Hansa

l. Hanza.

Hanság

(Hanyság), Magyarország egyik legjelentékenyebb mocsara, mely a fertő-tótól K-re, Sopron és Moson vármegyék határán terül el s K-felé Győr vármegyéig huzódik. Kiterjedése NyK-i irányban mintegy 50 km., ÉD-i irányban legnagyobb szélessége 16 km., egész területe 400-450 km2. A H. a kis magyar sikságnak legmélyebb részét képezi, melynek tengerfeletti magassága 119 m. nem egyéb mint körülbelül 1 m. magas uszógyep, mely alatt a viz hullámzik, tehát ingoványos, zsombékos térség, mely nem terem egyebet mint nádat, kákát, rekettyét s igen sok savanyu füvet; minél több vizzel telik meg, annál nagyobb az ingása, mig a Fertő kiszáradásával (amidőn a G. os vizének jó részét elveszté) rugékonysága is megszünt. A H. felülete egyébiránt nem egészen sik, hanem vannak rajta emelkedések, melyeket gorond, sziget vagy halom névvel jelölnek, talaja egészben véveK-felé, a Rábca mentében lassan alá ereszkedik. Tulajdonképeni tőzeg-vagy lápmedencéje két részre oszlik, a Ny-i Söjtör, Kapuvár és Osli közt, a K-i Moson vében Lébény és Szt. János közt, ahol a turfát ássák is. A H.-on az Ikva, Répce és Rábca folyik keresztül s részben ezek táplálják, csekély esésük folytán, a H.-ot vizzel. Levezetésére mára mult század végén törekedtek s több csatornával sikerült is a H. nagy részét lecsapolni s a földmivelés részére megneyerni; ily lecsapolt területeken létesültek Földsziget és Öntés puszták, melyek ma virágzó állapotban vannak. 1777-80. a H.-on keresztül Eszterházáról Pomogyra 8 km. hosszu töltés épült, mely ma is az egyetlen közlekedési ut a mocsáron kersztül Sopron vármegyéből Mosonba; 1892. azonban kiépült a pozsony-szombathelyi vasut, mely Csorna és Moson-Szt.-János közt metszi át az egész H.-ot. A H. nagy része erdős (eger, nyár, füz, kőris), Állatvilága igen gazdag, halak és vizi madarak nagy számmal élnek benne. A H.-ban előbb számos tó volt, melyek legtöbbje a lecsapolás folytán kiszáradt: ilyen volt a Királytó is (Oslitól É-ra) melyben 1749 márc. 15. azon Han Istók név alatt hirnévre vergődött 8 éves gyermeket fogták ki, mely kétéltü módjára a vizben élt s a természetnek maig meg nem fejtett rejtélye volt. A H. lecsapolása a Fertő-tó kiszárításával együtt, jelenleg folyamatban van.

Hansch

Antal, osztrák festő, szül Bécsben 1813 márc 24., megh. Salzburgban 1876 dec. 8-án. A bécsi akadémia növendéke, az osztrák hegyvidékek egyes szép tájait ábrázolta többnyire kis képeken, kitünő technikával. Sok olajfestésü vázlata van a bécsi akadémia gyüjteményében. Jeles képei: A Königsee környéke; A Jungfrau hegy Svájcban; Unter den Linden a Chiem-tó mellett (bécsi muzeum); Salzkammerguti tájkép (bécsi akadémia).

Hansemann

Dávid Justus Lajos, porosz államférfiu, szül. Finkenwerderben (Hamburg mellett) 1790 jul. 12., megh. schlangenbadban 1864 aug. 4. a kereskedelmi pályára lépett, foglalkozott azonfelül a szegényebb néposztály munkaképességének emelésével; 1837-től kezdve a vasutügyre fordította figyelmét. Kiépítette a Kölntől - Aachenen át - a belga határig tervezett vasutat. 1847. képviselőnek választották s a porosz országgyülésnek egyik vezérszónoka volt s tekintélye annyira emelkedett, hogy pénzügyminiszterré nevezték ki. 1848. ő alakított uj kabinetet, de ama zavaros időlkben kitünő pénzügyi kormányzata mellett sem tudta magát sokáig fentartani. A német kérdésben nem óhajtotta az egyes államok formális szövetségét, csupán kereskedelmi szerződés révén akarta azokat szorsabban egyesíteni. Ide vonatkoznak: Die deutsche Verfassung von 1849; Die deutsche Verfassungsfrage és Das preussische und deutsche Verfassungswerk cimü röpiratai is (1848-50). Visszalépése után a porosz bank és a «Seehandlung» főnökévé nevezték ki. 1851. alapította meg a berlini disconto-társaságot, mely nemsokára Németország egyik legjelentékenyebb pénzintézetévé emelkedett. Fia, H. Adolf, atyja halála után a disconto-bank igazgatója lett s 1872. nemesi rangra emeltetett; ennek öccse, Gusztáv, mint iró szerzett hirnevet. Főbb művei: Die wirtschaftlichen Verhältnisse des Zollvereins (1863); Ed. von Hartmanns Philosophie (1874); Die Atome u. ihre Bewegungen (1871).

Hansen

1. H.-Henrik, dán festő, szül. Haderslebenben 1821 nov. 23-án, megh. Kopenhágában 1890 jul. 11-én. 1842. a kopenhágai akadémia növendéke lett, utóbb diszítményeket festett a kopenhágai Thorwaldsen muzeumban és IV. Keresztély király kápolnájában a roeskildi székesegyházban. 1847. Német-, 1875. Olaszországban tett utazást. Legjobb festményei: IV. Keresztély király szobája a Rosenborg-kastélyban; Sale del collegio a velencei dogepalotában; a frederiksborgi templom belseje.

2. H. Károly frigyes Sundt, norvág festő, szül. Stavangerben 1841 január 30. Kopenhágában, Düsseldorfban és Párisban tanult. Kiváló előszeretettel fest jeleneteket a norvég nép életéből; ilyenek: Szembesítés (Stockholm, nemzeti muzeum); A börtönben (Kristiania, nemzeti képtár); Világi prédikátor; Temetés a tengeren (1890, Danzig, városi képtár). Kopenhágában él.

3. H. Konstantin, dán festő, szül. Rómában 1804 nov. 3., megh.Kopenhágában 1880 márc. 29-én. A dán monumentális festészet tulajdonképeni kezdeményezője a roeskildi székesegyházban és a kopenhágai egyetem épületében festett reskóképei révén. Egyéb festményei: A Nápolyi mólón; Őge lakomája; Az alkotmánythozó országgyülést ábrázoló kitünő nagy képe.

4. H. Móric Krisztofer, norvég nyelvész, novellairó és költő, szül. Modumban 1794 jul 5., megh. Kongsbergben 1842 márc. 16. Nyelvtanító volt Kristianiában, majd Drontheimban és 1826. rektor lett Kongsbergben. Művei: Diftninger (1816); novellék: Luren, Bjergmanden, Den gale Christian; drámák: Nor og Gor (ünnepi szindarab, mely a két norvég birodalom egyesülése alkalmával készült); Hakon Athelstan (1838); regény: Polykarps supplerede Manuskripter eller en Slaegts Historie; lirai, stb. költemények: Norsk Idyllekrand (Kristiania 1831) cimmel; Skrifter (Bergen 1841-43); Noveller og Fortaellinger (Schwache kiadása, Kristiania 1855-58, 8 köt.).

5. H. Péter András, német csillagász, szül. Tondernben (Slezvig hercegségben) 1795 dec. 8., megh. 1874 márc. 28. 1821-től kezdve Schumacher segéde volt Altonában, 1825. pedig a Gotha melleti Seeberg csillagvizsgáló intézetének lett igazgatója. Munkái közül említendők: Die gegenseitigen Störungen des Jupiter und des Saturn (1831); Geodätische Untersuchungen (1865-1869); Anwendung der Methode der kleinsten quadrate auf Geodäsie (1868). H. a Königl. Sächs. Gesellschaft der Wiss. tagja volt.

6. H. Teofil, dán építész, szül. Kopenhágában 1813 jul. 13., megh. Bécsben 1891 febr. 17. H. Keresztély építész (szül. 1803., megh. 1883). testvére és tanítványa; szülővárosában tanulta az építészetet, aztán Olasz- és Görögországba ment. Athénben ő építette Sina költségén az akadémia-épületét és a Demetrius-házat az Alkotmánytéren. 1846. Bécsben telepedett le, ahol számos magánházat épített és az arzenálban levő fegyvermuzeum építését vezette. 1869. főépítészeti tanácsossá, 1884. a bécsi képzőművészeti akadémián az archittektura tanárává nevezték ki. Báróságot is kapott. Számos nevezetes bécsi középület az ő műve (a bécsi uj tőzsde tőle való épületének rajzát I.II.köt., Bécs); az építészetben H. a hellén klasszicizmus utolsó jelentékeny képviselője. Diszművét: Theophilos H. und seine Werke, Niemann G. és Feldegg Ferdinánd adták ki ki (Bécs 1893).

Hansgirg

Károly Viktor lovag, osztrák-német iró, szül. Pilsenben 1823 ag. 5., megh. Joachimsthalban (Karlsbad mellett) 1877 jan. 23., hol, miután jogi tanulmányait Bécsben és Prágában elvégezte s több alsóbbrendü hivatalt viselt, 1868 óta kerületi főnök volt. A csehországi németek egyik vezérfia. Már prágai tanuló korában jelentek meg első költeményei: Heimat (1844) és a Radetzky-ünnep alkalmával ujabb gyüjteményei: Lorbeer- und Eichenblätter (1858). Egyéb művei. Liederbuch für Deutsche und Böhmen (1863); Kaiserkronen u. Schwertlilien. Patriotische Dichtungen (1868, 4 kiad.); Ich oder Du (1871, regény) Liebe und Leben (1873, szonettek); Orient und Occident (1875, epikai költemények). A német szellem ébresztésére kiadta a Westbahn c. folyóiratot. (1861-64). - Felesége H. Teréz, irói nevén Reinwald Tivadar, szül. Budweisban 1833 márc. 28. férjének halála óta Berlinben él. Művei: Dunkle Fügungen (1862, regény, 2 köt.); Novellen (1874, 2 kötet). Férje halála óta nem jelent meg tőle semmi.

Hanslick

Eduárd, cseh zeneiró, szül. Prágában 1825 szept. 11. Tomascheknél tanult zongorázni és elméelti zenét: 1866 a Neue Freie Presse zenereferense lett; majd a bécsi egyetemen a zene történetének tanára és cs. kir. kormánytanácsos lett. Wagner Rikárd egyik leghevesebb ellenese. Művei: Vom musikalisch Schönen (Lipcse 1857, 7. kiadás 1885); Geschichte des Wiener Konzertwesens (Bécs 1869-70, 2 köt.); Aus dem Konzertsaal, 1848-68-ig megejelent kritikai cikkeinek gyüjteménye (u.o. 1870); Die moderne Oper (3. kiad., Berlin 1885, 1887); Aus dem Opernleben der Gegenwart (u.o. 1884); Suite, über Musik u. Musiker (Teschen 1885). Cikkei a Publikationen des Allgemeinen Vereins für Deutsche Litteratur 81875-88) cimü vállalatban jelentek meg összegyüjtve. Az 1894-95. tanév elején egyetemi tanszékéről 33 évi szolgálat után lemondott, de a közoktatásügyi minisztériumban birt, inkább bizalmi állását továbbra is megtartja.

Hans mit dem Barte

festő, l. Vermeyen.

Hanssen

György, német nemzetgazda, szül. Hamburgban 1809 máj. 31. Heidelbergában és Kielben tanult, 1833. magántanárrá habilitálták Kielben, 1834-37. mint kamarai titkár és kamarai tanácsos a vám- és kereskedelmi osztály német ágazatában működött Kopenhágában, aztán a nemzetgazdaságtan tanára lett Kielben, majd 1842. Lipcsében, 1848. Göttingában, 1860. Berlinben, ahol titkos kormánytanácsosi cimmel egyuttal a statisztkai hivatal és akadémia tagja lett 1869. a göttingai egyetemre tért vissza. Főbb művei. Die Aufhebung der Leibeigenschaft in Schleswig-Holstein (Pétervár 1861); Agrarhistorische Abhandlungen (Lipcs 1880-84, 2 köt.). Műveinek: jegyzéke a Jahrbücher für Nationalökonomie 3 kötetében (1880) van meg.

Hnasteen

Krisztofer, norvég csillagász. Szül. Kristiánában 1784 szept. 20., megh. Kopenhágában 1873. Jogi, később pedig matematikai tanulmányokat végzett. Tanító volt Frederiksborgban, később a kristianiai egyetemen tanár lett. Ezenkivül a tüzér- és mérnökiskolán is tartott felolvasásokat. H. vezetése alatt épült a kristianiai csillagvizsgáló, melynek később igazgatója volt. H. különösen a föld mégnesességének tanulmányozásával foglalkozott. Ezért több utazást is tett, 1828-30. is a berlini Erman kiséretében. Megujította Helleynek a föld négy mágnessarkáról szóló elméletét. Vezetése alatt történt Norvégia trigonométriai felmérése. Nevezetesebb munkái: Reiseerinnerungen aus Sibirien (Lipcse 1853); Untersuchungen über den Magnetismus der Erde (Kristiania 1849, atlasszal), Über die vier magnetischen Pole der Erde stb. (Schweigger's Journ. VII. 1813); Über die magnetische Intensität im nördl. Europa (Pogg. Ann. II. 1825); Neigungskarte nach Ross und Parry's Beobachtungen (u.o. IV. 1825); Isodynam, Linien für die ganze Magnetkraft d. Erde (u.o. IX. 1827, XXVIII. 1833); Über die Variation des Erdmagnetismus stb. (u.o. XXI. 1831); Über die Duplicität des magnetischen Systems der Erde (u.o. XL. 1855).


Kezdőlap

˙