1819 dec. 7. uj de a kor követelményeinek egyáltalában meg nem felelő alkotmányt adott; a braunschweigi gyámságról Károly herceg nagykorusítása után (1823) mondott le. utolsó éveiben sokat betegeskedett. Követte öccse, IV. Vilmos. - Györgynek egyetlen leánya, Sarolta, 1816. Lipót szász-koburgi hercegnek, a későbbi belga királynak neje lett de már 1817 nov. 6. meghalt.

14. Gy., Mecklenburg-Strelitz nagyhercege, szül. 1779 aug. 12., megh. 1860 szept. 6. 1816. követte atyját (Károly Lajost) a trónon. Uralkodásának legfontosabb eseménye, hogy a jobbágyságot eltörülte. Követte őt Frigyes fia. Másodszülött fia, György, az orosz hadseregben vitte fel a tábornoki rangig. Megh. 1876 jun. 20.

15. Gy. Frigyes Vilmos Ernő, porosz herceg, szül. 1826 febr. 12. III. Frigyes Vilmos unokaöccse, ifjuságát a Rajna mellett töltötte el, később nagy utazásaival az irodalom és művészet iránti hajlamát fejlesztette, 1836. a hadseregbe lépett, hol 1866 óta lovassági tábornok. betegeskedése folytán kénytelen lévén a nyilvános szerepléstől visszavonulni, az irodalomnak szentelte életét. G. Conrád álnév alatt a drámai munkák egész sorozatát adta ki, melyeknek nagy része sikerrel is adatott. Művei közül nevezetesebbek: Phädra, Wo liegt, das Glück? Kleopatra, Don Sylvio, Die Marquise von Brinvilliers, Jolantha, Electra, Rudél u. Melisande, Lurley, Der Talisman, Medea, Arion, Umsonst, stb.

16. Gy. Vilmos, Schaumburg-Lippe hercege, szül. 1784 dec. 20., megh. 1860 nov 2. Eleintén 81787 óta) anyjának, Juliának gyámnoksága alatt kormányzott, mignem 1807. nagykorunak nyilvánították. Midőn ugyanebben az évben a Rajna-szövetségnek lett tagjává. I. Napoleon császár engedelmével felvette a hercegi cimet. 1814. megszüntette a jobbágyságot, 1816 pedig ál-liberális alkotmányt adott népnek. Követte őt fia Adolf.

17. Gy. István Albrecht, Schaumburg-Lippe hercege, szül. 1846 dec. 10., Adolf György herceg fia, akit 1893 máj 8. követett a trónon. neje Mária Anna, szász-altenburgi hercegnő, kitől négy gyermeke született: Adolf Bernát (1883 febr. 23.), Móric, Ernő és István.

18. Gy., a Gazdag v. Szakállas, szász herceg, Bátor Albrecht harmadszülött fia, szül. 1471 aug. 27., megh. Drezdában 1539 ápr. 17. Lipcsében tanult s a papi pályára készült: azonban 1496. nőül vette Borbálát, Kázmér lengyel királynak leányát, s atyja halála után (1500) átvette a szász-albertini országokat. Később Frizországot kapta Henrik öccsétől cserébe, melyet aztán 200000 forintért Károly főhercegnek eladott. Derék uralkodó volt, A reformációval szemben ellenszenvvel viseltetett. Midőn azután a reformációnak kinövései: a parasztlázadás, az anabaptisták és egyéb forradalmi mozgalmak Németországban vérontásra vezettek, Gy. Luthert kiméletlenül megtámadta, ki azonban e támadást viszonozta és Gy.-öt «drezdai orgyilkosnak, az ördög apostolának s ostoba uracsnak» nevezte. Élte alkonyán mely fájdalommal látta Gy., hogy a reformáció folytonosan terjed s hogy fiugyermekek hiányában országát a protestáns vallásu Henrik testvérére kell majd hagynia. Nejének halála után (1534) megnöveszté szakállát s onnan eredt mellékneve. Öt fia és négy leánya közül csak Krisztina leánya élte őt tul, aki Nagylelkü Fülöp hesseni tartománygrófnak lőn nejévé.

19. Gy. Frigyes Ágost, szász herceg, tábornok, János királynak és Amália királynőnek másod szülött fia, szül. 1832 aug. 8. Korán lépett a katonai pályára. Az 1866. osztrák-porosz háboruban az első lovasdandárt, az 1870-71. francia-német hadjáratban pedig eleinte az I. szász hadosztályt, azután Albert bátyja, a trónörökös helyett a XII. német (szász) hadtestet vezérelte. Résztvett nevezetesen a Nouart és Beaumont mellett vivott ütközetekben, továbbá a sédani csatában és végre Páris körülzárolásában. A békekötés után ismét az I. szász hadosztálynak, bátyja pedig a szász hadtestnek parancsnoka lőn. De midőn bátyja 1873 okt. 29. a trónra lépett, I. Vilmos császár őt bátyja helyett a szász hadtest parancsnokává nevezte ki. 1859. elvette portugáli Mária Annát, aki 1843 jul. 24. szül. s 1884 febr. 5. megh. s kitől négy fia és két leánya született. Legidősebb fia Frigyes Ágost herceg, aki 1865 máj. 25. szül., Straussburgban és Lipcsében tanult, mire a 100. sz. vértes ezrednek parancsnokává nevezték ki.

20. Gy., szász-altenburgi herceg, szül. 1796 jul. 12., megh. 1853 aug. 3. Egy ideig osztrák zászló alatt szolgált és csak 1848 nov 30. követte bátyját a trónon. utóda fia, Ernő lett.

21. Gy. (II.), szász-meiningeni herceg, Bernát hg. fia, szül. Meiningenben 1826 ápr. 2. A bonni egyetemen tanult s azután a porosz testőr-vértesezredbe lépett. 1866 szept. 20. átvette az uralkodást. Az 1870-71. német-francia háboruban a 32. ezredet vezérelte s számos ütközetben vett részt. A béke helyreálltával a művészetnek, nevezetesen a szinművészetnek lett buzgó pártolója. oly szinésztársulatot szervezett, mely különösen mesterileg betanított összjátékával és fényes jelmezeivel külföldön is (igy Budapesten) nagy sikert aratott. A 80-as évek végén azonban a nagy költségekre való tekintetből a vendégszerepléseket beszüntette, mire a jelesebb tagok máshová szerződtek. - Gy. első neje Sarolta, Albrecht porosz herceg leánya volt, kivel 1850. kelt egybe; megh. 1855. 1858. elvette Fedorát, Hohenlohe-Éangenburg hercegkisasszonyt, aki 1872. halt el. 1873 óta morganatikus házasságban él Franz Ilona nevü volt szinésznővel, kit Heldburg bárónővé tett. Első házasságából származott legidősebb fia, Bernát trónörökös, aki 1851 ápr. 1. szül., és 1878 febr. 18 vette el Sarolta porosz hercegnőt, II. Vilmos császárnak legidősebb nővérét. Ernő, másodszülött fia (aki 1859 szept. 127. szül), a festészetnek él Münchenben. harmadszülött fia, Frigyes (szül. 1861 okt. 12.), Adelhaidot, Lipe-Biesterfield grófnőjét vette nőül (1889 ápr. 25.).

György

1. Aladár, kulturpolitikus, szül. Huszton, Mármaros vármegyében, 1844 ápr. 11. Tanult Máramarosszigeten, Késmárkon, Szatmárnémetiben, Debrecenben, Budapesten, Tübingában és Berlinben. Akadémián és egyetemen összesen 17 szemesztert töltött. Négy évet meghaladó külföldi tartózkodás után 1870 őszén visszatérve, a Hon napilap munkatársa lett és az maradt a lap megszünéséig 1882., midőn az orsz. statisztikai hivatalba nevezték ki, hol jelenleg is müködik. Irodalmi s egyleti működése állandó. Főbb önálló művei: Az egyetemes művelődéstörténelem vázlata (Budapest 1875); Magyarország köz- és magánkönyvtárai (u.o. 1885); Eszményi világ (u.o. 1891); A föld és népe, népszerü földrajz, második kiadás öt vaskos kötetben, melyből eddig csak az első jelent meg. Ezenkivül irt és fordított mintegy első jelent meg. Ezenkivül irt és fordított mintegy 30 kötetet, szerkesztette 20 éven át a Tanítók zsebnaptárát s irt számos cikket.

2. Gy. Endre, nemzetgazdasági iró, szül. Huszton 1848 márc. 18. Tanult Máramarosszigeten, Debrecenben és Budapesten. Még mint jogász s az országgyülési ifjuság tagja szerkesztette az Uj nemzedék cimü folyóiratot, 1870. a közmunka- és közlekedési minisztériumba lépett s mint ilyen több izben küldetett külföldre tanulmányi utakra, melyek eredményeként az olasz és angol közlekedési ügyről terjedelmes munkákat adott ki. 1878. Halmiban, Ugocsa vármegyében képviselővé választatván, 1890-ig ugyaninnen s végül Munkácsról állandó tagja volt a képviselőháznak, hol különösen mint közlekedésügyi szakember szerepelt. Szerkesztette a Nemzetgazdasági Szemlét és a Vasuti és Közlekedési Közlönyt. Az akadémiának 1876 óta tagja s mint ilyen számos értekezése jelent meg, többek közt nekrologok Beöthy Leóról és Gorove Istvánról, kinek munkáit ő adta ki. Nagy tevékenységet fejtett ki a hitelszövetkezetek és egyes helyi vasutak létesítésében. A debrecen-hajdunánási, marosvásárhely-szászrégeni, debrecen-nagylétai vasut szervezése, a helyi érdekü vasutak központi szövetkezete s több vidéki takarékpénztár s hitelszövetkezet alakítása működésének eredményei. Nem szakszerü művei közt Keletre magyar (Budapest 1876) és Angol államférfiak és szónokok (u.o. 1874) keltettek nagyobb figyelmet. Gy. sokszor bejárta a Balkánfélszigetet s az ottani viszonyok legalaposabb ismerője hazánkban. Nagy műve a Balkánfélszigeten s különösen a Romániában lakó magyarokról még nem jelent meg.

György barát

Frater György (l.o.) ismert históriai megnevezése.

György-csatorna

(Szt. Gy.), azon tengerszoros, amely Wales-et Írországtól elválasztja és az Ir-tengert az Atlanti-oceánnal köti össze.


Kezdőlap

˙