Hamary

Dániel, orvos, szül. Tatán (Komárom) 1826. márc. 5., megh. 1892 febr. 21. Iskoláit Budán, Pápán és Pesten végezte. Az 1848 márc. 15-iki eseményekben nagy része volt; majd katonának állt. 1849. a komáromi várőrséghez küldték, hol magáravonta Krivácsy figyelmét, ki hadnaggyá nevezte ki. Komárom átadása után folytatta félbenhagyott tanulmányait Pesten s mint orvos tért vissza szülővárosába. 1868 aug. 13. a m. kir. 64. honvédzászlóaljhoz ezredorvossá nevezték ki. A különböző folyóiratokban közölt elbeszéléseket s az orsz. magy. iskolaegyesület felügyelőbizottságának kezdettől fogva egyik munkás tagja volt. Munkái: Nem kell szerzetesrend (Pest 1848 Hamar Dani névvel); Tüskés dalok (Győr 1863; Borongó néven); A szivbetegségek különös kór- és gyógytana (Komárom 1865); Komáromi napok 1849-ben Klapka György honvédtábornok alatt (Pest 1869).

Hamásza

(arab) a. m. bátorság, hősiesség; a régi arab költőkből összeállított antológiák cime, melyekben a költészeti szemelvények rendszerint tartalmuk szerint 10 fejezetbe vannak beosztva, melyek a régi araboktól művelt költészeti ajokat egenkint csoportosítva magukban foglalják. E fejezetek elejéről, mely a harcias erényeket dicsőitő költeményeket foglalja magában, nevezték el aztán az egész gyüjteményt. A H.-ák közül különösen kettő vergődött hirre. Az egyiknek szerkesztője Abú Temman (megh. 846., l. o.), kinek gyüjteményét az arab eredetiben, latin fordítással és Tebrízi arab kommentárjával kiadta Freytag (Hamasbae carmina, 2 kötet, Bonn 1828-51.). Keleti kiadások: Bulak 1296 h., Bombay 1299 h. A verseket eredeti mértékben németre fordította Rückert (2. köt., Stuttgart 1846). Ismeretes még a Buchturi-tól (megh. 880 körül) összeállított H., mely amannál sokkal kisebb terjedelmü és Európában csak egy példányban (a lejdai könyvtár kézirata) maradt fenn. Az ebben képviselt költőkről legujabban Geyer Rudolf (Zeitschrift der deutschen morgenländ. gesellschaft, XLVII. köt., 1893) részletes indexet tett közzé. - Mindkét H. nemcsak az izlámot megelőző korból, hanem az izlám első idejének költészetéből is tartalmaz mutatványokat.

Hamaxiki

l. Amaxiki.

Hambach

falu a bajor pfalzi kerületben, (1890) 2199 lak. Nevezetes az 1832 május 27-én tartott nagy népgyülésról, melyen több német demokrata vezérférfiu elnöklete alatt körülbelül 20000 ember tüntetett a Metternich-féle abszolutizmus ellen. A gyülésen több tüzes beszédet mondottak, melyekben Németország egyesítését és köztársasággá való átalakítását sürgették. Metternich kapva kapott a dolgon, a gyülés vezetőit elzáratta, a sajtó- és gyülekezési törvényt pedig korlátozta. Midőn a demokraták 1833. az ünnepély ismétlésére készültek, a bajor kormány erővel üzte széjjel a gyülekező sokaságot. V. ö. Wirth, Das deutsche Nationalfest zu Hambach (1833); Miller, Die neuesten Ereignisse inder Rheinpfalz (1833); Remling, Die Maxburg (1844).

Hambár

v. hombár, a szemes gabona eltartására szolgáló, vesszőből font és sárral betapasztott v. deszkából összerótt szekrény- vagy hordóalaku tartány.

Hamburg

1. (Freie und Hansestadt) a német biodalomhoz tartozó szövetséges állam 414 km2 területtel, amely magában foglalja H.-ot és külvárosait (76,6 km2) és a következő 4 vidéki járást (Landherrschaften): Geestlande, Marschlande, Ritzebüttel és Bergedorf. Az egész állam lakóinak száma (1890) 622530, akik közt 571502 evangelikus, 23444 katolikus, 4831 egyéb keresztény, 17877 izraelita. Legnagyobb összefüggő része az Elbe jobb partján Slezvig-Holstein és Hannovera porosz tartományok közt fekszik, a vidéki járások porosz területek közé vannak beékelve. A föld sik;az Elbe, Alster és Bille öntözi. Az éghajlat oceáni. Az alkotmány 1860-ból való; 1879. módosították. E szerint a kormány (Staatsgewalt) két testületnek: a szenátusnak és a polgárság választottjainak kezébe van letéve. A szenátus, amelynek, tagjait a két testület élethossziglan együtt választja, 18 tagból áll; közülük 9-nek jogásznak és 7-nek kereskedőnek kell lennie. A polgárság testülete 6 évre választott 160 tagból áll; ezek közül 80-at az öszes adófizetők, 40-et a városi birtokos polgárok és 40-et a biróságok és közigazgatási hatóságok mostani és régebbi tagjai választanak. Törvénnyé az lehet, amit mindkét testület jóváhagy. A közigazgatást nagyobbára a szenátus gyakorolja, az ellenőrzés azonban a mindkét testületből alakított bizottságok (Deputation) kezébe van letéve. Katonai szempontból az 1867 okt. 1. kötött egyezség értelmében H. Poroszország kiegészítő része. Az állam jövedelme (több mint 1/3 direkt adókból) 1893. 61098000 m., kidása: 65377000 márka. Az államadósság 1893 jan. 1. én 280963381 m. volt.

2. H. Németország legnagyobb forgalmi városa az é. sz. 53°33' és a k. h. 9° 59' alatt, nagyobb részben az Elbe E-i ágának jobbpartján, az Alster és Bille összefolyásánál, 110 km.-nyire amannak torkolatától, több vasuti vonal találkozásánál, 50 km2 területtel, (1890) 569260 lak., akik közül 16455 külföldi. A városba már bekebelezett vagy a közel jövőben bekebelezendő külvárosokkal együtt H. 24 városrészből fog állani, ezek: Alstadt-Norderteil (42491 lakossal), Alstadt-Süderteil (17478 l.), Neustadt-Norderteil (56471 l.), Neustadt-Süderteil (45207 l.), St. Georg-Norderteil (39932 l.), St. Georg-Süderteil (44699 l.), St. Pauli-Norderteil (36126 l.), St. Pauli-Süderteil (37230 l.), Eimsbüttel (45154 l.), Rotherbaum (21192 l.), Harvestehude (12324 l.), Eppendorf (12987 lakossal), Winterhude (7430 l.), Barmbeck (32827 lakossal), Uhlenhorst (18138 l.), Hohenfelde (18665 l.), Eilbeck (17890 l.), Borgfelde (15509 l.), Hamm (12270 l.), Horn (4495 l.), Bittwärder-Ausschlag (23961 l.), Steinwärder (1070 l.), Kleiner-Grasbrook (420 l.), Veddel (3700 l.) és a vele összefüggő Altonát (143249 l.) és Wändsbecket (20571 l.) is hozzászámítjuk, a lakosok száma 750000-et tesz ki. Az ipar. Mióta H. nagyobb része a német vasutterülethez kapcsoltatott és csak csekély része (10,4 km2) hagyatott meg szabad kikötőnek, amelyben gyárak felállítása meg van engedve, az ipar is gyors fejlődésnek indult. A legjelentékenyebb iparágak, amelyek a tengeri kereskedelem szolgálatában állanak, a gép- és hajógyártás (8 nagy gyár); az élelmezési iparágak 8-10000 munkással. Az összes nagy ipari telepek száma (1892) 1201, az összes iparos munkásoké pedig 31034.

Az iparnál H.-ra nézve fontosabb a kereskedelem és pedig első sorban a tengerentuli kereskedelem. Ennek előmozdítása céljából a 60-as évek után számos rakodót építettek; ezek partjainak hossza 16 km. és nagyobbára a még most is szabad kikötőül hagyott helyen vannak. Igy tehát jelenleg a nagy tengeri hajók az árukat közvetlenül e partokra rakják ki, ahonnan azután v. vasuti sineken, v. a város különböző részeibe elvezető csatornákon (Fleete) szállítják tovább. A kereskedelmi forgalom az ujabb időkben jelentékeny haladást mutat. 1880. a bevitel értéke 1687, 1890-ben 2582 és 1892-ben 2606 millió márkát tett ki; a kivitelé pedig 1880-ban 1579, 1890-ben 2305 és 1892-ben 2313 milliót.

A külkereskedelmi tengeri forgalmat 1892. az egyes országok szerint millió márkákban a következő táblázat mutatja:

[ÁBRA]

Az átlagos behozatal volt 1881-90-ben 1949,0, 1871-80-ban 1480,2, 1861-70-ben 813,2 és 1851-1860-ban 515,6 millió márka.

A hajóforgalmat 1892. tonnákban a következő kis tábla mutatja:

[ÁBRA]

A tengeren behozott és kivitt áruk fajai ezek voltak 1892-ben 1000 márkában.

[ÁBRA]

A tengerentuli forgalomban behozott élelmezési cikkek első sorban: kávé, gabona, dohány és szivar, zsir, rizs és bor; az építő- és tüzelőanyagok közül a legfontosabbak: a kőszén, a nyersanyagok közül: a gyapju, pamut, bőrök és petroleum, a kézmüáruk közül: a pamut-, gyapju- és vászonáruk, az iparcikkek közül: a gépek. A kivitelnél a legkiválóbb áruk: nyers és finomított cukor, kávé, liszt, gabona, tojás, dohány, szivar, rizs és sör, cement, orvosszerek, kémiai iparcikkek, papir és üvegáruk, hangszerek, porcellán- és agyagáruk. Jelentékeny még az állatkereskedés is. 1892-ben behoztak 142229 szarvasmarhát, 67397 borjut, 107429 birkát, juhot és bárányt, 3676031 sertést, 29291 lovat, összesen 97,5 millió márka értékben. H. földünknek csaknem minden jelentékeny kikötőjével rendes hajóösszeköttetésben áll; a legfontosabb hajóvállalatai: a Hamburg-Amerikanische-Packetfahrt-aktien-Gesellschaft, a H.-Südamerikanische Dampfschiff-fahrts-Gesellschaft, a Kosmos, a Deutsche Damfschiffs-Rhederei, a Deutsch-australische Dampfschiffs-Gesellschaft, az Afrikanische Dampfschiff-fahrts-Aktien-Gesellschaft, a Swatow és Albis, amelyek csak terheket szállítanak, a Tank-Dampfschiffahrts-gesellschaft, a Deutsche Levante-Linie, a Deutsche Ostafrika-Linie, az Atlas-Linie, a H.-Kalkutta-Linie, a H.-Pacific-Damfschiffslinie. Igen jelentékeny a kivándorlás is H.-on keresztül. Az Elbén járó hajók közül (1893) 4797 hajó volt H.-i Telefon-összeköttetése van a városnak Brémával, Lübeckkel, Berlinnel, Lipcsével és Stettinnel. - Műemlékei és jelentékenyebb épületei. H.-nak tulnyomó nagy része az Elbe jobbpartján fekszik. Az Alster a város területén a nyaralókkal és ültetvényekkel szegélyezett Aussenalster (172 ha.) és a kisebb, szép nagy épületekkel körülfogott Alsterbassin (20 ha.) nevü vizmedencéket alkotja, amelyeket egymástól a Lombardsbrücke választja el. Egykori erődítményei helyén nagyobbára szép ültetvények vannak.

A régibb városrészel nagyobbára szük és keskeny utcákból állanak, de 1891. és 1892. a 450 m. hosszu Kaiser-Wilhelmstrasse sok régi ház lebontását tette szükségessé. A legélénkebb részei a kikötők és a börze környéke. Régibb építészeti emlékekben H. nem bővelkedik. Régi templomai a Katalin- (XIII. sz.) és a Jakab-templom (XIV. sz.). Világi épületei a német renaissanceben épített uj városház, a régi városház, a fővámház, a Seewarte, a börze és a nagy árutárak. Emlékszobrok: a Schiller-emlék bronzból, szemben a művészcsarnokkal, Lessing-emlék szintén bronzból és az 1877. az Esplanade elején az 1870-71. háboruban elesett harcosok emlékére felállított bronzalakok csoportja.

Iskolái, gyüjteményei és művészeti intézetei közül a legjelentékenyebbek: az állami és egy magán hajóiskola, az ipariskola, zenekonzervatórium, a városi könyvtár 500000 kötettel, a kereskedelmi kamara könyvtára (100000 kötet), a természetrajzi, a néprajzi muzeum, a botanikus- és állatkert, a csillagvizsgáló, a műcsarnok régibb mesterek képgyüjteényével, az iparmuzeum. Tudományos egyesületei: a földrajzi, az 1690. alapított matematikai társaság és egyéb társadalmi egyesülete.

Történelem. H. keletkezéséról biztos történelmi adataink hiányzanak. Nagy Károly állítólag 811. az Elbe és az Alster K-i partja közt egy erősséget és egy templomot alapított, hogy onnan É-felé a kereszténység terjesztessék. 831. püspökséggé, 834. pedig érsekséggé emeltetett; az érsekséget azonban nemsokára áttették Brémába. Kedvező fekvése ott, ahol az Elbén a tengeráradás érezhetővé kezd válni, csakhamar nagyobb helységgé tette. A holsteini grófok (III. és IV. Adolf), akiknek fennhatósága alatt állott, többféle kiváltságokat szereztek meg számára, IV. Ottó császár pedig szabad birodalmi várossá tette. A hazánkhoz korán csatlakozott és a dán királyok elleni küzdelemben hatalma jelentékenyen nagyobbodott. A reformációhoz 1529. csatlakozott. A 30 éves háboruban megkimélve maradt és ezért lakóinak száma jelentékenyen növekedett. Kereskedelme a XII. sz.-ban kezdett emelkedni, de a szenátus és polgárásg közti viszályok fejlődésének gyakran szolgáltak akadályául. A kereskedelme Amerika fölfedezése után ujabb lendületet nyert és az európai háboruk miatt is sokan költöztek át H.-ba. A XIX. sz. elején már egyike volt Európa legvirágzóbb kereskedő városainak. Súlyos csapást mértek azonban rája a franciák, akik 1806. szállták meg először; a tiltisi béke után ugyan elhagyták, de Napoleon rendeleteinek itt is érvényt szerzett. 1810. dec. 13. pedig formaszerüen is bekebelezte Franciaországba. 1813 márc. 18. Tettenborn orosz ezredes a francia uralom alól felszabadította, amire a város régi alkotmányát helyreállította és erős készülődéseket tett a franciák ellen, amiért is súlyosan kellett bünhődnie. Május 30-án Davoust francia csapataival ujra megszállotta, 48 millió frank sarcot vetett ki rá és a bank minden pénzét lefoglalta. H. csak 1814. nyerte vissza a szabadságát és a következő évben mint szabad hanzaváros belépett a német szövetségbe. 1842 máj. 5-8-ig óriási tüzvész pusztította el a belváros nagy részét; több mint 4000 ház égett el. Kereskedelmi fejlődésének azonban sem e csapás, sem a különböző kereskedelmi krizisek utját állani nem tudták. A szenátus és polgáráság surlódásai 1860-ban uj alkotmányt hoztak létre. 1866. H. a poroszokhoz csatlakozott és a következő évben a katonaügy intézését Poroszországra ruházta. 1881. megegyezett a német birodalommal, hogy a német vámterületbe kebeleztessék és csak egy kis része maradjon meg szabad kikötőnek, amelyben csak azok lakhassanak, akiknek az ottani épületek fölött felügyeletet kell gyakorolniok. Ez egyezmény 1888 okt. 15-én hajtatott végre és H. kereskedelmének fejlődését nem gátolta. Nagy károkat okozott a városnak az 1892-iki kolerajárvány, amely aug.-tól okt. végéig tartott; 16956 embernek megbetegedését és 8605-nek halálát okozta. 1893. azonban a tengeri forgalom visszatért előbbi medrébe; de a járvány több ujítást tett szükségessé (higienikus intézet felállítása, a nagy vizvezeték befejezésének, ami 1893 májusban megtörtént, siettetése, uj építési szabályok, a rendőri intézmény és a szegények segélyezése ügyének reformálása stb.). Lesing, Klopstock és Reimarus által H. a német irodalom fejlődésére is jelentékeny hatást gyakorolt a mult században.

Hamburgi tyuk

Angolországban, a Németalföldön és Ény-i Németországban elterjedt igen csinos, formás fajta, mely eleven, kitartó, jól tojó, de nem kotlik. Tartása elegáns, deli, a parlagi tyuknál valamivel kisebb. A kakasok súlya 1 3/4-2 1/2 kg., a jércéké 1 1/2- 1 /4 kg., a feketék valamivel súlyosabbak. Feje hosszukás, kekeny, rózsa taraja elől széles, hátrafelé keskenyedő, csőre rövid, keskeny, kékesszürke, szeme élénkpiros, vagyis pirosbarna. Orcája fénylőpiros, a szem körül egyes finom tollakkal; sima körkörös fülei fehérek. Törzse hengeres, arányos, karcsu. Melle gömbölyded, háta egyenes, széles, középhosszu. Farka a kakasnál szépen kifejlett, formás farktollakkal, a nősténynél összébbvonva. Lábszárai középmagasak, az ujjak vékonyak, tollatlanok, kékesszürkék. Több szinváltozatban fordul elő; 1. fehér husszinü lábszárakkal, Amerikában igen kedvelt; 2. fekete, mely spanyol vér hozzákeverése utján létesült, zöldes féme zománccal; 3. ezüstsávos ezüstfehér alapszinnel; 4. aranysávos, a kakasnál piros aranybarna, a jércénél aranynarancs szinü alappal; 5. ezüstpettyes, sárgától mentes tiszta ezüstfehér alapszinnel s gömbölyü, nagy petyekkel; 6. aranypettyes, pirosas aranybarna alapszinnel s fekete pettyekkel. A fark egyszinü fekete, a nyaktollak feketén sávosak.

Hamdanidák

arab fejedelmi család, mely Aleppóban és Moszulban a khalifátusnak csak külsőleg alárendelve uralkodott 930-980. Már több ősük az abbászidák alatti előkelő állami hivatalokat viselt. Köztük az Abdalláh Abú-l-Hoidsa ibn Hamdán a Muktadir khalifa ellen kitört lázadásban tényleges részt vett és 929. meggyilkoltatott. Két fiát, Szeif al-daulá- (a birodalom akardja) és Näszir al-daulá-t (a birodalom segítője) Al-Rádi biláh khalifa birodalma két tartományának, Aleppo és Moszul kormányzásával bizta meg. A khalifa hűbéresei csakhamar mint független uralkodók léptek fel. A pénzeket saját nevükre verették, és önállóan viseltek háborut a szomszéd bizanci birodalom ellen. Hatalmukat gyermekeikre örökítették át, mig 979. Abú Tagtib, a H. legutolsó fejedelme, a bujdák által trónjától megfosztatott és lefejeztetett. - A H. igen diszes helyet foglalnak el az arab irodalom történetében; koruk hires költői és tudósai az ő udvaraikon fényes pártolásra és bőkezü buzdításra találtak. Szejf-al-daula volt pártfogója Al-Mutanabli (l.o.) hires arab költőnek, kinek divánja e fejedelem nevétől visszhangzik. Ugyszintén Al-Fárábi bölcsész is e fejedelem párotlásában részesült, neki ajánlotta munkáinak egyikét. A H. történetének eredeti forrásait Freytag dolgozta fel (Selecta ex historia Hálebi, Páris 1819; Regierung desSaad-Aldaula zu Aleppo, Bonn 1820, Zeitschrift der deutschen morgenländ. Gesellschaft X. kötetében, 1856) V. ö. Dieterici, Mutanabbi und Saif ud-daula (Lipcse 1847).

Hamdi bej

Ozman, török államférfiu és tudós, szül. Konstantinápolyban 1842. Edhem pasa fia. 1857. Párisba ment s jogot tanult, 1868-70. a bagdadi vilajet kormányzója, 1873. a bécsi világkiállításon kormánybiztos volt, 1882. a sztambuli császári muzeumok igazgatója, 1888. az államadósságok kezelésére alakított bizottság tagja lett. Különös érdemeket szerzett az 1882. megnyilt első török művészeti iskola (École des beauxarts) alapításával, melyben festészetet és szobrászatot tanulnak. A csinili kioksz mellett, a régi szerálj külső udvarában az ő felügyelete mellett építettek 1892. egy görög stilü uj épületet a Szidonban (Saida), Sziriában kiásott szarkofágok számára (l. Konstantinápoly). Reinach Th.-al együtt kiadta a La Nécropole royale de Sidon c. munkát (Páris 1892-93). II. Abdul-Hamid szultánt rábirta, hogy a tudományokat és művészeteket pártfogolja. Az uj muzeumban H. vezetése alatt könyvtárt, török műdarabok kiállítását és természettudományi muzeumot szerveztek.

Hamel-Bruinynx

németalföldi diplomata, ki I. Lipót, I. József és III. Károly uralkodása alatt képviselte hazáját a bécsi udvarban. Ebben az állásban különösen II. Rákóczi Ferenc felkelése idejében hazánkkal is összeköttetésbe lépett. 1704. Rákóczi fővezérével, Károlyi Sándorral váltott leveleket, 17074. okt. pedig részt vett, mint közvetítő fél a selmeci alkudozásokban, de ez a tanácskozás épp oly kevéssé vezetett célhoz, mint az 1705. nagyszombati alkudozások. 1709. Rákóczi Ferenc H. pártfogásába ajánlotta azt a követet, akit Bécsbe kivánt küldeni ujabb alkudozások ügyében; nemsokára pedig a föltételeket is tudatta H.-val, melyek alapján József királlyal kibékülni volna hajlandó. H. ezeket igen méltányosnak találta, de Wratislav miniszter és az udvar ekkor egyáltalában nem akartak már hallani békealkuról és H. közbenjárását visszautasították, aki azután (1710 végén) elutasító, sőt visszataszító levelet intézett Rákóczihoz. Rákóczi erre Klement Mihály követe által megkérdeztette a hollandi kormányt, vajjon H. válaszának hangjáról van-e tudomása és ekkor Heinsius főkorlátnok H. eljárását rosszalta, sőt őt a bécsi kormány által megvesztegetettnek mondotta. Egyuttal meghagyta H.-nak, hogy ezentul több jó indulattal működjék a magyar fölkelők érdekében; sürgesse nevezetesen a protestáns hatalmak (Hollandia és Anglia) közbenjárásának és kezességének elfogadását. De a bécsi udvar erről az utolsó föltételről hallani sem akart és igy a harc ujra azután kitört. A szatmári békekötés után pedig Holland államférfiai is megváltoztatták Rákóczival szemben nézeteiket és teljesen cserben hagyták. H. nemsokára III. Károly trónralépése után Bécsből visszahivatott.


Kezdőlap

˙