Hlag-el-Uad

kikötőváros, l. Goletta.

Halguano

halak hulladékaiból és másként nem értékesíthető halakból készült trágyaszer, melyet tengermelléki vidékeken régtől fogva trágyázási célokra használnak. Kitünő hatása miatt ujabban a forgalomba is juttatják. Az e célra Norvégia, Angol-, Francia-, keleti Oroszország partvidékein, a Lofotokon, Uj-Foundlandon és Helgolandon készült, sárga, halszagu port képező H. összetétele a készítésre használt anyagok és a készítés módja szerint nagyon változó. Nitrogén tartalma 5-12, foszforsavtartalma 6-16 és kálitartalma 1-2 % között szokott váltakozni. Trágyázási célokra ugy alkalmazzák, mint a közönséges guanót, a tartalmasabb H.-ból kataszteri holdjára 1 1/2-3 q.-t számítva.

Halgyilok

halmaszlag (növ.), (Anamirta Colebr.), a menispermaceák génusza, Ázsia forró vidékein 7 fajjal. Az A. Cocculus Wight. (Cocculus suberosus DC., Menispermum Cocc. Wall., halgyilkos holdmag v. kokkelcserje), K. indiai paráskérgü iszalagcserje. Gyümölcse gömbölyü v. csaknem veseképü, borsónál nagyobb, barna kissé ráncos, 200-ával is lehet egy fürtön. A gyümölcs falában a nem mérges menispermin és paramenispermin van. A mérges szem neve a kereskedésben kokkelszem v. kokkelbors (Cocculi Indici seu Levantici sive picatorii). e h.-magvak rendkivül keserüek, mi a bennük foglaltató kristályos méregtől, a pikrotoxintól van. A gyümölcsburokból előállított két kristályos alkaloid, a menispermin és a paramenispermin nem mérgesek. A pikrotoxinnal már több izben történtek mérgezések, ugy aztáltal, a sört fertőzték vele (ennek bódító hatását akarván fokozni), továbbá olyan halak élvezete által, melyek pikrotoxinból készült maszlaggal lettek elbódítva; de orvosi mérgezések is történtek, mert különösen Amerikában fejtetvek ellen való kenőcsökbe rendelték (ujabban tüdővészesek éjjeli izzadása ellen eléggé sikeres próbát tettek vele). Ellenmérgei a praldehid s a korálhidrát.

Halhágcsó

l. Hallépcső.

Halhatatlanság

Hogy a lélek nem vész el a testtel, hogy az ember egyénisége valamely formában a test halála után is megmarad, a vallások egyik legrégibb alkotó része, mely a különböző időkben és népeknél a legkülönbözőbb formákat öltötte. A fejlődés alsó fokán álló népeknél a megholtak lelkei szellemek és kisértetek alakjában vezsnek bennünket körül; a hinduknál s egyiptomiaknál a lélek a test halála után más testet a földön - lélekvándorlás - (l.o.) a görögöknél a halál után az embernek mintegy árnyékképe kerül a Hades-be; a három nagy monoteista vallásban a halhatatlanság a föltámadás gondolatával áll válhatatlan kapcsolatban, a lélek uj életet él s siron tul, amelyben az itteni élet diszharmoniái megoldásukat lelik. A filozofiában először Platon foglalkozott a halhatatlanság gondolatának filozofiai bizonyításával, azóta ez a spekulativ filozofiai állandó tárgya. Azok az okadatok, melyekkel a filozofiai rendszerek és iskolák a lélek halhatatlanságát bizonyítják, a következők: A lélek metafizikai természetéből merített okadat. A lélek a testtől különböző való; a lélek nem osztható részekre, mint az anyag; a lélek egyszerü, mindig maga magával azonos. Minthogy pedig a halál nem egyéb, mint a testnek alkotó részeire való bomlása: a lélek, nem állván részekből, nem is oszolhat föl részekre, tehát nem veszhet el. Ez azonban még nem biztosítaná, hogy a lélek egyszerü valójának fenmaradásával öntudata is fenmarad, hogy tehát az, amiben voltakép egyéniségünk áll, menekül meg a haláltól. Az egyéniség fennmaradását egyrészt az a gondolat van hivatva bizonyítani, hogy az öntudat lényeges tulajdonsága a léleknek, tehát mint ilyen, a testtől való elválás után is megmarad, másrészt a következő okadatok támogatják: Az erkölcsi okadat. Az erkölcsi törvénynek, melynek érvényessége föltétlen, nem volna értelme, ha nem járna az igazságosság eszméjével. Ez pedig megköveteli, hogy a földi élet diszharmoniái, milyenek a jutalom nélkül maradt erény, a megtorlatlanul hagyott bün, a tulvilági életben kiegyenlíttessenek. Egy harmadik, a teologiai okadat arra a gondolatra támaszkodik, hogy a végtelen tökéletesedés minden tehetségünk, minden erőnk belső céljának látszik: a földi élet megszakítja a tökéletesedés e folyamatát, mely a tulvilágban nyeri folytatását. Egy negyedik, a teologiai, isten fogalmából származtatja az egyéni, személyes halhatatlanság gondolatát. Isten bölcsessége, igazságossága, jkósága nem türheti, hogy életünk puszta töredék maradjon, melyben se cselekedeteink jutalmát, se törekvéseink teljesedését ne érjük el. A természet is nyujt analogiákat a halhatatlanságra, mert nemcsak semmi sem vész el benne, hanem minden halál csak uj élet kezdete. Azt is fölhozzák bizonyítékul, hogy ez a hit ősrégi, hogy minden népnél találjuk, hogy minden vallás valamelyes formában tanítja. Azerkölcsi személyiség öntudata, mellyel annak tudata jár, hogy az anyagi természet fölött állunk, mindig minden kételkedés ellenében fentartotta a személyes halhatatlanság hitét. Maga ez a kételkedés azonban majdnem egykoru a filozofiai gondolkodás kisérleteivel. A halhatatlanság gondolata megfért majdnem minden filozofiai iránnyal, s hasonlókép minden táborában a filozofiának találkoztak, akik e hit ellen küzdöttek. Voltak materialisták, akik a személyes halhatatlanságot legalább nem lehetetlennek mondották, s voltak s vannak idealisták, spiritualisták, akik e hitet elvetik. A filozofiai és vallási gondolkodás egyik legmélyebb és legbonyolultabb problemája ez, mely nem kiszakítva a többi problemákkal való összefüggésből, hanem csak egy rendszeres világnézet keretében fontolható meg. L. még Halál.

Halhéj

l. Halcsont és Cetek.

Halhólyag

(vesica natantia, uszóhólyag), a halaknak azon szerve, amely a többi gerinceseknél előforduló tüdővel homolog, azaz a táplálócső mellső része előtt fekszik és abból épp ugy fejlődik, mint a tüdő, csakhogy nm szolgál - kivévén a kétlélegzetü halakat - lélegzésül. Élettani müködésével még nincsenek teljesen tisztában. Általában azt hiszik, hogy a halaknak hirtelen emelkedését vagy alászállását segíti elő. Ha a hal levegővel szivja tele, akkor kitágítja és igy a vizben felemelkedhetik; ellenben ha belőle a levegőt kiszorítja, akkor térfogatát kisebbítve fajsúlyát növeli, nehezebb lesz és igy a vizben lefelé szállhat. A H. rendesen két félből és közös vezetékkel (ductus pneumaticus) függ össze a tápláló cső mellső részével; e halakat nyilt uszóhólyaguaknak (Physostomi) hivják, minők p. a potykák, harcsa, stb.; vagy pedig vezetéke hiányozhatik, mint a zárt uszóhólyaguaknál (Physoclisti), p. a tőkehal, sügér, fogas, stb., sőt egyes esetekben egészen is visszafejlődhetik. Egyesek (tokfélék) uszóhólyagjának belső fala szolgáltatja a haelnyvet, a vizahólyagot (l.o.). L. még Halak.

Haliaëtus

Saw. (állat), egyike a hazai ragadozó madarak legnagyobbikának, l. Réti sas és Sasfélék.

Haliakmon

régi neve a Vistrica (l.o.) folyónak.

Haliartosz

ókori város Beociában, a Kopaisz-tó déli partján. Termékeny határu városvolt, melyet már Homeros «füben dus»-nak nevez. Sokat szenvedett a háborutól szövetségesei miatt. Xerxes a görögökhöz való ragaszkodását, a rómaiak a Perseussal való szövetséget torolták meg tüzzel-vassal, ugy hogy a város pusztulásnak indult, templomai, szentélyei és műemlékei (Pandion athéni király és Lysander szobrai) Pausanias idejében már düledezni kezdettek (394). H. falai alatt veszítette el Lysandros acsatát és életét. jelenleg alig észrevehető romjai vanak.


Kezdőlap

˙